… és bezárult a kör….
minden információ a helyére került…
hogy meztelenkedtek? ki nem tesz rá nagy ívben? fogjuk rá, hogy forróság volt….
temetés…. vidámság?…..
egy művész- egy jelenség! egy ember- egy személyiség.
egy különlegesség- aki még a halálában is más.
egy férfi- aki tud méltósággal- és Margaritával haldokolni.
Ulickaja nem kertel, nem szépít, nem túloz, CSAK leír, megír. Egyszerűen, ahogy van. ez van és kész. Valakinek kevés, valakinek sok, valakinek túlzó, valakinek hihetetlen. Nekem éppen elég. jó. tetsző. (moly.hu)
Ulickaja még az Életművésznőkkel lopta be magát a szívembe, s azóta –szégyen- csak a Szonyecskát olvastam.
Vidám temetés….. milyen az? Kinek rosszabb a helyzete? Először egyik oldalnak, aztán másiknak? Hogyan lehet vidáman temetni? Ezt nem tudom elmesélni, hiszen én nem vagyok képes rá.
Itt van egy rövidke kisregény, ami néhány nap történését tartalmazza, miközben kialakul egy képünk a szereplők többségéről, elkönyveljük őket ilyennek vagy olyannak, sodródunk, kíváncsiak leszünk.
Alik egy orosz bevándorló, aki köré összegyűltek az orosz bevándorló nők. Akik együtt voltak, összetartoztak, akik szerelmesek voltak, akik szerették őt.
Aki meghal.
Miért?
Milyen volt?
Hogy milyen volt Alik?
Vidám temetés….. milyen az? Kinek rosszabb a helyzete? Először egyik oldalnak, aztán másiknak? Hogyan lehet vidáman temetni? Ezt nem tudom elmesélni, hiszen én nem vagyok képes rá.
Itt van egy rövidke kisregény, ami néhány nap történését tartalmazza, miközben kialakul egy képünk a szereplők többségéről, elkönyveljük őket ilyennek vagy olyannak, sodródunk, kíváncsiak leszünk.
Alik egy orosz bevándorló, aki köré összegyűltek az orosz bevándorló nők. Akik együtt voltak, összetartoztak, akik szerelmesek voltak, akik szerették őt.
Aki meghal.
Miért?
Milyen volt?
Hogy milyen volt Alik?
„- Gyerekek! Lányok! Nyulacskáim!
(…)
- Itt vagyok veletek, gyerekek! Töltsünk! Igyunk és együnk! Mint mindig! Ahogy szoktuk!
(…)
- És kérlek benneteket, minden szirszar bömbölés nélkül! Minden rendben van! Megy minden a maga útján! Oké? Igen?
Joyka hangosan felhüppögött. Nyina enyhén kidüllesztve a szemét megmerevedett. A nők nem törődve Alik kérésével, sírva fakadtak. Meg azok a férfiak is, akik meg merték ezt engedni maguknak.
(..)
- Na, miért vagytok ilyen búvalbaszottak, gyerekek? Igyunk rám egyet! Nyinocska, igyál rám! Gyerünk! T-shirt, kedves, nyomd ki egy percre a magnót.
Csend állt be.
(…)
Mi volt Alikban olyan különleges? Hogy mindenkit szeretett? De hát valójában miben áll ez a szeretet? Hogy jó festő volt? De hát mit jelent ez manapság? Nem veszik – tehát rossz…
Életművész volt. Művészien élt…”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése