2008. szeptember 30., kedd

Margaret Mitchell: Elfújta a szél


Szerintem kevesen akadnak olyanok, akik nem látták a filmet részben vagy egészben, de legalábbis ne hallottak volna róla. Annak idején amikor a televízió csupán két adót sugárzott a kedvünkért, többször is leadták a filmet. Kicsit megkarcolva, kicsit elmosódva és a két oldalon megvágva. Azóta már hibátlan állapotban is megtekinthető szerencsére, de erről az ADAPTÁCIÓK blokkban bővebben.

Az írónőről és a könyv születéséről bővebben az ÍRÓK szekcióban.

Tehát.

Pontosan azért, mert annyira ismert ez a történet, nem tudok róla pusztán csak annyit elmondani, hogy nagyjából mire számíthat az ember. Úgy érzem ez most többet kíván.

Én is elsőnek a filmes tűzkeresztségen estem át még kislány, aztán tínédzser koromban, de sosem gondoltam arra, hogy a könyvet egy nap el kellene olvasnom.

És mégis megtörtént a csoda.
Egy nap a regikonyvek.hu oldalon mazsoláztam, amikor a hirdetett könyvek között feltűnt Ő.
Nem a giccses-filmes borító volt, hanem II. Világháború előtti rajzolt-papíros csomagolás, kemény kötésben. (lásd a képen) Gondolkodás nélkül megvettem. Amikor átvettem a könyvet és belelapoztam, már az első oldalon látszott hogy valaki számára ez egy szeretettel átnyújtott ajándék volt. A meglepő nem ez volt számomra, hanem az hogy az ajándékozó beceneve ugyanaz volt, mint az enyém. (Csak édesanyám hív úgy, és ezt most csakazért sem fogom elárulni :P). Megmelengette lelkemet, de éreztem, még nincs itt az idő. Eltelt azóta 1 év, és váratlan elhatározással mégiscsak lekaptam a polcról és a majd’ 1000 oldal ellenére türelmesen olvasni kezdtem.

Nem bántam meg. A filmet is felnőttként tudtam igazán értékelni, a könyvre is érdemes volt várakozni. (Külön finomság mellé, a 70 évvel ezelőtti magyar szóhasználat és írásmódok!)

Scarlett O’Hara Georgia híres szépsége, ugyancsak válogathat a kérőkben. Minden ujjára akad két derék legény is. (Természetesen csakis a gazdag családok csemetéi jöhetnek szóba). Az ő szíve azonban egyetlen férfiért remeg, névszerint Ashley Wilkesért. Ashley - habár megvallja Scarlettnek, hogy ő is hasonlóképpen érez - azonban a családi hagyományokat követi és unokatestvérét Melanie-t veszi feleségül. Scarlett hiába dobja félre úrinői mivoltát, hiába árulja el érzéseit, nem jár sikerrel és úgy tűnik örökre elveszíti a szeretett férfit. Hangos vitájuknak szem- és fültanúja is akad: Rhett Butler, aki ettől a perctől menthetetlenül beleszeret a lányba. Scarlett jókora adag sértést a fejéhez vágva köszön el tőle, abban a biztos tudatban hogy soha többé nem találkoznak. Dacból és bosszúvágyból azonnal igent mond az első kérőnek, így Scarlett Melanie bátyjához megy feleségül, akit egy cseppet sem szeret, sem tisztel.

Kitör a háború Dél és Észak között, az ifjak (testvérek, férjek, édesapák) bevonulnak hogy kivívják függetlenségüket. Scarlett már az első pár hónap után özvegy lesz, és egyedülálló anya. 16 évesen lelki tragédiaként éli meg, hogy magányos özvegyi életet kell élnie, és örök fekete ruha viseletre lett kárhozatva. Az ő lételeme a zene, a tánc, az udvarlók ostroma. Nem érdekli a háború, nem érdekli a politika és az sem érdekli, hogy neki anyaként kellene viselkednie.

Édesanyja látva szenvedését Atlantába küldi Melaniehez, oda ahol mindig pezseg az élet. Melaniet mindenki szereti és tiszteli, tőle kérnek tanácsot, őt keresik ha baj van. Scarlettet azonban csak a férfiak kedvelik és szeretik a nők kiközösítik maguk közül. Érzik, hogy komoly vetélytárs. Persze Rhett is feltűnik és alaposan összekuszálja Scarlett életét.

A történet főhőse Scarlett és a DÉL. Így csupa nagybetűvel. Többet tudhatunk meg az akkori vélekedésekről és irányelvekről, de tanulságokat vonhatunk le magunk számára is mindabból amelyen Scarlett keresztülverekedi magát.

Scarlett 16 évesen még kislány, akinek az a legfontosabb, hogy minden nap összetörjön egy szívet.
20-as évei elején az a legfontosabb számára, hogy családja és hozzátartozói ne haljanak éhen a háborút követően, birtoka és háza pedig megmaradhasson az örökös pusztításoktól és fosztogatásoktól.
20-as évei közepén meggyőződése, hogy a pénz az orvosság mindenre és ezért, esküjéhez mérten, csalni, hazudni és ölni is képes.
20-as évei végén keserves lelki kínok közepette fedezi fel, hogy amit egész életében keresett az a szerelem és szeretet, amely végig az orra előtt volt, de mire erre rájön már mindenki, aki törődött vele, elhagyta.

Egyszerűen el lehetne intézni a vitatott jellemű Scarlettet azzal, hogy önző, nagyravágyó, szűklátókörű, érzéketlen kis dög.

Van benne valami, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy azokat, akik hozzá tartoznak halálukig segíti és MINDIG képes talra állni.

Egy olyan nő története ez, aki országával együtt leli örömét az életben, izzad és szenved a nehéz időkben és emelkedik fel a háború maradványát képező hamuból. Erős, céltudatos asszony, aki a történet végén elhatározza visszaszerzi annak az embernek szerelmét, akit sokáig mellőzött és kigúnyolt, és csak nagyon soká értette meg, hogy ő volt a biztos pont az életében.

Sikerül neki? Megesküdött rá, és én hiszek neki.


Azoknak is ajánlom, akik még csak a filmet látták.






Borostyán, 2008. szeptember 30.
Eredeti cím: Gone with the wind





















Itthon több kiadás is megjelent már, íme egy kis ízelítő a borítókból.

2008. szeptember 29., hétfő

Marian Keyes:Utolsó Esély Szalon


Ha nem olvastam volna Marian Keyestől már könyvet,ezt a boritó alapján itélve tuti nem hozom ki-Ulpius kiadó igazán észhez térhetne.

Ismét egy csajos,ám szerethető történet jó karakterekkel.Tara,Katherine,és Fintan ,utóbbi a saját neméhez vonzódik.Irországból indulnak együtt szerencsét próbálni Londoba.Mindhármuknak megvannak a saját keresztjeik-Tara szenved egy kapcsoltaban és csak azért nem meri elhagyni a barátját mert fél az egyedülléttől,Katherine már nem akar semmit a férfiaktól-ha nincs férfi ,nincs zűr sem!Fintan közülük a legboldogabb hiszen szereti a szakmáját és Sandro mellett megtalálta a boldogságot is. A történetben szerintem sok harmincas nő magára ismerhet!

A lányok dolgoznak,buliznak,vásárolnak ám Fintan hirtelen felbukkanó betegsége mindent háttérbe szorit........

Mig Fintan mellett állnak,és próbálnak biztos támaszt,és reményt nyújtani barátuknak a saját életük is válságba kerül.Együtt ám mégis egyedül kell mindhármuknak rendezniük életüket,és leszámolni a múlttal.

Mondhatnánk ,hogy átlagos limonádé történet,de nekem nagyon tetszett:)Marian Keyesben most sem csalódtam végig fentartotta a kiváncsiságomat.


Ljudmila Ulickaja: Kukockij esetei

A Kukockij esetei egyáltalán nem az, amit gondolnánk a cím alapján :-) Se nem Kukockij pácienseiről, se nem szeretőiről szól - amire az esetekből asszociálhatnánk. A regény elsősorban Pavel Alekszejevics Kukockij - aki valóban orvos - szűkebb és tágabb értelemben vett családjáról szól. Klassz kis családtörténet, mely felölel kb. 50 évet az orosz történelemből, jól visszaadva a különböző időszakok hangulatát, tipikus oroszos feelinggel.

Ami külön érdekessége a regénynek, hogy Ulickaja beleviszi eredeti szakmáját - a genetikusságot is és laikusok számára éppen kellő mennyiségű és mélységű információt szolgáltat a szakma érdekességeiről. Kukockij ugyanis nőgyógyász, ráadásul olyan "röntgenszeme" van, hogy ha megfelelő állapotban van, akkor titokzatos módon látja a betegek belsejét, azon belül a magzattól kezdve a rákos daganatig mindent... Ezen felül az ötvenes évek Oroszországában küzd az abortusz legalizálásáért, ami nem egyszerű az adott politikai és társadalmi környezetben.
Aztán ott van felesége, Jelena, aki szintén nem egyszerű eset... A lét különböző dimenzióit képes érzékelni: a valóságon és az álmon kívül érzékel egy rejtélyes harmadik világot is. Később pedig eme képessége egyenes következményeként vagy éppen ez elöl menekülve mentális betegség következtében teljesen magába fordul.
Itt van Kukockij nevelt lánya, Tánya, aki 18 évesen a jókislány szerepét félredobva meglehetősen szövevényes, már-már züllött életformának adja át magát. Kukockij családjához tartozik az idős Vaszilisza, aki igazából nem családtag, de már Jelena kislánykorától a családnál él, körülbelül cselédi pozícióban. Ő pedig a tipikus tudatlan, ám annál vallásosabb és naivabb képviselője a társadalomnak. Sőt, itt van Toma, akit Kukockijék 12 éves korában vesznek magukhoz. Ő egy árva kislány, aki mindenben ellentéte a szép és okos Tányának és az ő árnyékában élvezi a tehetős Kukockij család életét. Egyszóval tényleg minden szereplő külön eset, és Ulickaja nagyon gördülékenyen és a jellemeket nagyszerűen ábrázolva mutatja be a családtagok életét külön-külön és persze egybefonódva is.

A család környezetéhez tartozik még Ilja Goldberg genetikus, aki Pavel jóbarátja és akivel komoly és nagyon érdekes vitákat folytatnak pl. az abortuszról, az erkölcs és a tudomány kapcsolatáról, az emberi faj szelektálódásáról az egyes emberi tulajdonságok tükrében, stb. Nekem ezek az eszmefuttatások nyújtották a legtöbbet a könyv olvasása közben.

A sok ember között, akiket Pavel Alekszejevics ismert, a többség egyáltalán nem viselt el semmiféle önkéntes izolációt, a leginkább attól féltek, hogy egyedül maradjanak magukkal, és készek voltak akárkivel leülni teázni, beszélgetni, különféle munkákat elvégezni, csak hogy ne maradjanak egyedül.......De a gondolkodó, alkotó, és egyáltalán a valamit is érő emberek mindig körbeveszik magukat ezzel a védősávval, az elidegenedés zónájával... Micsoda paradoxon! A legfájdalmasabb sértések éppen ezért történnek meg, mert még az egymáshoz legközelebb álló emberek is különbözőképpen vonják meg személyiségük külső és belső sugarát. Az egyik embernek egyszerűen nélkülözhetetlen, hogy a felesége ötször megkérdezze: miért vagy ma oly sápadt?, hogy érzed magad? A másik pedig még a túságosan figyelmes tekintetet is mint szabadságának megsértését értékeli...
(Azért másoltam be épp ezt a részletet, mert magamra vettem a gondolkodó embert meg a védősávot, elidegenedést - ez nagyon jellemző rám....;-))

Nem csalódtam Ulickajában, bár a történet középső része, amelyben Jelena a harmadik dimezióban tévelyeg, szerintem túl sok volt, hosszúra sikerült, nem igazán értettem ennek a szerepét. Ja, és volt benne egy égbekiáltóan hmm..... irreális rész, amikor is az egyik főszereplő néhány (2-3) nappal a szülés után ágybabújik a párjával.... Hát nem tudom, hogy Ulickaja szült-e (erről nem találtam infot sehol, úgyhogy valószínűleg nem), én viszont igen és személy szerint teljesen elképzelhetetlennek tartom fizikailag és lelkileg is, de ez az én bajom.....







2008. szeptember 18., csütörtök

Anita Diamant: A vörös sátor


Habár a téma a Bibliából való, nem spirituális könyvről van jelen estben szó, hanem inkább történelmi (szerintem sok kitalációval átszőtt) leírásról.Idézet a Bibliából:

"Ter 34 Jákob megtudta, hogy lányát, Dinát meggyalázták. De mivel fiai a nyájnál voltak a mezőn, visszatérésükig Jákob hallgatott. Hámor, Szichem apja, kiment Jákobhoz, hogy beszéljen vele. Amikor Jákob fiai hazajöttek a mezőről és meghallották, a férfiak megdühödtek és nagy haragra lobbantak. ... Hámor így szólt hozzájuk: "Szichemnek, a fiamnak a szíve hozzátapadt lányotokhoz. Adjátok neki feleségül, lépjetek velünk sógorságba. ...


"Csak akkor járhatunk kedvetekben, ha olyanok lesztek mint mi, vagyis ha mindenki körülmetélkedik, aki a férfinemen van köztetek. Akkor nektek adjuk lányainkat és elvesszük a ti lányaitokat. Nálatok fogunk lakni és egy néppé válunk veletek.


Ter 34.24 .... Minden férfi körülmetéltette magát.A harmadik napon azonban, amikor seblázban feküdtek, Jákob két fia, Simeon és Lévi, Dina testvérei kardot ragadtak, merészen rátámadtak a városra és megöltek minden férfit; Hámort és fiát, Szichemet is megölték karddal. Dinát kihozták Szichem házából és elvonultak. Jákob fiai azután rátámadtak a megöltekre, kifosztották a várost, mivel meggyalázták húgukat. Elvitték nyájukat, barmaikat, s mindent, ami a városban és a mezőn volt. Egész vagyonukat, minden gyermeket és minden asszonyt elvittek, s elraboltak mindent, ami a házakban volt."


A könyv Dináról szól és anyáiról: Szülő anyjáról Leáról, és nénjeiről Ráhelről, Bilháról és Zilpáról. Mivel ő volt Jákob egyetlen leánya, ezért édesanyja és nénjei őt tanítják meg a női a dolgokra elsőként, és adják tovább a család női rokonságának történetét, melyet a férfiak figyelemre sem méltatnak. De hogy nevük fennmaradjon és családjuk története is teljes legyen ezért az anyák lányaikra "hagyományozzák" ezeket a történeteket. Ez általában az ún. vörös sátorban történik, ahová akkor vonulnak el rítus szerűen a nők 3 napra amikor menstruálnak. Innen ered a cím. :)


A regény elején szülei történetével ismerkedhetünk meg melyben leírja Jákob hogyan is vette nőül először Leát majd Ráhelt, és fogadta kegyeibe két testvérüket is Bilhát és Zilpát. Ezt követően sorban leírja a testvérei születését és a Kánaánba zörténő költözést is.

Majd elérkezik a fent idézett esemény és onnantól figyelhetjük tovább Dina történetét, aki maga mögött hagyja családját és múltját, majd új életet kezd. Azt írtam kitaláció biztosan sok található benne: Valószínűleg a női élet mindennapjai tényeken alapulnak, az írónő izgalmasan írja le milyen is lehetett abban az időben nőnek lenni, de nem tudom Jákob könyvbéli érzései mennyire lehetnek valósak Lea irányában, amikor a Biblia mást ír, de ez a verzió jobban tetszett. Dina élete az "erőszak" után is hát... valószínű a nagy része találgatás lehet, de ezt nem tudhatom. A könyv roppantul élvezetes volt, ajánlom mindenkinek.


Az általam betűzött borító csalóka. Itthon is megjelent a könyv, de szerettem volna ha előbb az eredetit látjátok, mert íme a magyar verzió "színponpásan csodálatos, kreatív, feledhetetlenül sokatmondó és velős borítója"....






Nem tehetek róla a borítás az egyik gyengém könyvek esetében. A külcsíny alapján választjuk ki sokszor hogy szimpatikus-e számunkra az adott könyv vagy sem. Többnyire ez alapján döntjük el hogy elolvassuk-e a hátulját vagy nem. Egy kis utalást is adhat(na) nekünk arról hogy mégis milyen hangulatú vagy témájú lehet a történet. Na jó most tegye fel az a kezét akit megragadna ez a fantáziadús tervezés és leemelné a könyvesbolt polcáról hogy beleolvasson! Engem nem igazán, és nem azért mintha prűd lennék, erről szó sincs. Pusztán a filléres szó jut eszembe erről, olyan könyvek borítói amiket 50-100 Ft-ért lehet vásárolni antikváriumban mert a kutyának sem kell.


Pedig ez a könyv nemzetközi siker, New York Times bestseller. (Jó tudom ez még nem mond semmit, de sokszor bejön hogy egy sikeres könyv tetszhet nekünk is). Az amazonon az olvasók pedig elég jó kritikákat írnak róla. (Engem elsősorban az értelmes olvasói kritikák érdekelnek, nem pedig a "hivatásos" krikusok által megírt, sokszor túlzásba eső vélemények)Én mindenképpen ajánlom nektek elolvasni, de sajnálatos módon már csak háromféleképpen juthattok hozzá magyarul:1. Kölcsönkéritek valakitől akinek megvan2. Kikölcsönzitek a könyvtárból3. Használtan megveszitek. A boltokban már nem lehet kapni, új kiadás nem készült. Én a vaterán vettem meg. Itthon at Athenaeum kiadásában jelent meg.





Borostyán

Eredeti cím: The red tent



2008. szeptember 16., kedd

Wlodzimierz Kowalewski: A szép szoba

Totál ismeretlen lengyel író, kemény téma, jó kis gondolatmenetek életről-halálról, élettörténetek, gördülékeny történetszövés. Nekem nagyon bejött, másfél nap alatt kivégeztem, alig tudtam letenni.

A téma elég érdekes, de mégis hétköznapi. A halálról és persze ennek elválaszthatatlan velejárójáról, az életről szól a történet, mely a XXI. század közepén játszódik a jövőben. A jövő vízionálása kicsit emlékeztetett Orwell 1984-ére, ami ugye nálam nagyon elöl van a kedvencek között. Itt is egy rideg, kontrollált társadalom jelenik meg - kisminkelt férfiak, kopasz nők, aszexualitás, elektronikus személyi igazolvány, mely a mostaninál sokkal több adatot tartalmaz az egyénről s mely egyben videofon is stb. Ugyanakkor jelen vannak még a XX. század termékei - például a panelházak, melyek sorban omlanak össze és a XX. század már idős gyermekei, akik még a "régi" időkben születtek és még nem lettek alávetve bizonyos eljárásoknak, amelyek segítségével kigyógyíthatóak lennének az életveszélyes betegségekből.

Így a 91 éves Ireneusz is csak a véget várhatja, ugyanis súlyos, rákos beteg. Lehetősége van elvonulni a kórház O-L osztályára, ahol kérésére eutanáziával vetnek véget életének, hogy ne kelljen tovább szenvednie. Irus végül e mellett dönt, beköltözik az osztályra, ahol kis idővel ezután megjelenik Cmon is, a 70-es évek rockbálványa és elmeséli életét. Rajta és Ireneuszon kívül még egy, az osztályon fekvő harmadik betegnek is megismerhetjük életét dióhéjban - és azt, hogy milyen indokból döntenek a halál ezen különös fajtája mellett.... A sok történetmesélés, az életutak végigkövetése után Ireneusz rádöbben, hogy hogyan is érdemes élni, meghalni.

Nagyon érdekes, elgondolkodtató, letehetetlen olvasmány sok fantáziával és némi szarkazmussal fűszerezve, nekem nagyon tetszett. Egyedül azért adok neki 9-et a 10-ből, mert Cmon élettörténete túl hosszúra sikerült, ami szerintem nem volt indokolt, jobban érdekelt volna az alapsztori.




(A könyv olcsón beszerezhető itt.)

Mark Salzman:Éber álom

Mindig is érdekelt,hogyan lesz valaki apáca?Ennyire erős a hite,vagy csak egyszerűen magának való remete alkat,esetleg megszeretné menteni az emberiséget?E könyv által kicsit jobban megismerhettem mi is mozgat egy fiatal nőt,amikor ezt a hivatást választja.

Helen húszévesen lép be a Karmelita rendbe,rövid emlékfoszlányokból kiderül,hogy nagyszülei nevelték fel és nagyapja halála után úgy érzi az apácák közt a helye.Ez főleg egyik tanárnőjének köszönhető aki szintén apáca volt,és nagy szeretettel fordult a kislány felé.

Helen a János(!!!) nővér nevet kapja és élvezi Isten közelségét,szereti a letisztult ájtatos napokat,de egyre gyakoribb fejfájásai és látomásai felboritják a zárda napjait.Kiderül,hogy amit Ő Isten megnyilatkoztatásának hisz az agydaganat ami epilepsziás rohamokkal jár.János nővér teljes kétségbeesik hiszen egyetlen ok miatt zárhatják ki a rendből-ha epilepsziás!!!Istentől vár választ,úgy gondolja az epilepsziás rohamok Isten üzenetei,és nem szeretné ha ez a kapcsolat megszűnne közte és az Úr közt.De ha nem műtteti meg magát kizárják a rendből.Az apáca folyamatosan vivódik-lehetséges,hogy csak egy betegség a hite alapja?Ha meggyógyul akkor "Kigyógyul" a hitéből is?

Végikövethetjük,hogy veszti el hitét egy apáca,és hogyan talál vissza istenhez.

"Krisztus anélkül halt meg,hogy a művét befejezve látta volna.Emberi szemmel nézve nem sikerült neki,de a hit a bukást győzelemmé változtatta."

És pár mondat az epilepsziáról:Változásokat hozhat a beteg viselkedésében,még akkor is ha egyébként nincsenek rohamai.Ilyen változás a kényszeres irás,mániás érdeklődés a hit vagy a filozófia iránt.Dosztojevszkij is ebben a betegségben szenvedett-róla nevezték el a betegséget.

Ezt irja a Bűn és Bűnhődésben-néha öt-hat másodperc erejéig feltárul az örökkévalóság harmóniája....


2008. szeptember 15., hétfő

Cecelia Ahern:Bárcsak Láthatnál

Nagyon örültem mikor az írónőtől találtam egy harmadik könyvet is(U:I:szeretlek,Ahol a szivárvány véget ér)de biztos vagyok benne,hogy ha ezzel kezdem az előbb emlitetteket nem olvasom el.

A történet röviden:Elizabeth 34éves magányos,munkamániás,besavanyodott vénlány.Egyedül van ,neveli húga fiát és próbálja húgát az alkoholtól megszabaditani.

Aztán egy szép napon jön egy LÁTHATATLAN barát-akiről Én azt hittem először,hogy angyal,vagy szellem-ezekbe még beletörődtem volna.De nem ez egy sima láthatatlan barát,akinek az a munkája,hogy segitsen egy-egy emberen,na de nem mindenki láthatja Őt csak az akinek szerencséje van...vagy mi......nekem az egész zavaros volt,mivel az illető barát eredete nem bontakozik ki.

Több ilyen láthatatlan barát van,akik összejárnak-munka találkozón,megbeszélik az eseteiket mint a jó orvosok,de hogy,honnan jönnek,és hol vannak munkaidőn kivül erre nincs magyarázat. Csupán annyi derül ki róluk,hogy nem öregszenek,és halhatalanok.Elizabeth végig boldog tudatlanságban leledzik és csak a történet végén világositják fel,hogy csak Ő látja ezt a bizonyos Ivánt,na meg az unokaöccse.Olyan gyerekes,banális,együgyű volt a történet,hogy csak azért olvastam végig,hogy nyugodtan szidhassam.A főszereplőnek kb. annyi esze van mint egy 6évesnek. wááááááááááááááááááááá

2008. szeptember 10., szerda

Lian Hearn - Fűpárna

Ott folytatódik a történet, ahol a Fülemülepadló megszakadt.

Otori Takeo és Sirakava Kaede útjai úgy tűnik örökre szétválnak. Kaede hazatér, hogy rég nem látott családjához (két húgához, apjához és talán még életben lévő édesanyjához) hazatérjen és felkészüljön arra, hogy a Marujama úrnő által ráhagyott uradalomra jogot formáljon.
Hazatértekor a megnyugtató otthon helyett egy katasztrófától sújtott birtok, egy idegroncs édesapa és teljesen magukra hagyott lánytestvérek várnak rá. Igen hamar felméri a helyzet súlyosságát, és számba veszi lehetőségeit. Ahhoz, hogy megkaphassa azt ami jogilag őt illeti, erős „védőpáncéllal” kell felvérteznie önmagát és családját.

Eközben Takeo a Törzs foglyaként kitanulja a bérgyilkosság, a csalás és a könyörtelenség művészetét. Egy dolgot igen hamar a fejébe vernek: egyetlen dologhoz kell hűségesnek lennie, ez pedig a Törzs. Ha nem teszi meg, amit elvárnak tőle, akkor igen hamar apja sorsára juthat. Takeo három, benne élő világ között őrlődik: a Törzsi, az Otori és a Rejtettek egymás számára ellentmondó tanítása viaskodik benne. Múltját és családját megtagadni nem hajlandó, de mivel úgy tűnik egyszerre a kettőt nem tarthatja meg, választania kell, melyik életformához és családhoz marad hűséges.

Két szerelmes szív, akik fiatalságuk ellenére tudják, ők csak egymás oldalán lehetnek igazán erősek, félelmetesek és úgy általában TELJESEK. A köny végére megtudjuk, sikerül-e a lehetetlen.

Az Otoriak történetének második könyve nem olyan lenyűgöző mint az első, erősen érződik rajta, hogy ez csupán előszobája a mindent elsöprő harmadik résznek, amikor a vágyak, az álmok és a jóslatok végre beteljesül(het)nek. (Valószínűleg így lesz, ezt még én sem tudom :P)

Újabb japán szokások és tradíciók megismerésével lehetünk gazdagabbak, Lian Hearn kitűnő ismerete erről a kultúráról teszi színessé és szinte kézzelfoghatóvá ezt a világot.





Ui: és ha valakit érdekel, hogyan is hangozhat az a bizonyos fülemülepadló (mert ilyen padlókat valóban készítettek Japánban) akkor érdemes megtekintenie ezt a videót


Borostyán, 2008.szeptember 10.
Eredeti cím: Grass for his pillow

2008. szeptember 8., hétfő

Charlotte Bronte:Jane Eyre

Már kezdtem aggódni magamért, hogy elveszek a laza szórakoztató irodalom sekélységében amikor is a könyvtárban ráakadtam eme gyöngyszemre.

Jane Eyre egyes szám első személyben meséli el életét,kisgyermekkorától kezdve.Szüleit egy tifuszjárványban elveszti és nagynénjéhez kerül,aki bár igéretett tett bátyjának,hogy édesgyermemkeként neveliJanet mégsem igy tesz.Sőt Jane ki van téve nagynénje és annak három gőgős gyermeke kénye-kedvének.

A kislány egyre nehezebben viseli a megpróbáltatásokat,belebetegszik a sok érzelmi nélkülözésbe.Orvosi javaslatra árvaházba küldik.

Bár itt barátokra talál a nélkülözés és a kiszolgáltatottság itt sem marad el mellőle.Itt nő fel,és nincs választása itt is marad nevelőnőnek. Jane nekem nagyon szimpatikus karakter annál is inkább mert az ösztöneire hagyatkozik,sosem bonyolitja túl a dolgokat-egy ilyen ösztönös sugallatra újsághirdetést ad fel-kiszeretne tőrni a rideg árvaház falaiból.

Hamarosan új életet kezd,elutazik a családhoz akik egy kislány mellé keresnek nevelőnőt....

A történet eddig sem unalmas ,de ezek után kezdődnek el a könyv legizgalmasabb részei,Jane szerető közegbe kerül,ahol bár jól érzi magát újabb és újabb titkok ,rejtélyek veszik körül,és persze Jane megismeri a szerelmet is aminek minden érv ellentmondani látszik....

Nem szeretném a további eseményeket elárulni.Legyen elég annyi,hogy nagyon szép történet,és ami néha jól esik az embernek- ilyen szép nyelvezetű könyvet olvasni.

Bepillanthatunk a XIX. századi Anglia társadalmi életébe,és megismerhetünk egy bátor,tisztaszivű lányt.



Üdv:csenga

2008. szeptember 1., hétfő

Olga Grushin: Szuhanov álomélete

Ez mekkora egy könyv!!! Mélyen meghajlok Olga Grushin fiatal, első könyves(!) írónő előtt... Ugyanis olyat alkotott ezzel a regénnyel, ami kétségtelenül remekmű. Legalábbis az én megítélésem és ízlésem szerint (aki bár nem szakértő, de azért olvasott már ezt-azt életében)... Számomra már az is hihetetlen, hogy ez Olga Grushin első műve (legalábbis amit publikáltak), mert annyira kiforrott, annyira tökéletes. Már eleve a téma is olyan, ami több szempontból is közel áll hozzám, ugyanis címszavakban nem másról szól, mint festészetről, szürrealizmusról, álmokról, emlékekről és nem utolsó sorban oroszokról, akikkel valami megmagyarázhatatlan oknál fogva szimpatizálok.

A történet dióhéjban: 1985-ben, amikor a volt Szovjetunióban hatalmas változások zajlottak a politikában, az 56 éves műkritikus, Anatolij Pavlovics Szuhanov életében is váratlanul felbukkan az addig mélyen eltemetett múlt. Ezidáig elfojtott emlékei, hajdani önmaga egyszer csak felszínre tör és Szuhanov elkezd emlékezni. Gyerekkorára, amikor beleszeretett a festészetbe; ifjúkorára, amikor saját festői stílusát kereste, majd megtalálta; házasságára, majd festői karrierjének feladására. Feláldozva álmait egy biztos, kényelmes, ám nem őszinte életért. Ugyanis feladva szürrealista festői munkásságát, apósa segítségével elszegődött műkritikusnak egy festészettel foglalkozó laphoz, amely a szocialista realizmust bálványozza, a "bűnös", nyugati szellemű festészeti irányzatokat - így a szürrealizmust is - pedig mélységesen lenézve kritizálja.

Egy önmagával meghasonlott ember tipródásáról szól tehát a könyv, amelyben bár a cselekmény sem unalmas egyáltalán, a téma pedig olyan, mely gondolkodásra késztethet bárkit, hiszen kinek nincs olyan álma, célja az életben, amit valamiért feladott... De ahogyan meg van írva, az egyszerűen lenyűgöző. Intelligens, kifinomult stílusú minden egyes mondata, ugyanakkor olyan gördülékeny a történetszövés, hogy egyetlenegy pillanatig sem untam. Pedig a cselekmény tele van tűzdelve nem is akármilyen leírásokkal, ezek mégsem unalmasak, mert Grushin éppen olyan hosszúra szabja ezeket, amelyektől az olvasó nem csömörlik meg. Ráadásul ezek a leírások mintha festői eszközökkel próbálnák elénk tárni a valóságot: "vászonra kívánkozó szóképek". (Ez egyébként az írónő szófordulata, bár természetesen nem saját stílusára, de arra is tökéletesen illik....) Valószínűleg Grushinnak az irodalmon kívül a festészethez is van némi köze, amit persze a regény témája is bizonyít. Elképesztő módon ötvözi eggyé ezt a két művészeti ágat a könyvben, így olvasás közben néha valóban olyan érzésünk van, minta egy szürrealista vagy impresszionista festmény elevenedne meg előttünk. A főhős félálomban, illetve drog hatása alatt, betépve látott víziói, emlékképei is, de a valóság is néha olyan fordulatokat vesz, ami már valóban a szürrealizmus határát súrolja.

Ami még nagyon tetszett az a visszaemlékező Szuhanov emlékeinek a valósággal való egybemosása. Ahogyan az írónő szinte észrevétlenül és zseniális módon mozog az álomnak is felfogható emlékezés és a valóság mezsgyéjén, amit eddig csak filmen láttam megvalósítani, és elképzelni sem tudtam, hogy ezt leírva is ilyen tökéletesen meg lehet oldani. (Hú, remélem érthetően fejeztem ki magam.... de aki olvasta vagy olvasni fogja, az biztos érti...)

Visszatérve a cselekményhez: mint említettem, egyetlen percre sem "ül le" a történet, folyamatosan ébren tartja az olvasó figyelmét, sőt, a regény második felében egyre nagyobb lendületet vesz. Moszkva utcáin tévelyegve ugyanis Szuhanovra egyre gyakrabban törnek rá víziói, emlékei, melyek elméjét párhuzamosan világosítják meg és homályosítják el... Megvilágosítják, mert érettebb lévén, már képes megfejteni ifjúsága titkait, és rádöbben élete igazságára; ugyanakkor elhomályosítják, mert ezek a feltárt titkok, igazságok annyira súlyosak, hogy elméje beletébolyodik...

Kitűnően felépített, kifinomult stílusú, intelligens regény, katartikus élmény volt.
Egyértelműen:




Remélem Olga Grushin még sok hasonló művel fog előrukkolni.