Sofi Oksanen: Tisztogatás

Számomra nehéz erről a könyvről írni, hiszen egy komoly témát dolgoz fel Oksanen, aki nem mellesleg zseniálisan ír.

Aliide és Zara életét ismerhetjük meg, akik hasonló élményeken mennek keresztül kb. 40 év különbséggel.

Aliide egyedül él Nyugat-Észtországban egy kis faluban. Egyik reggel eszméletlen nő fekszik a kertjében, akit nem is tudja megmagyarázni miért, de befogad és pár napot együtt töltenek. Ez a pár nap az emlékezés időszaka.

Aliide II. Világháború eseményeire emlékszik vissza. A családjára, szerelemre, félelmeire, reménytelenségre, rettegésére. Zara pedig az 1 éve tartó szenvedéseire, megaláztatására, gyötrelmeire, túlélésére.

Pörgős, eseménydús, hátborzongató történet, szerencsére az írónő könyörületes velünk és nem mesél mindig részletekbe vágóan a történtekről, néhány pillanatot a képzeletünkre bíz.

Aliide alakja nagyon unszimpatikus nekem, de a történet vége felé, amikor már megtudjuk mi mindenen ment keresztül megértettem. Zara egy szeretetre méltó fiatal lány, akit rettenetesen sajnáltam. Családja megsegítése miatt hagyta ott otthonát, sok pozitív gondolattal. A vége pedig tele lett negatívumokkal.

Az íróról írt szépségek után, amit köszönhetek a remek fordításnak is, hiszen nélküle biztosan nem jöttek volna át az események részünkre, muszáj megemlítenem a könyv borítóját. A könyv tartalmának ismerete nélkül arra gondoltam, hogy ez egy rovarokról szóló kézikönyv. A légy megjelenítése érthető és persze ötletet sem tudok adni mit kellett volna kitalálni, de ez a légy nem a legjobb választás.