Brent Weeks: Árnyak útján

"A tökéletes gyilkosnak nincsenek barátai csak célpontjai. Egy fehér kígyó puffant az asztalra. Kylarnek alig jutott ideje megállapítani, hogy mi az, mielőtt a kígyó az arca felé csapott volna. Látta a nagyra tátott száját, benne csillogó méregfogakkal. Hátrahőkölt, de túl lassan. Aztán a kígyó eltűnt, Kylar pedig hanyatt esett a székről, de ugyanabban a pillanatban talpra is ugrott. Blint az állatot a feje mögött megmarkolva tartotta a kígyót. A levegőben kapta el, amikor támadott.

- Tudod, hogy mi ez, Kylar?
- Fehér áspisvipera. - A világ egyik leghalálosabb kígyója volt. Kicsik voltak, ritkán nőttek nagyobbra, mint egy ember alkarja, de akit megharaptak, másodperceken belül meghalt. - Nem, ez a kudarc ára."

Az árnyak útján című regény jelenleg egy féltéglával vetekedik, ugyanis egy 670 oldalas könyvről beszélünk éppen. Ha esetleg valaki szeretne gyúrni, akkor máris jól járt, mert biztos hogy e mellé már nem kell súlyzót venni. Annak ellenére, hogy vaskos mégis nehéz letenni, hiszen az események csak pörögnek, a csavarok pedig ütősek. Egyetlen egy gondom volt, az elején annyi szereplő lett felvonultatva, hogy először azt se tudtam fiú vagyok-e vagy lány. Ezért kénytelen voltam sokszor visszalapozgatni, mert néha elfelejtettem ki kicsoda, vagy ki hogyan keveredett ide, de természetesen egy idő után minden kis részlet a helyére kerül.

A regény két meghatározó karaktere Durzo és Azoth. Durzo minden kapcsolatot feléget maga körül, szerinte nem szabad szeretni. Személyisége oldalról oldalra bontakozik ki előttünk, sose tudjuk mit rejt a valódi énje, hiszen még az utolsó oldalakon is megdöbbentő meglepetésekkel vár bennünket. Azoth teljes mértékben az ellentettje, sokkal kiismerhetőbb, emberségesebb, mint a mestere és mindent megtesz azért, hogy barátai is megmeneküljenek. Hogy ezen kívül mire számíthatsz még? Hát gyilkosokra, őrült királyokra, csúnya lányokra, nemesekre, és varázslókra. Na meg persze sok-sok mágiára, mindezt egy lélegzetelállítóan jól megírt köntösben. Hisz egyik pillanatról a másikra máris azon kapod magad, hogy ott vagy a szereplőkkel, szinte érzed a bűzt ami árad a Telephelyről, vagy részese lehetsz a palota fényűzésének is.

Ha valaki vérbeli fantasy könyvet szeretne, akkor emellett a regény mellett el ne merjen menni, muszáj lesz elolvasnia. Most már csak abban bízhatok, hogy a kiadó csipkedi magát és nem kell sokat várni a folytatásra. :)

A könyvet Borostyánnak szeretném megköszönni, aki felhívta erre a fantasztikus regényre a figyelmemet. :) Ha van még ilyen könyved, ne rejtsd el előlem. :D