2011. január 14., péntek

David Almond: Skellig- Szárnyak és titkok



Én hiszek az angyalok létezésében.

A könyvből jobban megismertem az angyalok életét. Vagy legalábbis elképzeltem, a könyv olvasása közben. Egy amerikai család néhány hétköznapjába pillantunk bele az új házba való költözésüket követően. Apa, anya, beteg újszülött és Michael, aki kicsit a peremre került a helyzetből adódóan. A ház feltérképezése és megismerése kapcsán megismerkedik a szomszéd Minával egy Skellig nevű férfival; kapcsolatuk alakulását és a kisfiú életéhez kapcsolódó történéseket ismerhetjük meg, követhetjük nyomon.
Miközben láttam Skellig napjait és drukkoltam a kistestvér életéért, úgy kezdtem reménykedni abban, hogy lesz majd valaki aki nekem is rendel 27-t és 53-t, aki megtanít a reményre. Aztán már abban reménykedtem, hogy talán én is angyal vagyok.

Mese? nem, bár tény, hogy fiataloknak íródott... Evolúciós történet?:)- erről is van benne szó... :)
barátságok, kapcsolatok?- hogy a szülők is lehetnek feszültek, de tudnak bocsánatot kérni...
reménykedés?- az mindenképpen szükséges. hit?- ez kis kell egy kisebb adag.....

"Mire valók a lapockák?-kérdeztem.
Elrobogott mellettem, mintha kezdenék az idegeire menni. De amikor a lépcső feléhez ért, megállt, és visszajött hozzám. Az ujjait a lapockám alá csúsztatta.
-Azt mondják, hogy ahol a lapockád van most, ott voltak régen a szárnyaid, amikor angyal voltál.-mondta.- Azt is mondják, hogy ott fognak kinőni majd a szárnyaid.
- De ez csak mese, nem?- kérdeztem.- Tündérmese kisgyerekeknek.
- Ki tudja... talán valamikor mindannyiunknak volt szárnyunk. S talán egy nap újra lesz mindannyiunknak."



Nincsenek megjegyzések: