Natascha Kampusch: 3096nap

Sokan mikor meglátták a borítót felhördültek, hogy miért kell ilyen szenzáció hajhász sztorit írni - és itt álljunk meg!! Ez a könyv aztán ettől tényleg távol áll. Natascha ezt írja - "Most már elég erősnek érzem magam, hogy elmeséljem elrablásom és fogva tartásom teljes történetét" nem vagyunk egyformák, de én is azt vallom, hogy ha valamiről elég sokszor beszélünk azzal egyre jobb lesz, egyre közelebb kerül a megoldás, esetleg hamarabb túljutunk gondjainkon, bajainkon. Natascha pedig beszél, mesél és remélem, hogy mire megírta a könyvet lelke is könnyebb lett, és már tudta, hogy indulhat el egy olyan úton amitől a boldogságot reméli.

Az örök nagy igazság Natascha esetében még inkább érvényes, miszerint az élet írja a legképtelenebb történeteket. Mindenki hallott, olvasott róla amikor 1998 márciusában eltűnt és nyolc évvel később, 2006 augusztusában mikor kiszabadult. És, hogy mi történt, mit érzett, hogy tengette napjait a kislány aki időközben felnőtt nő lett ebből az érzelem gazdag leírásból tudhatjuk meg.

Natascha lélek ereje lenyűgözött, nagyon hamar ki ismerte elrablója jellemét. Tisztán látta, a beteg, labilis embert akinek soha sem fog megfelelni, bármily simulékony is lesz. Natascha önmagáról beszél, az érzéseiről, gondolatairól, emlékeiről. Aki brutális részleteket, horror filmbe illő jelenteket vár csalódni fog. Természetesen Natascha pár alkalommal idéz a naplójából, de ezek elenyésző esetek.

A rettegő kislány az első években az emlékeibe, az otthona felidézésébe menekül, miközben folyamatosan arra vár, hogy kiszabadítsák. Az első év után azonban halványulnak az emlékek, Natascha kétségbeesetten keres valami újabb kapaszkodót azért, hogy túléljen. Belegondolni is döbbenetes a nyolc évbe, egy ember életében akkor is sok ha szokásos, átlagos életét éli.

Natascha jó párszor feladja, szerencsére csak pillanatokra. Döbbenetes, hogy otthonától, családjától a szabadságtól mindössze húsz percnyire volt, és rabsága utolsó évében egyre gyakrabban, és bátrabban vitte fogva tartója emberek közé-abba az üzletbe ahol Natascha édesanyjával is járt vásárolni, azon az úton autóztak ahol Natascha oly sokszor szüleivel is utazott. És mégis egy őrült által diktált életet élt, múlt el a gyermekkora, a sok karácsony, születésnap.

Mégis ahogy a fülszöveg fogalmaz, felnevelte önmagát, erős maradt, és bár nyolc évig egy ember volt élet-halál ura Natascha mégis épp ésszel kibírta, és próbált minnél távolabb kerülni a helytől ahol csak a teste volt rab de a lelke folyamtosan máshol járt.