Gábriel Motta: Egy apa viszontagságai

Te kezdted, ő kezdte. Enyém a fúrógép, a bőr ülőgarnitúra az asztallal, a Videoton televíziót '99-ben vettük, ha visszaemlékszel, a te anyád szólt be először, rácsaptál a húgom gyerekére a hólapáttal, igen, mert megdobott kővel, ellenem neveled a gyerekeket, inkább te nem foglalkozol velük, magnóra veszed amit mondok, a gyümölcscentrifugát viszont az én anyámtól kaptuk, az közös vagyon, a húgomék segítettek a telket megvenni, nem fizeted a rezsit, lenyeled a családi pótlékot, Tibikével nem foglalkozol, sosem rajzoltál vele, előttem még mondókákat sem tudott...

Egy válás akut fázisában lévő apa életébe nyerhetünk bepillantást a könyv segítségével. "Láthatjuk küzdelmeit, átérezhetjük érzéseit, drukkolhatunk neki vagy haragudhatunk rá."-ígéri a fülszöveg. De nem. Inkább váltakozva hol az ő fentihez hasonló monológját, hol a válóperben részt vevő felperes és alperes ügyvédjének levelezését izgulhatjuk unatkozhatjuk végig. Hogy mi vezetett a kapcsolat megromlásához? Nem derül ki. Hogy mit élnek át a gyerekek? Nem derül ki. A történet főhőse, Nagy János alperes, édesapa semmit nem árul el erről; annyi derül ki, hogy a felesége gonosz, mindig is az volt. Önző, mert soha nem foglalkozott a gyerekekkel, most meg bezzeg akarná őket. Az ő olvasatában a feleség váratlanul beadja a válópert, és ennyi. A gyerekek este megtudják, vállat vonnak ("hiszen kicsik még"??) és ennyi. Az ügyvédek elkezdenek levelezni, jön a tárgyalás és ennyi.

Számomra rejtély, hogy ennek a könyvnek miért kellett megjelennie. Ez egy megtörtént válás dokumentálása? De miért kell ezt nekem olvasnom? Mi az érdekes abban, hogy az ügyvédek oldalakon keresztül tételesen felsorolják, ki milyen vagyontárgyat hozott a házasságba, és mire tart igényt ezekből? Hogy egy három gyermekes anya (a szerző) miért írja azt, hogy egy 6 és egy 10 éves gyerek túl kicsi ahhoz, hogy a kíméletlenül arcába tolt tényt, miszerint a szülei elválnak, ne békés elalvással jutalmazza? ("-Anyátok el akar válni tőlem -mondtam nekik. A reakció várható volt -semmi, hiszen kicsik még, azt sem tudják, ez mit jelent. Adtam nekik egy jó éjszakát-puszit, ők békésen elaludtak…") Szintén rejtély... A válás kapcsán annyi lélektani jelenségről írhatott volna a szerző- a fájdalmakról, csalódottságról, magánytól való félelemről, gyanakvásról stb.- de ez az anyagi huzavona, és mocskolódás mindennek csak a felszíne. Vagy a legalja?

Csalódtam ebben a könyvben. Nem vitatom, hogy hűen visszaadja, miként néz ki egy válóperes dokumentáció. De ezen felül nem érzem úgy, hogy ez egy értékelhető irodalmi alkotás lenne. A két csillag a borítóért jár. Műfaji besorolás? Nem tudom.

2/10

Fontos Viktória: A Nyár Szelleme

Kicsit félve nyúltam ehhez a könyvhöz. Mostanában valahogy sorozatban kifogtam a kiadó (számomra) gyengébb könyveit. Végül is, a többihez képest egész kellemesen csalódtam.

Kathleen viszonylag fiatal korában Párizsba kerül nagynénjéhez, és ott (természetesen) szülei tudta nélkül bevonják a társasági életbe, pénzért szórakoztat férfiakat. Na nem kell annyira rosszra gondolni, bár nekem először egyből AZ jutott eszembe. Azért így sem az erkölcs megtestesült példaképe.

A lánynak valószínűleg anyjával és testvérével való rossz viszonyából adódóan rettentő természete van. Nyilván a párizsi létforma sem teszi alázatossá... Gőgös, rosszindulatú, kényes, beképzelt, és még sorolhatnám.

Hosszú évek után visszatér családjához Georgiába. Rövidre tervezi maradását, hiszen minél hamarabb szeretne visszakerülni a fényűzés városába. Az élet viszont közbeszól.

A család birtokának szomszédságában vendégeskedik egy házaspár. Annak férfitagját szemeli ki magának következő "áldozatként", aki - hogy ne legyen túl egyszerű a helyzet - családos. Kathleen semmiféle behálózási csapdától, fondorlattól nem riad vissza, így elég rendesen összegabalyodnak az érzelmi szálak. Kapcsolatukba közbeszól a háború, Észak és Dél viadala, és ne feledkezzünk meg a feleségről, gyermekekről is.

A történelmi háttér viszonylagos ábrázolása nekem nagyon tetszett, többet is olvastam volna róla, de persze itt most nem ez volt a lényeg.

Bár a végét happy end-nek szánta az írónő, nekem szörnyű volt a boldogság árát figyelembe véve. Soha nem szeretnék ilyen áron szerelmi összefonódást! Számomra eléggé nyomasztó volt a rettentő sok különleges rosszindulat a könyvben, de hát persze ez nyilván így volt érdekes, kerek történet.

Azt semmiképpen sem szeretem, ha a számba rágják a történetet. Szeretem, ha a szerző hagy annyi szabadságot, hogy a képzeletem elkezdjen dolgozni. Ebben a regényben elég sok volt az ismétlés, magyarázás. Volt olyan mondat, ami lehet, hogy nem pont ugyanabban a formában, de rengetegszer megismétlődött. Ez picit zavart. Én körülbelül a harmadára csökkentettem volna a könyv mennyiségét...

Mindenesetre próbálkozni fogok még az írónő munkáival!

Garay Zsuzsanna: Találkozások

Találkozások: vártam, hogy ebből a történetből valami jó fog kisülni. Akkor még nem gondoltam bele, hogy tulajdonképpen furcsa is lehet akár, hogy egy 19 éves férfi szeme megakad egy 9-10 éves kislányon, és a vele való 18 (majdnem) véletlenszerű találkozás fontos, meghatározó lesz számára.

Már az elején zavart, hogy az írónő könyve E/1-ben van írva egy férfi szemszögéből. Elolvastam néhány mondatot, amikor sikerült megállapítanom, hogy itt nem egy nő mesél.
A férfi szeme megakad, az első találkozás Gabriellával emlékezetes marad. A találkozások mesélésekor nem sokat tudtam meg a lányról, mindössze annyit, hogy egy csigaházába behúzódó különc (különleges?), magányos lány, akinek elszúrták a nevelését. Aki jobban érzi magát unokatestvérénél, bár ott sincs jelen 100%-osan, aki szereti a gyerekeket.
Ennél jobban ismertem meg a mesélő fickót, akit sajnáltam, szántam, és elgondolkodtam, hogy bennem van-e a hiba, vagy esetleg más sem érti őt meg? Mert én nem voltam mellette, nem támogattam, sőt azon csodálkoztam el, hogy miért írta le ezeket a sorokat? Valószínűleg neki lehetett rá szüksége..., aki így vélekedik magáról:
"Mert hát ki voltam én? Egy bátortalan fickó, akit mindenki kedvesnek talál, és udvariasan elbeszélget vele, de aztán elfelejti, és ha nem látja, nem is jut eszébe."

A Találkozások kapcsán én nem igazán kezdtem el emlékezni, én nem merültem a múlt boldogságába, megtanultam a jelennek élni. A szépre boldogan emlékezem, de nem nyalogatom a múltamban bekövetkezett sebeimet. Szerintem nem tudnék úgy élni, hogy idősödő emberként is hiú ábrándokat kergetek, egy olyan nőt (én férfit) akarok, aki nem akar engem, olyan nőt akarok, aki nem is létezik.

Nem vagyok kritikus, én a nép egy halk szava vagyok: ha a történetet elfelejtem és csak a megfogalmazást veszem figyelembe, akkor sem tetszik annyira.
A kocsiban ülve ezeket a szavakat jegyeztem fel első benyomásként:
- "egyeztettem szüleimmel, hogy elutazok nyaralni" (24 évesen dolgozó emberként?)
- a vízben "cicáztunk" (24 évesen)- bevallom ez kiverte a biztosítékot.
- balfék
- tényleg nem ismeri saját magát :-O??
- tényleg vannak ilyen unalmas férfiak?
- folyamatos ömlengés Gabrielláról. Brrrrrr!

Ez a sztori nem az enyém.. Nagyon nem :(

Kyra Lathan: Új kezdet

Jennifer Darvey gyermekként egy repülőgép szerencsétlenség túlélőjévé válik. Szülei a balesetben meghalnak, igencsak rejtélyes körülmények között. Bár Jennifernek amnéziája lesz, mégiscsak nekivág felkutatni a titkokat, még az alvilágba is beépül a rejtély leleplezése érdekében, mivel merényletre gyanakszik.

A lányt nagyapja "óvja" a háttérből, testvére szeretne segíteni neki, szerelme szeretne mellette állni, de ő minden segítséget, támogatást elutasít.

Hazudnék, ha azt írnám, hogy értettem a könyv lényegét, de ez mostanában nem volt ritka nálam! :-) Ismét vállalom, hogy esetleg velem van a gond, de egyszerűen nem tudtam eligazodni a keszekusza gondolatok, mondatok, történések, események között. Nem egyszer fordult elő a könyv olvasása közben, hogy azt sem tudtam, hirtelen hogy kerültünk oda ahova. Érzésem szerint ez nem a könyv fordulatossága miatt volt... Egyszerűen kínlódtam, rágtam az agysejtjeimet, hogy megérthessem a lényegét, megragadjam a könyv szépségét. Nem sikerült! :-(

2/10

Aletta Jones: Rejtélyes múlt

Adott három férfi. Giovanni Smerlando feleségével él tökéletes boldogságban szép nápolyi otthonukban. Minden területen sikeresek. Nincs hiba sem a munkában, sem a kapcsolatukban, semmiben. Már-már meseszerű. Elképzelhetetlen, hogy bármi belerondítson ebbe az idilli állapotba. Vagy mégis?

Leone Vita nyugalmazott felügyelő a másik szereplőnk, akinek szintén nagy jelentősége van a történetben. 40 év múltán remény csillan fel egy régmúlt gyilkosság megoldásával kapcsolatban. Vajon mi kerülte el annak idején a figyelmét, mi az az apró mozzanat, ami akkor segítette volna a bűntett felderítésében?

Pietro Flutto pedig a piti kis zsaroló, aki birtokában van minden információnak. Ennek fejében reméli a meggazdagodást. Tervei között szerepel eladni ezeket a tényeket tetemes summáért. Sikerül vajon neki?

Elolvasása esetén megtudhatjuk, hogyan is kapcsolódik össze a három férfi élete. Az túlzás, hogy érdemesnek tartom, de hátha felkeltette a kíváncsiságot.

Kifogtam pár könyvet egymás után, amik rettentő zűrzavarosak voltak számomra. Talán még ez a sztori az, aminek legalább vezérfonala volt, de szerintem rendkívül igénytelenül megírt könyv ez is.

Lehet, hogy rosszkor, rossz időben találtak meg ezek a típusú könyvek. Nem tudom. De ezzel a könyvvel sem tudtam sok mindent kezdeni. Hát itt voltak a helyesírási hibák... Ilyet én még nem láttam. Gyakorlatilag egy épkézláb mondattal nem találkoztam a könyvben. Szinte csak a mondatok elején nem voltak vesszők. Olyan érzésem volt, mintha valami gép által összeállított szöveget olvasnék. Ha még le is számítom a rettentő sok helyesírási hibát, akkor sem tudnék túl pozitívan nyilatkozni róla.

3,5/10

Elisa Rot Mikle: Csak Te

Igazából nem tudom, mi fog kikerekedni az értékelésemből, mert nem mondhatnám, hogy 100%-osan megértettem a történetet, sőt...

A könyv elején Bill bácsiról olvashatunk pár oldalon keresztül, akinek az élettörténete le is játszódik ez alatt a tetemes mennyiségen belül. Bill bácsi mindene az adakozás, fő életművének egy árvaház létrehozását tartja. Itt az ő szerepe le is zárul, nem is értettem, mi volt a lényege. Nem mintha a könyv egyébkénti lényegét érteném.

Bill bácsi megismerkedik egy fiatal orvossal, Arthurral, akiben az utódját látja. Később ő lesz az intézmény igazgatója. Itt sem ragadtunk le sokáig, hiszen színre lépett Alex, Arthur fia, aki szerelembe esik Lisával, a gyönyörű, fiatal lánnyal. A háború viszontagságai elszakítják őket egymástól. Évekkel később találkoznak, amikor is hatalmas meglepetéssel állnak szemben.

Szereplők tömkelege vonul fel az egész történetben, akik szerepét szintén nem nagyon értettem. Zavaros, kusza szálak folynak végig párhuzamosan, illetve keresztezve egymást a könyvben végig. Az egész történet egy katyvasz volt számomra, össze-vissza csapongó kitérőkkel.

Huhhh, nagy gondban vagyok. Nem szeretek lehúzni könyveket, de néha nem tehetek mást. Most is ilyen helyzettel állok szemben. Sajnálom az időt, amit rászántam az olvasására.

Rettentő nagy jóindulattal: 1/10

Várkonyi Hajnal: A kis időutazó

"Mit tehet egy könyvmoly kisfiú, aki bátyja haragja elől az ágy alá menekül? Például behunyhatja a szemét és olvasmányai egyik színhelyére képzelheti magát… De mi történik akkor, ha ez olyan jól sikerül, hogy valóban ott is terem? Természetesen pánikba esik. Első ijedtségéből felocsúdva minden adandó alkalmat megragad, hogy új képességét kihasználva visszatérhessen a múltba. Indulj Te is időutazásra a történelemrajongó kisfiúval, és élj át vele együtt sok felejthetetlen kalandot!"

Amikor még fiatal kis csirke voltam nagyon szerettem az ifjúsági regényeket. Az osztályból én jártam a legtöbbet a helyi könyvtárba, ahol órákat üldögéltem a könyvek előtt, miközben próbáltam kiválasztani, hogy melyikhez is lenne egyáltalán kedvem. Ezért is esett a választásom Várkonyi Hajnal első regényére, mert egy kis időre visszaakartam repülni az időben, mint ahogy a főszereplő tette.

A kiadó kisebb átalakuláson vett részt, nem csak a honlap változott, hanem az új könyvek köntöse is. A megszokott nagy alakú formát, leváltották egy kisebbre és kényelmesebbre, emiatt az olvasó szívesebben fogja a kezébe. Ráadásul A kis időutazó című ifjúsági regényben szép illusztrációk is vannak, amik feldobják a regény hangulatát. Plusz pont a kiadónak. :)

A történet egy Duncsili nevezetű kilencéves kisfiúról szól, aki képes utazni az időben. Ő és a barátai megfordulnak az ókorban, találkoznak Kolumbusszal miközben épp felfedezi Amerikát és meglátogatják Mátyás királyt is. Aranyos, érdekes történet, habár örültem volna hogyha kicsit többet tudunk meg a szereplőkről, kicsit több háttér információt kapunk, hiszen mindjárt az első oldalakon elkezdünk repülni az időben. De ettől függetlenül ajánlom minden anyukának, aki szeretné meglepni csemeteijét egy kis olvasmánnyal, mert már az öcsém is ekképpen fogalmazott miután elolvasta a könyvet: "Tetszett! Izgalmas volt". És higgyétek el ő tényleg tudja mit kell olvasni. :D

Értékelés: 5/4