2008. november 25., kedd

Stephenie Meyer: New Moon (Újhold)

FRISS: Az Újhold első 16 oldala itt olvasható.
Ezt is megértük! A hónap elején magyarul is megjelent a Twilight. Ráadásul az eredeti borítóval! Többeteknél olvastam, hogy nektek is elnyerte tetszéseteket. Örömmel nyugtáztam, hogy itthon is legalább annyira megkedvelték ezt a történetet, mint más országokban. Ezért, igen nagy eséllyel a folytatása is meg fog jelenni hamarosan. (Egyelőre úgy tudom, hogy 2009. február, március, feltételezem ez is az eredeti borítótervvel). Tinik és felnőttek is egyaránt szívükbe zárták Bella és Edward kettősét. (Ugye megmondtam, hogy érdemesek rá! :P) ÉS! Holnap már nálunk is bemutatják a filmet! Vegyes érzelmekkel várom, hogy én is a végignézhessem, kicsit félek a csalódástól. Miután megnéztem, írni fogok arról is, tehát érdemes lesz visszanézni hozzánk! (A filmes beszámol elkészült, itt olvasható)

Többeteknek megígértem, hogy megírom a második rész recenzióját is. Kicsit lemaradtam az ígért időponthoz képest, szépen kérlek titeket, nézzétek el nekem. :P

Mint már említettem nagyon sokan megszerették ezt a furcsa párt, de tudnotok kell: a világon nagyon sokan akadnak olyanok is, akik Jacob Blacket szeretik!

Hihetetlennek tartjátok? Pedig nem az! Csupán arról van szó, hogy az első részben nem sok szerepet kapott, így nem ismerhettük őt meg igazán. De a másodikban….

Bella betöltötte tizennyolcadik születésnapját, és ettől egyáltalán nem boldog. Sőt! Ha lehetne, nemzeti gyásznappá nyilváníttatná. Egy évszázad ide vagy oda Edward javára, akkor is úgy érzi biológiailag máris idősebb a fiúnál. Alice persze nem fér a bőrébe, és mindenáron bulit akar rendezni a lánynak. A buli ünnepinek indul, de hatalmas katasztrófa kerekedik belőle. Bella élete veszélybe kerül, Edward pedig élete legnehezebb döntését hozza meg.

A lánynak nincs más választása, mint beletörődik a döntésébe, de ennek nagy ára van. Már nem a régi lány koptatja az iskolapadot, barátaival nem törődik, a tanulásba és a magányba menekül. Jacob Black az egyetlen, aki közel kerül hozzá. A fiú visszahozza a lányt az életbe, de hamarosan ő is furcsán kezd viselkedni.

Bella eddig azt hitte már megismerte Forks összes titkát. De az első rész csupán a kezdet volt! Újra veszélyben az élete, és neki megint hallgatnia kell.

Sok embernek ez a kedvenc része, amit bizonyos mértékig meg tudok érteni, de számomra túl sok benne a fájdalom, ezért nálam inkább a negyedik helyen áll. De ne értsetek félre! Nagyon jó a történet és a könyv. Az írónő még többet mutat meg tehetségéből. Az amerikai kiadásban az első rész 434 oldalt tett ki (itthon 502), a második pedig 563 oldalt. Úgy látszik Stephenie Meyer is minél jobban belebonyolódott a történetbe és egyre bátrabb lett a rajongók visszajelzéseitől, annál többet akart mesélni. (Csak tájékoztatás képpen a negyedik rész 754 oldalt tesz ki.) Ami egyáltalán nem baj, mert egy pillanatig sem unatkozunk mialatt az Alkonyat részeit olvassuk! Egy nap majd elmondhatjuk erről a sorozatról is, hogy egyszerre olvassuk el, hogy teljes legyen az élmény.

A magyar kiadó kérésére készítettem mind az írónőről, mind magáról a könyvről és szereplőiről egy-egy wikipediás oldalt. Az írónőről itt, olvasgathattok. A KÖNYVES BEJEGYZÉST A WIKIPEDIAN NEM AJÁNLOM, MIÓTA BOLDOG BOLDOGTALAN SPOILER HEGYEKET SZERKESZT BE, CSAK HOGY LÁSSÁK AZ EMEBREK MENNYIRE ALŐREJÁRNAK A TÖRTÉNETBEN :( SZOMORÚNAK TARTOM, HOGY TÜRELMETLENSÉGÜKBEN LEDÓZEROLJÁK MÁSOK VÁRAKOZÓ IZGALMÁT, CSAK HOGY TELJES LEGYEN EGY OLYAN CIKK AMI BŐVEN MEGVÁRHATNÁ A MAGYAR MEGJELENÉSEKET. :( NE OLVASSÁTOK EL!

De mielőtt kattintanátok egy figyelmeztetés!

Aki a könyvről is szeretne olvasni csak saját felelősségére tegye! Spoilereket tartalmazhat. Igaz nem sokat, csupán a szereplők élettörténete az, ami már a többi részből kiszerkesztésre került. Ki hogyan lett vámpír. De még így is igyekeztem minél kevesebbet elárulni. Tehát csak óvatosan! Jó böngészést és várakozást kívánok!

Ha pedig már eljutottunk oda is, hogy magyarul olvashattuk a New Moont, akkor látogassatok el Stephenie Meyer honlapjára, mert a második részből kiollózott részeket is megtalálhatjátok ott. Plusz! Három utólag írt bejegyzést is készített, amely még kerekebbé teszi a könyvet.
Továbbra is szívből ajánlom Becky Twilight-net oldalát, ahol folyamatosan frissítik az Alkonyattal kapcsolatos híreket, és egyéb más extrákkal is szolgálnak.

És még egy hírrel szolgálhatok! November 22-én hivatalosan is bejelentette az Alkonyatot forgalmazó Summit Entertainment, hogy a második részt is megfilmesítik. Az imdb szerint 2010 lesz az az év, amikor újra beülhetünk a moziba végigizgulni a két szerelmes történetét. (Azóta frissültek az infók, most már 2009 végére ígérik, ami egy igen erős rohamtempót sejtet, reméljük hogy ez nem megy majd a minőség rovására, ahogy az azóta lezajlott rendező csere sem!) És a rémhírekkel ellentétben, nem vonják össze a harmadik könyvvel, így csakis a New Moon lesz a történet.




Milyen buli lenne már, ha Valentin napon jönne ki itthon a második rész! Nem?


Borostyán, 2008. november 25.
FRISSÍTÉS: A magyar kiadó honlapján már előjegyezhető az Újhold. Sajnos kicsit később- áprilisban - fog megjelenni, de ne feledjük! A több idő igényesebb munkát takar általában!

2008. november 23., vasárnap

Curtis Sittenfeld: Prep (Előkészítő)

Tinédzser koromban jelentek meg az első Júlia, Romana, Tiffany füzetek. A nők hamar megszerették őket, ezért egyre-másra jelentek meg a piacon az ezekhez hasonló más kiadványok is. Nem olvastam kimutatást arról, hogy mennyire jövedelmező ez az üzletág, de tény: egy idő után már a tinédzser lányok is megkaphatták havi romantika adagjukat. Emlékeztek? Igen! A DENISE. Ha jól emlékszem, egyet olvastam el - talán kettőt – és habár a történet egyáltalán nem telepedett meg a fejemben, az olvasási körülmények azonban igen. Kb. 13 éves voltam, osztálykiránduláson voltunk, éppen úticélunk felé tartottunk, egy bézs-barna csíkos üléses Volán buszon. (A hajam akkor volt a legborzalmasabb. Egy fodrász bedumálta nekem, hogy nagyon klasszul fog állni a dauer. Azt hiszem akkor tudatosult bennem először, hogy az idiótizmus korra és nemre való tekintet nélkül csap re áldozataira.) A háttérzaj a szokásos volt, nevetgélés, beszélgetés, időnként hangos éneklés a buszvezető legnagyobb örömére. (Épphogy nem dobáltuk meg) Az egyik osztálytársam hozott magával egy ilyen füzetet, de volt ott még Bravo, Popcorn és minden más, amitől egy tini keze, szeme, szája erős rángásba kezd. Ha ez az újság vagy a tini romantika-irodalom kerül szóba, akkor ez az emlék rémlik fel bennem.

A Prep első pár tucat oldala után ez a füzet jutott eszembe. Tini lány álmodozik, csalódik majd révbe jut, persze egy brutálisan sármos fiúval. A századik oldal tájékán azonban, már nem voltak ilyen képzeteim és Denise kék, majd rózsaszín (vagy rózsaszín majd kék???) borítóját is elhessegettem lelki szemeim elől. A helyzet az, hogy ez a könyv nagyon sok emléket hozott fel bennem tizenéves korom szépségeiből és csúfságaiból. Már nem húztam a szám, és nem finnyáskodtam. Aztán a történetben stagnálás mutatkozott, ami jó száz oldalon keresztül tartott. Ez az olvasási tempómra is rányomta bélyegét, majdnem egy hét kellett, hogy továbblépjek a következő fejezetre. Az utolsó százötven oldal azonban már újra pörgött, így még estig fennmaradtam, hogy meg tudjam mi lett Lee Fiora végzős évének végkimenetele.

Az említett leányzó egy Ault nevezetű bentlakásos középiskolába kerül tizennégy évesen. Ösztöndíjasként kerülhetett be ebbe az intézménybe, ami amúgy tele van full gazdagokkal. Ez meg is teszi hatását, Lee egy senkinek, egy szeretetre alkalmatlan lánynak érzi magát. Már egy év is eltelik, de még mindig nincsenek barátai. Persze akad egy fiú, aki nagyon bejön neki, és nem egészen alaptalanul ábrándozik is róla. A herceg azonban csak nem akar megnyilatkozni. Másodévek korára már kicsivel jobb a helyzet, lett egy nagyon jó barátnője Martha, aki egyben a szobatársa is, többen észreveszik létezését a közösségben. Ez az az év azonban, amikor meghülyül. Már nem csupán azt szégyelli, hogy neki kevesebb a pénze, hanem a szüleire is csak kritizáló szemmel képes tekinteni. Harmadéves korában majdnem kicsapják, negyedéves korára pedig úgy tűnik végre révbe ér. De persze önnön alábecsülése és félénksége ezúttal is keresztbetesz, arról nem is beszélve hogy ő, aki már nagyon jól ismeri a bentlakásos iskolák írott és íratlan szabályait, mégis megszegi az egyik legfontosabbat, és ekkor elszabadul a pokol.

Azzal együtt, hogy a főszereplő Leet igen sokszor töröltem volna képen, vagy ráztam volna meg a vállánál fogva, hogy térjen már észhez, azt kell mondanom a Prep tanulságos történetet tár elénk. Vagyis hát nem egészen. A felnőttek számára nosztalgiát, a tinik részére pedig izgalmas tanmesét és számukra érdekes magániskolás hétköznapokat ismerhetnek meg. Az iskola (jó) hanglatainak leírása még engem is megragadott. Meg kell valljam, ha újra születek remélem alkalmam lesz kipróbálni egy ilyen iskolát, biztos vagyok benne, hogy hatalmas élmény lehet. Azért akadnak benne klisék is bőven, csak pár ízelítőül: a fiúk disznók, a gazdagok sznobok, a menő csaj rosszindulatú kis k*rva, a lány koleszban pedig akadnak lányok, akik önfeláldozóan saját testükkel melegítik szobatársukat a hideg napokon. És még egy dolog amiben erősen különbözik Denisetől és társaitól: őszintén ír a tinédzserkori szexualitásrról, az első alkalomról vagy arról, amikor kétségbeesetten vizsgálja valaki saját érzéseit, bármiféle homoszexualis beütés után kutatva.

A könyv vége nekem nem tetszett, nem azért mert nem az következett be, amire számítottam, hanem azért mert eléggé kuszának, kapkodónak és befejezetlennek éreztem. És az is igen furcsa volt, hogy csak az utolsó 20 oldalon derült ki, hogy ez a történet tulajdonképpen a ’80-as években játszódik. Jó tudni, köszönjük, bár az elején talán többet segített volna. Mondjuk gyanús volt, hogy a koleszokban fizetős, nyilvános telefon van, amire sorban állnak a lányok, de ki tudja mik a szabályok egy ilyen helyen! :P

Az írónő stílusa a történet ellenére egyáltalán nem ponyva, annál sokkal igényesebb. Külön megemlítem, hogy Sittenfeld maga is egy ilyen bentlakásos iskolában élt, konkrétan a Groton-ban. Ennek az intézménynek igen nagy híre van, Theodore Roosevelt és becses rokonai is itt tanultak. Benne van az Egyesült Államok top 10 magán iskolában. (Más kérdés, hogy a ’90-es években igen nagy botrányt okoztak, mikor több diák feljelentette az iskolát, mert más diákok szexuális zaklatásai után történt panasztételeket követően, az iskola nem tett semmit az ügyben, magyarán a tettes diákok vígan folytathatták iskolai hétköznapjaikat. Később az iskola nyilvánosan is bocsánatot kért az áldozatoktól.) Ahogy elnéztem a képeket, a könyvben szereplő Ault feltűnően hasonlít Grotonra, de a riporterek azon kérdésére, hogy a Prep esetleg az ő életéről szól-e, tagadó választ adott. A cím mint előkészítő az iskolára (és valószínűleg az életre is) utal, hisze Amerikában úgy tartják az ilyen magániskolák előkészítők az egyetemre és a főiskolára. Az itt tanulok mind felsőoktatásban tanulnak tovább.


A Youtube-on egy videó is található az iskola egy napjáról.

Amerikában nagy siker lett e könyv, itthon nem került kiadásra. Sittenfeld idén már a harmadik könyvét adta ki. A Paramount Pictures megvásárolta a filmes jogokat is, de egyelőre csak egy papírral rendelkeznek semmi mással. Nem tettek még lépéseket afelé, hogy meg is valósuljon, de az imdb szerint 2010-re várható. Kíváncsi leszek.





Ui: a borítót ne kérdezzétek, nem értem mit kíván szimbolizálni, és ahogy utána olvastam mások sem voltak képesek ezt megfejteni.

Borostyán, 2008. november 23.
Fissítés: új borítóval adják ki nem sokára, nekem ez sokkal jobban tetszik

2008. november 19., szerda

Stephenie Meyer:Twilight/Alkonyat

Nem szeretem a fantasy könyveket sem a sci-fiket.Valami mégis azt súgta,hogy ezt a könyvet érdemes kézbe venni-mondjuk a reklám is megtette a magáét,úton-útfélen belebotlottam .

Ami először meglepett,hogy tulajdonképpen ez ifjúsági könyv!!!Aztán az,hogy eléggé vaskos kötet!

Na de lássuk a medvét,akarom mondani a vámpírt-:)

MIelőtt még dicsérni kezdeném,megfogadtam,hogy csak nagy vonalakban irom le a tartalmát,mert ha megirnám elveszne az izgalom!

Bella úgy dönt Phoenixböl egy időre apjához ,a ködös és esős Forksba költözik.

Átlagosan indul az új élet,minden nap eső,köd,beilleszkedés egy új közösségbe.

Bella magának való tinilány,inkább mindent és mindenkit megfigyel az aktiv részvétel nem az ő asztala.

Az osztálytársak mind kedvesek és élénken érdeklődnek Bella után,ám Ő egy nap az ebédlőben felfedez egy kisebb csoportot amely teljesen elkülönül.Edward Cullen és testvérei nagyon mások mint a többi iskolás Bellának ez rögtön szemet szúr,és valami érthetetlenül vonzani kezdi Edwardhoz....

Na ennyit a tartalomból-igen gonosz vagyok!:)

Azért annyit elárulok,hogy Edward és Bella ha tyúklépésekkel is de egyre közelebb kerülnek egymáshoz.Bella apró kockánként újabb és újabb rejtélyt kap Edwardról és Ő nekiáll ezeket összerakni,az eredmény igencsak meglepő és hihetetlen-Edward egy vámpír!Persze a kedves,félénk és jóképű fajtából:)

A történet végig nagyon izgalmas és lebilincselő-nem volt egy unalmas sor sem a könyvben!!!

És hogy ne csak dicsérjem:Túl sok volt benne az érzelmi,romantikus vetület,és nehezen hihető mondatok ,gondolatok jelennek meg egy tinilánytól!!!!Kicsit lehetett volna benne több véres jelenet....na de majd a következő részekben!

2008. november 16., vasárnap

Tsugumi Ohba: Death Note - A halállista

Ez az idő is eljött. Mangát olvastam! Rettegett ajánlotta a képregényt, amit a címlapon az utóbbi évek egyik legsikeresebb manga-sorozataként írnak le.

A történet: Yagami Light osztályelső középiskolás egy unalmas napon vékony kis jegyzetfüzetet talál az utcán, amelyről kiderül, hogy Ryuk, a halálisten tulajdona. A füzet egy halállista, amelynek megvan a maga használati utasítása. Ha valakinek a listára írják a nevét, az rövid időn belül szívrohamban meghal, ha a halálnemet is mellé írják, a megadott módon fog meghalni. szegény. A füzet birtoklásával Light tehát borzasztó hatalom birtokosa lesz: ráébred, hogy lista segítségével megtisztíthatja a világot a bűnözőktől. A történet során újabb, a füzethez kapcsolódó szabályokra derül fény, megjelenik Ryuk, belép a történetbe az FBI, szóval izgalmakban nincs hiány!

A képregény tényleg izgalmas, a könyv egy nap alatt kiolvasható, de a szereplők elég kidolgozatlanok (jóó, hát ez egy képregény...). Engem Light, a főszereplő idegesített a legjobban, egyrészt egy komplett pszichopata, másrészt, nem nagyon ecsetelik, hogy egy jófiú hogyan válik tömeggyilkossá. Egyszerűen az egyik képkockán még egy unatkozó stréber, a másikon meg már sorozatgyilkos.

Ilyen az élet. És a manga. :o) És most szembesültem persze a manga műfaj azon sajátosságával is, hogy a japán olvasási irányt kell követni, vagyis a történet jobbról balra halad, és az utolsó lapon kezdődik...

Stippistop

Thomas Wharton: Szalamandra

Dün blogjában olvastam erről a könyvről, akinek annyira tetszett, hogy úgy gondoltam érdemes lehet elolvasni. Bár beleolvasva nekem túl mesés volt, ami annyira nem az én világom, de adtam neki egy esélyt.

Kicsit mérges vagyok erre a könyvre, azaz az írójára, mert az első harmada annyira, de annyira tetszett, hogy csak....a többi viszont nem volt az igazi. A történet első harmadában egy félőrült gróf kastélyával ismerkedhetünk meg, benne az örökké mozgó falakkal, tárgyakkal, valamint a gróf lányával, Irenával, Nicholas Flood-dal, a nyomdásszal és persze a könyvekkel. Ezen kívül a gróf rejtvényeivel, ill. a feladattal, mellyel Nicholasnak kell megbirkóznia: végtelen könyvet kell készítenie a gróf számára.
Nagyon szerettem még a gróf kastélyában élő abbé filozofálgatását az időről, és Irena gondolatait is....

Viszont a könyv további része, melyben Flood és Irena lánya, Pica kiszabadítja apját börtönéből (akit a gróf tett hűvösre, mert elcsábította Irenát), majd együtt Irena keresésére indulnak az akkor már halott gróf hajóján a világba - szóval innen már nem igazán tetszett. Bevallom, nem tudtam követni, hogy hova miért mennek - valószínűleg azért, mert nem tudott lekötni, így nem tudtam a történetre eléggé figyelni. Jártak Velencében, Alexandriában, Kínában, majd Londonba hajóztak - sok-sok emberrel találkoztak útközben, akik életéből érdekes történeteket ismerhettünk meg. De túl sok minden történt túl gyorsan, számomra meglehetősen zavaros volt az egész.

Summa summárum - remek kezdés után gyengébb folytatás: rohamtempóban hömpölygő kalandos utazás a könyv utolsó két harmada.
Rossz éppen nem volt, de nekem közel sem jött be annyira, mint Dünnek, amit azért sajnálok....


2008. november 13., csütörtök

Kathy Lette: Hogyan öljük meg a férjünket

Csak azért vettem ki a könyvtárból eme darabot mert Amadea jó véleménnyel volt róla,és láss csodát pár nap múlva ott csücsült a könyvtárban az új könyvek polcán.
A boritó nekem nem tetszik,ahogy a cim sem...no de lássuk a tartalmat:

Hannah, Cassie, és Jasmine jó barátnők (ahogy az lenni szokott)Hannah a leggazdagabb hármójuk közül, Jasmine sem panaszkodhat, Cassie aki a legközelebb állhat az olvasóhoz, és főleg azért mert ő az átlagember figurája-egy általános iskolában tanit, neveli a két gyermekét,és pakol a férje után.... csendben csordogálnak a napok,aztán egy nap Jasminet letartóztatják férje megölésével gyanúsitják-innentől kezdve visszafelé iródik a történet, vagyis, hogy hogyan jutottak el-e sötét napig. Jasmine a házassági évfordulojukon ,egy véletlen folytán rájön, hogy a férje csalja...aztán rohamléptekkel Cassie, és Hannah házassága is összeomlik - mindhárom esetben a hűtlenség miatt.
Egyébként nagyon komor történet lenne, ha az irónő nem font volna bele annyi humort, és aranyköpést. Az egyik oldalon majdnem bömbölünk,olyan jól ábrázolja az elhagyott feleség, a magára maradt ember lelkiállapotát,a következő oldalon meg majd megszakadsz a nevetéstől.

Vannak benne jócskán csavarok is, sőt kérdéses, hogy barátnők maradnak-e a történtek után?
Persze túlzásoktól sem mentes a történet-dehát ez egy kitalált sztori nem pedig dokumentumregény :)
Az utolsó oldalig tartogat izgalmakat a sztori!


2008. november 12., szerda

Pat Shipman: Mata Hari

Margaretha Zelle 1876 agusztus 7-én született.Három öccse volt de apjának Ő volt a kedvence,mindent megtett a kis hercegnőért ,bármire képes volt érte.Az apa azt tuszkolta bele,hogy Ő különleges gyerek-tényleg az volt,akaratos ,követelőző,gőgös,beképzelt.Hollandiában éltek,akkori viszonyok szerint jómódban,apja kereskedő volt és mindent megadott a családjának.1889-ben egyik napról a másikra tönkrementek,a házasság megromlott Adam Zelle pedig egyszerűen elhegyta a családját-lányát sem vitte magáva,Margaretha anyja hirtelen meghal,apja ekkor sem veszi magához rokonokhoz könyörgi be a lányát aki óriásit csalódik az apjában..három fiúgyermekét viszi magával.A család mely befogadta a lányt,porrá zuzza önbecsülését-tudtára adják neki,hogy csúnya és nincstelen és semmi esélye a férjhezmenésre.
1892 elején a lányt a rokonok bentlakásos iskolába küldik itt meglehetősen rövid ideig tartózkodik ,a 16éves lány elcsábitja az 51éves nős iskolaigazgatót.A botrányból Margarheta kerül ki vesztesen,hisz volt a gaz csábitó!!!!Hágába kerül egy másik rokon családhoz,ahol ismét szabad volt,és mindent megtett annak érdekében,hogy újabb szeretőre tegyen szert.
Nem kellett sokat várni,egy nála 20évvel idősebb katona volt aki kelet-indiában harcolt,Rudolf feleséget keresett mert abban bizott,hogy ha megálapodott házas ember akkor nem kell soká várnia az áhitott előléptetésre....
A házasság szenvedélyesen,szerelmesen indul az esküvőt is gyorsan megszervezik mert azt szeretnék,hogy amint Rudolfnak vissza kell térnie Indiába akkor már együtt mehessenek.
Házzaságuk akárcsak a kapcsolatuk viharos volt,mivel nem ismerték eléggé egymást ,az együtt töltött idő alatt felszinre kerültek az ellentétek,Margarheta nagyvilági nő szeretett volna lenni,utazni,társaságba járni-túl szűknek bizonyult a tér amit a házasság jelentett.
Bár két gyermekük született,ez sem tartotta vissza őket attól,hogy elváljanak.Mivel Rudolf zsoldja sosem volt elég,nemsok mindene maradt miután különköltöztek.Rudolf egyetlen feltétele az volt,hogy gyermekük nála maradjon.Másik gyermekük Indiában meghalt.
Margarheta visszaköltözik szülőhazájába és új nő születik:Mata Hari.

A könyv szerint volt olyan időszak mikor egyszerre 12 szeretője is volt!!!Általában mind nős emberek-de ebben a korba a szerető tartása szinte kötelező volt!Persze ez a kiváltság csak a férfiakra vonatkozott.
Az Indiában tanult táncot ötvözte a saját ötleteivel-kirobbanó sikere volt,a férfiak a lába előtt hevertek,végre nyugodtan költekezhetett a pénz nem számitott.
A háború vetett véget Mata Hari tündöklésének,egyre nehezebben tudott utazni,és elérte Őt is a szerelem,egy orosz katona Vladim szémélyében-Mata Hari mindig csak kapott,ezúttal a fordult a kocka Ő támogatta szerelmét,azt tervezték,hogy összeházasodnak.Mivel Vladim szegény volt,Mata Hari pedig költekező életet élt nem volt szemernyi megtakaritásuk sem,és ez okozta Mata Hari végzetét.A francia követségen egy alkalmazott kapva kapott azon a tényen,hogy Mata Hari azt mondta neki pénzért bármire hajlandó,a követségi alkalmazott felajánlotta legyen kém!!!Mata Hari bár ezt visszautasitotta,úgy egyeztek meg,hogy nem lesz fedőneve ,nem kér semmit előre de egymillió fontért hoz a németektől információt-de ez nem kémkedés.Az alku megkötetett.....
Szövevényes szálak,féltékenység,korrupció,hataloméhes emberek-és az áldozat Mata Hari.
Ugyanaz az ember aki beszerette volna szervezni,feljelenti miszerint a németeknek kémkedik.....hosszú hónapokig börtönbe zárják,Franciaország "elfelejt" szólni Hollandiának,hogy egy állampolgáruk náluk raboskodik.Mivel Mata Hari naiv és bizakodó nem kér ügyvédet-senki sincs aki megvédje,kiálljon érte.Önmaga irja a kérvényeket,leveleket-hiába.Az összes befolyásos szeretőjét megkeresi de mindenki elfordul tőle.
Az utolsó arculcsapás az mikor Vladim is megtagadja.
Az utolsó levelét fiának irja-aki ezt sosem kapja meg a levél eltűnt.A férje sem tesz érte semmit,meg sem látogatja.Kivégzése után csupán annyit mondott:"nem ezt érdemelte"
1917 -ben egy októberi napon Mata Harit kivégzik.


A könyv legizgalamasabb részénél derült ki,hogy hiányzik a könyvből 4oldal!!!Igy a könyv végéből hiányzik pár momentum-például hiányos az a rész amelyeben Mata Hari egyik családtagja szerette volna megkapni a rokona levevlezését,de ezt megtagadták.
A szerző állitása szerint ez a történet a leghitelesebb mindközül amely Mata Hariról iródott.

2008. november 6., csütörtök

Brunella Gasperini: Mi és Ők

Brunella Gasperinitől ez a második könyv amit olvasok,két baj van vele:rövid és hiányzik belőle egy oldal:( ezt a hiányosságot olvasás közben fedeztem fel,eszembe sem jutott a könyvtárban alaposan megnézni...146 oldal tömény nevetés:)
Nicoletta a kamaszlány rövid kis története a tinédzser kor nehézségeiről,és lökött családjáról.
Nicoletta egész évben San Mametébe vágyik ahol meleg van,nyugalom,tópart,és persze szerelem:)
De persze évközben csak koránkelés,iskola,és a zűrös család van.

"Hé ütődöttek!-szólapám minden este-Gyertek ide,nézzétek ti is a rádiót!
A rádió-ez esetben-:a televizió,de sok másis lehetne.Nem tudni szórakozottságból-e vagy kényelemből ,de az évek múlásával egyre fogy apám szókincse:egyetlen szó,dolgok egész tárházát jelenti.A "rádió"például nemcsak rádiót és tévét jelent hanem gyakran hűtőszekrényt,porszivót,mosógépet és bármilyen háztartásigépet,hébe-hóba az autóra is kiterjed.
-Van jég a rádióban?-hallani tőle,avagy:-Ha ez az ütödött nem siet ,az életben nem találok parkolóhelyet a rádiónak.
Eszeveszett dühbe gurul,ha nem értjük meg rögtön,és szabotázzsal vádol bennünket.

Egyébként teljesen normális család ahol a nagyfiú vécépapirra gépeli a verseit,a kutyák a macskákkal együtt nevelik a kölykeiket ,és a háziorvost Gyors Feketének hivják:)


Nem tudom hány kötet jelent meg ,megörökitve a családi bonyodalmakat de utána nézek!






Polcz Alaine: Asszony a fronton

Régóta kerülgettem ezt a könyvet,mintha éreztem volna,hogy erő kell hozzá,hogy végig tudjam olvasni.
1944 március 27-én Kolozsvári esküvővel kezdődik a történet-ez az egy esemény ami emberi és szép.Már a nászúton belecsöppenek a borzalomba Németország megszállja Magyarországot és a szállodát ahol megszállnak lelbombázzák.Kezdetét veszi a menekülés és a tanácstalanság,hová meneküljenek?vissza kolozsvárra?
Közben a fiatal nő nem érti miért nem boldog?És miért gyűlöli őt annyira a férje mikor Ő mindennél jobban szereti??Menekülés közben folyamatosan azon rágódik ,mit csinál rosszul?
Olyan sokat vannak úton,hogy felsorolni is nehéz mennyi helyen jártak...Alaine próbált mindenhol megkapaszkodni,megállni a helyét,segiteni.Egy idő után elszakitják férjétől Jánostól ezt nehezen dolgozza fel annak ellenére,hogy már biztosan tudja a férje nem szereti mi több szeretője volt,és nemi betegséggel fertőzte meg a fiatal naiv Alainet.
Mivel orvos szeretett volna lenni,mindig minden helyzetben segiteni próbál a katonákon.Mikor súlyosan sebesült katonát lát ,eszébe jut az első amit megtanult-"Nem fog fájni keze-lába,hogyha tőből amputálja"borzalom de ezeket a katonákat ruháskosarakban tartották,hiszen csak a törzsük maradt meg.Alaine pedig hősiesen ápolta őket,anyósát rendkivüli módon szerette,és anyósa is hasonlóan érzett,Alaine képes volt a beteg asszonynak egy csupor tejet szerezni-a testével fizetett érte akárcsak bármi másért amire nagy szükség volt.
A háború után a sok nélkülözés megbosszulta magát hónapokig volt kórházban,sokszor élet-halál közt lebegett,de talpra állt és új életet kezdett,férjét elhagyta.
Története példa arra,hogy maradahat valaki ember az ilyen helyzetekben is.
Olvastam pár történetet a háborúról,nélkülözésről de ilyen borzalmakkal talán csak egy könyvben találkoztam-A Festett madárban.



2008. november 2., vasárnap

Anita Amirrezvani: A virágok vére

A XVII. században járunk, Iránban, ahol egy szegény, falusi családból származó fiatal lány történetével ismerkedhetünk meg. A lány édesapja halála után édesanyjával együtt a gazdag, fővárosi rokonok oltalma alá kerül. A keleti országokban ugyanis a mai napig az a szokás, hogy ha a családfő-családfenntartó meghal, akkor a családról a többi férfirokon gondoskodik. De ez esetben ez valójában azt jelenti, hogy cselédként kezelik őket szállásért és kosztért cserébe. Úgy alakul, hogy főszereplőnk - a rokonaitól való anyagi függetlenedés érdekében - ún. szigát köt egy viszonylag jómódú férfival, ami ideiglenes házasságot takar, és ez esetben 3 hónapot felölelő időszakra kötik. (A sziga tulajdonképpen törvényes keretek közé helyezi, hogy egy férfi szeretőt tarthasson felesége, feleségei mellett. Ugyanakkor amíg a szigát megkötő férfi számára ez teljesen legális és elfogadott, addig a nő, aki ilyen házassági szerződést köt, pénzt kap érte, így megvetés tárgya...khm....) A történet eseményei és bonyodalmai ebből a kapcsolatból alakulnak. Önbecsülés, becsület, barátság forog kockán a sziga miatt...

Nagyon szerettem olvasni, mert amellett, hogy az írónő klasszul ír, szinte észrevétlenül szövi a történetbe a kor és a hely sajátosságait: Irán akkori fővárosa, Iszfahán épületeinek, bazárjainak leírását, a különböző helyi ételeket, a fürdőzés, testápolás rituáléját. Különböző hagyományokat, szokásokat ismerhetünk meg, mint pl. a gyermekáldásért való imádkozás szertartását, vagy azt, hogy hogyan illik üzleti ügyekről tárgyalni stb. Ezek által hiteles képet kaphatunk az akkori perzsa világról.

És az egész történetet átszövik a csodás perzsa szőnyegek...:-) Főhősnőnk ugyanis rendkívüli tehetséggel és ízléssel megáldott szőnyegszövő, mely szakma abban az időben az uralkodó, Abbász sah támogatásának köszönhetően művészi szintre emelkedett. Betekintést nyerhetünk a szakma apró fortélyaiba, pl. a gyapjúszínezésbe, a csomózásba, stb. Mindezt laikusok és érdektelenek számára is abszolút élvezhetően....Egyébként az írónő 9 évig írta a regényt és tiszteletet érdemel, hogy rendkívül alapos kutatómunkát végzett a korabeli élet és a szőnyegszövő mesterség momentumainak minél élethűbb ábrázolása érdekében.

Bár a könyv felépítése nekem kicsit érdekes, szerintem valahogy nincs eltalálva a megfelelő egyensúly benne... Az elején átlagos (ha van egyáltalán ilyen) történetnek indul, a sztori közepe erősen erotikus töltetű, hiszen szinte csak a főszereplő és ideiglenes férje közti ágyjeleneteket olvashatjuk... A történet vége viszont olyan mint egy igazi mese. Gyönyörűen megírva ugyan, de valahogy túl hirtelen, szinte varázsütésre fordulnak jóra a dolgok...

Az viszont tetszett, hogy a főszereplőnő nevét nem tudjuk meg - ezzel tiszteleg az írónő Irán ismeretlen művészei előtt.




Egyébként gratula a Geopen Kiadónak! Egyrészt a gyönyörű borító miatt, másrészt pedig azért, mert rövid időn belül ez a második könyv ami kezembe került tőlük mint egy nagyon tehetséges író első regénye. Az első Olga Grushintól a Szuhanov álomélete volt.

2 érdekesség Iránról:
- egyrészt az iszlám vallás siíta ága képviselőinek nagy része ebben az országban él. Ők csak Mohamed vejét, Alit és az ő leszármazottjait ismerik el vallási vezetőknek, azaz kalifának és imámoknak.
- másrészt nemrég olvastam a National Geographic Magazinban, hogy az Irániak mélyen elutasítják, ha őket araboknak titulálják, ők ugyanis perzsák...