
Deryn
és Sándor kalandjai Isztambulban folytatódnak- egy hosszabb kitérő után
újra együtt, új segítőkkel és ellenlábasokkal gazdagodva.. Számomra
fordulatosabb, sodróbb volt ez a második kötet, itt inkább éreztem azt,
hogy nehéz letenni a könyvet. Mintha kitágult volna a világ a szereplők
számára. Külön élmény volt az újabb darwinista lények és az
barkács-szerkezetek bemutatása. Mindenképpen be kell szereznem egy
Bovrilhoz hasonló éleslátó lórit!
-Sok a bőrkeményedés -mondta Nene, és óvatosan megtapogatta. -Keményen dolgozol, fiú, nem úgy, mint barátod, Hohenberg hercege. Kicsit rajzolsz és fiú létedre sokat varrsz.
Deryn megköszörülte a torkát, és eszébe jutottak a nagynénéi, akik steppelni tanították.
-A légierőnél mi magunk foltozzuk a egyenruhánkat.
-Milyen szorgalmas! Az unokám azt mondja, nem bízol bennünk!
-Aha... nos, ez kissé kínos, asszonyom. Parancsom van rá, hogy titokban tartsam a küldetésemet.
-Parancs? -Nene végigmérte Derynt. -Nem látok rajtad egyenruhát.
-Lehet, hogy álruhában -mondta Deryn -, de akkor is katona vagyok, asszonyom.
-Álruhában -mondta kuncogva Bovril. -Mr. Sharp!
Egyetlen
kifogásom volt az első két kötet elolvasása után, és erre most jöttem
rá: számomra valahogy túl jól sikerült Deryn "fiúvá változtatása" -egy
idő után nem is gondoltam rá lányként, hiába a könyv romantikus szála..
Ennek
ellenére vagy emellett kíváncsian várom a trilógia befejező kötetét,
ami ha jól tudom, már egy másik kiadónál fog megjelenni- remélhetőleg
megtartva az első két kötet igényes megjelenését.
10/10
Ad Astra
2013