Utolsónak Raana Raas Csodaidők - Az ogfák vöröse c. könyvét olvastam idén. Természetesen a Moly hatására, mert hihetetlen rajongótábora van ott, és Eta (Görgey Etelka), az írónő is aktív tagja a Molynak, jó kapcsolatot alakított ki az olvasóival.
Nos, be kell valljam, az elején majdnem félretettem úgy az 50. oldal környékén. A stílusával nem voltam kibékülve, elég döcögős volt, a történetet pedig nem tartottam eléggé érdekesnek. Aztán valami mégis tovább vitt és egyre jobban belemerültem, ahogyan az írónő is egyre jobban belejött az írásba és azt vettem észre, hogy ez engem érdekel.
A történetet nem fogom leírni, rajtam kívül szerintem már szinte mindenki olvasta a könyves világban. Érdekesnek és ötletesnek tartom, hogy a történetet három lényeges és különböző nézőpontból kísérhetjük figyelemmel és nagyon tetszik, hogy a mi világunkban is jelenlévő erkölcsi-társadalmi problémák jelennek meg benne, amiket nagyon józan fejjel ábrázol az írónő, semmi sem fekete vagy fehér. A hagyományokat követő, kötöttebb niesiek társadalmát valamint a liberálisabbnak tűnő külsősökét és a köztük lévő feszültséget vázolja fel nekünk az írónő a regényben egy nagyon távoli jövőben, nagyon távoli bolygókon. De igazából nem is jó szó a vázolás, mert annyira aprólékosan van kidolgozva a Kaven, a niesiek társadalma, a szokásaik, külsőségeik, nem beszélve a politikai eseményekről, ami igazán figyelemre méltó.
Ami nem teljesen világos, hogy ez a sorozat igazából kinek íródott. De lehet, hogy ez azért van, mert még nem olvastam sci-fi szerű regényt. Én személy szerint a stílust eléggé ifjúságinak tartom, viszont a sok politikát meg pont nem. Valahogy érdekes ez az összetétel, de talán éppen ettől ilyen érdekes ez a könyv is.
Ezt az első részt igazából egy felvezető, szereplőket bemutató résznek éreztem a továbbiakhoz, érdekességei ellenére számomra nagyon falhozvágós dolgok nem voltak benne. Kíváncsian várom a következő részt.
1 megjegyzés:
Megjegyzés küldése