2013. szeptember 21., szombat

A beavatott lázadó

Veronica Roth sorozata már itthon is megelőzte a hírnevét. Nagyon sokan várták már, hogy itthon is olvasható/elérhető legyen. 

Az értékelések alapján a legtöbben elégedetten teszik le a könyveket az olvasás végén, és vannak akik döbbenten csukják be az utolsó sor után. Én az utóbbi kategóriába tartozom. Sajnos. 

Fülszöveg (A beavatott):
"EGYETLEN DÖNTÉS
alapján megtudhatod, kik az igazi barátaid
EGYETLEN DÖNTÉS
meghatározhatja az értékrendedet
EGYETLEN DÖNTÉS
örökre megmutathatja, kihez és mihez vagy hűséges
EGYETLEN DÖNTÉS, AMELYTŐL MEGVÁLTOZOL
Beatrice Prior az antiutópisztikus Chicagóban él: az itteni társadalom öt csoportra tagolódik, melyek mindegyike egy-egy erény kiművelését írja elő tagjai számára. Ők az Őszinték, az Önfeláldozók, a Bátrak, a Barátságosak és a Műveltek. Az év egy bizonyos napján a mindenkori tizenhat éveseknek el kell dönteniük, melyik csoporthoz kívánnak tartozni. Ennek kell szentelniük életük hátralevő részét. Beatrice ingadozik aközött, hogy a családjával maradjon-e, vagy végre önmagává váljon. Ez a két lehetőség kizárja egymást. Végül olyan döntést hoz, amely mindenki számára meglepetést jelent – még önmagának is."


A fülszöveg utolsó sorába hadd kössek bele egy picit.  Tris döntése egyáltalán nem okoz meglepetést az olvasónak, hisz ha nem így lenne, akkor nem lenne miről szólnia a könyvnek. Az egész befejeződne a választás napján. De mivel nem így történik, ezért tovább olvashatjuk a főszereplő hihetetlen és kalandos történeteit.  (Csak én ettől nem érzem magam szerencsésnek - de ez más kérdés). 

Az első rész még nem is piszkálta meg annyira lelki nyugalmam kicsiny tavát. Hozta a ma már oly népszerű tini disztópia sablonos elemeit, egy picit tekertek rajta, de amúgy semmi különös nem volt benne. Adott egy főhősnő, akiért izgulhatunk (Tris Prior) hogy túléli-e és egy főhős, akitől azt várjuk, hogy szerelmet valljon nevezett főhősnő iránt (Négyes) és lehetőleg mentse is meg. Eddig minden okés. 

A bajok ott kezdődnek, amikor Tris valódi énje beköszön a Bátrak főhadiszállásán. Hamar ráéreztem, hogy én ezt a lányt bizony nem fogom kedvelni. Az hagyján, hogy nem veszi észre a nyilvánvalót (a bátyja olvasás iránti szeretete) de ridegsége és megvető érzései Al iránt (akit első éjjel sírni hall) kifejezetten idegesített (ő bezzeg sírhatott, amikor kigúnyolták kislányos alakja miatt - ami érthető persze, de ezzel is bizonyította, hogy mekkora hipokrita, amit neki szabad másnak nem). Ok, Al sem volt szent, de aki 16 évig nevelkedett az Önfeláldozók között, nem hiszem, hogy így gondolkodik (már csak azért sem, mert azt bezzeg betanulta az előző csoportjában, hogy az egymás iránti érzéseket nem mutogatjuk nyilvánosan - bizonyította mindezt, mikor nem tetszését fejezte ki mások csókolózása láttán). 

Lássuk mi volt még. Az önellentmondások sorozata. SPOILER!
Például: ha törölni kell a felvételt, amin képes kitörni a szimulációban az üveget, akkor hogy a csudába nem volt ez gyanús senkinek a fővizsgáján?

Tris akár Művelt is lehetett volna. Ezek után nem értettem, mit nem ért már elsőre az "Elfajzott" kifejezésen. Teljesen világos volt a képlet a vizsgáztató nő reakciójából és elszólásaiból, akkor hogy a csudába nem érti meg valaki olyan, aki ráadásul ebben a világban élte mindig is az életét. 


A falat a Bátrak védik ugye. A Barátságosok viszont ki be sétálnak kedvük szerint. A falon túl nincs védelem. Tris (és úgy az egész lakosság) hogy a csudába nem gondolkodik el ezen? Ki vagy mi védi meg a Barátságosakat? Az állítólagos veszély csak a városiakat és a falat fenyegeti? Többször említik, hogy mennyire bátor munka a falnál szolgálni... aha... miért is? Nem történik ott soha semmi. 

Ez a nem tartjuk a kapcsolatot a többi csoport tagjaival, egy akkora hülyeség. Hogyan fogjanak össze a jövőben ha nem is ismerik egymást és a szokásokat? Még a suliban sem barátkoznak egymással. Mi a fenéért kell nekik egyáltalán közös iskolába járniuk? 

És végül maguk a Bátrak. Ez a dolog, hogy a vonatról le föl ugrálgatnak... nem vette be a gyomrom. Most komolyan csak a Bátrak használják a vonatokat? Mert? Miért is? 
SPOILER vége. 

Rendben, a könyv vége még úgy végződött, hogy a folytatást szívesen el akartam olvasni, így vezetett még egy utam a könyvtárba. Csodák csodája, bent volt, így hamar olvasni kezdtem. Most nem tudom eldönteni, hogy szerencsés voltam-e ezáltal vagy inkább épp ellenkezőleg.

Fülszöveg (A lázadó):

"Egyetlen döntésed hatására megváltozhatsz – vagy akár meg is semmisülhetsz. Minden egyes választásunknak megvannak a maga következményei – Tris Prior is megtapasztalja ezt, amikor nyugtalanság s zavar támad körülötte a társadalom valamennyi csoportjában. Meg kell próbálnia megmenteni a szeretteit – és önmagát –, miközben újra meg újra szembesül a fájdalom, a megbocsátás, az azonosulás, a hűség, a politika, a szerelem és a szeretet kérdéseivel."

Kevés olyan könyv volt még a kezemben, amikor azért szurkoltam, hogy a főhőst puffantsák le mielőbb. Tris nem hogy nem volt szimpatikus számomra ebben a részben (sem), de kifejezetten ellendrukkeri érzelmeket váltott ki belőlem. Jó párszor kívántam, hogy végre vágja már képen valaki, mert akkor talán észhez tér. Az első részhez képest nem hogy fejlődött volna a karaktere, inkább sokat romlott. 

Nagyon sok volt benne az önellentmondás is (még több, mint az elsőben). Pl: SPOILER! Amikor a Bátrak visszamennek a központjukba akkor festéklövedékekkel kiiktatják a kamerákat. Na de mit csinálnak a mikrofonokkal? :O Mert ugye az első részben azért kellett annyira csöndben sutyorogni, mert mindig mindent hallottak.
Voltak még más nyalánkságok is. Például hogy a fenében lehet, hogy olyan legendának, mint Négyes nem ismerik fel az arcát a csoporttársai? Lefogadom, hogy sokszor mutogatták ösztönzésképpen a bátraknak. A nevét mindenki ismerte, akkor az arcát, hogyhogy nem?
Másik: minden vegyszert a Műveltek állítanak elő. De nem ismerik az igazságszérum összetevőit? Vagy tételezzük fel, hogy az Őszinték valahogy összekapták magukat annyira agyilag, hogy maguk állították elő. Akkor is rá kellett volna jönnie a Művelteknek, hogy miből áll vagy valami hasonlót is előállíthattak volna.
Tris máskor mindig arra hivatkozik, hogy mennyire kegyetlen tud lenni és hogy a kiképzés megtette nála a hatását. Ha tiszta fejjel gondolkodott volna, akkor 1: a három öngyilkosjelölt közül nem egy kiképzett bátort hagy lezuhanni, hanem (és sajnálom, hogy ezt kell leírnom), de a kislány zuhant volna le. Mert minden fegyveresre szükségük volt abban a helyzetben. Egy kiképzett katonától ilyen döntés lett volna várható. 2: amikor a sikátorban találkoznak Jeaninnenel és Peterrel nem fordultak volna vissza a társaikhoz „segíteni” hanem egyszer és mindenkorra megcélozták volna a nő fejét és véget vetnek az egész háborúnak. De neeeem… 
Fenti kiképzés eredményeként Tris teljesen tisztában lett volna azzal is, hogy a fegyvertől való félelme nagyon is veszélyes bajtársaira nézve (ha már saját magára nem gondol). Hamarabb szólt volna erről az apró kis kellemetlenségről és nem tagadta volna. Sőt! Megkockáztatom, hogy a folytonos rinya helyett (ugye mennyire meg kellett vetni Alt kedves Tris?) megpróbált volna tenni ellene és Tobias segítségét kérte volna. Ha nem ezt, akkor éppen azt titkolja előle, hogy lelőtte az egyik barátját és emiatt rémálmai vannak. (Ha valakit tényleg annyira szeretsz, az ilyeneket elmondod neki. Négyes megtette, Tris  pedig nagy ívben tesz arra, hogy ezt a bizalmat mondjuk akár viszonozhatná is). Bravó Tris! 
SPOILER vége.
Tobias és Tris kapcsolatára amúgy úgy általában jellemző ebben a könyvben: Négyest/Tobiast állítólag csodálja és szereti Tris, mégis sz*rik a véleményére, az érzéseire vagy épp a magánéletére. 
Sokan azt mondják Bella volt a tini irodalom legönzőbb személye (szerelmi kérdésben). Hát pedig nem. Tris mindent visz, ami az ő esetében azért súlyosabb dolog, mert ő ráadásul kiképzett "katonaként" folyamatosan sodorja veszélybe mind a családtagjait, mind a bajtársait. (Nem, az önfeláldozó cselekedete a végén nem tesz jóvá semmit sem). 

Várom-e a harmadik részt? Mivel ennek úgy lett vége, hogy eléggé nyitott, ezért valószínűleg el fogom olvasni, de vágyakozni és epedezni nem fogok utána. Nagyon nem.
Várom-e a szintén nagyon beharangozott filmet?
NEM! Habár a főszereplő lány szerintem telitalálat (ő már arcra sem szimpatikus nekem, biztos kiválóan alakítja majd Trist) a stillek, amiket láttam a filmből nem mozgattak meg bennem semmit. 
Azóta volt szerencsém az előzeteshez is, ez sem mozgatott meg bennem semmit. Vagyis de! Azt az érzést komolyan erősíti bennem, hogy én  a filmre nem leszek kíváncsi. Egyetlen dolog miatt inogtam meg picit, ez pedig Kate Winslet. Mivel ő is játszik a filmben ezért lehet, hogy adok majd neki egy esélyt... ha majd adják a tévében. 



A beavatott: 

A lázadó:


2013. szeptember 18., szerda

Leiner Laura: Bábel

Elolvastam a Bábel-t, tulajdonképpen -ha eleresztem az asszociációs képességemet akkor- ezt a fiataloknak szóló fesztiválos történetet el is tudom helyezni az aktuális állapotomba: bábeli zűrzavarban élek életem több területén.

"...féltem, hogy goromba lesz, amit nem viselek túl jól, úgyhogy a kivárásos taktikát választottam, bízva abban, hogy majd minden megoldódik magától. (...) Viszont nyughatatlan természet vagyok, és egy idő után nem bírtam tovább a feszültséget."

Vagy mondhatnám forrong a levegő úgy, mint a RHCP-koncerten a visítozó lányok társaságában.

Az új képek pedig ugyanúgy sejtethetik a fesztivál kétnapos esőjét, mutathatják a magányt, amit Zsófi érzett, és a fényt, ami mindenhonnan világíthat, ha megtaláljuk azt a kis rést, ha jó helyen keressük- szóval, ez az életre is igaz. Kapcsolódási pontok mindenhol vannak, látjátok? Legyen szó tiniknek írt könyvről, el tud érni a történet hozzám, mert tudok benne találni olyan momentumokat, mondatokat, amelyek találóak, amelyek rám igazak, vagy éppen az adott helyzetekre.

A BÁBEL Latter Zsófi és 4 barátjának illetve még néhány havernak - és természetesen a punk-nak- a története, akik megérkeznek Pápára egy nemzetközi zenei fesztiválra. Zsófi csakis a Red Hot Chili Peppers koncert miatt megy élete első ilyen többnapos rendezvényére, ahol tervei szerint meghódítja Anthony Kiedis-t az énekest, majd a felesége lesz stb.stb.

Azt nem árulom el, hogyan is tervezi ezt kivitelezni a fiatal lány, de azt elmondom, hogy Napsival, Szaszával, Abdullal és Hipóval (ill. ismerős-és ismeretlen haverokkal és természetesen a punk-kal :D) rengeteg élményben lesz részük még akkor is, ha alig jutnak el koncertekre. Palackokat gyűjtenek, sárban hemperegnek, átveszik a nomád-fesztiválos életformát, rohannak egyik helyről a másikra, közben eltévednek, de sebaj!, szerelmesek lesznek, a fiúk naponta, félnaponta másba, sőt Hipó állandóan az orvosi sátorban köt ki. Ezen kívül ott vannak a konfliktusok, a szerelmi cívódások, hogy 5 napon keresztül keresni kell egy olaszt, és, hogy Zsófi 17 évesen komolyan azt gondolja, hogy Chili Juniort szül majd Anthony-nak. :) Itt, ennél a ténynél itt kicsit kiakadtam és csak remélni tudom, hogy én nem voltam ekkora lökött, hogy ilyenről álmodoztam. Pedig biztosan... talán nem ennyi idősen. (Bár arra emlékszem, hogy a barátnőmmel odavoltunk Hoboért, amikor én 17 és ő 20 volt, és amikor belejtettünk az Orczy-kert koncertjére és odamentünk előre... akkor az akkori feleséget Igó Évát ki akartuk tolni a helyéről.. :D)

Visszatérve a könyvre: hogy ki nevezte el Zsófit Chilinek, hogy Latter Zsófi miért is lett Latter-Kiss Zsófia, és vajon Zsófi végül bejutott-e a VIP szektorba a koncert idejére, az kiderül a könyvből, mint ahogy az is, hogy Napsi és tesója mennyire bolondok, Abdul mennyire hiú, és Szasza ki is egyáltalán. Megkérdezhetném a Hová tűnt Damon Hill? helyett, hogy "Miért is nem veszi fel Atesz?", vagy éppen, hogy miért küldik el Abdul fül-orr-gégészhez, miközben Boldi füle sérült meg?

Egy vidám kamaszsztori, amelyen jókat nevettem, (éjjel felolvastam részleteket a férjemnek, mert imádom Doktor Farouk-ot) és bár én hosszantartóan nem voltam fesztivál-lakó, mert én csak a hierarchia alján, napijegyesként buliztam olykor, mégis teljesen átéreztem a szórakozásukat, jókedvüket. Szerintem a koszt, a sarat, a mocskos mosdókat nem bírtam volna, de ki tudja?

Örülök, hogy elolvastam, s bár Zsófi tényleg 17 év alatti szintet hozta, mégis megbocsátottam neki, mert önzetlen jó barát, akikből kevés van, és akik nagyon fontosak az életben: mindig és mindekor, mert higgyétek el, mindig kiderül kire lehet számítani. Ma vagy holnap, vagy jövő héten. Itt vagy Szegeden vagy éppen más országban. :)

Cecelia Ahern: Életed regénye

Elég lenne annyit írnom, hogy kedvencet avattam ezzel a könyvvel!

Cecelia Ahern-nel úgy vagyok, hogy mindig várom az új könyveit, tetszik az írónő stílusa, de nem mindegyik jut közel hozzám.

Az Életed regénye viszont betalált!

Kiindulópontja olyan, mint a többinek: van egy nő, akinek problémája van, ebből kell kikeverednie. Élnie kell tovább az életét, dolgoznia kell, fel kell magát söpörnie a piszokból, be kell fejeznie az önsajnálatot, fel kell rugaszkodnia a felszínre.

Katherine, azaz Kitty Logan újságíró. Egy olyan újságíró, aki az ösztöneire hallgatott, önmagába nézett, mély, tartalmas írások kerültek ki a kezei közül az Etcetera magazin munkatársaként, ám amikor egy tévécsatornához került, az ottani morál, a műsor megváltoztatta, s egy orbitális hibát vétett. Akkorát, hogy az újságokon kívül még a bíróság is vele foglalkozott, rezegni kezdett a léc az írásos munkáját illetően is, s ráadásul a magánélete is negatív fordulatokat kezdett venni: meghalt főszerkesztő barátnője, szerelme kiköltözött a lakásból, s napról-napra mindenféle atrocitás érte őt.

Kitty azonban kapott egy (utolsó?) lehetőséget attól az embertől, aki még bízott benne: egy lista, száz névvel.
Ennyi. Kik ezek? Mit akart velük Constance az elhunyt barátnő? Mit akart róluk írni? Milyen kapocs van közöttük? Kittynek két hete van ezt a témát kideríteni, felgöngyölíteni és megírni a vezércikket.

Ahogy olvastam és megismertem az embereket, a történetüket, elgondolkodtam, hogy én kinek mit jelentek? Alkotok-e maradandót? Mennyire örülök a visszajelzéseknek? Milyen az életem? Mary-Rose-t nagyon szerettem, sokszor azt gondoltam, hogy bár lehetnék olyan, mint ő. Eva Wu munkáját irigyeltem , Birdie 85 éves életfelfogását kedveltem. Mindegyik névbe belemerültem, és érdekelt, hogy Kitty mit is fog írni vezércikknek.

Nagyon örültem, hogy most semmi misztikus természetfeletti barát, másik én nem került elő, hanem csak az élet, ahogy Kitty küzd, próbálkozik -olykor némi baráti segítséggel- próbál lábra állni, s ahogy élete kezd helyreállni, hogy a végén újra pillangóvá változhasson.

"..talán jelentéktelennek hisszük magunkat, unalmasnak találjuk életünket, mert nem csinálunk eget rengetően nagy dolgokat...."

10/10

2013. szeptember 6., péntek

Futótűz



Az arénán kívül: Nima, Titti, Gretty, Zenka, Hársfaméz_Szeee, Ketket
Fél lábbal, de még versenyben: Anaria, Pöfivonat
Szolidaritásod jeléül használd ezt:






2013. szeptember 1., vasárnap

Jennifer Probst: Érdekházasság



Kötnél érdekházasságot?

Kötnél érdekházasságot egy gyerekkori barátoddal?
Kötnél érdekházasságot egy gyerekkori barátoddal, akivel életedben először csókolóztál?
Kötnél érdekházasságot egy gyerekkori barátoddal, akivel életedben először csókolóztál, s akinek szerelmet vallottál?
Kötnél érdekházasságot egy gyerekkori barátoddal, akivel életedben először csókolóztál, s akinek szerelmet vallottál, aki utána kinevetett és megbántott téged, és egy életre egy leckét tanított meg neked?

Alexandria megkötötte az érdekházasságát Nickkel. Nicknek az örökléshez sürgősen fel kellett mutatnia egy feleséget, akivel legalább egy évig együtt fog élni, Alexának pedig pénzre volt szüksége, hogy a szüleit kisegítse. Így megköttetett e frigy.

Két fiatal 30 körüli csinos ill. jóképű személy, akik teljesen eltérő személyiséggel rendelkeznek. Vagy azt hiszik magukról. Lehetne azt mondani, hogy az ellentétek vonzzák egymást.... Vagy mégsem?

S persze eljön elég hamar az az idő, amikor tudjuk, hogy ez a szexmentes érdekkapcsolat nem fog működni; tudjuk, hogy ők bizony egy pár lesznek, és közös érdekeik a közös család lesz, csak az lesz a kérdés, hogyan is fognak idáig eljutni? Milyen akciókkal, milyen cselekedetekkel, milyen hazugságokkal tudják önmagukat a másiktól távol tartani?

Könnyed történetecske, 1-2 komolyabb szösszenettel, és egy cuki kutyával, ami nekem nagyon tetszett. De hogyan is ne tetszett volna, amikor a család szépséges együttműködése, a boldogság, a jófajta édes cukrozottság képes elbódítani, ha jó időszakban olvasom? Bár volt sok-sok (na nem is annyira) szexszel fűszerezett oldal, ami nem szokott annyira lenyűgözni, mint a történet, a mesélés, az emlékezések, de úgy látszik, hogy jó időszakban olvastam. 

Így lett 7/10

Rossz időszakomban rosszabb lett volna, így nem is ajánlom a túlzott romantikát, boldogságot, cukros mázat kedvelőknek.

Kiera Cass: A párválasztó


America Singer a gyönyörűen éneklő és zenélő, Ötös lány, aki természetességével, önmagát nem megjátszva, szerelmi csalódásán felülkerekedve, családja szegénységét szem előtt tartva kerül egyre közelebb és közelebb az ifjú herceghez, hogy aztán szíve a kettéhasadás közelébe kerüljön.

Nem tudok dönteni, mert mondhattam volna azt, hogy ismét egy könyv volt, ami miatt begubózódtam és olvastam, ami elrepített egy másik dimenzióba, abba, ahol ismét kamasz lány vagyok az akkori problémáimmal, reményeimmel.

America Singer egy ötgyerekes család középső gyermeke egy Illéa nevű országban, amiben 1-8-as számig terjedő kasztrendszer működik. Az Egyesek a leggazdagabbak, akiknek munka nélkül is van pénzük, a Nyolcasoknak a legnehezebb. Sajnos, a rendszerrel kapcsolatos információk csak csepegtetve vannak, pedig mélyebben is érdekelt volna, hiszen valahol a jövőben járunk, amikor már nem létezik az USA, de sebaj, azért túltettem magam a dolgon, hiszen a téma a Párválasztó. Olvastam, hogy valaki a nagy Ő elnevezésű műsorra asszociáltak belőle, sőt valaki párhuzamokat is vont, és hálát adok az égnek, hogy nem estem abba a hibába, hogy ez miatt nem olvastam el. 

Az igaz, hogy van benne egy Herceg, aki a köznépből választ párt magának, de kb. ennyi a hasonlóság. Maxont, a herceget nem hasonlítanom össze a hajdani Férfivel, akinek csak bájolognia kellett, hanem itt egy uralkodásra alkalmas koronaherceggel állunk szemben, akinek a lányokkal való szórakozáson kívül ezer meg egy feladata van, ötletei vannak, és meg kell küzdeni sok dologban a saját édesapjával is . Akinek a párválasztással kapcsolatban szem előtt kell tartania a nép véleményét, a politikai szempontokat, a családi hatásokat, és mindezt úgy kell figyelembe vennie, hogy a saját szívét sem hanyagolja el. Mi történik, ha egyetlen lány sincs a 35-ben, aki megfelelő lenne királynénak? Nincs több lehetőség, mert ciki lenne? Mi van, ha nem találkoznak az érzelmek? Mi van a koronára éhes számító, mindenre képes lányokkal? És mi van Americával, aki nem akar hazamenni a 3-as pontban írtak miatt.

A Párválasztó könyv nekem egy pörgő, lendületes ifjúsági könyvnek számít, amely annak ellenére megkapja az 5*-ot, hogy részben kiszámítható. Részben, mert azért van benne izgalom, pedig tudható, hogy a fiatalok közötti szerelem a cél. Hogy mindenkinek jó legyen.

America jelleme sokakat idegesíthet, akár magát megjátszónak is nevezhetik őt. Nem tudom. Én kedvelem. Persze volt olyan cselekedete, amely nem tetszett igazán, de mégis megértettem őt. Csak vissza kellett gondolnom a 20 évvel korábbi önmagamra... Hjajj, de más volt, és mégis hasonló. Valami sosem változik: a szív működése. Van aki így és van aki úgy reagál. 
Mindenesetre ismerek ennyire naiv nőt, aki hasonló lehetett lánykorában, ezért nem is tudok szigorú lenni a lány stílusával, személyiségével kapcsolatban. Én szeretem Americát. Hibázik olykor, hiszen ember nem pedig gép.

A Párválasztó egy sorozat első könyve. Még azt sem tudom, hogy hány kötetes, így még jobban izgulok, mert nem szeretem a sorozatokat a magas fokú izgalmaim miatt. A vége is kétesélyes, persze a fogadóirodák nem fizetnének sokat az én általam megtett fináléra, de az addig lévő útra, az izgalmakra, Maxon arisztokratikus fejlődésére, ill. a reményre, hogy többet megtudok a történelmi háttérről, ezekre nagyon kíváncsi vagyok.

[Ezzel 4-re nőtt az idei sorozatok száma, amiknek a folytatását alig várom.]

9,5/10 ebben a kategóriában, tehát nem lehet egy klasszikus fantasztikus szépirodalommal összehasonlítani.

Deborah Lawrenson: A lámpás

"A Borókás...... Fönt a faluban, amely tíz perc járásnyira van az erdőn át, mindenkinek van egy meséje a Borókásról..... tündérkastélyként szendergett a domboldalon...... több mint csupán egy ház...... különleges hangulata van...... Csipkebokorsövények élénk rózsaszín virágokkal. A levendulamezőkhöz vezető, ciprussal szegélyezett sétány. És amerre ellát, körben a vezérmotívum: a Grand Luberon kéklő, gyűrt vonulatai."

Két nő. Két élet. Két kor. Egy ház a Borókás.
Két titkokkal teli rejtélyes történet. Egy lámpás.


Amikor olvasni kezdtem, azonnal Joanne Harris Szederbor című könyve jutott eszembe. Mivel még nem tudtam miről is fog szólni ez a történet, így csak az ahhoz hasonló hangulat kápráztatott el, a Borókás kertjében, az illatorgiákban, a bokrok között megbújó szépségekre, még a kertben látható omló medence is lázba hozott (mondjuk ide Russel Crowe-ot képzeltem el a Bor, mámor, Provance című filmből), s a titkok, amiket sejtettem.


"Buja illat volt, vanília, rózsa és érett dinnye illata, amelyet valami kicsit szigorúbb fogott egybe, talán bőr, esetleg mémi füstös fa."

Két nő. Két élet. Két kor. Egy ház a Borókás.
A Borókás, hol a történet játszódik. Valahol Provance-ban.

A történet eseményei, fontos történései két szálon futnak, felváltva hallhatjuk Eve és Bénedict mesélését, jelen napjainkban, és valamikor a múlt század második felétől folyamatosan.

Eve a fiatal szerelmes nő, aki Dom-ot követte Angliából, hogy együtt boldogan éljenek itt együtt. De miért is titkolózik ez a férfi? Miért is nem akar mesélni a múltjáról?

Bénedict egy másik nő, akinek életébe tekintünk bele egészen a kislánykorától, hogyan használta ki őt a bátyja,, hogy milyen életük volt a Borókásban, hogyan boldogult, amikor már egyedül maradt? ...és miért is élt egyedül?

Hallgatom a vidéki neszeket, illatozom a növényeket, elképzelem a lépteimet. Ott vagyok ebben a titkokkal teli birtokon, keresem a múltat, ahogy szeretem keresni a régi házak repedéseit és emlékeit is; ahogy örömmel tapintok meg ósdi lomokat is, hogy aztán megszabaduljak én is tőlük. n is vágynék egy ilyen helyen élni, lakni, éppen annyi infrastruktúrával, amennyire szükségem van. 

A Borókás. Olyan, amilyennek én képzelem el, és minden rendben is van, minden tetszik is, elfogadom Dom titkát is, és remélem, hogy minden kiderül a végére, amíg meg nem lepődök, míg el nem borzadok. Csontok. 

Miközben a két nő váltakozó meséléseibe süppedünk bele, úgy sodródunk Bénedict és Eve történetével, s miközben érezzük a Borókás illatait, neszeit, életét, úgy lesz egyre sürgetőbb a titkok leleplezése, a két szál összefonódása.

De ismét felvetődik a kérdés: vannak szellemek? Ki az, aki a lámpást meggyújtja? Ki settenkedik az ódon falak között? Ki lehelete érződik itt és ott?

Bénédicte nem hitt a kísértetekben. A ház mégis tele van szellemekkel."

7/10

Mark Frost: A Paladin-prófécia (első könyv)


"#9: NE ÚGY ÉLD AZ ÉLETED, MINTHA EGY FILMET NÉZNÉL, AMIBEN VALAKI MÁS A FŐSZEREPLŐ. TE VAGY A FŐSZEREPLŐ. ÉS MOST FOROG A FILMED." 


Egy csapat 15 éves kamasz harca a "Nem e világiak ellen, mert ÉLNI JÓ


Én úgy irigylem, akit fantáziával áldott meg az élet! Aki tud történetet mesélni, izgalmas történetet, valóságosat vagy misztikusat. Na, mondjuk az utóbbiak miatt magasabbra emelem a kalapomat, mert amikor ilyen könyvet olvasok, akkor vagy utálni kezdem, mert nem szimpatikus a főszerelő, vagy gusztustalannak tartom, vagy pedig belemerülök és suhanok, mert érdekelni kezd, mert szimpatikusak, mert egyértelműen drukkolhatok valakiknek. Ráadásul nekem, aki súrolja a "nem értek az informatikához"-csoport határát, azaz éppen nem esek bele, mert valamennyire értek hozzá és használok 1-2 eszközt, szóval nekem azok az események, amelyek a virtuális hálózatban is történnek, mindig csodálattal töltenek el.

"#1: SZEDD ÖSSZE A GONDOLATAIDAT"

Will, 15 éves fiú, akinek különleges lehet a papája, mert értéket adó fontos gondolatokkal látja el, neveli. Will, akinek nincsenek barátai, aki a családjával a papája munkája miatt folyamatosan költözik, aki nem emelkedik ki semmiben, akibe belenevelték, hogy húzódjon meg, hogy ne keltsen feltűnést, egyszer csak mégis kitűnik: egy országos teszten olyan magasan jó eredményt ér el, amire felkapják a fejüket Wisconsinban, a Központban, felkapják a fejüket a fekete kalaposok is, és Will Westnek feltűnik, hogy élete egy pillanat alatt veszélybe került. Még nem tudja, hogy miért kell menekülnie, de egy éjszaka alatt átrepüli az Államokat és a Központban húzódik meg.
Ez az iskola az eszesek iskolája. Akik valamiben kiemelkednek. S amikor megismerjük A G 4-3-as körlet, vagy ház fiataljait, akkor kibontakozik a kép, hogy kik ők, miben mások, miben zsenik, és hogyan tudnak Will-nek segíteni. Mert a könyv lapjait olvasva, a hideg, 0 fok alatti hőmérséklet előhozta a hajdani Twin Peaks hangulatát, az izgalmakat, mert abból kaptam bőven.

Kiderült, hogy kik a fekete kalaposok, vagy éppen a Potyautasok (és itt ne gondoljatok a közlekedésre!) és hogy hol van és mit jelent Sosemvolt országa, birodalma, és, hogy nem csak szellemek léteznek, hanem sokkal érdekesebb lények is.

"#7: NE KEVERD ÖSSZE A JÓ SZERENCSÉT A JÓ TERVVEL!"

Will és új barátai, a kényszer hatására, szembeszállnak a rosszakkal, és mire megkönnyebbülök és pontot teszek valamilyen folyamatnak a végére, akkor kapok még egy pofont, hogy utálni kezdjem a helyzetet,hogy nincsen itt a második kötet. (Egyébként nem is tudom, hogy hány kötetből áll...?)

"#73: TANULJ MEG KÜLÖNBSÉGET TENNI TAKTIKA ÉS STRATÉGIA KÖZÖTT!"

Will is megtudja, hogy ki is ő tulajdonképpen, és bár a szüleit nem látta néhány napja, lehet, hogy meg is haltak, mégsem adja fel a reményt, hiszen megismerte önmagát!

Szerintem nem lehet bővebben írni erről a könyvről, olvasni kell. Aki szereti a földön-kívüliséget, a misztikumot, a valóságtól elrugaszkodót, annak tetszhet! 

9/10 Most a vége után elgondolkodtam olyanokon, hogy Will, 15 évesen miért is nem tud semmit a családjáról, hogy mi lett a nagyszüleiről, ami szerintem olyan téma, amiről a család beszélget vagy legalábbis egy gyerek kérdez. Ez hiányzott így a vége felé, de meghajtom a fejemet azon, hogy tényleg elkezdeném a következő kötetet, ha megjelent volna Magyarországon is. Vajon mikor fog?


Gabo Kiadó
2013