Mary Robinette Kowal: Tünékeny Illuziók

" Az ember sosem bízhat meg a regényírókban, Beth. Ők kedvük szerint szerinti világot teremtenek, amelyekben őrült dolgokat műveltetnek a szereplőikkel."

A szerző Jane Austen rajongó, és bevallottan a híres írónő ihlette ezt a könyvét, melyben a 19.századi Anglia, a női naivitás, szerelem, és a bűbájolás mellett  klasszikus bálokról és szerelmi zűrzavarokról is olvashatunk.

Egy icipici csalódottságot éreztem olvasás után, mert a több díjjal is kitüntetett könyv, valahogy nem volt annyira varázslatos és egyedi mint ahogyan azt beharangozták. Kétségtelen, hogy szórakoztató, és maga a műfaj, és a kor amiben játszódik kedvemre való, de mégis maradt némi hiányérzetem olvasás után, közben pedig, minden  oldalon vártam, vártam valamire amit végül nem kaptam meg.

A bűbájolás a könyvben úgy jelenik meg, mint egy képesség ami mindenkiben jelen van, csak fejleszteni, tanulni kell, sok hölgy élvezettel bíbelődik ezzel a foglalatossággal, ami hasonlatosan hasznos mint a hímzés vagy a zongorázás.
Bűbájolással sok minden javítható, illetve szebbnél szebb dolgokat lehet alkotni, képeket, alakokat, sőt a lakásunkat is felturbózhatjuk egy kis bűbájjal. Ha pedig ennél is tovább mennénk, még a saját külsőnket is kedvünkre feljavíthatjuk, és horgas orr helyett, átmenetileg pisze nózival büszkélkedhetünk.

Jane és Melody bár testvérek tűz és víz. Melody-nak a természet bőkezűen osztogatta a szépséget, a karcsú nyakat, a hófehér bőrt, és a rózsás ajkat, Jane viszont kissé túl csúcsos álla és jelentéktelen külseje miatt, inkább az olvasással és a bűbájolással próbálja kiküszöbölni a testi adottságainak hiányát.

Mindkét lány úgymond eladósorban van, Melody még épp időben, Jane viszont egyre biztosabban lemaradt arról a bizonyos szekérről. Örökké gyengélkedő anyjuk ezért inkább Melody "vadászatát" támogatja, elkönyvelve, hogy Jane a nyakukon marad.

Három férfi egyidejű felbukkanása a család körül teljes káoszt okoz! Jane ugyan titkon reménykedik, hogy neki is van némi esélye, Melody egy percig sem késlekedik, hogy mindhárom férfit elbűvölje.


A könyv számomra a felétől kezdett igazán izgalmassá válni, gyorsan peregtek az események, mindig történt valami.

Bár a történet le lett zárva a fülszöveg folytatást is ígér!

Kate Furnivall: Árnyak a Níluson

" Az ég nem bírta eldönteni, hogy aznapra rózsaszínbe, vagy szürkébe öltözzön, így mindkét színt magára öltötte."

A könyv végére jöttem rá, hogy a nagyon ismerős filmszerű cselekmény mire emlékeztet. A kalandos történet, a fáraók, kincsek, Luxor mesés gazdagsága, a perzselő homok, és sok-sok megpróbáltatás Indiana Jones történethez hasonlít. 

Jessica Kenton fura kettősséggel érez szülei iránt, ugyanis egyik napról a másikra az éjszaka közepén eltűnik házukból az öccse. Szülei nem adnak magyarázatot tettükre, viszont Jessica kap egy új testvért Timothyt.

Húsz évvel később, immár felnőttként Timothynak is nyoma veszik,  Jessica ezúttal már felnőtt nőként nem hagyja,  hogy Timothy is másik testvére sorsára jusson.

Miközben megpróbálja rekonstruálni Tim napjait, a véletlen Montague Chamford útjába sodorja,  aki úriemberhez méltóan a lány segítségére siet.

Úgy tűnik Tim nem önszántából szívódott fel,  a szemfüles Jessicának feltűnnek testvére jelei,  amit nővérének szánt.  A Sherlock Holmes könyvekből összerakott mozaikok egészen Egyiptomig vezetnek.

A könyv megemlíti, hogy Sherlock szülő atyja,   Conan Doyle a spiritizmus híve volt ( nem tudom ez mennyire igaz) és megígérte , hogy ha meghal ő bizony igyekszik kapcsolatot teremteni majd az élőkkel.

A könyv igazi kalandregény, tele rejtélyekkel, titkokkal, meneküléssel, tűzpárbajjal és persze a természet szépsége, a sivatag perzselő forrósága mellett szerelmet is tartogat az olvasónak.

A szerző ezúttal is remek helyszínre repít minket, bár valamiért nekem Jessica és Montague karakterét nem sikerült a szívembe zárnom.

Fogalmam sincs, ki szerepel a borítón, az biztos, hogy nem Jessica...

Kate Furnivall:A fehér gyöngy

A szerzőtől eddig két könyvét olvastam,de csak az egyik tetszett igazán.Az Orosz szerető után a Lydia titka csalódás volt,mert nem történt benne semmi.Főleg annak fényében,hogy az Orosz szerető folytatása volt...a Szentpétervár ékköve szintén a sorozat része de erre meg már végképp nem voltam kíváncsi.

A Vörös Sál a polcomon van de még nem olvastam.

És most a kiadó előrukkolt egy újabb könyvével,bevallom már a borító is levett a lábamról,jó ránézni,megfogni.A fülszöveg pedig végképp a vásárlás felé terelt,és nem bántam meg!

Kalandregényt utoljára kamaszkoromban olvastam ,bevallom ez a műfaj eléggé elkerült engem,vagyis inkább én a műfajt.Hogy miért alakult így azt nem tudom.A könyvet olvasva pedig ez a fogalom ugrott be ,vagyis,hogy ez egy izgalmasan megírt kalandregény,ráadásul női főszereplővel.

Connie egy gazdag gumiültetvényes felesége Malajziában.Az angol nő mindent feladott férjéért,ám házasságuk egyre inkább kiürül,közben Connie egyre több titkot őrizget férje Nigel előtt.

Teteszett,hogy volt időm belakni Malajziát megismerkedni a gumiültetvényekkel, a munkával,szinte gyökeret eresztettem a gumifákkal együtt,hogy aztán ugyan olyan fájón hagyjam el a gyönyörű birtokot mint ahogy Nigel is ,akinek ez a birtok volt az egész élete. Bár Connie megrémült a közelgő háborútól,mégis múltja lezárásának lehetőségeként éli meg a menekülést.

Connie nászajándéka hasznosnak bizonyul,hiszen hajón tudnak csak elmenekülni,terveik szerint Szingapúrig.

Még egy különlegessége a könyvnek,hogy bár már elég sok olyan könyvet olvastam aminek az I. vagy II. világháború is szerves részét képezi,mégis újat nem igazán tudnak már írni a szerzők ami a túlélést illet ,itt viszont hajóval menekülnek a Fehér gyönggyel (Jack Sparrow a Fekete gyöngy-öt mint nevet már lefoglalta :-) )

A fedélzeten a háromtagú családon kívül még négy ember utazik,van akik barátok és van akit csak kényszerből voltak kénytelenek a hajóra invitálni.

Fülledt,izgalmas,teli titkokkal,kalózokkal a történet ,egy percig sem lehet unatkozni.

Tetszett,hogy a karaktereket nem változtatta meg a háború közelsége,senki sem lett jobb ember,vagy empatikusabb,mindenki a saját bőrét igyekezett menteni bármi áron.

Természetesen ahogy halad a történet kiderül,hogy kit milyen cél mozgat,kinek mi a bűne,mi előle menekül....

A Fehér Lady-vagyis Connie remek karakter,nagyon drukkoltam neki,hogy minden szituációban helyt tudjon állni.

Mindenből csak épp annyit kapunk-legyen az a táj, a hajózási ismeretek,bennszülöttek,japánok,háború-hogy teljesen bele tudjuk képzelni a történetebe,egy felesleges szó sincs a könyvben.

A könyv olyan mint egy szerencsétlen figura akit kiraknak a dzsungelbe,hogy aztán ott botladozzon,rögtön beleessen az első csapdába,megmarja egy kígyó,elkapja a maláriát,és ha ez még nem elég akkor találkozik egy kannibállal is.

Megbocsátottam a szerzőnek és újra a kegyeimbe férkőzött.

John Burnham Schwartz:Haruko hercegnől

"Elsőként érkezik egy igazi herceg,aki közéjük tartozik,a végzet és a vér választottja,köpenye határozottan simul a vállára,a címer épp a háta közepére esik.

Aztán jön a másik,aki egyáltalán nem közéjük való:imbolyog,mint a pár perce született bárány,a mellkasa zihál,mint a frissen kalitkába zárt madáré,kölcsönvett ruháinak pompája és a neki adott jelképek megbocsáthatatlanul félrecsúsztak.Ez vagyok én."

Haruko majd menye Keiko hercegnő életét, a császári családba való bekerülését követhetjük nyomon,egyrészt a történelemre hagyatkozva,másrészt a szerző által továbbszőtt történetre támaszkodva.

Igazság szerint a sok gésás könyv dömping után ez egy remek történet!!Szóval aki úgy mint én már eltelt a gésákkal ,válthat a császári családokra.

A borítóba annyira beleszerettem ,hogy nem tudtam elképzelni,hogy esetleg nem fog tetszeni. Kellemesen csalódtam nagyjából tudtam mire számíthatok,de a szerző olyan emberközelivé tette a történetet,hogy teljesen a a hatása alá kerültem.A gyönyörű cseresznyevirágok a borítón már elbűvöltek,de ráadásnak még egy szép szalag is átfut,amin egy darupár repül-ennek a képnek nagy jelentősége van a történetben.

Kanyarodjunk vissza a történethez.1959-ben Haruko feleségül megy a Japán koronaherceghez és ezzel olyan helyre kerül amiről eddig tanult,vagy olvasott.A Japán népnek a császár évtizedekig maga volt az Isten !! És ezt szó szerint értették,érezték.Fürdővizét az emberek például palackozták!!Elég meghökkentő dolgokat olvashatunk erről az időszakról.A II. világháború után Hirohito császár lemondott isteni eredetéről!!! (kész vagyok!!!)

Harukot nem igazán értettem,hiszen férjével alig-alig találkozott,persze szimpatikusak voltak egymásnak de ezt azért mindent elsöprő szerelemnek nem lehet mondani.Ennek ellenére a frigy megköttetett és Harukot máris bezárták.nem láthatta szüleit,nem beszélhetett csak ha engedélyt adtak rá,nem sétálhatott ,csak ha engedélyt adtak rá,és tulajdonképpen parancsba adták neki ,hogy mielőbb fiúgyermeket szüljön.

Persze ez a rideg tartás nem marad következmények nélkül...ennek ellenére nem is értettem Harukot mikor fiát, a választottja vissza utasítja,Haruko mindent elkövet,hogy Keiko igent mondjon a fiának,holott jól tudja,hogy egy egyszerű lánynak mint amilyen Ő is volt lehetetlen lelki törés nélkül beilleszkednie egy több ezer éves hagyományokhoz,elvárásokhoz ragaszkodó családba.

Felemelő de egyben szomorú történet.Minden tiszteletem azoknak akik ápolják a hagyományokat,őrzik őket az utókor számára de nem ész nélkül.Hiszen az ősök is tévedhetnek,és nem biztos,hogy ami száz évvel ezelőtt magasztos volt az ma is az.

"Az életem egy másik korban megírt szigorú szertartások sorozatává vált.A szertartások pedig életre keltek.Eltelt egy hónap,aztán még egy.Kivétel nélkül minden áldott nap túl gyorsan léptem be egy szobába,túl sokszor vagy túl hangosan szólaltam meg,közönségesen modorban intettem,megvakartam egy viszkető testrészt,véleményt mondtam,kevesebb mint hatvan fokos szögben hajoltam meg az apósom és anyósom előtt,és így tovább."

A könyv végén a Japán császárságról tudhatunk meg többet,többek között a császárság jelképéről a tizenhat szirmú krizantémról is.

Kate Furnivall:Lydia titka

Nagy reményeket fűztem az Orosz szerető folytatásához.Sajnos csalódnom kellett.Valahogy úgy éreztem Furnivall az első rész sikerén felbuzdulva írta meg a második részt anélkül,hogy konkrét elképzelése lett volna a történetről.

Az első rész azzal ért véget,hogy Lydia féltestvérével és nagydarab kozák testőrével elhagyja Kínát és Csang An Lo-t ,hogy megkeresse halottnak hitt apját aki Oroszországban egy munkatáborban sínylődik tizenkét éve.

Bár a könyv azt ígéri,hogy ez a rész önállóan is olvasható,szerintem mindenképpen ismernünk kell az előzményeket,és a szereplőket. Ugyanakkor nekem sok unalmas rész volt,ahol szóról szóra idéznek az első részből.

1929. hideg tél tombol Oroszországban,Lydia kevés pénzzel,kevés kapcsolattal áll Moszkva kellős közepén.A napjaik egyformán telnek,éheznek,fáznak miközben megpróbálják megtalálni apjukat.Lydia,Alekszej,és Popov hármasához csatlakozik Elena is akit a vonaton ismernek meg.Alkeszej pedig szerelembe esik Antoniával a gyönyörű szomorú nővel,aki egy orosz nagykutya felesége....

Mindennek ára van,és mindhárman bármit megadnának azért,hogy kimenekítsék Lydia apját a munkatáborból.Miközben ezen munkálkodnak nem is sejtik,hogy Csang An Lo útnak indul Moszkva felé...

Lydia szimpatikus karaktere,természete kissé megkopott .Sokkal gyámoltalanabb Lydiát kaptunk most. Szerelmüket unalmasnak , felszínesnek éreztem,egyre azon tanakodva,hogy a testiségen kívül mi más tartja össze még őket?

A szerző az utolsó húsz oldalra hagyta az izgalmat,bár nekem nagyon kiszámítható volt az összes karakter,esemény alakulása.A könyv az utolsó részig unalmas,monoton és egyhangú volt rengeteg frázissal az előző részből.

A borító kétségkívül mutatós,szép bár fogalmam sincs kit ábrázol,ugyanis Lydia hosszú,lángvörös hajú lány,kalapot pedig egy mondat erejéig sem viselt.

A fülszöveg túlzóan sokat ígér mind izgalomból mind cselekményből.A hideg Orosz tél alapos megismerésén kívül nem gazdagodtam semmivel.

Remélem a Vörös sál már jobban fog tetszeni.

10/7