2011. január 19., szerda

Joyce Carol Oates: Jó étvágyat, Amerika!

Cseri javaslatára nyúltam Oates-nak ehhez a regényéhez. Deeeee.... Nem volt rossz, de nekem ez sem az az Oates, akit a Napfordulóban vagy az Állatokban megkedveltem.

Ez számomra az igazi felszínes, csacsogó, mosolygós amerikaiakat hozta. Persze a jelenség mögé nyúlt az írónő, hiszen természetesen ez csak a felszín, a mélyben ott van a valóság. De valahogy nem érdekelt eléggé a téma, azt hiszem.

Van egy felső-középosztálybeli házaspár, McCullough-ék, középkorúak egy 19 éves lánygyerekkel. A férj demográfiával foglalkozó tudós, a nő szakácskönyveket ír, a lány egyetemista. Nagy társasági életet élnek partikkal, hatalmas baráti körrel. Jólét, biztonság. Többször elhangzik a történet során, hogy a nagy baráti összejöveteleken, partikon úszkálva a saját jólétük és nagyszerű életük mámorában milyen jól érzik magukat, mennyire boldogak. Aztán persze a társaság nem egy tagjáról később kiderül, hogy a háttérben azért nem olyan fenékig tejfel az életük, mint mutatják.
Egy napon a szánalmasan suta és jóindulatú, békés főszereplő férj egy ügyetlen ügye miatt a feleség ijesztően kifordul önmagából és megtörténik a tragédia. Összetörik házuk hatalmas üvegablaka, súlyos sérülést okozva egyiküknek. És összetörik mindnyájuk élete. Bírósági tárgyalás következik, mely azt hivatott kideríteni, hogy szándékosság vagy baleset volt-e a tragikus esemény hátterében. A gyanúsított, bár kezdetben makacs hallgatásával próbálja védeni az áldozat és saját jó hírét, végül mindent bevallva új életet kezdhet. De milyen életet? Okulva a tragédiából? Nem feltétlenül... Hanem mintha újabb "üvegpalotát" építve...

De ha neked ez kell, akkor jó étvágyat hozzá, Amerika!

Az Áldatlan szerelmeket nem bírtam végigolvasni az írónőtől, nekem olyan csapongó, lényegtelennek tűnő dolgokról csacsogó volt, nem tudtam követni igazán a gondolatmenetét, untam. Ez a regény helyenként szintén ilyen volt, de sokkal jobban olvasható, lineáris történetszövéssel. Annál jobbnak találtam, de számomra nem közelíti meg a Napforduló és az Állatok lélektaniságát, feszültségeit.


Nincsenek megjegyzések: