" Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan.Egy leány tanított erre engem."
E pár sor az előszóban található, megadja a könyv alaphangulatát, és rám ez tett mély benyomást.
A történet középpontjában Zéta, a görög fiú áll. Egyes szám első személyben meséli el a történteket. Édesanyja meghalt, és édesapja arra kényszerült, hogy eladja fiát rabszolgának... ezt az egy kiutat látta siralmas helyzetükből.
Maksziminosz görög úr vette magához... ahol embertelen volt a sorsa. Gyötörték, kínozták az úr gyermekei, nem állhatott ki a maga igaza mellett, mert rabszolga volt... megalázták.Priszkosz rétor látta mindezt a megaláztatást, és megvette magának Zétát. Írni-olvasni tanította, jól bánt Vele, apja helyett apja volt!.Hálás is volt mindezért hősünk! 8 év szolgálat után felszabadulnak a rabságban lévők.... le is telt az az idő.. Zéta mégis maradt Priszkosz rétornál, akire felnézett, és akit szeretett.
Egy nap aztán a görögök követséget küldtek a hunokhoz, Attilához... Priszkosz és Zéta is a csapatban volt. Innen kezdődik az igazi történet... miképp változik meg a fiatal Zéta véleménye Attiláról, a hunok királyáról, akir először vad barbárnak gondolt.... hogy hagyja ott Priszkoszt, akit apjaként szeretett, hogy áll be egy hun főúr, Csáth szolgálatába (rabszolgának), csak hogy annak lányát, Emőkét láthassa. Hogyan harcol a háborúban a hunok oldalán, amikor a rómaiak ellen indulnak, hogy lesz belőle pap; és mi lesz a végkifejlet, teljesül-e az álma, mely szerint rangot harcol ki magának, felszabadulást, hogy aztán méltó lehessen plátói szerelméhez, Emőkéhez...
Szeretem Gárdonyi Gézát, a stílusát, a történeteit. Szeretem a magyar történelmi regényeket. Amikor a hadsereg tagjainak leírása közben olvastam a leírást a jászokról... abba kicsit nekem is belefacsarodott a szívem.
Jó ilyen történeteket olvasni.
A történet középpontjában Zéta, a görög fiú áll. Egyes szám első személyben meséli el a történteket. Édesanyja meghalt, és édesapja arra kényszerült, hogy eladja fiát rabszolgának... ezt az egy kiutat látta siralmas helyzetükből.
Maksziminosz görög úr vette magához... ahol embertelen volt a sorsa. Gyötörték, kínozták az úr gyermekei, nem állhatott ki a maga igaza mellett, mert rabszolga volt... megalázták.Priszkosz rétor látta mindezt a megaláztatást, és megvette magának Zétát. Írni-olvasni tanította, jól bánt Vele, apja helyett apja volt!.Hálás is volt mindezért hősünk! 8 év szolgálat után felszabadulnak a rabságban lévők.... le is telt az az idő.. Zéta mégis maradt Priszkosz rétornál, akire felnézett, és akit szeretett.
Egy nap aztán a görögök követséget küldtek a hunokhoz, Attilához... Priszkosz és Zéta is a csapatban volt. Innen kezdődik az igazi történet... miképp változik meg a fiatal Zéta véleménye Attiláról, a hunok királyáról, akir először vad barbárnak gondolt.... hogy hagyja ott Priszkoszt, akit apjaként szeretett, hogy áll be egy hun főúr, Csáth szolgálatába (rabszolgának), csak hogy annak lányát, Emőkét láthassa. Hogyan harcol a háborúban a hunok oldalán, amikor a rómaiak ellen indulnak, hogy lesz belőle pap; és mi lesz a végkifejlet, teljesül-e az álma, mely szerint rangot harcol ki magának, felszabadulást, hogy aztán méltó lehessen plátói szerelméhez, Emőkéhez...
Szeretem Gárdonyi Gézát, a stílusát, a történeteit. Szeretem a magyar történelmi regényeket. Amikor a hadsereg tagjainak leírása közben olvastam a leírást a jászokról... abba kicsit nekem is belefacsarodott a szívem.
Jó ilyen történeteket olvasni.
Cham
ui: antikvár könyvet olvastam, sajnos ugyanazt a borítót nem találtam hozzá...
(10/9)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése