Rachel Hawkins: Hex Hall

Azon gondolkoztam, hogy kicsit kezd elég lenni a Könyvmolyképzős könyvekből, amikor mégis felkaptam ezt és milyen jól döntöttem. Az első 5 oldalon rájöttem, hogy ez a boszorkány csaj nagy kedvencem lesz. Olyan szövege van!! Az én humoromnak való.

„– Hogy mi a baj?! Lássuk csak: ez a szalagavató bálom, és látsz mellettem egyetlen srácot is? 

– Nos… éppenséggel nem. De mivel a női mosdóban vagyunk, ez nem is csoda…” olvashattam a 2. oldalon és bele is szerettem. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a hasonló megszólalásokat.

Három évvel ezelőtt, 13 évesen, Sophie Mercer rádöbbent, hogy boszorkány. Ebből jó pár kalamajka keletkezett. Anyja, aki nem boszorkány, mindenben segíti őt, 19x költözködnek 3 év alatt, hogy ne tűnjön fel szeretett gyermeke senkinek, de csak akkor értekezik Sophie apjával, akit a lány szinte csak fényképről ismer, amikor nagyon szükséges. Sophie egyik bűbája nagyon rosszul sül el és túlságosan magára vonja az emberek figyelmét, ezért apja az, aki úgy dönt, büntetést érdemel: a Hex Hallba, egy elzárt nevelőotthonba kerül, mely a rossz útra tért Prodigiumok (vagyis boszorkányok, tündérek és alakváltók) gyűjtőhelye. A hasonszőrű csudabogár-tinikkel töltött első nap végére Sophie szép kis listával dicsekedhet: három erős, szupermodell-kinézetű ellenség "Hová csöppentem? Itt még a segédmunkások is Abercombie and Fitch modellek?!", egy szívdöglesztő boszorkánymester iránt érzett bimbózó szerelem, egy ijesztően követő kísértet, és egy szobatárs, akiről kiderül, hogy a suli leggyűlöltebb diákja, és ráadásul vámpír. De a legrosszabb akkor jön, amikor Sophie rádöbben, hogy egy titokzatos ragadozó támadja meg a diákokat, és egyetlen barátja az elsőszámú gyanúsított. Egyre több lesz a vérfagyasztó rejtély, és Sophie kénytelen felkészülni a legnagyobb fenyegetésre: egy ősi, titkos társaság egyetlen célja, hogy elpusztítsa a Prodigiumokat – de különösen őt.

A három sötét boszorkány

Imádtam a poénjait és ez a könyv végéig kitartott. „-Mi a fene ez? – (…) – Valami Csillagok-háborúja dolog? Éreznem kellett volna a zavart az Erőben?”

Tetszett az írónő vámpírokhoz fűződő viszonya. Kettő szerepelt a könyvben. Az egyik Lord Bayron maga, a másik Sophie szobatársa, akiről már a szobába lépés pillanatában kiderül, hogy nem a megszokott fekete szín rabja: „Ez a szoba úgy festett, mintha Barbie és Eperke istentelen gyermeke rendezte volna be.” :D Majd később az is világossá válik, hogy a leány a saját neméhez vonzódik. Hát igen, elég furára sikeredett Jenna, a csak szerethető vámpírlány.

Elég sok titokra derül fény a könyv végére, amitől Sophienak persze egyáltalán nem lesz könnyebb a helyzete. Az eddig csak fényképről ismert apukáról jó pár dolog kitudódik és ettől sem lesz felhőtlenül boldog. Nagymamák, dédnagymamák is képbe kerülnek. 

Kedvelem a borítót, csak a fekete macskával nem vagyok kibékülve. Ha boszorkányokról van szó, akkor miért kell mindenképpen macskát pakolni mellé!? Ha jól emlékszem elő se fordul a történet folyamán, viszont söprűn repüléssel találkozhatunk.

Remélem lesz film is, mert olvasás közben annyira jól el tudtam mindent képzelni, hogy muszáj lesz egyszer mozi/tv képernyőn is látnom. 

10/10

Shannon Hale: Austenland – Vakáció Mr. Darcyval

Aki szereti Jane Austen világát mindenképpen olvassa el, ő együtt tud érezni eme könyv főszereplőjével, én nem tudtam igazán beleélni magam. J 

„Jane fiatal New York-i nő, aki mintha képtelen volna rátalálni az igazira – talán azért, mert titokban megszállottan rajong Mr Darcyért, ahogyan Colin Firth játszotta a Büszkeség és balítélet BBC adaptációjában. Ám amikor egy jómódú rokona örökül hagy rá egy Austen-mániás nők számára kitalált, angliai vakációt, Jane ábrándjai arról, hogy megismerkedjen a tökéletes, régensség korabeli úriemberrel, hirtelen valóságosabbá válnak, mint azt valaha is képzelte volna.”

Jane elindul Angliába. Már a repülőn előveheti a vaskos füzetet, amiből megismerheti és megtanulhatja a játékszabályokat, megérkezése után pedig szóbeli oktatásban is részesül. Kicsit sok a szabály, de aki játszani szeretne, annak be kell tartania. Összesen 21 napot él ebben a számomra fura világban. A történet elején unatkozik, amit teljesen át tudtam érezni, de utána több férfi személyében is megpróbálja megtalálni a megfelelő Mr. Darcyt.

Olvasás közben eszembe jutott, hogy az egyik ismeretterjesztő csatornán már láttam ilyen beöltözős, szerepjátszós műsort. Ott is és persze a könyvben is a személyzet és Jane körül megforduló emberek színészek, a vendégekkel kapcsolatban minden kis részletbe be vannak avatva. Kedvenc szereplőm a kertész volt. Ha elárulom miért, jó kis spoilert írnék le.

Pár sor erejéig, megismerhetjük azokat a fiúkat/kamaszokat/férfiakat, akikkel Jane, élete folyamán kapcsolatba került. Néha nem is tartottam rossz ötletnek, hogy ezek a viszonyok nem lettek életre szólóak. Egyedül akkor húztam fel a szemöldököm, amikor Jane azért szakított az aktuális partnerrel, mert horkantott!! Ha csak ez lenne a baj a férfival, tőlem egész nap horkantgathatna. J

Furcsálltam a könyv elején, hogy Jane a saját anyja elől titkolja kedvenc könyvét, filmét, Mr. Darcyt. Miért kell ezt takargatni!?

Persze nem mehetek el szó nélkül a borító mellett: elképesztően fantasztikusra sikerült! Imádom!

Képek keresgélése közben láttam, hogy film is készült. ÓÓÓÓ! Meg kell néznem!

8/10

Mitch Albom: Az Idő Ura

Nem sok könyvről írok itt a blogon, de ami nagyon megfog, arról muszáj. Addig nem nyugszanak a gondolataim, amíg ki nem írom magamból. Mondatok állnak össze a fejemben, amiket meg kell osztanom másokkal, nem tudom kinek mekkora örömére. J

Szeretném a borítóval kezdeni, amit kezemmel és szememmel is többször megsimogattam. Gyönyörködtem az öregbített vászon színeiben, a kékes- sárgás-zöldes árnyaltokban és persze az órákban. Örülök, hogy átvették az eredeti változatot.

Kinyitod a könyvet, akkor látható, hogy elég ritkásan szedett, sok a vastagon kiemelt rész, mert az elején sokat ugrál az időben a történet. Három szereplőt ismerünk meg, akiknek élete a könyv folyamán összefonódik.

Első Dor, aki a „messzi-messzi múltban él, az emberiség történetének hajnalán”. Körülveszi felesége, aki egyben gyermekkori barátja és három gyermeke. Dort imádja élete társa, de ő csak az időt szeretné figyelni, mérni, minden mást elhanyagol. „Meg is kapja érte méltó büntetését: egy barlang falai között kell hallgatnia az emberiség szüntelen zokszavát. Az emberek egyetlen dolgot akarnak mindennél jobban: időt. Amikor az Idő Ura már feladja a reményt és lélekben megtörik, felvillan előtte a szabadulás lehetősége. Ehhez annyit kell tennie, hogy teljesíti a rá kiszabott küldetést, és megtanítja két embernek, mit is jelent az idő valójában.”

Innen

Most már a jelenben vagyunk és megismerkedhetünk a másik két szereplővel, egy végstádiumú rákban haldokló, milliomos, nyolcvan körüli férfivel és egy tizenéves középiskolás, visszahúzódó, okos, testét el nem fogadó leánnyal. A férfi nem nyugszik bele betegségébe, valahogy szeretné elérni, hogy teste továbbéljen és majd ha felfedezik betegsége ellenszerét, akkor ébresszék fel és gyógyítsák meg. Fel is ajánlják neki a fagyasztás módszerét, ami meg is tetszik neki. A lány nagyon magányos. Szülei elváltak, apukája nem foglalkozik vele, anyukája foglalkozna, de azt elhárítja. Hétköznap lelkesen tanulja kedvenc tantárgyát, a biológiát, hétvégén hajléktalanok körül segédkezik. Itt találkozik a rendkívül jóképű iskolatársával, akibe

fülig beleszeret.

Ezen a két emberen kell segítenie Dornak. Hogyan fogja ezt megtenni!? Ezért kell elolvasni a könyvet. Oh, és persze a gyönyörű mondatokért, amik annyira a lelkébe másznak az embernek, hogy szeretné megmutatni a körülötte élőknek. Ezt a könyvet kölcsönbe kaptam, de amint tudom, megveszem. Újra és újra el kell olvasni, idézeteket bejelölni és amikor igazán el vagyok keseredve elővenni. Ami még igazán megfogott, az a lapok közül sugárzó szeretet ettől a két embertől.

Megvan a másik kedvenc amerikai íróm!!

10/10

Moira Young: Blood Red Road (Vérvörös út, Homokvidék 1.)

Vigyázni kell a könyvre kitett megjegyzésekkel. Nem először olvasok olyat, ami végül egyáltalán nem lett igaz. Ennél ez látható: „Jobb, mint az Éhezők viadala….”. Szerintem össze se lehet hasonlítani. Nem találtam benne sok közös pontot.

18 éves Saba, apjával, iker bátyjával és 9 éves húgával él Silverlakeben. Igazán furcsa név, mert víz nem nagyon van a környéken, házukat hulladékokból építik és ételt is elég nehezen találnak. Saba anyja, húga, Emmi születése közben hunyt el. Azóta apja teljesen megváltozott, nem sokat foglalkozik gyermekeivel. A kis húgocskát nem veszi körbe nagy szeretettel, őt okolja édesanyja elvesztése miatt. Majd „Saba világa teljes mértékben darabokra hullik, amikor az ikertestvérét, Lugh-t fogságba ejti négy kabátos lovas. Saba eldönti, hogy megmenti, ezért nekivág a Pusztítók által hátrahagyott törvényen kívüli sivár tájnak. Ez egy brutális világ, ahol Saba felfedez magáról pár meglepő dolgot. Vad harcos, ravasz ellenfél és mindenek fölött legyőzhetetlen túlélő. Egy Jack nevű fenegyerekkel és egy Szabad Sólymok nevű lány forradalmár csapattal Saba útnak indul, hogy megmentse a testvérét – és talán az egész világot.” Az úton, igaz sokszor próbálja lerázni, elkíséri a húga is. Nekem az ő karaktere tetszett a legjobban. Egy nővér által nem szeretett, báty által kedvelt, apja által közömbös környezetből indul, sokat elvisel és mégis olyan nagy büszkeséggel néz a testvérére, segíti ahol tudja. Saba karaktere nem volt szimpatikus, sokszor idegesített a makacssága, dacossága, önfejűsége.

A történet elég érdekes korban és helyeken játszódik. Sokszor találkozunk sivatagokkal, kopár hegyekkel. Az angol borító jól ábrázolja. Néha megjegyzést tesznek a szereplők arra, hogy mitől lett ilyen ez a Föld, de igazán konkrét dolgokat soha nem mondanak. Engem azért ez is érdekelt volna, de ezzel lehet apró kisebbség lennék. 

A Hopetown város volt a legérdekesebb hely, ahol Saba és húga megfordult. Teljesen az Ókori Rómában éreztem magam a Gladiátor viadalokon. Az egyik legizgalmasabb rész volt.

Rendkívül jó ötletnek tartottam a varjút, mint háziállatot. Azt nem tudom, hogy tényleg ennyire okos, de a történetben remek helye volt.

Összességében nem volt rossz, de a főszereplő számomra idegesítő jelleme miatt, nem tudom tökéletesre értékelni.

8/10

R.J. Palacio: Csodácska

Köszönöm egy kedves barátnak, hogy felhívta erre a könyvre a figyelmemet. Ha ő nincsen, biztosan elmegyek mellette vagy észre sem veszem mostanában, pedig nagy kár lett volna. Fantasztikus ez a könyv, bámulatos benne a főszereplő August (Auggie), de főleg azok az emberek elképesztőek, akik a való életben küzdenek hasonlókkal. 

„August Pullman arcdeformitással született, így nem járhatott suliba – egészen mostanáig. Éppen most kezdi majd az ötödik osztályt a Beecher Prep iskolában, és ha valaha is csöppentél már újoncként egy közösségbe, pontosan tudod, milyen nehéz ez. Az a helyzet, hogy Auggie is csak egy hétköznapi gyerek. Csak éppen az arca nem hétköznapi.”

Nagyon jó a könyv felépítése. Szeretem, amikor sok szemszögből olvashatok egy történetet. Itt 6 gyermek mesél saját magáról, egymáshoz való viszonyukról, de főleg Augustról.

Első részben, ki mást, mint a főszereplőt ismerhetjük meg. Nem írja le az arcát, de azt megtudhatjuk, hogy az ötödik osztály kezdetéig, ami kb. 11-12 év, huszonhét darab műtéten esett át. Mekkora erő lehet ebben a gyermekben, családjában, környezetében, hogy még most is tud mosolyogni, viccelni, és még erőt, bátorságot tud venni magán, hogy sok idegen gyermek között iskolába menjen és megmutassa az arcát.

Nem mindennapi az iskola igazgatója, aki az első nap előtt Auggienak iskolasétát tervez, három leendő évfolyamtárs segítségével. Az igazgató úr még többször megmutatja, hogy mennyire emberi, hogy milyen jó helyen van az iskola vezetésében. A másik kedvenc iskolai munkatársam, Mr. Browne, az angoltanár, aki sajnos nem kap sok szerepet a könyvben, de a havi ukáz feladatával a szívembe lopja magát. Szerintem remek ötlet!

Nem mellékesen megismerjük August szüleit és testvérét. A szülők remek emberek. Igazán nincsenek is rá szavak mennyire szenzációsak. A sok nehézség ellenére imádják egymást, élnek-halnak a gyermekeikért és mindig van idejük, energiájuk a másik gyermekre is.

Második részben a nővért Olíviát (Via) ismerjük meg, aki szintén új iskolába megy, ő a gimnáziumot kezdi. Imádja az öccsét, amikor teheti óvja, védelmezi, de most érzi, hogy kicsit terhes lett neki a testvére, több figyelmet szeretne a szülők részéről.

Innen

Harmadik részben Summer mutatkozik be. Ő Auggie évfolyamtársa és kezdetben az egyetlen, aki barátkozik vele. Majd a negyedik részben megláthatjuk Will, Auggie másik barátjának szemszögét is. Itt már van elképzelés főhősünk arcáról, mégis ő, vagyis az öccse fogalmazta meg számomra a legjobban.

„- Hé, Jamie! Emlékszel a srácra, akit tavaly láttunk a fagyizóban? Augustra? A fura arcúra?

- Ja, hogy rá! Rémálmaim voltak miatta. Emlékszel, anya? A tavalyi zombis álmomra?

- Azt hittem, láttál valami sületlenséget a tévében! – felelte anya.

- Nem! Attól a fiútól volt.”

Azt hiszem itt sírtam el magam először a történet folyamán.

Ötödik részben Olivia barátja, Justin is bekapcsolódik a történetbe. Helyes fiú hegedül és színészkedik. Neki is van egy remek gondolata, amit meg szeretnék osztani:

„auggie-val nem bánt valami jól az anyatermészet. (….) az anyatermészet tulajdonképpen tombolát árusít? a születésedkor veszel egy szelvényt, és csak a véletlenen múlik, jó vagy rossz dolgot nyersz-e vele? (…) akkor az anyatermészet magasról tojik ránk. és nem tojik. a legvédtelenebb lényeiről is gondoskodik. vigyáz rájuk, olykor érthetetlen módon. ott vannak például a szülők, akik vakon szeretnek, vagy a testvér, akiben az emberi érzések is bűntudatot keltenek, és egy reszelős hangú kissrác, aki téged választ mindenki más helyett. és még egy pink hajú lány is, aki a pénztárcájában hordja a képedet.”

Angol borító

Utolsó részben Mirandát ismerhetjük meg, aki Olívia régi barátja és testvérként szereti Augustot. Őt is jobban ki lehetett volna dolgozni.

Maximális dicséretet adok a kiadónak, remek könyvre bukkantak és kínálták a magyar közönség felé. Megdöbbentő ez az írás, ajánlott olvasmánnyá tenném a gyerekek egymás iránti elfogadása miatt.

10/10

Charles Martin: Égzengés

El sem tudom mondani mennyire vágytam, hogy végre a tulajdonomba tudhassam ezt a könyvet. Szeretem Martin írásait, mindig sokat várok tőle, lehet most túl sokat.

A fülszöveg elolvasása után a megszokott történetet vártam, amit szeretek: „Tyler Steele, a nyugalmazott texasi ranger egy esős napon járművével belerohan az előtte döcögő ócska tragacsba. Az autóból egy kétségbeesett nő kászálódik ki, akiről első pillantásra látszik, hogy komoly bajban van. Tyler az asszony és a vele utazó kislánya segítségére siet: hazaviszi őket texasi farmjára. Amikor kiderül, hogy a nőt, Samanthát a volt élettársa, egy köztiszteletnek örvendő rendőr üldözi, Tyler újra a mellére tűzi az ötágú csillagot, és elhatározza, hogy kézre keríti a férfit, miközben segít a két menekülőnek. Ahogy azonban egyre közelebb kerül Samanthához, ráébred, mennyi fájdalom és szomorúság szunnyad az ő lelkében is. Elkerülhetetlenül szembe kell néznie a múltjával, a hibáival, valamint felesége emlékével, aki évekkel ezelőtt elhagyta őt és a fiukat. Vajon elég erős a kötelék kettejük között az újrakezdéshez, vagy Samanthával lehet csak újra teljes az élete? A döntéshez vezető út hosszú és viszontagságos, ha azzá az emberré akar válni, akivé szeretne”.

Összegezve, megvan a romantikus lovag, a másik nem, akin segíteni kell és a gyerek, ebben az esetben gyerekek, aki nélkül nem lenne kerek a történet. Tyler személyében, ismét egy olyan férfit ismerhettem meg, aki mindent megad (imádom az ilyen férfiakat), semmit sem sajnálva, hogy a másiknak jobb legyen a sorsa. Az első kb. 100 oldal arról szól, hogyan beszéli rá rangerünk Samet, hogy menjen vele haza Texasba, telepedjen le ott és kezdjen új életet kislányával, ő majd elintéz mindent. 

Ezen a „feladaton” túllépve jöhetett főhősünk múltja, amivel már jó pár éve nem tud leszámolni. Megtudtam mi történt a fülszövegben említett volt feleséggel, olvashattam a munkája közben szerzett testi és lelki sebekről. (miért mindig Chuck Norris jutott róla eszembe!? (; ) Közben kiderül, hogy Tyler anyagi helyzete nem is olyan fényes, mint ahogy azt az elején mutatja.

Magamhoz és az időhiányhoz képest egészen gyorsan kiolvastam, de sajnos nem tetszett annyira, mint az eddigi könyvei. Ugyanúgy, mint A tücskök éneke című könyvben, ebben is túl  sok volt számomra a tragédia.

Viszont az jó ötlet Martintól, hogy nemcsak Tyler szemszögéből követhettem a történetet, hanem Sam kislánya, Hope, Istennek írt levelein keresztül megismerhettem egy másik nézőpontot is. 

Végül egy szépséges kép Texasból. Egy folyót választottam, mert sok szó esik róla a könyvben. Ranger apja Isten kezeként emlegeti. 

 

 

7/10

Nathalie Somers: Lányok regénye

Gondoltam visszautazom az életemben 20 évet és újraélem tini éveimet, amikor még nem volt sok gondom, problémám, amikor még nem volt két leányom, akik lassan abba a korosztályba fognak tartozni, akikről most olvashattam. Viszont nem fogom sűrűn megtenni, már nem nekem való a hosszú út. :)

Ez a nyár bizony rosszul végződik Lilynek, Maëlle-nek és Chiarának! A három barátnőt a szüleik büntetésből egy időre eltiltják a mobiltelefontól és az MSN-től, ráadásul kiderül, hogy ősztől nem ugyanabba az osztályba fognak járni. Ennek ellenére az új tanév és a gimnázium számos meglepetést tartogat számukra, kezdve azzal, hogy felbukkan a környezetükben a szép és titokzatos, ám nem mindenki számára rokonszenves Mélisande…

Amint elolvastam pár oldalt, rögtön felpattantam a fotelból egy darab papírért, mert előre tudtam, hogy össze fogom keverni a lányokat, le kellett jegyzetelnem a főbb tulajdonságokat.

Lilyről annyit írtam, hogy van egy bátyja és egy öccse. A többit nem kellett jegyzetelni, mert ő volt a legszimpatikusabb, ő állt hozzám a legközelebb, rá emlékeztem.

Maelle egy sportos leány, akinek apja igen szigorú. Nagy álmai vannak, űrhajós szeretne lenni. Tetszik, hogy mer nagyot álmodni.

Chiara anyukája autóbalesetben meghalt, apukájával él, aki nem érti meg. Bár kit értenek meg 15-17 éves korában!? Színész szeretne lenni.

Mélisande roppant helyes leány, akit a szülei elhanyagolnak, még a húgát is ő neveli.

Helyesek a leányok, mindenki a saját gondjával. Jönnek a képbe gonosz iskolatársak, szigorú tanárok, aprócska titkok, nagy csalási zűrök és persze a fiúk.

Ez olvasható még a könyv hátulján: Humorral teli üde történet négy különböző karakterű francia tinilány mindennapjairól, örömeiről, gondjairól, vágyairól, titkairól. A humort nem nagyon találtam, viszonyt nagyon tetszett, ahogy az írónő a tanulás fontosságáról ír a könyvben. Persze ezt csak egy szülő látja, az olvasó tinik biztosan nem ezzel fognak foglalkozni. A lányok szüleit és érdeklődve figyeltem. Mindenféle típust fel lett sorakoztatva, lehet példát venni és lehet elrettenni, vagy éppen büszkén vállon veregetni magam, hogy igen, én jobban csinálom.

Csillagozás is nehezen ment, hiszen nem az én korosztályomnak való, nem az engem foglalkoztató problémákat járja körbe.

8/10

Simone Elkeles – Chain Reaction Láncreakció

Szemem felcsillantak, amikor megláttam Elkeles új könyvét, hiszen az eddig magyarul megjelenteket pillanatok alatt elolvastam, annyira élveztem. Előre tudtam, hogy mi lesz a vége, mégis izgultam, drukkoltam a szereplőknek. Szeretem, ahogy a nők az ujjuk köré csavarják a férfiakat. J

A legifjabb Fuentes testvér mindent elkövet, hogy a családját megvédje. Luis Fuentest mindig távol tartották a bandaháborúk erőszakos világától, amely a bátyjai életét megmérgezte. Luis így máshol kockáztatja az életét – hol hegyet mászik a Sziklás-hegységben, hol űrhajózásról álmodik. Mindegy, csak jöjjön az adrenalinlöket.

Izgalmakkal kezdődik a könyv, Luist kígyó marja, Nikkit otthagyja barátja, akivel nemrég töltött el élete első szerelmes éjszakáját és vallotta be fülig szerelmes.

Nikki Cruz három szabályhoz tartja magát: minden fiú hazudik, hogy megkapja, amit akar, ne bízz olyan fiúban, aki azt mondja, hogy szeret, és soha, de soha ne randizz Fairfield déli részén élő fiúval. A szülei ugyan Mexikóból származnak, de orvosgyerekként inkább tartozik az előkelő északiakhoz, így az iskolában nem vállal közösséget a Latin Vér tagjaival.

Luis bátyjának (Alex) esküvőjén találkozik a két főszereplő, ahol kiderül Luis nem tartja sokra a nőket, Nikki nem vágyik senkivel semmilyen kapcsolatba keveredni. Majd ugrik 2,5 évet az idő és mind a két fiatallal a Fairfield gimi utolsó évében találjuk magunkat.

Luis számára először az jelenti a legnagyobb kihívást, hogy elérje, Nikki újra esélyt adjon egy déli oldalon élő srácnak, de aztán felbukkan az életében Chuy Soto is, a Latin Vér új vezetője. Chuy egy igen kínos titkot tár fel Luis előtt a Fuentes családról, így a fiú kételkedni kezd mindenben, amit valaha hallott, tanult. A Nikki iránt érzett szerelme elég lesz-e ahhoz, hogy távol maradjon attól a sötét és kegyetlen világtól, amelynek a peremén pengeélen táncol?

Nagyon tetszik Elkeles könyveinek felépítése, amiben mind a két oldalról megismerhetjük a történetet. Mivel nő vagyok, mindig is kíváncsi voltam mit gondolhatnak egyes helyzetekben a férfiak. Gondolom, ebben az esetben sem kapok mindenben reális képet, mégis jó, legalább egy könyv erejéig férfi helyébe képzelni magam.

Örültem, hogy ismét találkozhattam, ha csak jelképesen is, Luis testvéreivel, akikkel az előző két részben ismerkedhettem meg. A könyvben most mellékszereplők, mégis sokat számít jelenlétük. Ahogy a párjaikat csodálják, elolvadok!!

Egy kis negatívot is a történetről: hiányoltam azt a mellékszálat, ahol elmagyarázzák Nikki szülei miért akarják annyira távol tartani a lányukat a mexikóiaktól, amikor maguk is azok. Nikki rá is kérdez erre a könyvben, de magyarázatot nem kap. Lehet az írónő nem tartotta lényegesnek ezt a szálat, de engem érdekelt volna.

Mivel elfogytak a testvérek gondolhatjuk, hogy ez volt az utolsó rész, de azért a történet végén mutat egy kis esélyt az írónő, további könyvek megírására, kiadására. 

9/10

Találtam egy rajongói oldalt, amit biztosan nem fogok követni, mégis ideírom, mert nagyon megtetszett a kép.

http://tokeleteskemia.blogspot.hu/

Hidasi Judit: Rozéfröccs

2012 októberében kölcsönkaptam Hidasi Judit – Április út könyvét, letehetetlennek minősítettem, élveztem első szótól az utolsóig. Amikor megjelent a Kilenc, nem kellett szaladnom a könyvesboltba, mert egy ki szerencsével megnyertem. Az eleje jól indult, de sajnos hírtelen lett vége, úgy, hogy minden simán megoldódott pár lap alatt. Mikor hallottam, hogy jön új könyve, rögtön megkerestem a kapcsolatokat, mert szerettem volna, nagyon.

Elolvastam a fülszöveget: „A helyszín a jelen kor Budapestje, a regény főszereplője pedig öt hétköznapi nő, akik élete szervesen a médiához, a színház és a film világához kapcsolódik: van köztük egyedülálló, aki hajlamos a karrierjét helyezni mindenek elé; naiv, de annál érzékenyebb nő, aki igyekszik, de valahogy sehogy sem találja a helyét a férfiak világában; rákkal küzdő, de annál erősebb és józanabb nő, és a főszereplő, aki előtt nemcsak a karrier áll, hanem az élet nagy kérdéseinek megválaszolása is. 
Férfival, útkereséssel, csalódásokkal és sikerekkel, barátokkal és néhány üveg rozéval együtt. Mindez pedig olyan nyelvezettel, humorral, nyers őszinteséggel és ritmussal, amely egyszerűen letehetetlenné teszi a Rozéfröccsöt.”

Először fel sem tűnt a baki, kiemelem, az első mondatban található: „…a regény főszereplője pedig öt hétköznapi….”, majd az utolsó mondatban „…és a főszereplő…”, na most akkor mennyi főszereplő is van!? Olvasás közben nagyon vártam, hogy Frida mellett megismerjem, az egyébként nagyon helyes beceneveket kapott, másik négy nőt. Majd jött a felismerés, ők nem lesznek annyira bemutatva, hiszen ők nem igazi főszereplők.

Frida, a tényleges főszereplő, azért kapta ezt a nevet, mert az édesanyja nagy szerelme a festészetnek, na de akkor a bátyja, aki a könyv fele után csatlakozott a történetbe, miért kapta a Balázs nevet!? Találtam Balázs névvel festőket, de úgy gondolom, egyik se olyan híres, mint Frida.

De azt hiszem sikerült elkanyarodni a könyvtől. Fridát úgy ismerhetjük meg, hogy éppen iskolapadba ül vissza, napi megélhetését menő apukája szponzorálja, akivel nincs jó kapcsolata. Albérletben él gyerekkori barátnőjével. Majd a történet folyamán talál munkát, szerelme(ke)t, új lakást, új barátokat (fülszövegben említett négy nőt). Állandó dolgok az életében a cigaretta és az alkohol. Itt lép a képbe, hogy nagy ellenségek vagyunk, mármint az alkohol és én. Mindenki egyszer fiatal, ki kell használni mindent, de ha a sarki kocsmáros az az ember akivel minden napi találkozik, az már nekem túlzás. Tehát megvan az alap, nem szimpatikus a főszereplő. Erről persze nem tehet az író, ez teljesen egyéni. Nem írok konkrét dolgokat, nem tudok, az egész könyv olyan sablonos. Nehezen mondom ki ezeket a szavakat, mert az eddigi könyveit dicsértem és rossz kimondani.

Ami viszont nagyon tetszett az öt nő összetartása, az éjszaka közepén is képesek segíteni egymásnak. Kedvenc szereplőm a rákkal küzdő nő, az ő történetét sokkal szívesebben olvastam volna.

Ennek ellenére várom a következő könyvét, szeretném ha csavarosabbat írna.

6/10

Samantha Young: Dublin Street

Nehezen kezdtem hozzá az értékelés írásához, mert nem annyira nyűgözött le a könyv. Borítón, a szép, irigylésre méltóan sima bőrű leány feje felett, nekem szembetűnő felírat: „cseppet sem szürke!”. Ezt a megemlített szürkét, még nem olvastam, de azt hiszem, mostanában nem is fogom, főleg ha hozzá hasonlítják.

Izgalmasan indult a történet, amikor is Jocelyn megtudja, hogy szülei és kistestvére egy autóbaleset következtében meghaltak. Gyorsan ugrunk négy évet, amikor is Jocelyn már, hátat fordítva tragikus múltjának, Edinburh-ban kezdett új életet. Joss nem adja át magát a gyásznak, nem néz szembe a démonaival, és senkihez sem akar igazán közel kerülni, de miután beköltözik Dublin Street-i fantasztikus albérletébe, lakótársnőjének jóképű bátyja, Braden, fenekestül felforgatja féltve őrzött magánéletét.

Braden Carmichael az a fajta ember, aki mindig megszerzi, amit akar. És ő most Jocelynt akarja az ágyába csábítani. Braden, miután megtudja, hogy Joss irtózik a komoly kapcsolatoktól, alkut kínál, amelynek keretében átadhatják magukat a vágyaiknak anélkül, hogy „túlbonyolítanák” a dolgokat. Jocelyn merő kíváncsiságból belemegy az egyezségbe, miközben nem is sejti, hogy a skótot egyetlen cél vezérli: a lelkéig lemezteleníteni a konok lányt…

Eleinte, a múltja miatt, a múltja okozta pánikrohamai miatt, nagyon sajnáltam Josst. Értettem miért nem szeretne közel engedni magához senkit, örültem, hogy szakemberhez fordult, aki szimpatikus és segít rajta. De azután elkezdtem nagyon haragudni rá. Szememben önzővé vált, aki a régi barátait is hanyagolja, kitér előlük. Milyen barát az ilyen!?

Braden karaktere túl erőszakosra sikeredett. Ha csak ránéztek Jossra már emelte a kezét és szépen sorban röpültek a fogak. Tényleg az kell, hogy egy férfi így „védelmezze” az általa kiszemelt hölgyet? Le nem tudom írni mennyire idegesített, egy idő után, hogy Josst, Jocelynnak hívta, hiába mondta neki a lány, hogy ne tegye. De persze ő a macsó, neki azt kell tenni, amit a lány nem akar. Joss lakótársának szerelmi konfliktusa sokkal jobban a szívemhez szólt. Csak megemlíteném az amerikai szirupos véget, ami giccsessé tette az egész sztori befejezését.

Nem olyan rossz ez a könyv, sikerült belőle az összes negatívumot kiemelni, ha ez egyáltalán negatívum. Romantikus történet felnőtt tartalommal. Lehet, az irigység szól belőlem egy ilyen igazán férfias férfi után!? Nem, nem hiszem. 

7/10

Charles Martin: A tücskök éneke

„Sokat olvastam gyerekkoromban, …. Halott írók suttognak a fülemben folyamatosan, ez élteti bennem a lelket.”

A könyv kinyitása előtt tudtam, hogy sokat fogok sírni. Milyen igazam lett, már a 21. oldalon könnybe lábadt a szemem, a történet végére pedig sikerült elhasználnom jó pár papír zsebkendőt. Igaz kiszámítható a történet, biztosan tudod már a 70. oldal környékén, hogy mi lesz a vége, de ahogy Charles Martin leírja, azt nem szabad kihagyni. Regénye szívszorító történet, amelyben megmutatkozik a szerző mélységes humánuma és az emberekbe vetett hite.

Egy georgiai kisváros közelében, a Burton tó partján a világ zajától távol, visszavonultan él Jonathan Mitchell, barátainak Reese, az egykor jónevű és híres szívspecialista. Zárkózottságának okát csak a közelben élő sógora, Charlie ismeri. Reese hátat fordított az orvoslásnak, a kórháznak, amelyben dolgozott és az embereknek, most minden idejét csónakok javításával tölti. Egy napon a sors és egy autóbaleset az útjába sodor egy veleszületett szívbetegségben szenvedő árva kislányt, Annie-t, aki a kisvárosban limonádét árul adományokat gyűjtve a rá váró életmentő műtétre. Az illúzióit vesztett férfi és a reményeinek élő kislány története ettől kezdve összefonódik. Időben ugrálós sztoriba csöppenünk, ahol egyszer Reese múltjában, másszor Reese jelenében vagyunk. Megtudjuk miért is lett szívsebész és mi vezetett addig a lépésig, hogy feladja pályáját. A könyvben egy varázslatos mese olvasható az élni akarásról, a barátságról, a szeretet és a hit gyógyító erejéről.

„Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.”

Kivételesen nem a főszereplőket szerettem meg a legjobban, hanem Charlie-t, Reese sógorát. Reese szomszédságában lakik és vak. Vaksága egy szörnyű eseményhez kapcsolódik és szerencsétlenségére ez a látvány marad meg lelki szemei előtt örökre. Ő mégis feldolgozza, már amennyire lehet, a történteket és megpróbál a lehetőségekhez képest normális életet élni. Rengeteget segít sógorának, támogatja őt lelkileg. Fantasztikus ember lehet, egy igazán jól kidolgozott karakter.

Furcsálltam a könyv címét, de erre is választ kaphatunk a történet folyamán.

Nagy sajnálatomra, azonban le kell vonnom csillagokat, mert a vége már túlságosan sok volt. Rengeteg minden történik pár oldal alatt, a lelkemet jól fel is zaklatta, de agyilag eltúlzottnak tartottam. Apukám erre mondta régen: giccs. Persze attól nem ment el a kedvem, hogy Martin többi könyvét is elolvassam, nagy szeretettel várom.

8/10

Mary Nichols: Lány a tengerparton

Nagy lelkesedéssel vágtam bele a történetbe a jól megírt fülszöveg, a szépséges tengerpartos borító és a kemény könyvfedél kellemes fogása miatt. A General Press érdekes könyveket ad ki, gondoltam most sem kell csalódnom. Sajnos egy picit kellett.

A nyolcéves árva Julie Monday egész életét meghatározza egy csodálatos kirándulás a tengernél. A parton megismerkedik a nála valamivel idősebb Harry Walkerrel, és az együtt töltött néhány boldog órának köszönhetően a két gyerek között elszakíthatatlan kötelék szövődik. A nap végén azonban mindkettejüknek vissza kell térniük megszokott életükhöz.

Julie és Harry egy évtized múltán találkozik újra. Biztosan tudják: őket egymásnak szánta a sors. Házasságkötésük után a jövőbe vetett megingathatatlan hittel vágnak bele közös életükbe, gyermekük nevelésébe, ám boldogságukat összezúzza a második világháború. Harry a felesége iránt érzett szerelem és a hazájával szembeni kötelességtudat között vívódva végül úgy dönt, csatalakozik a légierőhöz, így Julie-nak, a babájukkal egyedül maradva, kell szembenéznie az egyre nagyobb élelmiszerhiánnyal és a Londont sújtó bombázásokkal. Egyik nap közvetlen találat éri az óvóhelyet, ahová az utcáról menekült. Julie ugyan életben marad, de súlyosan megsérül, és amikor magához tér, nem emlékszik semmire a korábbi életéből. A lány új személyazonosságot kap mint Eve Seaton, de múltjának megmagyarázhatatlan és megfoghatatlan emlékképei egyre kísértik. Döntést kell hoznia: új életet kezd, vagy talán hiábavaló kísérletet tesz múltja apró darabkáinak összeillesztésére. Ilyen lehet egy háború, párkapcsolatokat tesz tönkre és épít újakat, családokat bombáz szét és barátságokat hoz létre.

Julie a szememben egy fantasztikus nő, aki szülő nélkül nő fel, amikor kikerül az árvaházból háztartási alkalmazottként talál munkát, „egyedül” vészeli át a londoni bombázásokat, elképzelhetetlen küzdelmet folytat amiatt, mert elvesztette emlékeit, múltját, az előző 20 évét. Harry-t nem sikerült megkedvelnem, egy romantikus könyvhöz képest kevés érzelmes jelenetet kapott az írótól.

Sok mellékszereplővel találkozhatunk a könyvben, valakire nagyon haragszom, mert rondán kihasználta főhősnőnket, de egyvalaki, Julie barátnőjének anyukája, személyében megismertem azt, akinek úgy kellett volna viselkednie, mint Harrynek. Energiát, pénzt, időt nem sajnálva kutatni kellett volna szerelme után. Na, ekkor lett volna igazán romantikus a történet.

Kicsit túlzás volt a sok háborús részletes leírás is. Mert ha már romantika, akkor valahogy nem vagyok kíváncsi arra, hogyan álcázzák a repülőket, hogyan menetelnek több napon keresztül és hogyan kell hordani a katonaruhát.

Végig drukkoltam Julie és Harry szerelméért, emiatt nem is ilyen véget vártam, de belegondolva az írónőnek adok igazat, hogy ezt a befejezést választotta.

8/10

Böszörményi Gyula: Lúzer rádió, Budapest!

KITT… Ismételten jelentkezik a Lúzer rádió, Böszörményi Gyula jóvoltából. A megszokott helyről, egy Nyóckeres ház, pontosabban a Kis Jóska utca 2/A padlásáról, a megszokott műsorvezetővel, Márkkal.

Velünk tartanak Márk szülei, akiket nagy meglepetések fognak érni, mint ahogy minket olvasókat is. Itt lesz Márk „kedvenc” nővére, aki még mindig a feketét részesíti előnyben, nem csak ruhában, arc- és hajszínezőként is és lelkes olvasója a vacakazeletem.com híres weboldalnak. Nagy szeretettel köszönthetjük Márk húgocskáját, aki  egy kicsi lányhoz képest, nagy dolgokra készül és véghez is viszi. Eljönnek Márk barátai, akiket már az előző részben is megismerhettünk és most már a fiú mellett állnak, bármi is történjék. Betekintést nyerhetünk a ház többi lakóinak életébe – kínai, kedves szomszéd, Olga mámi és egy nyugalmazott hentes és mészáros, akiről furcsa dolgok derülnek ki.

Miért világít ez a piros gomb a rádión???? …KATT

KITT… Újra itt. A történetből kiderül, hogy miért ég az a fránya piros lámpa, ezen a padlásra száműzött, de még használható Volna-K rádión és miért is kapta a könyv a cápa-csapda hadművelet alcímet. Továbbá Márkkal együtt rájövünk arra, hogy van ám hallgatója az adásoknak, nem is egy, akik az éjszaka közepén is megmentésére sietnek a műsorvezetőnek. De most már lépek, ennyi kedvcsináló biztosan elég volt a könyvhöz. …KATT

35 éves vagyok, de hatalmas lelkesedéssel olvasom Böszörményi Gyula tiniknek szóló könyveit. Izgalmas, vicces és a legfontosabb, hogy mai gyerekeket érdeklő stílusban ír. Kedvenc részeim azért mégis a felnőttek felé húznak: az apuka csengőt „szerel”, Stikkes Karcsi öltönyt húz és embert próbál rabolni, Sáfrány Elemér titkáról lehull a lepel.

Nem én lennék, ha a borítóról nem írnék semmit, ami a színével és a rajzokkal (Szőnyi Gergely) ismét a szívemre csücsült.

Egy remek kikapcsolódás! Gyerekek tessék a kezetekbe venni és kacagni! :) 

10/9

W. Bruce Cameron: Egy kutya négy élete

Egy hónapon belül ez a második kutyás könyvem, ennek ellenére megunhatatlan. Imádom a kutyákat! Gyerekként haza akartam vinni az összeset, felnőttként tudom, hogy még nincs aki ellássa, nőni kell a gyerekeimnek vagy kell egy gazdag férj, aki eltart. J

Naná, hogy a borító fogott meg először. Zöld, imádom a zöldet, bármelyik árnyalatát és persze a kicsi kutyák. Nincs is annál helyesebb, mint egy kölyök állatka. A címe nem annyira tetszik, az eredeti jobban bejött, de gondolom ezt a marketingesek jobban tudják.

Mi is van a borítón belül: Minden kutya a mennybe kerül…. kivéve, ha elintézetlen feladatuk maradt itt, a Földön. Történet főszereplője egy aranyos kutyus, több életen keresztül próbál rájönni arra, hogy mi is az élete célja. Első történet nagyon rövidre sikeredik. Egy kóborló anyakutya négy kölyöknek ad életet, akik pár hónapig szabadon élnek, tanulnak életben maradni. Majd befogja őket egy kutyákat túlzottan is szerető hölgy, akinek már így is megszámlálhatatlan ebe gyűlt össze a kerti kenelben. Persze az állatmentők ezt nem nézik jó szemmel, így begyűjtik őket.

Főhősünk második élete, melyben golden retrivernek születik, sokkal hosszabbra sikeredik. Ez sem kezdődik vidáman, de utána annál szebb kutya élet jut neki. Mikor a végleges gazdáihoz kerül a Bailey nevet kapja. Nagy szeretettel fogadják, gondoskodnak róla, de hát senki sem él örökké. Naná, hogy sírni kellett a végén. Rákerestem az amerikai borítóra, szépséges.

Harmadik életében egy igazi munkakutyát ismerünk meg, egy gyönyörű németjuhász kutyát, mely Ellie névre hallgat. Kereső kutyaként dolgozik egy rendőr mellett. Izgalmas élet, sikerekben gazdag élet, szerető gazdi mellett leélt élet.

Negyedik életében gyönyörű, fekete labradornak született, aki kicsit megkeseredett. Furcsa nekem a könyvben, hogy minden életére visszaemlékszik és ez már a kutyát is zavarja, ő sem érti, hogy miért kell már negyedszerre megszületnie. Azután rájött és az olvasónak tele kell sírnia minimum egy zsebkendőt.

Még egy borító kép, ez nem annyira tetszik, de nem tudtam ellenállni az orrának. 

Ismét rájöttem, hogy kell nekem kutya, aki hűséges, aki barát, aki tudja mikor kell az emberhez jönnie és a szeretetét önzetlenül átadni. Annyira tetszett a könyvben, ahogy leírják, hogy a kutya mennyire megérzi az emberek érzésit. Szerettem, szeretném még többször elolvasni.

10/9

Kari Hotakainen: Az életkereskedő

Szeretem a könyvek borítójával kezdeni, talán mert azt látjuk meg először, talán mert nem csak nekem fontos, talán mert szeretem, ha szép. Ez egy igazán jól sikerült borító lett, szeretem a rajzolt borítókat, valamiért nagyon közel állnak a szívemhez. Ráadásul, ha megismerjük a történetet kiderül róla, hogy egy hatalmas spoiler, így akármikor ránézek, mindig emlékezhetek Salmére és családjára.

Egy kiégett író téma hiányában meglepő üzletet ajánl Salme Malmikunnasnak: hétezer euróért megvásárolja az asszony hosszú életének igaz történetét. A nyugdíjas nő sokat gondolkodik, de mivel segíteni akar családjának beleegyezik, mesélni kezd, és az író elé tár mindent, ahogy ő emlékszik rá. Férje, Paavo némaságát és három gyermekük Helena, Maija és Pekka házasságát, munkáját, nehézségét, életük egy apró részletét.

De vajon az író valóban úgy írja meg a történetet, ahogy megállapodtak? És Salme vajon a teljes igazságot mondja el?

Az elején furcsa volt a beszédek előtti gondolatjelek hiánya, de ráeszméltem, hogy ezek hosszú monológok, itt senki nem szakítja meg a másikat a mondanivalójában. Salme mesél úgy, ahogy ő tudja, majd megismerhetjük a történet másik oldalát, ahogy valóban megtörtént. Salme a bezárt fonalboltjukból több száz képeslapot hozott el, amiből minden második héten küld a gyermekeinek egyet – egyet, kis gondolatokkal megfűszerezve. Ez az ötlet nagyon tetszett, ha kicsit aktívabb lennék nekem is meg kellene csinálnom valamilyen formában. A képeslapokból párat olvasás közben is megismerhetünk.

A számomra legjobb és legmegrendítőbb a történetben, ahogy a három testvér a történet közben egyre közelebb kerülnek egymáshoz, valamint az apa, aki a történet vége felé feladja némaságát.

Kari Hotakainen könyve megindító regény a jelen korról, amelyben minden adás-vétel tárgya, és amelyben valódi dolgok helyett egyre inkább csak szavakkal és képekkel kereskedünk. Viszont olvasás közben sokszor elkalandozott a gondolatom, kevertem a neveket, a vezetékneveket már ki sem mondtam. 

9/10

Charles Martin: Végül a szeretet győz

Belebolondultam egy férfi írásaiba, pechemre egy igen jóképű férfiéba. Számomra ő a 100% romantika, amire a lelkemnek néha hatalmas szükséglete van. Ez a fajta romantika nem csöpög, érzelmekkel teli és a lelki légkalapácsos ütések miatt ki kell készíteni a zsebkendőket.

A borítóba ismételten beleszerettem és olvasás közben egyre jobban tetszeni kezdett. Az ajánlótól „Anyukámnak, annak az asszonynak, aki még ma is térdre borulva imádkozik” viszont kicsit megrémültem, mert nem vagyok vallásos és nem is hiszek, de egy ilyen apróság nem tud eltántorítani.

Egy kétezer holdas alabamai birtokon két fiú nevelkedik. Kegyetlen milliomos apjuk egy középkorú asszonyra bízza gyermekeit, aki ugyanúgy állandó céltáblája az iszákos brutalitásának, mint a fiúk. Minden ütlegelés és minden megalázás ellenére Miss Ella hitet, „A szeretet nem tartja számon a rosszat.” „A szeretet tűr, hisz, remél és kitart” (kedvenc idézetem, sokban emlékeztet saját életemre) tartást és ölelő melegséget nyújt a gyermekeknek. Annyira imádják, hogy 7 év után is órára pontosan tudják, mikor távozott el közülük a szeretett személy, vagyis inkább mikor találkozhattak személyesen utoljára, mert a lelkükben örökké él.

Hiába telnek el évek, évtizedek, a testvérpár egyre csak a szörnyű emlékek elől menekül. Tucker, a nagyobbik fiú sikeres fotósként járja a világot. Az öccsét, Matthew-t még jobban megtörte a traumákkal teli múlt. A kreatív, zseni fiú viselkedése egyre zavartabb, Miss Ella halála után állapota napról napra romlik. Tucker, nem tehet mást, elmeotthonba helyezi el őt, ahonnan Matthew, helyét nem találva, megszökik. Az idősebb testvér lelkiismeretére hallgatva felkerekedik, hogy megtalálja öccsét, és jóvátegye azt, amit nem lehet, és megváltoztassa azt, amit senki sem gondolt megváltoztathatónak.

A történet rengeteget ugrál az időben, visszaemlékezések tengerében fürödhetünk. Sok könyvben zavaró, de itt nem tudott, néhol inkább elborzasztott. A kicsit túlzásba vitt tájleírásokat is szerettem. Persze végül a papír zsebkendő is előkerült, de csak jó értelemben, hiszen a szeretet győzött. 

10/10

B.M. Grapes: Jóslatok hálójában

Az első, ami megtetszett a borító volt. Imádom a szép borítókat! Nem szeretem a pókokat, de az a piros, gyönyörű és még simogatni is kellemes. A második, természetesen a fülszöveg. „Egy napon a Hot Hill-i középiskola faliújságjára valaki kifüggeszt egy Mai hírek értesítőt.” Juj, ez krimi lesz, tini korom óta a krimik szerelmese vagyok, igaz még egyet sem oldottam meg önállóan. „Rövidesen kiderül, hogy a hírek nem múltbéli, hanem a hamarosan bekövetkező eseményekre vonatkozik.” Szóval a valóságtól kicsit elrugaszkodott lesz. Ilyeneket nem olvasok sűrűn, de mivel eddig 2:1 a könyvnek, az olvasásnál maradtam. „Egymás után furcsábbnál furcsább balesetek történnek, öröknek hitt kapcsolatok szakadnak meg, új és rejtélyes barátságok, szerelmek szövődnek.” Izgalmas, szerelemmel teli és fiatalokról szóló könyv, ez kell most nekem. Nyert az érdeklődés.

A könyv egy rövid időszakot ölel át, szeptember 1-jétől 27.-ig. Minden hétköznap, az iskolai faliújságon egy furcsa papírdarab várja a diákokat, amin öt jóslat van. Minden jóslat egy személyhez kapcsolódik, de először csak a monogramjukat ismerjük meg. Talán ez volt az egyik legnehezebb, megjegyeznem őket. Történet főhőse Ada Morne, aki kevés baráttal rendelkezik, viszont magányát a matematikával ellensúlyozza, 2 éve költözött a városba. Tanév kezdetén nem csak a faliújsági papír lepi meg őt és persze mindenkit az iskolában, hanem egy új diák is, akivel költözésük előtt egy iskolába jártak. A rejtély megoldásához új barátságokat köt, ami nem nehéz, hiszen sokan meg akarják fejteni. Naná, hogy végül mindenre fény derül. Persze a szerelem is nagy szerepet játszik a könyvben. Ada szülei számomra furcsák voltak, állandóan dolgoztak, nem sokat foglalkoztak a gyerekkel, felületesen figyeltek mindenre. Az volt érdekes, nem is, inkább szokatlan, ha már ennyi minden történik abban az iskolában, akkor miért nem zárják be!?

Mivel nem szoktam misztikus könyvet kézbe venni, nehezen dolgoztam fel a könyv végét. De így utólag rájöttem, nekem többször kellene ilyeneket olvasnom. Tetszett, ahogy kiderült ki írja a jóslatokat és mit szeretne vele elérni.

Még egy megjegyzés, mert nagy örömömre szolgált, mikor erre rájöttem. Mostanában szokásommá vált, hogy megnézem a mű eredeti címét. Hiába kerestem a könyv elején, nem találtam semmit, de leesett, magyar hölgy írta, innen is gratulálok neki.

Óh, az utolsó: tökéletes a könyv kötése, egyáltalán nem tört meg a gerince, pedig nem szoktam úgy bánni velük, mintha cukorból lennének, szeretem rendesen kinyitni. :)

8/10