Lewis Carroll: Alice Csodaországban

Tegnap valamit kerestem a könyvespolcon, és a hátsó sorban észrevettem a gyerekkori meséskönyvem. Úgy éreztem, muszáj elolvasnom. Nem véletlenül, hiszen ez a meseregény felnőtt korban is épp annyira élvezhető, mint kisgyerekként.

Charles Lutwidge Dodgson (írói állnevén Lewis Carroll), az oxfordi matematika professzor, anglikán pap és fényképész 1865-ben írta ezt a történetet, mely ma is időtálló, bölcs és szórakoztató.

A mese olvasása közben egy kislány, Alice álma elevenedik meg előttük, melyben érdekes és nem mindennapos kalandokba és helyszínekre keveredik, hol megnő, hol összemegy és nagyon élvezetes párbeszédeket folytat újonnan szerzett barátaival és ismerőseivel, Nyuszival (dr. Nyuszi Alajos), Hernyóval, Fakutyával, Április Bolondjával, Kalapossal, a Szív Királlyal és a Királynővel.

Humor, bölcsesség, a világ dolgainak felismerése és magyarázata egy kislány álmán keresztül. Szerintem zseniális. Kosztolányi Dezső fordította és nagyon jó munkát végzett: a szójátékok, versek, rímek magyarul is tökéletesek. Az általam olvasott kötet Szecskó Tamás rajzaival válik teljessé.

(Egyébként a figurákon keresztül Carroll a Viktória korabeli Anglia karikatúráját is nyújtja).

Az alábbi idézettel ajánlom mindenkinek, aki szeretne magának egy szép délutánt szerezni egy felejthetetlen történettel.

"Lehet, hogy az emberek csak a borstól olyan mérgesek - fűzte tovább gondolatait, és nagyon örvendett annak, hogy valami új igazságot fedezett föl. - Az ecettől lesznek savanyúak, a kinintől keserűek és a törökméztől édesek. Bárcsak köztudomásúvá válna mindez, akkor legalább a felnőttek nem lennének olyan szűkmarkúak a cukor osztogatásában."

Eredeti cím: Alice's Adventures in Wonderland

Kiadó: Móra Ferenc Könyvkiadó

Kiadás éve: 1974

Oldalak száma: 98