Amikor érdeklődtem a könyv után, nagyon megrémültem a borítótól, rá sem mertem nézni. Azért túlzásba most sem viszem, tényleg rettenetes!Biztattak sokan, hogy a tartalom ellensúlyozza a küllemet, tényleg így is lett, ráadásul jó értékeléseket is kapott a könyv. Szerintem a téma már sokféleképpen fel lett dolgozva, más-más módon.
Mit tegyen egy kisfiú, Blue, aki eleve visszahúzódó, sok bántás éri, édesapját elveszti? Milyen módszerekhez tud folyamodni az igazságtalanság elkerülése, kivédése végett? Hogyan dolgozza fel az őt ért sérelmeket. Az, hogy kiírja magából elképzelt történet formájában, az adott helyzetben még talán a legszimpatikusabb volt számomra. Az ő álmait, vágyait, kívánságait rejti a sorok közé. A történet főszereplője és egyben álmai fő karaktere is Vadóc, aki már a nevéből is sejlik, igen vad körülmények között éli életét. Beszélni nem tud, kommunikációja leszűkül a hörgésre, morgásra. Vadóc egy erdő mélyén él, soha nem járt iskolába és kerüli az embereket. Ez a fiú, aki megtorolja Blue sérelmeit, kiáll a fiú igazáért.
A könyv képregényszerű, tele van mások által igen igényesnek tartott illusztrációkkal. Én sajnos nem tudtam elvonatkoztatni a horrorisztikus érzettől, amikor ezeket a képeket mustráltam.
A könyv fontos apropója, hogy David Almond édesapja váratlanul halt meg, gyerekként Almond nem tudta ezt feldolgozni. Az iskolában is bántották, így egy nap hirtelen ötlettől vezérelve született meg a történet. Persze a szerző saját magát és húgát is beleszőtte a történetbe, na meg az Őt megalázó fiút is.
Egy bő fél óra alatt el lehet olvasni ezt a kis mesét. Én különösebben nem vártam semmit a történettől, de a végén mégis jólesően nyugtáztam, hogy vannak még csodák.
Olvasva a szöveget, egy sokkal lágyabb illusztrációt képzeltem a történethez. Számomra egyenesen rémisztőek a rajzok. Vadóc néha igazán vad, ezeknél a részeknél megdöbben az ember, hogy mennyi agresszió lakozhat egy kisgyermek lelkében, ha valami trauma éri.
Egy bő fél óra alatt el lehet olvasni ezt a kis mesét. Én különösebben nem vártam semmit a történettől, de a végén mégis jólesően nyugtáztam, hogy vannak még csodák.
Olvasva a szöveget, egy sokkal lágyabb illusztrációt képzeltem a történethez. Számomra egyenesen rémisztőek a rajzok. Vadóc néha igazán vad, ezeknél a részeknél megdöbben az ember, hogy mennyi agresszió lakozhat egy kisgyermek lelkében, ha valami trauma éri.
