Brent Weeks: Túl az árnyakon

A Túl az árnyakon az Éjangyal trilógia harmadik, befejező része. A történet közvetlen folytatása az előző résznek és mint a második résznél, itt is igen nehéz spoiler nélkül írni róla.

Nagy különbség az előző részekhez képest, hogy az eddigi könyvek mellék- illetve "alfőszereplői" most főszereplőkké lépnek elő és szinte mindannyian teljesen külön szálon haladnak (melyek akár külön-külön könyvek is lehetnének), és mely szálak a könyv végére összefutnak. Mindannyian folyamatosan változnak, fejlődnek, Kylar elfogadja sorsát, tökéletes Éjangyallá válik, Vi mágikus tanulmányokat folytat, Elene hatalmas érzelmi változáson esik át, nem beszélve a többiekről. Durzo, aki visszatér a halálból, halandó életbe. Dorian a zöld mágus, a gyógyító, a próféta, aki Khalidor trónjának egyik örököse, harcba száll "testvéreivel", hogy megtalálja szerelmét, hogy Istenkirállyá váljon. Solon, a vörös varázsló, Sethi uralkodó címének várományosa, Feir a kék varázsló, aki egy ereklye elkészítésébe fog, amivel trónra segíthet egy hatalmas harcost, és még mindig csak töredék részét említettem meg a "szálaknak".

Meg kell említeni a szerelemnek, a párkapcsolatok konfliktusainak fontosságát, mely majd' minden szereplőt és majd' minden történést érint, irányít.

A könyv szinte vibrál a mágiától, a történet(ek) lebilincselő(ek), nem beszélve az utolsó negyed epikus, heroikus csatájáról, melyben minden benne van, amit egy fantasy kedvelő elvárhat: varázslat, harc, szörnyek, ereklyék, hősiesség, halál és mindez fordulatokkal tele, klisék nélkül.
Számomra nem kérdés, hogy a trilógia legjobb része (nem mintha az első kettő nem lett volna nagyon jó), az egyik legjobb fantasy könyv, amit valaha olvastam, mondhatnám, hogy kötelező olvasmány (persze az egész trilógia) :)

Brent Weeks: Az árnyékvilág peremén

Az árnyékvilág peremén Brent Weeks Éjangyal Trilógiájának második kötete. A hibátlan első rész után nagyon vártam a folytatást. Mivel egy sorozat középső részéről van szó, nem egyszerű dolog spoiler nélkül írni róla, de megpróbálom amennyire csak lehet.

Az árnyak útján sodró, pörgő története után ez a rész kicsit lassan indul, az első 300 oldalon sok “akció” nincs, de figyelemmel kísérhetjük a már ismert szereplők karakterének folyamatos fejlődését. Összességében a történethez kihagyhatatlan, mert előkészíti, beindítja a könyv további részét, ami versenyre kel az első résszel, a befejezés pedig... nagyon várom a harmadik részt.

A főszereplő Kylar az első részben a nyomorból, mocsokból kivezető utat egy orgyilkos tanítványaként leli meg, ebben a könyvben pedig végigkövethetjük belső küzdelmét a személlyel, akivé vált, a világgal, ahová most már tartozik.

Új városba költözik fogadott kislányával Uly-val és Elene-nel, a kedvesével aki mindent megtesz, hogy boldog, egyszerű életet éljenek gyilkosságok nélkül, de vitákat szül, hogy a gonosz megállítása gyilkosságokkal gonosz dolog-e.

A történetben felbukkannak az első részből megismert személyek (itt nem írhatok neveket az első rész spoilere nélkül) és új elemek is, mint pl a Nővérek.

Nem állhatom meg, hogy ne említsem meg a könyvnek a börtön legmélyén (a Pokol Segglyukában) játszódó részét amely durva, erőszakos, horrorisztikus, nekem nagyon tetszett.

A fantasyt műfajt kedvelők szeretik a hatalmas, heroikus csatákat, természetesen ez is megtalálható a könyvben.

Negatívumként megemlíteném, hogy sokszor kevés volt az információ a történtekről, az felbukkanó új elemekről, kik ők, hogy kerülnek a képbe, mit akarnak... de remélem a harmadik részben mindenre magyarázatot kapunk.

Összességében a könyv nagyon jó, az első rész ismerete kötelező hozzá, aki szereti a fantasyt nem fog csalódni benne, kihagyhatatlan mű.

Max Brooks: Zombiháború (World War Z )

Kezdésnek leszögezném, hogy még sosem olvastam zombis könyvet (horrort sem sokat), de filmen mindet megnézek, ami hozzáférhető (természetesen George A. Romero alapműveivel az élen).

Az előzmény röviden: egy Solanum nevű vírus fertőzése zombivá változtatja az emberiség nagy részét. A fertőzés emberről emberre, általában harapással terjed. A megharapott áldozat kb 16 óra alatt kómába esik, a 20. órára meghal majd 23. környékén "feltámad". A halálozási arány 100%.

Az élőhalott fizikai tulajdonságai gyakorlatilag emberiek, nincs hatalmas erejük, természetfeletti képességeik, stb Látnak, hallanak, szagolnak és mindent megtesznek, hogy ehessenek, lehetőleg emberi húst. Gondolkodni nem képesek, elindulnak egyenes vonalban az észlelt préda felé rendületlenül. Megállítani őket az agyuk megsemmisítésével lehetséges, minden más esetben folytatják útjukat akár kezek, lábak, törzs nélkül. (forrás: Max Brooks: The Zombie Survival Guide)

A könyv maga a világjárvány után 10 évvel játszódik, miután az emberiség visszahódította a Föld nagy részét. Az ENSZ háborús vizsgálóbizottsága megbízza az írót, hogy járja be a világot és készítsen egy jelentést a Zombiháborúról különböző országok túlélőinek kikérdezésével. A történetet így riportokon át ismerjük meg. Különböző emberek, különböző országokban, katona, politikus, orvos, tudós, Kína, USA, Oroszország, Korea...

Ami a könyvet a csúcsra emeli, hogy mindegyik országot a maga létező valójában láthatjuk, akár vallási, politikai,...stb. helyzetével, problémáival és ebbe a valós világba fűzi bele az író a zombik hatását. Hátborzongató, ahogy az ember olvassa, elhiszi! Minden ország máshogy reagálja le a helyzetet, máshogy próbálja megoldani.

Minden riport egy-egy novellának tekinthető, közös körítéssel. Megismerjük a háború kezdetét, folyamatát és lezárását rajtuk keresztül.

A könyvet alig tudtam letenni, izgalmas, érdekes, tanulságos, szórakoztató, sokszínű, mindenkinek ajánlom, aki egy kicsit is érdeklődik a témában, kihagyhatatlan.

ui.: a könyvből film készül, részben itthon fogják forgatni Brad Pittel a főszerepben, 2012-ben várható.

Cormac McCarthy: Vad lovak

McCarthy előző két, általam olvasott könyve után (Az út, Nem vénnek való vidék) nagyon vártam, hogy elolvashassam e könyvet, melyről több helyen is azt olvastam, hogy az író legjobb, legtökéletesebb könyve.

Arra számítottam, hogy le sem fogom tudni tenni, mint a másik kettőt, de sajnos nem így történt.

A történet számomra unalmas volt, sokkal több lehetőség van benne. Nagyon zavartak egyrészt a dialógusok, melyek tőmondatos, egyszerű "ősemberbeszéd"-szerűek voltak, másrészt a többoldalas, bonyolult, értelmezhetetlen monológok is.

Biztosan az én szegénységi bizonyítványom, de gondban voltam a sok spanyol szóval, oldalanként néha 4-5, melyek jó része nincs lábjegyzetben fordítva, így sokszor számomra értelmezhetetlen volt a szöveg.

A történet két fiúról szól, akik 1949 környékén, 15-16 évesen elindulnak Texasból Mexikóba, hogy világot lássanak, munkát találjanak.

Mindketten jól értenek a lovakhoz, így próbálnak munkát találni. Menet közben csapódik hozzájuk egy Blevins nevű fiatal srác, aki felelős lesz a későbbi bonyodalmakért.

A két főhős munkát kap egy mexikói farmon. Munka, lovak és szerelem.
A könyv legjobb/legérdekesebb része letartóztatásukkor kezdődött, a mexikói börtönben, ahová gyilkosság gyanújával kerülnek.
Ezen oldalak miatt érdemes elolvasni az egész könyvet, bár itt is voltak nehezen értelmezhető beszélgetések, leírások.

Fontos szereplője a könyvnek a farm "úrnője", akitől sokat megtudhatunk a korabeli Mexikóról, a forradalomról, a családok működéséről, az életről az országban.

Fontosnak tartom kiemelni, hogy a könyv úgy van megírva, mintha alapból filmre írták voltak. Az első oldalaktól kezdve kedvem lett volna félretenni a könyvet és filmen megnézni, amit még nem tettem meg, tehát nem tudom a film jól sikerült-e illetve igazam lett-e.

Cormac McCarthy: Az út

Sama véleménye

Történetem a könyvvel a filmmel kezdődött, amit 25 perc után feladtam. Szürke, nyomasztó… Addig-addig terveztem, hogy végignézem, míg hozzájutottam a könyvhöz.

Először is, nem lehet letenni, folyamatosan feszültségben tart, fantasztikusan megírt, bár sokszor horrorisztikus, brutális képeket mutat.

A történetről nehéz mit mondani, világégés után egy férfi és a fia dél felé haladnak az úton, a reményteli élet felé. A pusztulás okáról semmi biztosat nem lehet tudni, csak hogy tűz volt, ami mindent elpusztított. Mindenhol hamu, pernye, levél nélküli, elszáradt fák, szürke vizek, elszenesedett halottak. Sehol egy madár, sehogy egy színes virág. A napnak csak a sziluettje látszik, nem tudja átszakítani a felhőréteget. Rövid nappalok, eső, hó és persze a mindent borító hamu.

Az emberiség… sokan meghaltak a katasztrófában, a túlélők pedig folyamatos harcot folytatnak az élelemért, aminek nincs utánpótlása, az üzletek, épületek kifosztva, és a vízért, ami szennyezett. Hordák járják az utakat, az őskort idézvén. Emberekre vadásznak, a kannibalizmus az élelem egyik forrásává vált.

A férfi és a fiú pedig járják az utat. Elrejtőznek, ha embereket látnak, átkutatnak mindent használható eszközökért, élelemért, melyből sokszor napokig semmi sem jut. Tolják a bevásárló kocsit, melyben az életük van, takarók, konzervek, benzin, öngyújtó, pár játék a gyereknek... Az apa övében fegyver két tölténnyel, mely az életüket vagy a halálukat védelmezi, ha már nincs más lehetőség. Az anya már rég feladta, a férfi folyamatosa harcot folytat magával, hogy érdemes-e tovább menni vagy fel kellene adni, de ilyenkor elég egy pillantás az alvó fiúra… Többen írták, hogy a könyv teljesen mást jelent olyan embernek, akinek van gyereke, mint akinek nincs és nem ismeri az érzést, hogy „a gyermekemért mindent”.

Érdekes, hogy a könyv olvasása közben az ember hozzáállása mindennapi eszközeinkhez megváltozik. Sok mindent természetesnek tekintünk az életünkben, a meleg vizet, a fűtést, az ennivalók tömegét a boltokban, a barátainkat és szeretteinket magunk mellett, pedig semmi sem tart örökké, mindent meg kell becsülni és semmit sem pazarolni.

Elolvastam pár ember véleményét, hozzászólását a könyvről, szinte mindenki pesszimista, szomorú, nyomasztó könyvnek jellemzi, de én szembe szállnék velük. Amit a szereplők át- és túlélnek, hát mi ez, ha nem maga az optimizmus, a remény, hogy mindig van esély, mindenből lehet kiút? (Ez persze nem jelent egy buta, hollywoodi happy endet :))

Kiadja: Magvető

F-Andi véleménye:

"Egykor pisztrángok éltek a hegyi patakokban. Látni lehetett ahogyan a borostyánszín vízsodorban lebegnek és fehér szegélyű uszonyaik lágyan redőződnek az áramlatokban. Ha kézbe fogta őket az ember mohaszag áradt belőlük. A testük fényes és izmos és csavart. Kígyózó vonalakkal mintázott hátuk térkép volt a világhoz annak születése idejéből. Térkép és útvesztő. Egy olyan dologhoz amit nem lehet visszaváltoztatni. Nem lehet újra rendbe rakni. A hegyszorosok mélyén ahol ők éltek minden ősibb volt az embernél és minden a rejtelemről duruzsolt."

A könyvben ennyi a szín. Na meg a tengerről: "valaha kék volt."

Férfi és fiú. Apa és fia. Az anya feladta.

Céltalanul bolyongani. Vagy menni egy cél felé. Mi a cél? Merre a cél? Meddig van értelme? Vagy mi értelme van? Mit teszünk? Félünk a haláltól? Félünk, hogy gyermekünk egyedül marad? Küzdünk? Hogy küzdünk?

Küzdjünk. Menjünk. Haladjunk.

Jó.

Egy anyának mennyire kell kétségbeesettnek lennie, hogy elhagyja a gyermekét? Egy apa ettől még jobban védi gyermekét? ....még jobban védi gyermekét. Megtesz mindent érte.

"Egykor pisztrángok éltek a hegyi patakokban. Látni lehetett ahogyan a borostyánszín vízsodorban lebegnek és fehér szegélyű uszonyaik lágyan redőződnek az áramlatokban. Ha kézbe fogta őket az ember mohaszag áradt belőlük. A testük fényes és izmos és csavart. Kígyózó vonalakkal mintázott hátuk térkép volt a világhoz annak születése idejéből. Térkép és útvesztő. Egy olyan dologhoz amit nem lehet visszaváltoztatni. Nem lehet újra rendbe rakni. A hegyszorosok mélyén ahol ők éltek minden ősibb volt az embernél és minden a rejtelemről duruzsolt."

A könyvben ennyi a szín. Na meg a tengerről: "valaha kék volt."

Fekete és szürke minden. Sehol egy kék. Sehol egy sárga. Sehol egy piros. Létezik egyáltalán? Sárga kabát egy emberen. Piros vér. Ennyi. Ezenkívül hamu. Mindenütt hamu. Fent-lent. Kint-bent. Repked, száll, száll. Mindenhol.

Férfi és fiú: Apa és fia.

Mennek. Bandukolnak. Menekülnek.

Hova?

Meddig?

Férfi és fiú: Apa és fia.

Mennek. Bandukolnak. Menekülnek. Éheznek. Éhesek. Nagyon. Lassan itt a vég. Fel kell dolgozni. El kell fogadni. Érted, értem. Érted??

Menj tovább. Haladj tovább. Jó úton jársz!

Igenis nézz magadba, és értsd meg, hogy van tovább!

Igenis van akkora mérhetetlen szeretet, amit apa a fiú iránt táplál;

Igenis lehet állandó félelemben, könyörgésben és rettegésben élni.

Elgondolkodtam azon, hogy, mi kell ahhoz, hogy egy gyerek, a "Talán meg akarsz halni?" kérdésre azt válaszolja: "Nem érdekel".

Édesanya vagyok. Imádattal, szeretettel, sírással, problémákkal.

Nagyon sajnáltam az apát. Nagyon sajnáltam a kisfiút. A sok hideg, látszólag érzelemmentes elutasítás miatt

sírni, zokogni, üvölteni akartam: egy gyerek fél, és nem lehet rajta segíteni? egy gyerek éhes, és nem kaphat enni? egy gyerek fáradt, és nem tud hol félelem nélkül aludni, egy gyerek csak egy gyerek, felelősségek nélkül, aki megszületett, aki azt sem tudja mi az élet, aki fel sem fogja mi történik vele?

Mennyit panaszkodunk, mi NEM jó nekünk, mit szeretnénk másképpen, milyen a mi életünk? Járjuk végig ezt az utat, aztán gondolkodjunk el: Milyen is? annyira rossz? annyira mást szeretnénk?

Milyen lehet úgy végigmenni az előre nem látható úton, hogy van mellettünk egy gyerek, akiért felelősek vagyunk, de tisztában vagyunk vele, sőt nagyon is tudjuk, hogy mi a végét járjuk.

"Minden egyes nap egy újabb hazugság-mondta. Haldokolsz. És ez nem hazugság."

Férfi és fiú: Apa és fia.

Mennek. Bandukolnak. Menekülnek. Betegek. A fiú beteg. A férfi beteg. Nagyon.

"Vigyél magaddal. Kérlek.

Nem tudlak.

Kérlek apa.

Nem. Nem tudnám a fiam holttestét a karjaimban tartani. Azt hittem képes leszek rá de tévedtem.

Azt mondtad soha nem fogsz elhagyni.

Tudom. Sajnálom. Teljes szívemből szeretlek.

..

..

Nagyon félek apa.

Tudom. De nem lesz semmi baj.

Szerencsés leszel."

Fiú: a gyerek.

"A fiú megpróbált beszélni Istennel de legjobban az apjával szeretett beszélgetni és beszélgetett vele és sosem felejtette el."

"Egykor pisztrángok éltek a hegyi patakokban. Látni lehetett ahogyan a borostyánszín vízsodorban lebegnek és fehér szegélyű uszonyaik lágyan redőződnek az áramlatokban. Ha kézbe fogta őket az ember mohaszag áradt belőlük. A testük fényes és izmos és csavart. Kígyózó vonalakkal mintázott hátuk térkép volt a világhoz annak születése idejéből."

Talán visszaáll a rend. Egyszer.

Mindenkinél.

Nálad.

Nálam.

Neil Gaiman: Anansi fiúk

Amikor először kezembe vettem Neil Gaiman Anansi fiúk című könyvét, nem volt nehéz nem észre venni a nagyon szépen sikerült, minőségi borítót, az alig látszódó, csillogó pókhálót közepén a pókkal. Tíz pont.

Mivel az író más könyvét még nem olvastam, így összehasonlítani nem tudom azokkal, maradok ennél. Az első száz oldal annyira szórakoztató és humoros, hogy többször hangosan felnevettem a metrón, miközben olvastam. Egy magával ragadó, fantasztikus mese, ami kimondottan nem gyerekeknek szól, bár nem a 18-as karika miatt. Sok történet, könyv, film szól a felnőtt emberekben megbúvó gyermekről, amit mindenkinek meg kellene találni illetve el sem veszíteni, ez a könyv is ezek közé tartozik. Olvasása közben egyből beugrott nekem Tim Burton Nagy Hal című filmje. A mindenki által ismert világ, kicsit máshogy, istenekkel, szörnyekkel, varázslattal, tehát mesésen.

A főszereplő, Kövér Charlie Nancy, egy igazi vígjátékba illő, szerencsétlen lúzer. Ami a családját érdekessé teszi az az apja, aki maga Anansi, a pókisten és a Charlie számára ismeretlen testvére, Pók, aki apjához hasonlóan varázserővel bír. Miután apjuk meghal és a két testvér találkozik, kezdődik a „tánc”: más istenek, gyilkos, szellem… szóval előkerül minden, amire szükség lehet.

Ideje a sok jó után kicsit visszavenni és leírni azt, ami nem tetszett. Először is a második száz oldal közel nem volt olyan vicces, mint az első. A könyv harmadik része pedig néhol erőteljes horrorisztikus elemeket tartalmaz, amit én nem éreztem a történet egészébe illőnek.

Összességében nézve nagyon szórakoztató, különleges könyv, mindenkinek ajánlott, aki felhőtlen kikapcsolódásra, szórakozásra vágyik.

Egy dal jóval azután is megmarad, hogy a benne szereplő események és emberek sorsa a por, az álom, a semmi lett.

Kiadó: Agave