Paulo Coelho: Tizenegy perc

Megígértem magamnak, másoknak is, hogy a Brida után próbálkozom még Coelhoval. Mivel az számomra óriási csalódás volt, kissé félve nyúltam ehhez a könyvhöz. Azt is tudom, hogy véleményemmel nagyon nagy ellentáborba ütközöm, ettől függetlenül álláspontjukat abszolút tisztelem.

Maria egy gyönyörű, fiatal brazil lány, aki az élettől megcsömörlötten nekiindul a nagyvilágnak szerencsét próbálni. Többszöri sikertelen próbálkozás után a testéből kénytelen megélni. Minden vágya, hogy hazatérve Brazíliába, egy kis földre tegyen szert megszerzett "jövedelméből".

"Hivatásából" adódóan sok férfival találkozik, viszonylag közönyösen áll a dologhoz. Életbölcsességekkel, filozofálgatásokkal próbálja lelkiismeretét elrejteni. Valójában a szerelmet keresi, azt a férfit, akinek gyermeket szülhet, akivel tiszta érzelmeket cserélhetnek egymással. Ez az adott helyzetben nyilván nem egyszerű.

Ahogy haladunk előre a történetben, a fülledt erotika is egyre erőteljesebb, néhol egészen zavarba ejtő.

Vajon Maria megtalálja-e az élet értelmét? Fel tudja adni ezt a fajta pénzkereseti lehetőséget? Mert ez alapvető lenne, hogy megtalálja a boldogságot.

Gondolkodtam sokat (már hogyha ezen egyáltalán kell gondolkodni), hogy mi célból írhatta Coelho ezt a könyvet? Sokszor úgy éreztem, hogy magát a prostitúciót emeli piedesztálra. Többször, visszatérően említi szent hivatásnak is.

Magával Mária sorsával viszonylag tudtam azonosulni, de akkor sem tudom elfogadni ezt a foglalkozást végső megoldásként. Nem tette szimpatikussá számomra a szerző a prostitúciót, pedig általában tényleg azt éreztem, hogy ez a célja.

Lehet, hogy sok helyütt félreértelmezem az írásait, valójában a legtöbbször nem is értem őt. Egyik mondata üti a másikat, így a szereplőké is.

A Brida után mindenképpen előrelépés volt, de azt hiszem, itt feladom!

Sajnos végérvényesen be kell látnom, hogy Coelho írásai nem nekem valóak. Idegesítenek, zavarnak! Szerintem rettentő sok butaságot hord össze! (most aztán jöhet a feketeleves...) :-)