Marianne Fredriksson: Anna, Hanna és Johanna

Anna, Hanna és Johanna.

Olvastam, és azonnal rájöttem, hogy nem tetszik a nevek hasonlósága. Az agyam szabad és friss módon működő kapacitása nehezen fogadta el ezt a hasonlóságot, nehéz volt megjegyeznem, visszaidéznem kivel is történt az a valami, amiről éppen olvastam, vagy visszautalás volt rá.
"Nem értjük a világ dolgait, jutott eszébe. De legalább a kis dolgokat illetően lehetnek sejtéseink."

A könyv nagyobbik részén unatkoztam. A történet olvasásakor találkoztam egy olyan családregénnyel, ahol a nők kapták a főszerepet. Anna, a középkorú nő életén keresztül kapunk információkat Johanna, az édesanyja és Hanna, a nagymamája életéről.

Ez egy svéd történet, az ott megtapasztalt női szerepek leírása a szereplőkön keresztül. Olvastam a nők kemény fizikai munkájáról, a más szerepekről, a nők megaláztatásáról, megerőszakolásáról, kihasználásáról, a női becsület elvesztéséről, a szex, mint "ilyen a női sors; hálni kell a férjjel"-témáról, a cselédségről. Olyan dolgokról, amik máshol is előfordultak, amiket egyéb könyvekben is olvashattam, amiből ismét leszűrődött, hogy sokat változott a világ az elmúlt században. Másként élt a nagymama, másképpen a következő nemzedékek. Anna kapcsán jutottam el a XX. század végére, ahol már az egyéni házassági problémák tűntek a legnagyobb problémának.

Egyszerűen nehéz felfognom, hogy miért volt kiemelve, tkp. előkelő helyre került a tény, hogy a lányok utálták az anyukájukat. Ezek a mondatok, részek valahogy belecsillogtak a szemembe. Végül, ahogy a képe, a történet állt össze egésszé, akkor az indokokat kezdtem el keresni, de nem találtam.
Nagyon haragudtam. Először Johannára, majd Annára. Mindig a saját életem, a szüleim, a nagyszüleim jutottak eszembe, és eszembe sem jutott, hogy a könyvben leírtakhoz hasonlóan lenézzem a nagymamámat és nagypapámat nagyon vidéki életük és stílusuk miatt. Velük éltem, ők neveltek részben. Mások voltak, nehéz lehetett nekik ez a sok változás. De nekünk nem lesz az?
Előre féljek, hogy a "maradiság" vagy a "más"- idősebbekre jellemző gondolkodás miatt nem fognak szeretni a gyerekeim?- Á! Quatsch!, Hülyeség!

6/10

Karin Alvtegen: Árulás

semelyik felnőttet nem szeretem benne
hányinger kerülget
felkavarja a gyomrom
úgy érzem magam mint amikor egy hasonló filmet nézek és folyamatosan reszketek remegek idegeskedek és sajnálom a beteg embereket
utálom őket
csak a másik nőt nem annyira-akár szerethetnem is-a könyv végére
próbálom rangsorolni a gyűlöletemet
mindkettőt-a férjet-feleséget viszont nem szeretem meg később sem
evat talán jobban 51% vagy még több
aztán próbálok közömbössé válni hogy megértsem őket
megalázó dolgok
beszennyezett nevek és tettek
hogy lehet így élni
romlott emberek
ki kezdte
ujjal mutogatás
egymásnak odamondás
betegség
pszichiátria
egy ártatlan kisfiú

DE MIÉRT ÍGY????? Jonas ügyét.... én nem így.... érdekes dolgokon akadt meg a tekintetem, .... erősen elgondolkodtam dolgokon.

S, hogy milyen gondolatokkal olvastam?
Látszik, hogy egyes cselekedeteink, mondataink mekkora lavinát indíthatnak el. Kit szeretünk kit nem? Akit szeretünk: -barátokat, rokonokat, szerelmet, mindig is fogjuk-e szeretni, mert annyira erős a közöttünk lévő kapocs?
Vagy jöhet vihar, ami ezt az érzést megváltoztathatja?
Ha elindult a lavina, megállhat-e? Ha nekimegy egy fának... hamar, talán akkor nem sérül senki. de gördül tovább, az ember pedig annyira belelovalja magát az eseményebe, akkor sérülhet mindenki, aki kicsit is beleszagolt, belekóstolt.
De mégis azt mondom: olyan sok múlik az ember személyiségén is, ill. a két ember közötti kapcsolatokban megmutatkozó különbségeken: homokba dugjuk a fejünket? vagy kitárulkozunk üvöltve? vagy éppenséggel kilépünk a vesztes érzésével csendesen szenvedve, vagy hátba szúrjuk a másikat?
Vállalunk-e felelősséget tetteinkért?

mert számomra voltak kiszámítható lépések (régen egy filmben láttam hasonló lépéseket, de nem emlékszem már a címére), és furcsállottam 1-2 spoileres dolgot.
Izgalom könnyed kikapcsolódás, amiből rájöhetünk, hogy élhetnek körülöttünk is "különleges", veszélyes, beteg, furcsa gondolkodású és -felfogású emberek.

Astrid Lindgren: Oroszlánszívű testvérek

Hogy hol van Nangija? Már az elején megtudjuk: valahol a csillagokon túl......
Ott ahol az Oroszlánszívű testvérek, Károly és Jonatán élnek a haláluk után.

Hogy ne vágjak a közepébe: egy fiú testvérpár egyik tagja, Kalle haldoklik. Véletlenül tudja meg betegsége tényét, szenved, fekszik, köhög a nap minden percében. A testvére, a szép, csinos, fess Jonatán tartja benne a lelket, ő mesél öccsének Nangijáról, hogy ne aggódjon, mert a halál után gyönyörű környezetbe, az édes életbe fog csöppenni, ahol a későbbiekben úgyis találkozni fognak.
Valami véletlen folytán felcserélődik Nangijába való érkezésük sorrendje, de mint minden mesében itt is be kell következnie a jónak, az örömnek. Találkozásuk után, "minden jó, ha a vége jó" is lehetne, olvashatnánk a gyönyörű életükről, a mesebeli találkozásokról, állatokról, képzeletben csodás tájakra utazhatnánk, ha......

Egy másik verziót olvashatunk. A megérkezés, a fiúk egymásra találása a "Paradicsomban" megtörténik, de az ígért élet, (hogy minden rendben lesz, a mesék szépek lesznek az élet pedig könnyű és egyszerű) még várat magára.
A két völgy egyike egy gonosz ember Tengil keze és emberei közé kerül, pusztulnak az emberek. Jonatán vállalja magára a feladatot, hogy a helyzetet és a kedves embereket megpróbálja megmenteni.

Egy fantasy-t olvastam gyermekkoromban, egy fantasztikus mesét olvastam felnőttként. Akkor a mese varázsolt el, most az összetartozás, az önzetlenség. A feltétlen szeretet, a segítségnyújtás. A fiúk közötti hatalmas testvéri szeretet a történet egészén végighúzódik. Elvarázsolt a képzelet világának sokrétűsége, hogy merjünk álmodozni!

A mese tartalmazza mindazon elemeket, amelyekre szüksége van: izgalom harcosokkal, katonákkal, lovakkal, árulóval, szeretettel. Megtalálható benne a gyöngédség, a lágyság a testvéri összetartozásban, Zsófia és a galambok személyében, Mátyás segítőkészségében.

Oroszlánszívű Jonatán jelleme, viselkedése egy példát állíthat a gyermek elé. Ő az aki még az ellenség emberét is megmenti, mert állítja, hogy "vannak dolgok, amiket meg kell tenni, különben nem ember az ember, hanem csak egy rakás lekvár."
...és, hogy hol is található Nangilima, és hogyan jutnak el ebbe az országba a fiúk? ... A titok megfejtése a könyvben található.

Astrid Lindgren nem csak Harisnyás Pippi írójaként alkotott maradandót, hanem az Oroszlánszívű testvérek megszemélyesítésével is. Hiteles, csodaszép.

Majgull Axelsson: Áprilisi boszorkány

A sokat dicsért skandináv irodalomnak ez az első darabja, amit olvastam. És elég különös egy könyv ez.

Kissé komor, sötét hangulata van. Az egész sztori Desirée-től indul ki, aki egy mozgásképtelen, sérült, középkorú nő. Világ életében intézetekben, kórházakban élt. Az 50-es évek környékén ugyanis az volt a gyakorlat, hogy az ilyen gyerekeket bedugják valami intézménybe, nem volt szokás a családban tartani őket, bajlódni velük...

Bár Desirée sem mozogni, sem beszélni nem képes, szellemileg teljesen ép. Segítséggel kideríti, hogy édesanyja, miután őt intézetbe adta és soha többé felé sem nézett, három lánygyermeket vett magához, akiket rövidebb-hosszabb ideig nevelt. Desirée irigy ezekre a lányokra, úgy gondolja, hogy az ő életét élték, vették el. Különös képessége révén megvalósítja, hogy levélkéket küldözget nekik, belenéz az életükbe.
Ahogyan a regény folyamán mi is megtesszük. A regény ugyanis abból épül fel, hogy a jelen és a múlt, azaz a négy gyermekkor történéseit felváltja tárja elénk az írónő, bemutatva a négy nő sanyarú gyermekkorát és a jelen furcsa történéseit. Desirée ugyanis úgy keveri a lapokat, hogy három mostohanővére - akik nem tudnak az ő létezéséről, egymással pedig elég bizalmatlan és felemás a kapcsolatuk - egymás felé sodródjanak és ez a szürkésbarna hangulatú történet egy hasonló árnyalatú, mégis megnyugvást hozó fináléban érjen véget.

Ahogy ezt érzékeltettem, ez nem egy vidám történet. Hátrányos helyzetű gyerekek sorsát, felnőtté válását, sérüléseit, érzelmeit mutatja be. Olyan érzésekkel találkozunk itt, mint elhagyatottság, szeretetéhség, fásultság, irigység, gonoszság. Nem lehet rajta szórakozni a szó szoros értelmében. Viszont fantasztikusan van megírva. Engem teljesen lebilincselt Axelsson stílusa, alig tudtam letenni a könyvet. Nem véletlen, hogy irodalmi díjat is nyert Svédországban, mert annak ellenére, hogy se nem szép, se nem izgalmas a történet, mert a sorsok és a történések valahol egészen hétköznapiak, mégis nagyon különlegessé tudta varázsolni a sztorit az írónő. A karaktereit nem igazán lehet szeretni, inkább érdekesek ők, mint szeretnivalóak, viszont nagyon jól kidolgozottak és nagyon valóságosak.

És a végén jól el lehet gondolkodni, hogy a látszat ellénére a négy nő közül vajon kinek van/volt igazán irigylésre méltó élete négyőjük közül? Az orvossá lett, hallgatag, eminens Christinának, a magának való, fizikus Margaretának, a szép, de vad és züllött Birgittának, vagy az ágyhozkötött Desiréenek?

Azt hiszem, hogy ennek a regénynek a különös hangulata még sokáig el fog kísérni. Érdekes, egy svéd írótól valahogy pont ilyen atmoszférát vártam, talán azért is jött be annyira ez a könyv, mert kitűnő stílusban hozta a hangulatra vonatkozó elképzeléseimet.

Astrid Lindgren: Harisnyás Pippi a Déltengeren

Elérkeztem Harisnyás Pippi utolsó kalandjaihoz, amin kiderül végre az is, hogy Pippi hajózik-e a Déltengeren?

Ha emlékszünk rá, Pippi útnak eresztette Édesapját vissza a Kurrekurredutt szigetre, és ő úgy döntött, hogy a Villekulla villában marad Majmával, Lovával és barátaival Tomival és Annikával.

Ebben a részben megismerkedünk egy finom úrral, aki nem is annyira finomkodó; megismerjük az iskolás gyermekek rémálmát Rózsatövis kisasszonyt, sőt azt is megtudjuk miért is félnek a gyerekek tőle? Bár Pippi továbbra is elég okosnak gondolja magát, mégis megjelenik ennek kapcsán az iskolás gyerekek között.

Pippi nyelvújítónak képzeli magát: kitalálta a "csunk" szót, ami felveti számára azt a kérdést, vajon ki volt az, aki a kezdet kezdetén kitalálta, hogy melyik szó mit jelentsen? Szerintetek mi lehet a csunk? Egy édesség....., egy betegség....., egy állat... vagy egy olyan tárgy, amit rövidáruboltban lehet kapni?

Harisnyás Efraim király megérkezik Pippihez, és a kislány vágyódása akkora lesz a hajózásra, hogy legjobb barátaival Tomival és Annikával útra kel a Szeleverdi hajón, és ellátogat Kurrekurredutt szigetére, hogy mindenféle izgalmas kalandban legyen része: barlangban, cápával veszekedve, rablósat játszva.

Ám elérkezik a nap, és a gyerekek hazavágynak: árbocot bontanak, és hazahajóznak a Villekulla villához.

Hogy mi Pippi egyik legnagyobb vágya, és hogy mire jó a cikornya? Ahhoz el kellene olvasni Harisnyás Pippi utolsó kalandjait, együtt kellene vele örülni, mosolyogni, harcolni, ugrálni és egy jót játszani!

Hiszen gyereknek lenni és játszani jó!
Pippi segít minden gyermeknek, hogy belefeledkezzen a mindennapokba, és segít minden felnőttnek, hogy újra gyerek egyen egy kicsit!!

A könyvért köszönet az EGMONT kiadónak!

Astrid Lindgren: Harisnyás Pippi hajóra száll

Folytatódnak Harisnyás Pippi kalandjai. A kérdés az, hogy Pippi tényleg hajóra száll és elvitorlázik Tomitól és Annikától? Tényleg elhagyja a Villekulla házat és jó barátait?

Ahhoz, hogy ezt megtudjuk mindenképpen el kell olvasnunk Astrid Lindgren újabb Pippi történetét, amiben fürödhetünk árokban, és megtudhatjuk miért (nem) fontos egy gyereknek mindig száraznak lennie.

Közelebbről megtudhatjuk vajon Pippi megismerkedik-e a "szeplőoldó szerrel"?, és miért lesz tulajdonosa egy kirakati báb karjának?
Pippi bizonyságot tesz megint szeretetéről, amikor 36 kiló cukorkát oszt szét a vágyakozó gyermekek között, és amikor játékokat vesz nekik.
Elkísérjük a kislányt gyógyszertárba, és a vásári forgatagba, ahol ismét segít valamilyen módon a gyerekeken, és -bár- sok oda nem illőt tesz, mégis drukkolunk neki, szeretjük őt. Folyamatosan jelen van a szerethető felelőtlen-felelősségteljes kalandvágya, amikor hajótörést szervez két barátja számára, és az aggódó szülőkről is képes gondoskodni.

Pippi ugyanolyan érzékeny 9 éves kislány, mint a többi gyerek, a sok vidámság mellett néha el-elsírja magát. Továbbra is vágyik az emberi kapcsolatokra, barátokra, iskolai kirándulásra.

A gyerekek nagyon szeretik őt, barátkoznak vele, próbálják őt a helyes útra terelni, amikor a vendégségben förtelmesen viselkedik. (El kellene döntenie hogy úrihölgy vagy kalóz szeretne lenni.)

A könyv végén végre megismerhetjük papáját, akitől négerül is tanulhatunk (Usszamkusszor musszor filibusszor!), és aki elhívja kislányt néger hercegnőnek, hogy a Szeleverdi hajón szelhesse a tenger habjait.

Pippi búcsúpartija után kiderül az első mondatokban feltett kérdésem, azaz Pippi tényleg hajóra száll és elvitorlázik Tomitól és Annikától? Tényleg elhagyja a Villekulla házat és jó barátait?

Nem mondok új dolgot azzal, hogy Harisnyás Pippi kalandjai továbbra is érdekesen folytatódnak, és izgalommal várom a következő kötetet, aminek címe: Harisnyás Pippi a Déltengeren.

A könyvért köszönet az Egmont Kiadónak!

Astrid Lindgren: Harisnyás Pippi

Bevallom őszintén gyermekkoromban nem ismerkedtem meg közelebbről Harisnyás Pippivel. Astrid Lindgren írónővel igen, mert Oroszlányszívű testvérek címen megjelent írása gyermekkorom nagy kedvence volt, de ez a csíkos harisnyás lány kimaradt.

Az igazi első -kis- találkozásom Németországban történt meg, ahol Pippi Langstrumpf néven ismertem meg, azóta az emlékeimben élt ez a vöröshajú szemüveges gyermek, az első -nagy- találkozást most sikerült kiviteleznünk.

Harisnyás Pippi, ízlelgetem a nevet, mert a magyar verzión mindig gondolkodnom kell. A kislány történeteit nem ismertem nagyon, de valahogy belül mindig olyan kislányra vágytam, mint Pippi, olyan szeplős, vadóc, csibész, fára-mászó lányra. (Félig bejött :-D )

Astrid Lindgren gyermekeknek szóló mesekönyve jó néhány kiadást megért Magyarországon is, nem véletlenül.
A kislány teljes neve Harisnyás Pippilotta Citadella Intarzia Majolika Ingaóra. 9 éves, tele van vadabbnál vadabb, ötletesebbnél ötletesebb ötlettel, lételeme a szabadság. Egyedül él, Anyukája meghalt, Apukája a négerek királya (gondolatai szerint) lett egy hajótörés után, ő pedig a Villekulla villa lakója.

Varázslatos Pippink az egész történet alatt természet feletti erővel bír, korát meghazudtoló módon él, mászik, tevékenykedik, dobálózik, süt, főz. Mindezen ügyességek mellett 9 éves korát meghazudtolóan lebilincselő stílusa van.

Különleges emberke, aki semmit sem a megszokott módon csinál: fordítva alszik, nem aggódik, ami nem fontos számára arra képes fittyet hányni, hiszen aggódásra nincsen idő. Korcsolyázva takarít, táncleckét ad saját magának, cirkuszosat játszik az igazi cirkuszban

Az írónő ideális egyensúlyt talált meg a vagányság és a gyermeki én kapcsolatában. Pippi altatót énekel saját magának, kedvenc majmát, Nilson úrat mindennap lefekteti, betakargatja, vigyáz rá, ágyba viszi neki a reggelit.

Társas kapcsolatokat alakít ki: barátai a szomszédban lakó Tomi és Annika, akik az igazi gyerekeket képviselik. Tomi mindenre kíváncsi, és követné Pippit, Annika a megtestesült óvatosság, aki átgondol mindent, hogy szabad-e csinálni.

Véleményem szerint Pippi tulajdonképpen nem találja a helyét ebben a nagy szabadságában, így vélekedik magáról: "Hiszen én nem tudok viselkedni!"

Tetszett ez a könyv, A. Lindgren jó fantáziával alkotta meg Pippi jellemét, a könyvet olvasó gyerekeket mindenféleképpen lekötheti a könyv. Elgondolkodhatnak azon, milyenek lehetnének ők Pippiként a könyv oldalai között, de ott van számukra a családjuk biztonsága, a valós élet.

Az új kiadást illetően megemlíteném a megfelelő nagyságot, igazi kis zsebkönyvet alkoztott a kiadó a gyermekek számára. A borító nagyon egyedi, megfelelően ábrázolja Pippi nevét adó harisnyáját.

(A következő kötetek címe: Harisnyás Pippi a Déltengeren és Harisnyás Pippi hajóra száll.)

A könyvért köszönet az Egmont Kiadónak.

Camilla Lackberg: Jéghercegnő

Miután megtudtam a szerzőről,hogy 2005-ben Svédországban az Év írója lett,és a többi műve is a sikerlisták élén áll,azt gondoltam velem van a baj amiért ez nekem nem jött át.

Olyan érzésem volt,hogy az író elolvasott egy csomó könyvet,és a neki tetszőkből írt egy saját regényt.Krimi terén nem vagyok valami tapasztalt,de amikor olyan blődségeket olvasok,hogy a gyilkos egy nyugdíja néne,és a főszereplő simán járhat kelhet az áldozat házában míg a nyomozás tart,na meg a rendőröknek eszébe sem jut ellenőrizni az áldozat utolsó hívásait,bezzeg a mezei írónőnek igen ....pffff.

Egyébként az egyéb szálakból talán lehetett volna egy regény,mert bizony annyi szálat kell követnünk,hogy az én agyam nehezen azonosította az újra és újra felbukkanó szereplőket.

No de a történet röviden:Erica az életrajz író,hazatér gyerekkori házában miután szülei autóbalesetben elhunynak ,és pont akkor megölik gyerekkori barátnőjét Alexát is.Miután újra felveszi a kapcsolatot Alexa szüleivel,hamarosan viszont látja szintén gyerekkori ismerősét Patrikot aki közben rendőr lesz,és Ő nyomoz Alexa ügyében akit a saját fürdőkádjában találnak meg.Természetesen szerelembe esnek,és aztán jönnek az újabb szereplők is akikre feleslegesen veszteget oldalakat mert a végén kiderül,hogy nem sok közük lesz a történethez.

A nyomozás mint mindig lassan halad,közben lesz még egy hulla,aztán hirtelen minden egy csapásra megoldódik.De persze közben rengeteg titokra is fény derül,ami már régóta nyomasztotta a városka egyes lakóit.

Valahogy nem izgultam olvasás közben,nem akartam kitalálni vajon ki tehette,és meg sem lepődtem mikor újabb és újabb "csavar" került a történetbe.

Ha lehet más krimikhez hasonlítani nekem a sütis krimik is izgalmasabbak voltak mint ez.