Thomas Chagnaud:Másvalaki

Vártam ezt a könyvet, mert ezek thrillerre hajazó, modern krimiféleségek eléggé bejönnek nekem, ha elég izgalmas, pörgős. Na pont ezek hiányoztak ebből a történetből.

Az alapötlet - van egy középkorú magányos nő, aki internetes társkeresés csapdájába esik, függő lesz, túllő a célon...
Ez eddig okés is, csak a megvalósítás nekem nem jött át.... Cecile nekem unszimpatikus volt, semmi pozitív érzelmet nem váltott ki belőlem, sőt... igazán meg sem értettem a csajt... millió magányos, becsapott, átvert, kihasznált ember van mégsem vesztik el az eszüket, erkölcsüket, tartásukat...

Túlzónak és nagyon mesterkéltnek találtam a könyvet, minden szempontból. Egy-egy percre sikerült megcsillantania valamit a második könyves szerzőnek...kicsit kiforrva jó stílusa lesz, csak még gyúrnia kellett volna ezt a történetet.

196 oldalba belesűríteni egy életet, na meg még, hogy izgalmas, pörgős is legyen, nagy kihívás, sajnos ezen most a szerző picit el is csúszott.

Furcsa volt, és nekem néhol ellentmondásos.

Karin Alvtegen: Árulás

semelyik felnőttet nem szeretem benne
hányinger kerülget
felkavarja a gyomrom
úgy érzem magam mint amikor egy hasonló filmet nézek és folyamatosan reszketek remegek idegeskedek és sajnálom a beteg embereket
utálom őket
csak a másik nőt nem annyira-akár szerethetnem is-a könyv végére
próbálom rangsorolni a gyűlöletemet
mindkettőt-a férjet-feleséget viszont nem szeretem meg később sem
evat talán jobban 51% vagy még több
aztán próbálok közömbössé válni hogy megértsem őket
megalázó dolgok
beszennyezett nevek és tettek
hogy lehet így élni
romlott emberek
ki kezdte
ujjal mutogatás
egymásnak odamondás
betegség
pszichiátria
egy ártatlan kisfiú

DE MIÉRT ÍGY????? Jonas ügyét.... én nem így.... érdekes dolgokon akadt meg a tekintetem, .... erősen elgondolkodtam dolgokon.

S, hogy milyen gondolatokkal olvastam?
Látszik, hogy egyes cselekedeteink, mondataink mekkora lavinát indíthatnak el. Kit szeretünk kit nem? Akit szeretünk: -barátokat, rokonokat, szerelmet, mindig is fogjuk-e szeretni, mert annyira erős a közöttünk lévő kapocs?
Vagy jöhet vihar, ami ezt az érzést megváltoztathatja?
Ha elindult a lavina, megállhat-e? Ha nekimegy egy fának... hamar, talán akkor nem sérül senki. de gördül tovább, az ember pedig annyira belelovalja magát az eseményebe, akkor sérülhet mindenki, aki kicsit is beleszagolt, belekóstolt.
De mégis azt mondom: olyan sok múlik az ember személyiségén is, ill. a két ember közötti kapcsolatokban megmutatkozó különbségeken: homokba dugjuk a fejünket? vagy kitárulkozunk üvöltve? vagy éppenséggel kilépünk a vesztes érzésével csendesen szenvedve, vagy hátba szúrjuk a másikat?
Vállalunk-e felelősséget tetteinkért?

mert számomra voltak kiszámítható lépések (régen egy filmben láttam hasonló lépéseket, de nem emlékszem már a címére), és furcsállottam 1-2 spoileres dolgot.
Izgalom könnyed kikapcsolódás, amiből rájöhetünk, hogy élhetnek körülöttünk is "különleges", veszélyes, beteg, furcsa gondolkodású és -felfogású emberek.

Karin Alvtegen: Árulás

"Eva régóta sejti, hogy férje megcsalja. Egy nap egy ártatlan megjegyzésből rájön, hogy a csábító nem más, mint fiuk óvónője. Fájdalmában és dühében kegyetlen bosszút forral a nő ellen, és egy elhamarkodott kalandba is belebonyolódik, ami azonban végzetes veszélyeket rejt. A hétköznapi szerelmi háromszögnek induló történet pokoli eseményekbe torkollik. A regény főszereplői a boldogságot hajszolják, ám életük lidércnyomássá válik. Minden, de minden más irányba fordul, mint ahogy tervezték. Ki kit árult el? Ki az áldozat?"

Wow! Ez már döfi! Végre egy lebilincselő regény, ami után keresgélheted az álladat az elképedéstől. Még mindig nem találom a szavakat, hogyan lehetne jellemezni ezt a fantasztikus regényt. Nem is tudom mi döbbentett meg ennyire, maga a történet vagy a csavar a végén.

Habár a borítóról eléggé ordít, hogy Karin Alvtegen könyve a krimi műfajához tartozik, én mégis úgy érzem hogy egy tömény lélektani drámát fogunk a kezünkbe. Nem azért, mert nincs benne vér meg hulla meg mindenféle csupa finomság, hanem egyszerűen nem illik bele ebbe a műfajba. Mégis, olyan feszültséget diktál a történet, amibe az agy minden sejtje beleborzong, egyszerűen libabőrös lettem a könyvtől. Még most is borzongok ha eszembe jutnak az utolsó sorok.

Ahhoz, hogy ennyire hatásos legyen a történet szükség van egy pár jó karakterre is. Nincsen sok szereplő, ám azok úgy vannak megalkotva, hogy remekül beleilleszkedjenek a történetbe.

A másik, ami nagyon fontos ahhoz, hogy egy könyv fenntartsa az ember figyelmet az a történetvezetés módja. Ezt a szerző úgy oldotta meg, hogy folyamatosan bontja ki előttünk a regény apró részleteit és ezt megfejeli még további csavarokkal. Amikor azt hinnénk, hogy valamit megértettünk, akkor máris egy másik szemszögből szemlélhetjük az eseményeket. Számomra ez csak növelte a regény színvonalát.

A végére hagytam a legfontosabbat, hogy a történetet akár maga az élet is írhatta volna, hiszen bárkivel megeshet, hogy nem a megfelelő emberrel találkozik. Én speciel biztosan odafigyelnék arra, hogy kivel ismerkedek meg egy sörözőben. :)

Igen, most már kimondom, hogy ez az év "krimije", pedig nincsenek benne autós üldözések, lövöldözések és egyéb más akciódús finomságok, de így is majdnem kihullott a hajam az izgalomtól. :D Azt hiszem most törhetem azt az okos buksimat mi legyen a következő amit olvassak, mert egyelőre ez a regény tölti be az összes helyet ami van. :)

"Határtalan csend. Felette. Mögötte. Körülötte. Mindenhol.
Átadta magát az őt körülölelő nyugalomnak.
Végre.
Nincs több küzdelem.
Minden a legnagyobb rendben."

Ira Levin: Stepfordi Feleségek

Íme egy újabb krimi,bár ennél sem igazán éreztem gyorsabb szívdobogást....lehet nem vagyok jó alany...

Joanna és férje Walter Stepfordba költöznek két kamasz gyerekükkel.Az igazi Amerikai álom-a feleségek mind fiatalosak,elegánsak,és semmi más nem érdekli őket csak a padló viaszolás és a tisztítószer márkák.Joanna ezt először furcsállja,és minél előbb szeretne szert tenni egy normális barátnőre akinek csak a lakása lúgozott nem pedig az agya.Joanna hamarosan rátalál Bobbiera aki szintén új lakó Stepfordban,és úgyanúgy kineveti a suvickoló nejeket,egyúttal mindenféle teóriát állítanak fel,arra keresvén a választ mi fertőzi meg a normális nőket???Joanna férje belép a férfiegyletbe és szinte minden estéjét ott tölti,Joanna pedig kétségbeesik mikor egyik napról a másikra Bobbie is áldozatul esik Stepfordnak és bábu lesz....

Tulajdonképpen nem derül ki mi történik a feleségekkel,és hogy mitől válnak háztartási zombikká...vagy csak én hagytam ki valamit?? Elég izgalmasra(?) sikerült a sztori,annak ellenére,hogy a végén nincs csattanó,de azt el tudom képzelni,hogy a film-Nicole Kidman főszereplésével-hátborzongatóra sikerült.

Ingrid Noll: A patikusnő

Nem szeretem a krimiket sem a bűnügyi regényeket,ez a könyv mégis felcsigázott.A tartalom alapján azt hittem olyan nőről szól aki hideg-rideg,számító ,méregkeverő dög.Hella ennek ellentéte -a fiatal patikusnő az igaz szerelmet keresi,végre boldog akar lenni és szeretne meg felelni a merev,nyárspolgár szüleinek.Ám mindig rosszul választ....és ezeket a rosszul választásokat,és egyre bonyolódó életét meséli el egy kórházban az ágy szomszédjának.

Hella bármit képes volt megtenni a szerelemért,segédkezni egy gyilkosságban,majd megszabadult egy vetélytárstól-de mindezt olyan "ártatlanul" ,hogy nekem eszembe sem jutott ,hogy Hella tudatában van tetteinek. Bár nagyon pörgős a sztori,és ugye hullák is vannak,Noll olyan humorosan,gunyorosan fogalmaz,hogy elfelejtjük,hogy krimit olvasunk.

Kisebb csavarokkal is megtűzdelte Noll a történetet -de ha leírnám a könyv tartalmát elveszne az izgalom-inkább csak azt tanácsolom,aki kíváncsi egy nem átlagos szerelmi háromszögre,egy átlagos patikus nő életére mindenképpen olvassa el. Egy negatívum,hogy néha Hella nagyon felidegesített a határozatlanságával!-ezért kerül is mindig valami zűrbe.

Francois Lelord - Hector utazása avagy a boldogság nyomában

Egy kis pozitív ösztönzést kerestem, amikor kivettem ezt a könyvet a könyvtárból. Elolvasva Hector-ral ellentétben nem voltam maradéktalanul boldog. Hector pszichiáter aki sok embernek segített megtalálni a boldogságot de egy nap rájön, hogy ő maga viszont nem boldog. Ezért elindul a nagyvilágba, hogy megtalálja a boldogság receptjét. Sok kalandon és országon verekedi keresztül magát mire rájön hogy miben is áll a titok.

Hector szerint a boldogsághoz a következő leckéket kell megtanulni:
„1. lecke: A boldogságot jól tönkre lehet tenni összehasonlítgatással.
2. lecke: A boldogság gyakran meglepetésként éri az embert.
3. lecke: Sokan mindig csak a jövőben tudják elképzelni a boldogságukat.
4. lecke: Sokan azt gondolják, hogy a nagyobb hatalom vagy a több pénz tesz boldoggá.” stb.

Összesen 23 leckét fogalmaz meg Hector. Számomra ennyiben ki is merült a dolog. Sajnos a leckék köré font történet nekem nem volt érdekes. Folyamatosan zavart, hogy mindenkiről E/3 személyben beszél, ígí egy oldalon kb 10-er olvashatjuk, hogy Hector, pedig végig csak róla volt szó. Az interneten több helyen gyerekkönyvek közé sorolják, de valahogy nekem oda se illik.

Hectornak is van második része amit én nem hiszem, hogy el fogok olvasni: Hector és a szerelem titkai

Lance Armstrong - Bicikli Életre-Halálra

„Százévesen szeretnék meghalni, hátamon az amerikai zászlóval, sisakomon Texas csillagával, miután leszáguldottam egy alpesi lejtőn 120 kilóméteres sebességgel. Egy utolsó célvonalon szeretnék átszállni miközben csodálatos feleségem és tíz gyermekem tapsolva ünnepel, aztán lefeküdni egy mezőn, melyen a híres francia napraforgók virítanak, és méltósággal kilehelni a lelkemet.”

Ezt a könyvet tulajdonképpen nem most olvastam először hanem évekkel ezelőtt. Azóta számtalanszor átpörgettem a lapjait, újra és újra leveszem a polcról, ha egy kis pozitív erőre van szükségem. Mivel ez a kedvenc könyvem ezért gondoltam készítek belőleg egy bejegyzést.

Nem túl sok embert ismerek aki szereti az országúti kerékpárt de aki igen az tudja ki az a Lance Armstrong. Lance Armstrong 1999-ben nyerte meg először a Tour de France -ot és utána zsinórban még hatszor. A könyv azonban mégsem a sportsikerei ről szól.

A mű eredeti címe: It's Not About the Bike. My Journey Back to Life

Lance utazása a halálból vissza az életbe. 25 éves korában 1996-ban hererákot diagnosztizáltak nála, majd áttéteket az agyában és a tüdejében. 2 évvel később ült vissza a kerékpárra és 1999-ben már nyert a Tour-on. A könyvben Armstrong teljesen őszintén vall arról a két évről amikor harcolt az életért. Soha egy pillanatra sem adja fel a küzdelmet. Elmond mindent a kemoterápiáról a mellékhatásokról, hogy mikor már nincs remény még akkor is van mibe kapaszkodni. Nincs lehetetlen. Egy igazi utazás a pokoltól a menyországig.

Szívesen ideírnám a kedvenc részem a könyvből, de sok van úgyhogy inkább idézek néhányat a teljesség igénye nélkül.

„Volt valami nyugtalanító bizalmasság abban a gondolatban, hogy a koponyámban hívatlan betolakodó él. Amikor egyenesen a fejedbe mászik be valami, az nagyon-nagyon személyes. Én pedig elhatároztam, hogy én is személyeskedni fogok, és visszavágok, így elkezdtem beszélgetni vele, egyfajta belső párbeszédet folytattam a rákkal. Próbáltam határozott álláspontot képviselni. „Eltévesztetted a házszámot – mondtam neki. - Amikor kerestél egy testet, amelyben megtelepedhetsz, nagy tévedés volt az enyémet választanod.” ”

„Amikor valamire nem emlékszel, annak megvan a maga oka. Én is kitöröltem rengeteget abból, amit az agyműtét reggelén gondoltam és éreztem, de most is pontosen emlékszem arra, hogy október 25-e volt, mert amikor véget ért a nap, boldog voltam, hogy élek.”

„Amíg tudsz mozogni, addig nem vagy beteg.”

„Ha a gyerekekben megvan az a képesség, hogy ne törődjenek az esélyekkel meg a százalékokkal, akkor talán mindnyájan tanulhatnánk tőlük. Ha végiggondoljuk, mi más választásunk van, mint a remény? Két lehetőség áll előttünk, orvosilag és érzelmileg is: feladjuk vagy harcolunk, mint a veszett fene.”

Alexandrosz Papadiamándisz: A gyilkos asszony

Szamarakisz után arra gondoltam, a görög irodalom jó. Persze nagyon veszélyes ez az általánosítás, de mégis kiváncsi voltam a görög "légkörre", már amit egy szépirodalmi mű tud adni. Elsősorban ezért választottam ezt a könyvet, s csak másodsorban a címe miatt: "húúúúha, miről szólhat?!" felkiáltással.

Egy idős asszonyról szól, akinek nehéz sorsa arra vetemíti, hogy kisgyermeket gyilkoljon - kezdve saját unokájával - , méghozzá tiszta jószándékból: ebben a nyomorúságos világban mindenkinek jobb, ha a csecsemőből nem lesz kisgyermek, a kisgyermekből eladósorban lévő lány.... Mindamellett kenyerét azzal keresni, hogy a gyógyfüvek kivételes szakértője, s bárkit bármilyen betegségből meggyógyít. (Amit mégis kiemel az író az az, amikor egy megerőszakolt lánytól veszi el magzatát, miután ez senki másnak nem sikerült.) Gondolom, ennek a kettősségnek szerepe van. Gondolom, de nem érzem.

Nekem nem tűnt annyira durvának a sorsa Hadula anyónak, hogy emiatt ilyet tegyen. Más okot meg nem tudtam a sorok közül sem kiolvasni (az én hibám?). A meneküléséről, bújkálásról szól sokkal inkább a történet, mint a lelki folyamatoktól, amit joggal várnék el egy ilyen című könyvtől.

Zavaró tényező számomra, hogy mindenkinek legalább két (és magyarajkú számára egyáltalán nem is hasonlító) neve van, így többször kellett visszalapoznom, hogy kiről is van szó, bár végülis tökmindegy.

A csattanó a könyvhöz képest jól sikerült, de a nagy ürességen kívül nem sok minden maradt bennem.