Matti Rönkä: A határjáró

"Ez a sajátos világú krimi napjaink Helsinkijében játszódik, ahol az alvilágot a szovjet utódállamokból érkező bűnözők uralják. Nem piti alakok, legális fedőtevékenység mögé bújva folytatják üzelmeiket. Az egyik keresztapa egy Oroszországból áttelepült finn származású férfi, Viktor Kärppä kisebb-nagyobb szolgálatait is igénybe veszi. Ártalmatlannak tűnő ügyek ezek, de a rendőrség figyelmét nem kerülik el. Kärppä, aki magándetektívként dolgozik, nem csak kényelmetlen üzletfeleitől, de a múltjától is szeretne elszakadni, amire igencsak jó oka van. Ebbeli fáradozását egyáltalán nem segíti elő, amikor egy férfi eltűnt feleségének felkutatásával bízza meg."

Matti Rönkä egy igazán feszes tempójú, humoros krimit rakott le az asztalra, ami egy elsőkönyves írótól kezdésnek egyáltalán nem is olyan rossz. A szerző hivatására nézve zsurnaliszta, ami szerintem érződik a regényen, tényszerű és sallangoktól mentes.

A történet nem az a klasszikus egy-két szálon futó detektívsztori, hiszen a főszereplőnek nem csak egy ügyet kell felgöngyölítenie, hanem más megbízásokat is el kell vállalnia a különböző nációjú megrendelőktől. Engem személy szerint ez idegesített a legjobban, hogy túl szerteágazó volt a történet, valahogy jobban szeretem ha egy könyvben a nyomozásé a főszerep. Szeretem, ha elmerülhetek az ügy felgöngyölítésében, ezáltal is megdolgoztatva az agytekervényeimet. Ráadásul a megoldás is annyira egyszerűre sikeredett, ahelyett hogy jól meglepődtem volna, majdhogynem fel is nevettem.

A sokszálú történetet a helyszín csak feldobja, ugyanis megismerhetjük az orosz-finn-észt határkörzetet, amiről én még sok mindent nem olvashattam. A főszereplő éppenséggel nem egy szentéletű egyén, hiszen vannak ám a kapcsolatai az alvilággal is. Néha bizony a jó és a rossz közötti határmezsgyén mozog, így számomra a cím két értelmet is nyert ezzel. Ha elképzeljük magunk elé egy egyszerű fickót láthatunk, ám ha még mélyebbre ásunk akkor sok titkot megismerhetünk.

Jó - jó, de ebből ki lehetett volna hozni egy sokkal jobbat is. Egy kicsit több odafigyeléssel és egy kicsit több ráfordítással egy hatalmas sztorit kaphattunk volna. De hát mint tudjuk a "remény hal meg utoljára", így lehet hogy a szerző következő könyve már meghozza a várva várt sikert a számára.