Jo Nesbø: A megváltó

Harry Hole, Harry Hole, Harry Hole...
Harry Hole egy fogalom. Egy baromi jó nyomozó. Aki fittyet hány a szabályokra, akinek a pisztoly csak nyűg, aki megvédi önmagát.
Harry Hole, aki az eltelt fél év alatt sem változott sokat: ismét elhagyta a csaja, ismét hiányzik Olegnak (-nek), ismét nyomoz, ismét leissza magát a sárga földig, ismét állandóan cigarettázik, ismét nyomoz, ismét nem alszik eleget... mégis hatalmas változást lehet észrevenni rajta: sajét bevallása szerint is öregszik, képes dicséretet mondani, és eljár -néha- az Anonym Alkoholisták klubjába. Ennyi Harryről.

Jo Nesbo tovább írja az oslói rendőrök sztoriját, ismét nyomozás-nyomozás hátán. Most nem az izzasztó hőség, hanem a fogcsikorgató hideg a társa, amikor is az Üdvhadsereg kötelékében álló, ott dolgozó fiatalembert az utcán, egy rendezvény közben megölnek. Illetve egy valaki öl meg, akiről már az elején kiderül, hogy profi gyilkos, aki a jugoszláv háborúban megtapasztalt egyet- s mást.

Nagyon előreszaladtam: a történet egy 12 évvel korábbi eseménnyel kezdődik, amit annyira magamba zártam, megjegyeztem, hogy sok-sok szereplőt be is tudtam helyettesíteni, és a fonalra rá is jöttem szép fokozatosan a krimi vonalára, megoldására.

Az egyetlen kérdésem csak a jugoszláv vonal volt, de azt pedig simán belepasszentoltam. Nem, semmiképpen nem tudnék ilyen könyvet írni (se rosszat, sem jó, se krimit, se romantikust), de erre most részben ráéreztem. De az, hogy ez megtörtént, nem von le semmit abból az értékből, hogy Jo Nesbo érdekes pörgő krimit alkotott, Harry Hole pedig hozta a maga formáját.

Sok beszédnek sok az alja, én nem nem tudok írni erről a krimiről.
Szóval meghal Robert Karlsen, aki helyettesítette a testvérét Jon Karlsent, így az olvasó már az elején kiabálhat, hogy ez így nem jó, nem őt kellett volna megölni...... kell még valaminek történnie!
..és így is lesz..... Profi gyilkosunk- Christo Stankic, aki semmiről nem tud, csak a feladatát ismeri, véletlenül, még a hazautazás előtt megtudja, hogy nem a megfelelő férfit küldte a másvilágra, így marad, hisz egy lelkiismeretes személyről van szó: csak a megérdemelt munkáért jár a fizetség :D!
Így marad Oslóban, és kaméleon módjára megy, megy, és mindig csak megy, hogy végrehajthassa a feladatot. Néha felhúztam a szemöldökömet a folyamatos elkerülések miatt, vagy, hogy ez+az nem azonnal történik egy rendőrségi vizsgálat alatt, de kritizálni nem merem a rendszert, mert azt sem tudom, mi, hogy működik a nyomozások területén. Csak osztanám az észt! :))
Szerintem nagyon jól ábrázolta az író Christo Stankic-ot, volt pillanat, amikor még szimpatizáltam is vele.
Miközben peregnek az események, előkerülnek hullák, úgy bontakozik ki a történet, és úgy tekinthetünk bele a norvég Üdvhadsereg életébe, szabályaiba, előírásaiba, szigorú működésébe.
Harry Hole-nak drukkolunk, de tudjuk, hogy ő fog nyerni, csak az a kérdés, hogy hogyan göngyölíti fel az ügyet...
Felgöngyölíti az ügyet? Persze, még azt is megtudjuk a végén, hogy ahol Herceg van (volt), ott Királynak is kell lennie... képet kapunk a királyról is?

..mi történik Christo Stankic-csal? Vajon megfagy a hideg norvég utcákon? Vajon elkapja Harry Hole vagy akárki?
El kell olvasni..., mert hiába adtam én rá csak 7,5 csillagot, az egy jó osztályzat, érdemjegy vagy akármi. Annyi az egész, hogy ez nem nyűgözött le annyira...

Jo Nesbo: Boszorkányszög

Erősen gondolkodtam egy napig, mit is írhatnék egy krimiről...
Egy krimiről, amiben még gyilkolnak is.
Egy krimiről, amiben nem is egyszer gyilkolnak, de mit lehetne még írni róla, hogy ne legyen spoiler!

Oslo, hőség.
Meleg, kánikula, szabadságolások, amikor a történet elkezdődik.
Mivel nem olvastam a Boszorkányszög előtti részeket, így itt találkoztam először a szereplőkkel, itt zártam a szívembe Harryt, itt kezdtem el szeretni és nem szeretni. Mit írhatnék a szereplőkről, hogy ne legyen spoiler? Van pl. egy Tom, aki izmos; van egy Beate a különös képességével és a szégyenlősségével; van egy Bjarne az állandó felpuffadásos gyomorfájásával. :D

Harry egy jó zsaru, aki nyomoz, éjszakázik, piál, a nője elhagyta, ő még mindig utána vágyódik... Tulajdonképpen majdnem sztereotípia lehetne, hisz nagyon sok rendőr, aki a gyilkossági ügyekben nyomoz, így van beállítva (vagy csak én gondolok mindig a lúzer Bruce Willisre a Drágán add az életedben?), szóval olyan elképzelhető volt számomra, de mégis mellette álltam, és drukkoltam neki, nyomoztam vele.

Az események zajlanak elég hamar lesz egy holttest, vajon ki tette? miért tette? hogyan tette? hova rejtette? ki utazik? hova utazik? hamar kiderül, hogy a holtestek száma nem áll meg egynél, hogy amit elhittem, az nem úgy van, és akit a gyilkosnak hittem, az nem az lett.

A jó krimi ismérve mi lehet?
- hogy orrunknál fogva vezet minket?
- hogy a cselekmény soha "nem ül le"?
- hogy azonosulunk egy rendőrrel (rossz esetben a bűnözővel :D)?
- hogy nem tudjuk letenni a könyvet?

Ez egy jó krimi volt számomra (bevallva, nem szoktam ilyen irodalmat olvasni), mert izgalomban tartott, mert nehezen tettem le a kezemből, mert a cselekmény fogva tartott, drukkoltam Harrynek, és azért is jó volt, mert a végén a fejemre csaphattam: "Hogy én mekkora xxxxxxxxx vagyok!" Ugyanis egészen addig a pillanatig (a 28. oldaltól kezdve) gondoltam valakire, aztán egy másik valakire, aztán már együtt a kettőre, és ez elment egészen ötig, mint ahány csúcsa van a pentagrammának.

Igen, nagyon klassz könyv, érdemes elolvasni. Természetesen csak úgy írom le a hibáit, hogy én ilyet sem tudnék írni, fantáziálni sem.
Ezeket az észrevételeket is csak azért vettem észre, mert fiatalabb koromban sok-sok amerikai akciófilmet láttam, s bár az egész film alatt tettem fel kérdéseimet a mellettem ülőnek (szimplán értetlenségből), azért ragadt rám valami:
- Én egyből az utcanevet kerestem volna a térképen.
- A végét másképp írtam volna meg: szeretnék egy alternatív véget kedves Író úr, ahol ........................ és .................................! Köszönöm!


Olvassátok, értékeljétek és valljátok be nekem, ti rájöttetek-e?

Karin Fossum: Indiai feleség

Ritkán olvasok krimit. Ez azonban az indiai nemzetiségű feleség okán felkeltette az érdeklődésemet. Persze igazából nagyon kevés indiai vonatkozás volt benne, mert nagyrészt Norvégiában játszódik.

Egy pici faluban, kb. 2000 lakossal, amely helység a falu ugyanazon jellegzetességeit viseli magán, mint bármely falu Európa szerte. Van egy posta, egy kocsma, egy bolt, egy iskola és sok-sok egymást nagyon jól ismerő vagy ismerni vélő lakos.

Egy ötven körüli szelíd agglegény, Gunder úgy dönt, hogy mivel hazájában eddig nem sikerült feleséget találnia, Indiába utazik, mert megfogja a nővérétől kapott, Indiáról szóló album. Úgy gondolja, hogy ott biztosan talál magának megfelelő nőt, hiszen sokan vannak, szegények és nem utolsó sorban szépek a nők. Érdekes módon azonnal talál is magának megfelelőt a rövidke, két hetes útja során és meg is ejtik a frigyet pikk-pakk. Megmondom őszintén, lehet, hogy mert én túl óvatos vagyok, de ezt a momentumot egyáltalán nem találtam életszagúnak. De hát mi lett volna az Indiai feleséggel, ha nem sikerült volna asszonyra lelnie??? Hát akkor nem hal meg. Ugyanis Poona, az asszony pár héttel férje után, miután mindent elrendez és búcsút mond korábbi életének, Norvégiába repül, hogy végleg ott maradjon. A férj egy tragikus baleset miatt nem tud feleségéért menni a reptérre, és úgy alakul, hogy a nőnek sosem sikerül elérnie álmai otthonát, mert a reptérről a hazáig vezető úton valaki brutális kegyetlenséggel megöli.

Megindul a nyomozás Sejer felügyelő és ifjú kollégája vezetésével. Az események lassan bontakoznak, kezdetben nincs semmi nyom, de lépésről lépésre mégis előbukkannak szemtanúk és vallomások, melyek elvezetnek az esetleges gyilkoshoz. Fossum úgy szövi a szálakat, hogy többen is gyanúba keverednek egy-egy félmondat erejéig és néhány szereplő kis története elvarratlan marad. Éppen ettől életszagú igazából a krimi, mert nem kapunk mindenre választ és az igazság sem derül ki teljes egészében.

Érdekes kriminológiai, megkérőjelezhető módszereknek lehetünk tanúi, legalábbis nekem annak tűntek. Hogyan lehet valakit beismerésre kényszeríteni, függetlenül attól, hogy bűnös-e vagy sem...

Érdekes volt olvasni, hogy hogyan befolyásolja egy ilyen szűk és zárt közösségben való lét az emberek őszinteségét a tanú- és egyéb vallomásoknál. Hogy akár inkább gyanúba keverik magukat, minthogy a piszkos kis titkaikra fény derüljön...

Nagyon gyorsan haladtam az olvasásával, egyrészt mert érdekelt, valahol tetszett, ugyanakkor rettenetesen nyomasztott a sivárság, a sterilség - van valami steril a skandinávokban, amit nem tudok más szóval kifejezni és megmagyarázni sem - és már le akartam tudni.

Biztos, hogy nem egy átlagos krimi bizonyos szempontból. Azt hiszem tetszett.

Kiadja: Scolar Kiadó

Anne B. Ragde:Pihenni zöldellő mezőkön

Ismét elájultam Ragdee teljesítményétől.valahol azt reméltem helyrerázódik a Neshov testvérek élete,és vidámabb lesz a befejezés.

Miután Tor a baleset kapcsán képtelen volt a farmot irányítani Torunn a lánya átvette tőle ,ám miután Tor úgy dönt végleg kiszáll Torunn is összeomlik.Minden nap kísérti apja, kedvencei által megcsonkított teste.

Hiába szerez Margidó egy segítőt a farmra Kai Roger a saját érzelmeivel ostromolja a lányt,aki pusztán érdekszerelmet gyanít Roger érzései mögött.Torunnak túl sok a farm megmentése,az egyetlen Neshov ápolása,aki felesége halála óta még a körmét sem vágta le.Torunn nem lát kiutat mint ,hogy szó nélkül elmenekül a farmról.A testvérek értetlenül állnak a dolog előtt,úgy érzik Torunn nem tudta értékelni,hogy az egész farm immáron az övé.

Terveget sző Erlend ,miután valóságot ölt a gyermek áldás,nyaralóként álmodozik a farmról,Margidó pedig a temetkezési vállalkozása egy részét telepíti a farmra.Mindenki önző módon csak a saját boldogulását tartja szem előtt,mintha Tor sosem élt volna.Senkit sem érdekelnek a disznók,az öreg sorsa,Torunn összeomlása apja döntése miatt.

Margidó csak a koporsóival törődik,és a legjobb szeretne lenni a szakmában,ezért még arra is képes,hogy a Sírhant művek sorozatot nézze,ha már aznapra a saját halottai elfogytak.

Erlend bár boldog,mégsem tud ellenállni egy alkalmi partnernek.

A farm végül elnéptelenedik, a disznók kényszervágásra lettek ítélve,az öreg otthonba kerül,Torunn felkeresi azt a férfit aki elől a farmra menekült.

Hirtelen véget értek a nagyra törő álmok a farm felvirágoztatásáért....szinte látom ahogy valahol Norvégiában egy gyönyörű mező közepén omladozik az egyszer oly impozáns ház.

Már szó sincs a család újra egymásra találásáról,megértéséről,már senki sem akraja újjá éleszteni az elhamvadt rokonságot.Beletörődtek,hogy minden Neshov magányos és nem jár nekik a család, a boldogság. Az írónő remekül jut el a sivárságig,szinte látjuk magunk előtt a lecsupaszított embereket,és az egyszer volt családi boldogság színhelyét.

Nem szokásom megemlíteni a fordítót,és a borító tervezőt,de mivel mindkét munka remekül sikerült,kivételt teszek.Miszoglád Gábornak köszönhetjük a remek fordítást,és mindhárom gyönyörű borítót Kiss Gergely készítette.

Anne B. Ragde: Remeterákok

Alig vártam,hogy a Berlini nyárfák folytatását is olvashassam,és egyáltalán nem csalódtam!

Ebben a részben folytatódik a három Neshov testvér élete,kibővülve a karácsony este megtudott titokkal,amivel egyikük sem tud mit kezdeni. Így egyszerűen nem vesznek tudomást róla. Mindenki visszatér a régi életébe,Tor újra a disznóinak szenteli minden életét,"apjáról" ugyanúgy tudomást sem véve,Erlend visszautazik Koppenhágába,hogy újra civilizáltnak érezhesse magát a farm puritánsága után,Torunn is visszatér otthonába,és egy nem várt szerelem feledteti vele a fagyos hangulatú karácsonyt. Margidó pedig visszatér a halottakhoz,akikkel nem kell kínos párbeszédet folytatnia.

A nyugalom nem tart sokáig...Tornak újabb és újabb gondokkal kell megbirkóznia a farmon,a nehézségek előle az alkoholba menekül,és baleset éri,ezzel arra kényszerítve Torunnt, a lányát,hogy újra a farmra utazzon,de talán soha vissza sem tért volna ha nem kellett volna elmenekülnie az új szerelem előle,aki mély sebet ejtett a lányon azzal,hogy egy futó kaland után gyermeke fogant....

Erlend és barátja pedig bár egyneműek, mégis családra gyermekre vágynak,amit egy leszbikus kapcsolatban élő pár által teljesülhet.

Látszólag mindenki a saját életével foglalkozik,de mégsem tudják elszakítani a kényszeredetten létrejött családi szálat.

Torunn bár szenved a farmon,mégis zsarnok apja mellett marad,aki a baleset óta tehetetlen dühöt érez mindenki iránt,még talpraesett lánya szakértelme iránt is,bár már azt tervezi Torunn fogja átvenni a helyét a farmon.

Minden erőfeszítés ellenére nem kerülnek közelebb egymáshoz a családtagok,mintha átok ülne rajtuk mióta Anna az anyjuk meghalt. A ház is pusztulni kezd ,patkányok lepik el az ólakat,a a ház pedig szürke és megfakult,a monoton mindennapok a sikertelenség kétségbeesett lépésre készteti Tort....

A szerző ebben a részben is olyan egyszerűen de lényegre törően fogalmaz ,hogy le sem bírjuk tenni a könyvet.Feszültséggel teli minden oldal, a család amely hiába próbálja elfogadni megszeretni egymást,minden próbálkozásuk kudarcba fullad,pedig sehol máshol nem találják a szeretetet az elfogadást ezzel taszítva magukat mind mélyebbre. Egyedül Erlend az aki bár sokak által megvetett,homoszexuális kapcsolatban él mégis szeretve van,és nem őrli fel az,hogy nincs családja akire számíthat.

Ritkán van olyan könyv,történet ami napokig elkísér. De miután elolvastam a könyvet,úgy éreztem a szomorúságot, a tehetetlenséget mintha csak a saját környezetemben történtek volna az események.

Ennek a kötetnek is remekül sikerült a borítója,és már alig várom,hogy a befejező részből megtudjam mi lesz a sosem volt családdal.

Anne B. Ragde: Berlini nyárfák

Ez a könyv szó szerint rám talált.Valahogy mindig szembe jött velem, és aztán nem volt más választásom mint megvenni.

Ez egy három kötetből álló trilógia,ebben az első részben megismerkedhetünk a három Neshov testvérrel,és az egyikük sosem látott lányával.

Tor, Margidó, Erlend és Tor lánya Torunn Norvégiában gyűlnek, össze miután a testvérek anyja agyvérzésben meghal. A hideg téli Norvégia tökéletesen jellemzi a család kapcsolatát, és lelkiállapotukat.

Tor lakik csak otthon a farmon,malacokat tenyészt,a másik két testvér már elköltözött Erlend Koppenhágában él,homoszexuális, sikeres kirakatrendező, és nagyon boldog a párjával. Bár Margidó is Norvégiában él, már hét éve nem látogatta meg családját, Ő temetkezési vállalkozó. Mindenkinek megvan a saját oka rá miért is kerüli a többieket ami egészen a könyv végégig nem derül ki, illetve csak nagyon lassan bontakozik ki, de ennek ellenére nem unalmas, sőt végig izgalmas,sodró a történet, bár nem peregnek az események, egy felesleges sor sincs a könyvben.

Részletesen megismerhetjük mindhármukat Ragde remek karaktereket alkotott, és hihetetlen aprólékossággal mutatja be őket. Ritkán találkozom ilyen történettel, ahol ennyire részletesen,alaposan megismerhetjük a főszereplőket. Tulajdonképpen az első kötet csak az ő bemutatásukkal foglakozik, Margidóa vallásos temetkezési vállalkozó, aki épp egy öngyilkos fiút kísér utolsó útjára....

Erlen Koppenhágában már a karácsonyra készül, közben érzi, hogy történni fog valami nyomasztó dolog, és szinte megkönnyebbül amikor kiderül "csak" az anyja haldoklik.

Tor a gazdaságot igyekszik talpra állítani,minden azon múlik hány kismalacnak adnak életet a kocái-Tor bemutatása nagyon tetszett, az állatokhoz való viszonya,ahogy bánik velük-szinte honvágyam volt,hogy újra állatokkal foglalkozzam, bár sokkal több az árnyoldala mint a szépsége Tor mégsem hajlandó lemondani a farmról.

Torunn hasonlóan apjához, szintén állatokkal foglalkozik épp friss társtulajdonos lesz egy kisállatrendelőben, az utóbbi években ez volt az egyetlen sikerélménye, ugyanis egy hosszú kapcsolata szomorú véget ért.

Karácsony előtt pár nappal ,akaratuk ellenére tehát összegyűlik a család Neshov család farmján, család bár mindenki idegennek érzi a másikat, egyedül Erlend és Torunn ért szót,amiért Tort sosem érzett féltékenység gyötri. És míg azt hiszik, hogy egyetlen dolguk, Anna az anyjuk temetésének elintézése, ha halk szavú apjuk, akiről valamiért egyetlen gyereke sem vesz tudomást, a karácsonyi vacsoránál megszólal......

Remek családi trilógia, alig várom mi lesz a szereplők sorsa. A borító és a cím remek, híven tükrözi a könyv mondanivalóját, ami manapság sok könyvnél elcsúszik.

A Norvég táj, a családi kötelékek lelki boncolgatása, a vidéki élet nehézségei és annak hiteles bemutatása teljesen elvarázsolt.

A folytatás: Remeterákok, Pihenni zöldellő mezőnkön.

Jostein Gaarder: A történetárus

J. Gaarder-nek a „Tükör által homályosan” és „A narancsos lány” után „A történetárus” című regényére voltam kíváncsi. Reméltem, hogy ebben a könyvben is lesz valami érdekes, figyelemreméltó esemény, ebben nem is csalódtam.

Gaarder ezen írása felnőtteknek íródott, főhőse egy férfi, Peter, a „PÓK”. Hihetetlen fantáziával rendelkező személy, aki folyamatosan termeli a rengeteg történetet, mesét, szinopszist, verstöredéket. A regény folyamán megismerjük nem szokványos életét, kialakul egy képünk róla. Bepillanthatunk fantáziája érdekesebbnél érdekesebb szösszeneteibe, amiket szívesen olvasnék könyvformában is. (Irigyeltem Petert a fantasztikus fantáziája miatt, naivan elgondolkodtam, vajon létezik-e a való világban ilyen történetárus. )

Peter a háttérben szeretne maradni, (soha nem vágyott író lenni) üzleti lehetőséget látva (megélhetés címén), folytatja gyermekkora „barter-üzleteit” (akkoriban pl. verés elkerülése házi feladat megírásáért): eladja a fejében alakuló történeteket, így alakítja ki a hálóját. Kereskedelmét titkok övezik, minden ügyfél azt hiszi ő az egyetlen, amíg nem kerül hiba ebbe a gépezetbe: a háló majdnem szakadni látszik, ekkor egy ellene irányuló gyilkosság ténye is felmerül: a Pók a saját hálójába gabalyodva menekülni kényszerül.

A könyv végén egy érdekes csavarral fény derül néhány titokra, ami azt is megmagyarázza miért is vált ilyen emberré Peter.

Érdekes, olvasmányos kis regény A történetárus. Gaarder ismét maradandót alkotott számomra, bár a vége (tulajdonképpen az utolsó oldal) nem volt kidolgozva, hiányzott a hatalmas végkifejlet. (De az is elképzelhető, csak az én olvasatomban hiányos.)

Ha tetszési sorrendet kellene állítanom a 3 elolvasott könyve között, akkor a második helyre kerülne, megelőzve A narancsos lányt.

Linn Ullmann - Áldott Gyermek

Linn Ullmann

1966. Augusztus 9-én született Oslo-ban Karin Beate Ullmann néven, Liv Ullman és Ingmar Bergman lányaként. 1988-ban fejezte be irodalmi tanulmányait a New York-i egyetemen. 1992-ben költözött vissza Norvégiába ahol újságíróként (Dagbladet, Aftenposten) kezdett dolgozni. Négy regény írt , amelyet több mint harminc nyelvre fordítottak le és ezzel világhírűvé vált. Az első műve a Mielőtt elalszol 14 országba jutott el mielőtt Norvégiában kiadták volna. Áldott gyermek című művét 2005-ben Brage-díjra jelölték.

Megjelent művei:
Mielőtt elalszol (2000)
Áldott gyermek (2002)
Kegyelem(2006)

Áldott gyermek

A történet 1979 nyarán játszódik, egy Balti tengeri szigeten. Három féltestvér Erika, Laura és Molly minden évben itt töltik a nyarat apjuknál Isak Lövenstadnál. De ezen a nyáron minden megváltozik és 25 évnek kell eltelnie, hogy a testvérek visszatérjenek a szigetre. Az úton Hammarső felé, visszagondolnak a sorsdöntő nyárra és feltárják az olvasónak, hogy mi történt azon a nyáron a többi ott nyaraló gyerekkel és Ragnarral. Ragnarral az áldott gyermekkel, aki mindig futott valami elől de valamiért különösen vonzódott Isak-hez.

Miközben olvastam ezt a könyvet eszembe jutott A legyek ura (Golding) ami hasonlóképpen emlékezetes mű. Folyamatosan azt kerestem mi húzódik meg a szereplők cselekedetei között. Szókimondó, nyers de mégis szépen megírt történet. Bár a vége kicsit hirtelennek tűnik nekem. Végig valamiféle katarzisra vártam,ami nem következik be. De így a befejezés is éppen olyan fura mint az egész könyv. Mindenképpen meg kell említenem, hogy az írónő zseniálisan tárja elénk a gyermeki gondolkodásmódot, és a valódi értékek keresését. Arra viszont nem jöttem rá, hogy miért is áldott az Áldott gyermek, de ez lehet az én hiányosságom is.

Aki szeretne kicsit elmerülni a bűn, a megbánás, a felelősség és az emlékezés körében annak ajánlom ezt a könyvet.

Anne B. Ragde: Berlini nyárfák

Nem tudom, ki hogy van vele, én életemben először pont egy évvel ezelőtt hallottam erről az Anne B. Ragde nevű írónőről, akiről annyit feltétlenül tudni kell, hogy norvég. Annyit még hallottam róla, hogy írta ezt a családregényt, és hogy nagyon jól tette, hogy megírta. Ez az impulzus már elég is volt nekem ahhoz, hogy felkerüljön a könyv a tavalyi karácsonyi listámra. Történetesen meg is kaptam a könyvet, de most jött csak a második impulzus, hogy el is kezdjem olvasni. Merthogy télen játszódik, karácsony előtt, és most éppen tél van, karácsony előtt. Tovább nem is ragoznám ezt a történetet...

A könyv tényleg egy családtörténet, és tényleg karácsony előtt játszódik többnyire Norvégiában, kisebb részt Dániában. A Neshov család tagjai a nagymama (kinek nagymama, kinek anya) halálos ágyánál találkoznak egy norvég faluban. A könyv háromnegyede a három Neshov testvér bemutatásával telik el, ami egyáltalán nem unalmas, ugyanis mindhárman elég különleges hivatást űznek: Margido temetkezési vállalkozást vezet, Erlend kirakatrendező, Tor pedig a családi birtokon tenyészt malacokat. Ami közös mindhármukban az az, hogy jó érzékkel menekülnek mindannyian a családi fészekből: más országba, vagy épp csak az istállóba egy üveg itallal. A családi birtok pusztulóban, a családtagok évek óta nem kommunikálnak egymással, így léphet be a történetbe ismeretlenként Torunn is, aki Tor félig-meddig eltitkolt lánya (akiben felmerül a kérdés, hogy hogy lehet valaki félig-meddig eltitkolt lány, az máris elolvashatja a könyvet -kiderül). Minden együtt van tehát egy jó kis családi találkozóhoz...

Valahol olvastam korábban, hogy sodró lendületű a könyv: lapról- lapra derülnek ki váratlanabbnál váratlanabb dolgok. Szerintem ez nem egy sodró lendületű könyv, kifejezetten lassan csordogál a történet, de ez nem válik a könyv hátrányává... Olyannyira lassan halad, hogy nekem a könyv végén támadt az a benyomásom, hogy most akkor elkezdődött a regény. Ami nem véletlen, hiszen -ezt is tudni kell- trilógiáról van szó. A második kötet épp nemrégiben jelent meg Remeterákok címmel. Számomra nyilván a mocskos családi birtokon csoszogó, lézengő, halk apa volt a legérdekesebb karakter; hogy beváltja-e a hozzá fűzött reményeket, a további két kötet során kiderül... Nem volt egy rossz könyv ez sem.

Jostein Gaarder: A narancsos lány

Jostein újabb remekműve!
Kevés tapasztalatom azt mutatja,hogy Jostein olyan műveket alkot amiket tényleg nem lehet letenni-hasonlóan a Tükör által homályosan-hoz ezt a könyvet is addig nem tettem le amig az utolsó betűt is be nem faltam.
A hangvétele hasonló a fent emlitett másik művéhez,ebben a történetben is az élet szépsége,a gyász ,és a halál a fő alkotó elemek.
Georg 15éves,édesanyjával és nevelőapjával élnek-születésnapján aztán a nagymama Georg régi babakocsijában egy köteg levelet talál-és Georg számára megkezdődik az időutazás.
A fiú három éves volt mikor édesapját elragadta a halálos kór-apja pedig azt szerette vona,ha Georg tudjon róla mi minden fért bele ebbe a három évbe,és elmeséli neki saját életét is onnantól kezdve,hogy megpillantja a titokzatos narancsos lányt:)
Georg nem csak olvas,és emlékezik feladatokat kap,illetve nehéz kérdéseket amikre feltétlenül válaszolnia kell!!
Megismerhetjük egy 15éves kamasz lelkét,és a szeretet erejét.

Jostein tud valamit amit más iró nem nagyon,úgy tudja ábrázolni az érzelmeket,hogy nem válik csöpögőssé és teljesen ráhangolodunk a szereplők lelkiállapotára.

10-ből csillagos 10.

Üdv.csenga

Jostein Gaarder:Tükör által homályosan

Mikor kezembe vettem a könyvet kicsit csalódott voltam-olyan rövid.
Mire elolvastam ,rájöttem,hogy pont emiatt olyan jó...

Cecilie egy rákos kislány,akinek napjai az ágyban telnek ,naplót ir és hallgatja az élet hangjait és persze dühös amiért mindenből kimarad.
Egy nap Ariel látogatja meg az angyal,hogy felkészitse Ceciliát arra ami a tükör másik oldalán van.
Ariel meg kéri Ceciliát mondja el milyen hús-vér embernek lenni,miért eszünk,hogyan tudunk beszélni,és hová tünnek a gondolataink?Cserébe Ariel megosztja az angyalok életét a kislánnyal.És ráébreszti ,hogy az élet maga a csoda,és hogy bizony az angyalok szivesen cserélnének velünk,hiszen Isten azért teremtett benünnket,hogy saját magát lássa bennünk,csakhogy az emberek másképp látnak-Tükör által homályosan!
"A hold nem magától világit-tükör mely a nap fényét fogja fel
A nap sem magától világit-tükör mely isten fényét fogja fel."

Biztos vagyok benne,hogy ez az a könyv ami mindig a közelemben lesz,ha kérdésem lenne istenhez.

Üdv:Csenga

Jostein Gaarder: A kártya titka

Már nagyon sok jót hallottam Jostein Gaarder-ről, de csak most jutottam el odáig, hogy olvastam is tőle. Hát nem csalódtam egyáltalán, sőt... Jostein Gaarder egyébként norvég író (ha valakinek nem lenne egyértelmű: férfi, én ugyanis sokáig a neve alapján azt hittem, hogy nő...), aki egyben filozófus is. Ezen minősége állítólag minden könyvében meg is jelenik, így természetesen A kártya titkában is.

Tulajdonképpen két történet fut párhuzamosan a könyvben. Egy 12 éves fiú és édesapja nekivágnak a világnak, hogy Norvégiából Görögországba utazzanak és ott megtalálják és hazahozzák a 8 éve őket elhagyó édesanyát/feleséget. Útközben egy svájci falvacskában a helyi pék zsömléket ajándékoz a kisfiúnak, aki az egyik zsömlében elrejtve egy apró könyvecskét talál. Később megtudjuk, hogy ez egyáltalán nem véletlenül történt. A fiú elkezdi olvasni a könyvet, amelyben legnagyobb döbbenetére egy meseszerű történet keretében tulajdonképpen a saját családjának, őseinek sorsa elevenedik meg. Fűszerezve mindezt olyan alapvető filozófikus gondolatokkal, amelyek új szemszögből engedik látni a világot, továbbgondolkodásra késztetnek és próbálnak rámutatni létünk csodáira...
Természetesen végül arra is választ kapunk a könyvben, hogy sikerül-e megtalálniuk az édesanyát, illetve, hogy annak idején az miért hagyta el őket.
És hogy miért 'A kártya titka' a címe? Olvassátok el, kiderül... ;-)

Nagyon érdekes, számomra új gondolatokat felvető kis könyv.

Mindenképpen keresni fogom az író többi könyvét is.

Szeee