Katalin utca......
Vajon hasonlít a mi utcánkhoz? Ahhoz, amelyben élünk, amelyben éltünk ahova visszavágyunk, ahonnan elvágytunk?
Katalin utca, amit Szabó Magda 1969-ben írt.... háttérben a történelem fontos eseményeivel, benne a fantasztikus jellemábrázolásokkal, a röghöz-kötöttséggel.
Katalin utca a Held család, a Bíró család és az Elekes család egykori utcája.
Katalin utca Blanka, Irén, Henriett és Bálint utcája. A meggyfával.
Van, volt, létezik a mi Katalin utcánk?
Aki csak el tudja olvasni a sorokat, de mögé nem tud látni, az egy kellemes- sőt néhol unalmas- kisregényt tarthat a kezében. Ismerek sok embert, akit nem kötne le.
Engem vonzott. Persze, engem is megrémített az első 50 oldal (mint sokakat), de utána élveztem minden sorát, gondolkodtam minden mondatát, és magamba véstem minden gondolatát.
Jah, hogy még nem írtam semmi különöset.... Ettől féltem, azaz attól, hogy nem tudom leírni, megfogalmazni a történetet.
3 barát: egy szőke butácskább, de imádni való Blanka, egy barna, nagyon komoly Irén, és egy kisfiú Bálint- Ők lakják a két házat. Közéjük költözik egy zsidó fogorvos a feleségével és a kislányával Henriettel, aki természetesen teljesen különbözik mindkettő lánytól.
Együtt játszanak, szerepelnek, iskolába járnak, mígnem a második világháború és egy tragédia beárnyékolja, sőt megváltoztatja mindannyiuk életét: gyerekekét és szüleikét egyaránt. Nem szívesen írom le, kivel mi lesz, mert a történet részét képezi: szerelem, halál, öröm, bánat, mogorvaság, mosolygósság, szeretetreméltóság, dühöngés, megrendülés mind-mind helyet kap e nem túl hosszú, de monumentális műben! Bevallom, volt amikor meghökkentem, és értelmeznem-dekódolnom kellett az olvasott mondatokat, de megérte!
Szabó Magda nagyon szép és találó jellemábrázolásaival megismertem a szereplőket, elgondolkodtam életükön, s így a Katalin utca és az emlékezések kapcsán nagyon sok emlékem és (talán) előttünk álló változást nagyon nagy jelentőséget kapott. Hisz nekem mennyi emlékem kötődik ide? Miért nehéz innen elmenni a szüleimnek, mi lesz, ha...? De, ha meg kell tenni?
Ki-hogyan dogozza fel? A változást, az évek múlását, hogyan éljük meg? Hiszen arról nem beszélhetünk, hogy "állóvízben" tengődünk. Mindig van valami örömet okozó, valami bánatot okozó dolog. Mire emlékezünk az idő múlásával? Mik lesznek a fontosak?
"..az Egész részekre bomlott, minden megvolt benne, és benne volt, ami addig a napig velük történt, csakhogy másképpen. A tér helyszínekre, az idő időpontokra, az események epizódokra tagolódtak, (...).
Akkor már azt is tudták, hogy holtak és élők közt csak kvalitatív a különbség, nem sokat számít, és azt is, hogy minden embernek csak egy olyan valaki jut az életben, akinek a nevét elkiálthatja a halál pillanatában."
Vajon hasonlít a mi utcánkhoz? Ahhoz, amelyben élünk, amelyben éltünk ahova visszavágyunk, ahonnan elvágytunk?
Katalin utca, amit Szabó Magda 1969-ben írt.... háttérben a történelem fontos eseményeivel, benne a fantasztikus jellemábrázolásokkal, a röghöz-kötöttséggel.
Katalin utca a Held család, a Bíró család és az Elekes család egykori utcája.
Katalin utca Blanka, Irén, Henriett és Bálint utcája. A meggyfával.
Van, volt, létezik a mi Katalin utcánk?
Aki csak el tudja olvasni a sorokat, de mögé nem tud látni, az egy kellemes- sőt néhol unalmas- kisregényt tarthat a kezében. Ismerek sok embert, akit nem kötne le.
Engem vonzott. Persze, engem is megrémített az első 50 oldal (mint sokakat), de utána élveztem minden sorát, gondolkodtam minden mondatát, és magamba véstem minden gondolatát.
Jah, hogy még nem írtam semmi különöset.... Ettől féltem, azaz attól, hogy nem tudom leírni, megfogalmazni a történetet.
3 barát: egy szőke butácskább, de imádni való Blanka, egy barna, nagyon komoly Irén, és egy kisfiú Bálint- Ők lakják a két házat. Közéjük költözik egy zsidó fogorvos a feleségével és a kislányával Henriettel, aki természetesen teljesen különbözik mindkettő lánytól.
Együtt játszanak, szerepelnek, iskolába járnak, mígnem a második világháború és egy tragédia beárnyékolja, sőt megváltoztatja mindannyiuk életét: gyerekekét és szüleikét egyaránt. Nem szívesen írom le, kivel mi lesz, mert a történet részét képezi: szerelem, halál, öröm, bánat, mogorvaság, mosolygósság, szeretetreméltóság, dühöngés, megrendülés mind-mind helyet kap e nem túl hosszú, de monumentális műben! Bevallom, volt amikor meghökkentem, és értelmeznem-dekódolnom kellett az olvasott mondatokat, de megérte!
Szabó Magda nagyon szép és találó jellemábrázolásaival megismertem a szereplőket, elgondolkodtam életükön, s így a Katalin utca és az emlékezések kapcsán nagyon sok emlékem és (talán) előttünk álló változást nagyon nagy jelentőséget kapott. Hisz nekem mennyi emlékem kötődik ide? Miért nehéz innen elmenni a szüleimnek, mi lesz, ha...? De, ha meg kell tenni?
Ki-hogyan dogozza fel? A változást, az évek múlását, hogyan éljük meg? Hiszen arról nem beszélhetünk, hogy "állóvízben" tengődünk. Mindig van valami örömet okozó, valami bánatot okozó dolog. Mire emlékezünk az idő múlásával? Mik lesznek a fontosak?
"..az Egész részekre bomlott, minden megvolt benne, és benne volt, ami addig a napig velük történt, csakhogy másképpen. A tér helyszínekre, az idő időpontokra, az események epizódokra tagolódtak, (...).
Akkor már azt is tudták, hogy holtak és élők közt csak kvalitatív a különbség, nem sokat számít, és azt is, hogy minden embernek csak egy olyan valaki jut az életben, akinek a nevét elkiálthatja a halál pillanatában."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése