A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szó kiadó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szó kiadó. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. augusztus 8., hétfő

Charlotte Link:A Nővérek háza



1910. és az 1990-es évek váltakoznak a könyv lapjain.

Westhill House-ban egy házaspár érkezik Barbara és Ralph úgy érzi ideje rendbe tenni igencsak romos házasságukat.A karácsony alkalmasnak tűnik a problémák megbeszélésére egy Yorkshire-i eldugott kis tanyán.

Laura ,a háztulajdonosa az ünnepekre nővéréhez látogat magára hagyva a házaspárt.

A hatalmas hóviharral nem számoltak, elvágva a külvilágtól még inkább eltávolodnak egymástól,némán kerülgetik egymást a hatalmas és hideg házban.Fogytán az ennivalójuk és a türelmük.

Barbara egy véletlennek köszönhetően egy halom kéziratra bukkan amelyet az egykori ház tulajdonosa, Frances vetett papírra.Barbara megfeledkezve a saját gondjairól olvasni kezd...

A tizenhét éves Frances Gray kezdi elmesélni életét.A fiatal lány éles ellentéte a gyönyörű és bájos húgának, Victoriának.Nem találja a helyét a családjában,unja a megszokott életét.Sejti,hogy hamarosan kérője akad ,és neki engedelmes felséggé kell válnia.

Nem is sejti,hogy hamarosan egyetlen döntése milyen irányba viszi el az életét-annyira egyértelmű volt az a két út ami Frances előtt állt,csak annyit kellett tennie,hogy vagy az egyikre vagy a másikra lép.

Frances felkerül Londonba ,belekeveredik a nőjogi mozgalmak tüntetéseibe -a könyv részletesen kitér a mozgalomra,korábban már olvastam a témáról érintőlegesen,de ennyire mélyre szántóan,részletesen taglalva még nem.Elképedve olvastam,hogy milyen dolgokon mentek keresztül azok a nők akik felvállalták,hogy szüfrazsettek vagyis férfinők.Az,hogy megverték őket,hogy börtönbe voltak sejtettem..de a kényszertáplálásról a lelki terroról még sehol sem olvastam.

Frances a megpróbáltatások után hazaköltözött ám hamarosan újfent a feje tetejére áll a világ.

1912-a Titanic elsüllyed majd két év múlva kitör az I.világháború.Közben Frances viszonya ha lehet még inkább elmérgesedik húgával,családja árulásnak tekinti ,hogy Frances a saját útját járja.

Teljesen a könyv hatása alá kerültem a történelmi események és Frances élete olyan sodró erejű,hogy csak kapkodtam a fejem olvasás közben.

Frances remek karakter,tele olyan vágyakkal,hibákkal mint bárki más.Önfeláldozó kemény nő aki ugyan felnőtt fejjel már tudja melyik utat kellett volna választania,mégis megpróbálja lehetőségeiből a legtöbbet kihozni.

A jelenkori szál engem kissé zavart a folyamatos olvasásban,igazából Barbara és Ralph nem csinált semmi érdemlegeset,nem történt velük semmi.Az egyedüli izgalmat a hóvihar okozta a mi levágta őket a külvilágtól,így fáztak és éheztek,de kapcsolatukat valahogy egyik sem igyekezett megmenti....

Frances eseménydús életének lapjai elfogynak és Barbara olyan információk birtokába jut amiről hamarosan kiderül mások is tudnak,így az utolsó napok a Westhil házban elég izgalmasra sikerülnek.

Bár Link alapvetően krimiket ír,ebből a családregényből sem hiányzik teljesen ez a vonal.

A történet vége nem igazán tetszett,ez az egyetlen szépséghibája ennek a remek családregénynek.



2011. május 22., vasárnap

Soazig Aaron: Klara nemet mond


Klara nemet mondott.
Mire is?
- Az életére?
- A múltjára?
- A családjára?
- A barátaira?

Gondolkojunk csak! El tudjuk képzelni, milyen lehetett Auschwitzban élni, lenni, "táborlakónak" lenni? Onnan hazajönni? Felvenni az élet fonalát? Kizárt dolognak tartom..
Lehetnek rokonaink (nekem nem volt), akik ott voltak, meghaltak. Akik ott voltak és túlélték.
Akik meséltek, bár én mindig azt hallottam az én köreimben, hogy nem szívesen emlékeztek.
Akkor mire is várunk? Klara mondjon igent?

Szerettem Klarát? Nem is tudom... nem ismertem meg őt, csak néhány napján keresztül tekinthettem a színfalai mögé.

„Klara akár az üres lap.”- Szerintem sosem fog neki sikerülni.
„Minden jól ment, és jól is fog menni.”- szerintem csak utóbbi sikerülhet, ha az üres lap-hoz egyre közelebb kerül.
Nem vártam mást Klaratol, inkább büszke vagyok rá. Azt hiszem. Semmiben nem vagyok biztos most. Vagy csak próbáltam elfogadni? Nem is tudom, de soha, egy percre, egy mondat erejéig nem ítéltem el őt. Sajnálom, megértem, szánom, támogatom, próbálom tökéletesen megérteni. De hogyan is érthetném meg Auschwitz borzalmait? Sosem fogom- remélhetőleg.

8/10

2010. szeptember 10., péntek

Sarah Lark:A fehér felhő földjén


"...A szeretet megköszönöm.Az imát viszont elhagyhatja-szólt keserűen.-Várja csak ki,milyen lapot húz elő magának Isten a ruhaujjából!"

A nemesi családból származó Gwyneira és Helen a nevelőnő a véletlennek köszönhetően kerül ugyanarra a hajóra, amely Londonból Új-Zélandra viszi őket ismeretlen vőlegényeikhez. Gwyneirát apja játsza el kártyán,míg Helen egy hirdetésre jelentkezik amelyben az egyház keres tagjainak keresztény hölgyeket.

Új-Zéland egy egészen más világ mint amit a két nő valaha is elképzelt,míg Gwyn úgy érzi otthonra talált,Helen legszívesebben visszafordult volna a borzalmas három hónapnyi, hajón való hánykolódás ellenére is.

1852:Az Új-Zélandi gyarmatokon szorgalmas angolok,írek vetik meg a lábukat.A remek klíma kedvez az állattartásnak.Amint kialakul egy gazdaság, a férfiaknak már arra is van idejük,hogy feleséget hozassanak maguknak.A helyi törzsek ugyan jó szívvel fogadják az idegeneket a vegyes házasság azonban igen ritka,annál is inkább mert a Maoriakat inkább cselédnek alkalmazzák a tehetős angolok.

A két főszereplőtől teljesen mást vár újdonsült hitvesük.Gwyn egy birkabáró felesége lesz,aki csak egy kirakat feleséget keres,még Helen aki tanítani szeretne kénytelen olyan keményen dolgozni mint férje.

Szerencsésnek érzem magam,amiért nem ebben a korban születtem.A szabályok, a nők állandó lenézése,megalázása,mellőzése miatt végig dühöt éreztem olvasás közeben.Milyen világ lehetett az, ahol az após büntetlenül megerőszakolhatja menyét???

Remekül megírt regény két olyan nőről akik a végsőkig kitartanak egymás ,és új családjuk mellett.Alkalmazkodnak új szerepükhöz miközben rájönnek,hogy mennyire naivak voltak.Szép fokozatosan,lassan indul a regény,hogy aztán annál durvább,nagyobb terheket tegyen az olvasó vállára.

Nemcsak a főszereplők élete,de az Új-Zélandi táj,a helyi törzsek a szerencselovagok,aranyásók is hitelesen beágyazódtak a történetbe,amelynek már az első része is fordulatokban gazdag.Az okos nők, a szerelem,a gyarmatosítók és helyi törzsek háborúja,a nemesek törvény felül állása mind mind szerepet kap a regényben,amely annak ellenére,hogy elég vaskos gyorsan olvasható.

Túlzottan nem szimpatizáltam egyik szereplővel sem,de az emberi gyarlóságaik ,hibáik,tetteik viszont kellő közelségbe hozzák őket az olvasókhoz.És vannak gyűlölt ,ádáz karakterek is akiknek halálát kívánjuk.

Kíváncsian várom a trilógia többi részét is.Előkészületben a második kötet-A Maorik dala címmel.Mindkét kötet borítója fantasztikusan szép!