Nem olyan régen jöttem rá, hogy engem nagyon meg lehet venni a valós történelmi hátterű történetekkel, még akkor is, ha a cselekményük könnyed vagy romantikus, mint mondjuk Fábián Janka Emma sorozata vagy a Párizs fehér fényei volt.A másik nagy kedvenc témám pedig a művészekről, az ő munkájukról, nehézségikről szóló regények.
Amikor megláttam ennek a könyvnek a fülszövegét, azonnal lecsaptam rá, hiszen XIX. század, Cézanne, Franciaország, na meg egy kis krimi, ez csak jó lehet - gondoltam.
A francia kisvárosban, Aix-en-Provence-ben egy kőfejtőben egy szétszaggatott festmény társaságában megtalálják az értelmiségi vitákat folytató szalon gyönyörű háziasszonyának, Madame Solange Vernet-nek a holttestét.
A gyanú rögtön élettársára, a városban geológia előadásokat tartó Charles Westerbury-re esik. A nyomozást Bernard Martin, egy zöldfülű, kezdő vizsgálóbíró és Franc, a helyi rendőrnyomozó közösen vezetik. Az ügybe alaposan belekeveredik a település neves szülötte, Paul Cézanne is, aki szerelemes volt a nőbe. A történet során tulajdonképpen a nyomozást kísérhetjük figyelemmel. Aminek leírása feszes, flott, ahogyan az egy krimihez illik.
Deeee. Igazából egyedül a krimit tudom értékelni a könyvben. Nem kaptam meg a kor hű és életteli ábrázolását, hangulatát, ami, ha már egy történelmi korba helyezett történetről van szó (pláne egy történészprofesszor tollából), azt hiszem illett volna. Kíváncsi lettem volna pár mondatnál bővebben a Madame Vernet szalonjában folyó tudományt és vallást összeboronálni hivatott vitákra, beszélgetésekre. Kíváncsi lettem volna jobban Cézanne életére, személyére, művészetére, Zolával való kapcsolatára. De ezekről nem igazán esett említés. Azt hiszem amikor az ember egy bizonyos korszakból való, bizonyos valós személyeket megelenítő regényt vesz a kezébe, akkor joggal vár el ezekre kiterjedő érzékeltes ábrázolásmódot. Mert enélkül nagyon öncélúnak tűnnek ezek a körülmények, elemek a sztoriban és azt gondolom, hogy csak mézesmadzagot húznak el az olvasó előtt, hogy most egy érdekes és izgalmas, valódi történelmi közegbe kerül.
Nem sikerült Barbara Corrado Pope-nak a körítéssel elvarázsolnia, de ettől függetlenül egy feszes cselekményű, szórakoztató és megdöbbentő eredményű nyomozásról olvashattam (ami játszódhatott volna bármely korban, bármely országban, bármely személyekkel...)
Ez az írónő első könyve és első regénynek egyáltalán nem rossz az iromány, viszont pont az hiányzott nekem belőle, amit egy történészprofesszor a szakmája kapcsán hozzá tudott volna adni a történethez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése