Isabel Wolff:Mesés ruhák kalandjai

   Nem gondoltam volna,hogy egy ruhákról (is) szóló történet le fog kötni.Sosem voltam egy nagy divatkövető,fogalmam sincs mi a trendi-minap a fodrászom dicsérte meg a csizmám,mondván ez a divat most,én meg négy évvel ezelőtt azért vettem meg mert jó melegnek tűnt,és kényelmesnek-nos úgy tűnik megéreztem mi lesz a divat:-)))
A Vintage ruhák tulajdonképpen használt ruhák,de minél régebbiek és minél jobb állapotban vannak,annál többet érnek.
Nagyon tetszett,hogy a szerző épp csak annyit mutat ebből a világból,hogy kíváncsiak legyünk rá, a legérdekesebb oldalát ismerhetjük meg ennek a különös hobbinak,életformának.

Phoebe Swift szereti a ruhákat ,ért is hozzájuk ezért megnyitja első saját kis Vintage ruha boltját,lelkesen kutatja a szebbnél szebb régi ruhákat,viselni  is szereti őket. Munkája során nemcsak emberekkel és azok ruháival ismerkedik meg hanem akaratán kívül a múltjukkal is...
Phoebe múltja ,egy idős nő élettörténete-tekeregnek,kígyóznak a múlt emlékei, a jelen történései mint egy szép selyemszalag.

" Mindkettőnknek volt egy barátja, aki csak a mi jöttünkre várt."

Elég sok minden lett beletömörítve a könyvbe,mégsem éreztem,hogy sok volna,az viszont tetszett,ahogy a vintage ruhák,kalapok,kiegészítők mind szorosan kapcsolódnak a történésekhez.
Szívesen szemügyre vennék én is pár ilyen ruhát,sajnos ezek a ruhák harminc-negyven évesek,amikor a ropi testalkat volt az ideális(akárcsak ma) szóval azt hiszem a nézelődésen kívül nem sok mindenre volna lehetőségem,például el sem tudom magam képzelni egy balerina ruhában,amik akkoriban citromsárga vagy lila színben pompáztak.

"-Valaki megvette a könnyű selyemkabátját,Mrs.Bell-mondtam,miközben elkezdtünk scrabble-t játszani.
-Tényleg? És ki volt az?
-Egy nagyon csinos,húszas évei végén járó modell.
-Akkor csodaszép partikra jár majd a kabátom.-mondta Mrs.Bell,amint kirakta maga elé a betűket." 

A történetben két olyan szereplő van akiket én szívem szerint kihagytam volna,szerintem nem kellettek a történetbe,túlságosan direkt karakterek voltak.
Egyébként teljesen belefeledkeztem a történetbe,remekül kikapcsolt ,szórakoztatott,kellően eltalálta az arányokat ami egy jó szórakoztató irodalomnál fontos.
Van benne szerelem,humor,egy kis keserűség,ami az élet velejárója,és persze remény.
Kicsit kevésbé pozitív végre számítottam,valahogy nem szeretem a ripsz-ropsz probléma megoldást.

Elizabeth Bard:Ebéd Párizsban

Elizabeth Bard Párizsban él,nem volt ez mindig így amerikai lányként kellett megvetnie a lábát,na meg a szívét is a csodás Francia fővárosban.
Ez a könyv,akár lehetne egy napló is,Elizabeth nemcsak magának számol be francia kalandjairól,hanem nekünk is.
Nemrég olvastam JuliaChild:Életem Franciaországban c.könyvet ,és nagyon tetszett,most már keresem a hasonló könyveket ,ahol az önéletrajzi írás keveredik a főzés örömeivel. Egy nagy csokor receptet is kapunk,amit bátran próbálgathatunk,majd dicsekedhetünk,hogy eredeti fhrancia recept alapján készült finomsággal kedveskedtünk a családnak,barátoknak.
Szerencsére nagyon sok recept található az egyes fejezetek között,így bőven van miből válogatni legyen az leves,vagy desszert,bevallom én inkább a süteményeknél időztem el,tetszik,hogy normális alapanyagokkal kell dolgozni,szóval nem kell  sárkányfűárust keresnünk,sem hasonló hókuszpókuszt végeznünk,a legtöbb hozzávalót a sarki boltban is megkapjuk.
A könyv másik része Elizabeth beilleszkedése,élete körül forog,ha nem főz ,vagy piacra jár(úgy tűnik a Franciáknál nagy hagyománya van a piacra járásnak)akkor gyakorolja a nyelvet,ismerkedik kedvese lakásával,családjával.
Nekem Elizabeth kissé távolságtartónak tűnt,vagy nem is tudom mi a jó kifejezés erre,nem kellően tudtam beleélni magam az életébe,nem tudtam azonosulni vele,mintha egy kedves barátnőnk vendégségbe hívna,de lerí róla,hogy alig várja,hogy távozzunk...valami ilyesmit éreztem olvasás közben.Pedig a szerző nem csak a sikerélményeit tárja elénk,hanem kudarcairól is beszámol.
A ruha és cipővásárlás élményétől kezdve a francia szokásokig a politikán át sok minden szóba kerül.

Mikor ilyen témájú könyvet olvasok,sokszor elgondolkodom,hogy én vajon tudnék-e egy másik országban új életet kezdeni,lenne-e elég erőm,kitartásom,hogy beilleszkedjem,megszokjam,elfogadjam egy másfajta élet lehetőségét. Nem igazán tudom a választ,igaz nagyon kevés helyen jártam,ami biztos,hogy a tenger látványért sok mindent megtennék.Emlékszem pár évvel ezelőtt Split ki kötőjében vártunk a kompra, a tengerrel szemben hatalmas bérház állt,sok-sok emelet magasan,,potyogó vakolattal,és leszakad redőnyökkel övezve.
Férjem azt mondta nem tudna itt élni-majd rá mutatott a leharcolt panelkockára.Én tudnék-mondtam férjemnek,a tenger kárpótolna mindenért.