Sandro Monetti: Aki a király hangján szólt: Colin Firth

Azt kell mondjam, ugrottam a könyvre, mint mackó a málnásra, amint megjelent, hiszen az egyik kedvenc FÉRFI színészemről van szó. Pár éve jöttem csak rá, hogy én nagyon bírom Őt, de azóta tényleg nagyon! Jelen könyvet életrajzként aposztrofálják, de azért kicsit bulvárosra sikeredett, ami ebben az esetben engem egyáltalán nem zavar. Jöhet bármi tőle/róla! Rajongóknak kötelező! :-) Még énekelhet is, amivel meg is lepem a poszt végén a nagyérdeműt, meg magamat. Gondolom, sokak nagy-nagy örömére... :-)

Most tényleg próbálom az elfogultságomat picit félretolni, és anélkül is be kell látni, hogy a hollywoodi "sztároktól" megszokott hülye allűröktől, botrányoktól mentes életet él. Egyszerűen tök normális, emberi viselkedése van a pasinak. Már amikor szülei heves tiltakozása ellenére eldöntötte, hogy márpedig ő mindenképp színész lesz, akkor sem adta alább a főszerepeknél, és már akkor eldöntötte, hogy nem lesz háttérszínész, statiszta. Bejött, hiszen nem szűkölködik a jobbnál-jobb munkákban, és ez az elért díjaknál - pl. Oscar - is megmutatkozik.

Magánélete is rendben, bár azért gyerekeket elpotyogtatott itt-ott, de nem vészes a dolog. Felesége mellett kitart hosszú évek óta, úgyhogy ebbe sem lehet belekötni, ami szerintem tényleg nagy ritkaság még a hazai művészvilágban is, de ez különösen igaz a nagy amerikai sztárok életére. Nem akarok belemenni a könyv részleteibe, el kell olvasnia annak, aki kíváncsi az életére.

Nem mondhatnám, hogy a legjobb képeit tették bele a könyvbe, de a rajongók tudnak szelektálni! :-) Jó, néhol tényleg olyan, mintha karót dugtak volna a fenekébe, de hát Istenem, angol! Úgy ahogy van, jó az egész! Nincs vita!

Végre ezt a képet is nyilvánossá tehetem! (köszi Csenga!) :-))) Másrészt nem tudok a képre úgy ránézni, hogy ne jussanak eszembe Nima képzelt háttérinformációi a képről, amin 1 óráig röhögtem folyamatosan, de akkor is, khm, láv...

Jó, tudom, a poszt egy hangyányit csöpögős lett, de most mit csináljak, bírom a pasit nagyon. Rájöttem a titok nyitjára is, a legutóbbi években készült képeit nem nagyon kell nézegetni. Több mint valószínű, hogy az én bőröm sem a simulás felé tendálódik... Egyébként pedig Darcyt még mindig meg lehet találni benne egy kis kutakodás után!

Palya Bea: Ribizliálom

Ismét belefutottam egy jó kis felkavarós könyvbe! Mert most meg már aludni sem bírtam. Egyrészt nem hagyott nyugodni, mi lesz ezzel a csajjal, másrészt egy nagyon jól megírt, (nem csak) humorral teli könyvről van szó.

Huh, amit ez a nő átélt, simán megtippelném egy 90 éves idős asszonynak, ha nem tudnám kiről van szó. Mármint az életsűrűsége miatt. Nagyon kíváncsi voltam rá, milyen is Ő!? Bár az sem kevés információ, ami a zenéjén, előadásmódján keresztül átjön, de az érezhető volt számomra már kezdettől fogva, hogy van miből táplálkozni. És étvágya pedig van, minden tekintetben...

Néha gyűlöltem, máskor meg nagyon szerettem. Gyűlöltem, amikor asszonyoktól vette el férjeiket, ugyanakkor szeretem, mert mérhetetlenül őszintének tűnik, és azt hiszem, egy színtiszta ösztönlény, aki nem nagyon akar gátat szabni (legtöbb) vágyainak. Másrészt pedig minden elismerésem azért, hogy bevállalta, és kínos, fájó, öniróniával is teljes kitárulkozást adott a kezünkbe. Én sosem merném...

Azt sem tudom, hogy irigylem-e Őt? Nyilván ehhez a fajta életmódhoz egy felpörgetett, hiperaktív jellem kell, és ezt le is írja, hogy Ő ilyen, szóval ezzel nincs gond. Csak nem tudom, hogy lehet ezt elhordozni, kibírni. Mármint ennyi élményt, érzést. Aztán közben rájövök, hogy hát persze, neki van szócsöve, az éneklés, a tánc, ahol transzformáltan minden átjön, kijön.

Egyszer nagyon megismerném, másszor jaj, ne, hátha elszedi a férjem! :-) De azért jó fej, nagyon bírom! Egy kis kedvcsinálás a zenéjéhez, mert azt hiszem, muszáj, hogy megértse az ember az egészet...

"Még azt mondod, megmondod, hogyan kéne élnem,
Hogyan kéne jónak lennem, s hogyan énekelnem,
De én erre nevetek, megvonom a vállam,
És azt mondom szelíden, hogy csináld utánam."

Sóvári Mónika: Szerelmem, Sanghaj

Pöfivonat (Christina) ajánlására vettem ki a könyvet, bár az is igaz, hogy égi jel is részt vett az akcióban, mert a könyvtár frissen visszahozott könyvei közül ez mosolygott rám legelsőként. Első reakcióm az Igen! Erre hívta fel a figyelmem Christi, a másik meg az hogy Ez tényleg ilyen vékonyka? Össz-vissz 173 oldal. Jellegzetes karcsúsága mellett igen feltűnő borító is jellemzi, amely nagyon szép piros és ráadásul ajtónyitó van rajta, amiket én is szeretek fényképezni utazásaim alkalmával. Kérdés nem volt, hogy ki is veszem, így hát hazavittem.

A történet valós eseményeken alapszik, bár nem minden úgy zajlott le a való életben, ahogy az itt írva vagyon (ezt az írónő blogjáról tudom) mert a vége teljesen máshogy alakult. De erről kicsit később.

Sóvári Mónika (a szerző) nagy lépést tesz meg: évekre elköltözik Sanghaj-ba a férjével és a két gyermekével. Mónika nem vonja keblére azonnal a várost, sőt eleinte igen idegenül viseltetnek egymással, de hamarosan megismerik a másik szépségét és innentől tartós szerelem bontakozik ki belőle. Igen furcsa, elborzasztó, meghökkentő és sokszor nagyon mulattató egy nyugati ember szemén keresztül ott az élet (milyen furcsa, hogy mi ott tehetős nyugatnak számítunk, míg mi itt a rongyos kelet vagyunk). Kóstolót kapunk a kínai gondolkodásmódból, a mindennapi viselkedésekből és különleges eseményekből/ünnepekből egyaránt. De nem csak a kínaiakat ismerhetjük meg itt, hanem az ott élő más nyugatiakat is és viszonyulásukat a város életéhez. A város- és emberkép leírása mellett azonban bölcseleteket is kapunk Mónika édesapja közvetítésében, amik kifejezetten feldobják az egész könyvet. Nem mintha alapjába véve nem lenne egy fantasztikus útleírás, de ezekkel a szösszenetekkel együtt már egy igazi lelki utazás mind kelet és nyugat oldalán. Nem csak arra ébreszt rá minket, hogy mennyire más ott az élet és a mindennapi gondok, hanem azt is megértjük, hogy amit addigi mindennapjaink során természetesnek vettünk hamar gondot okozhatnak nekünk, amint nem részesülünk kegyeikben.

Miután a könyv végére értem, kissé csalódott voltam. Nem a tartalom miatt, hanem az utazás rövidsége miatt. Olyan hamar eltelt az az idő amíg Mónikáék Kínában voltak, és én még sok minden szívesen olvastam volna róluk. Bánatomat enyhítette kissé a már korábban említett blog, és annak olvasgatása. Itt megtudtam például, hogy Mónikáék a könyv kiadásának idején még mindig Sanghajban éltek, hogy kik azok az előember nagyik, hogy a Feng Shui-t valójában föng svéj-nek kell ejteni, hogy a kertész valószínűleg egy megfigyelő ügynök és hogy a borítón látható ajtónyitót a szerző jó barátja Koczka Judit készítette és a Jade Buddha Templom főbejáratának kapuját díszíti. De még többet megtudhattam a Holdünnepről és a holland Vilmáról is (aki valójában Irma – hej! az a jó kis Flinstone család J). Nem csak a plusz információk miatt tartom fantasztikusnak a blogot – és ezúton szeretném megköszönni annak a bizonyos Miklósnak, hogy rávette Mónikát az írására – hanem azért is, mert nagyon sok szép fényképeket is kapunk. A hivatalos oldal címe, ahol a blog is található: http://szerelmemsanghaj.hu/#/fooldal

Egyéni meglátásom: ahogy olvastam a igen csak mélázásra ösztönző gondolatokat valamiért a Szex és New York jutott eszembe, amit eleinte nem értettem. Aztán rájöttem: bár Mónika sokkal okosabb, eredetibb és kedvesebb mint Carrie, mégis mindketten újságírók és olyan szemmel is nézik időnként az eseményeket. Hamar végiggondolják a történtek miértjét vagy annak lehetséges okait, majd megosztják azokat az olvasóikkal. Ezek után már csak egy lépés volt tovább képzelnem, hogy ezt a könyvet is felfedezi magának Hollywood és ebből is sorozatot fognak csinálni… de jó lenne! Ébresztő! Bilibe lóg a kezed! Tudom … de akkor is eszméletlenül jó lenne!

Ha valakit érdekel egy hosszabb beszélgetés az írónővel, akkor nézze meg az RTL klubnak ezt az adását, ami nem árul el sokkal többet a könyvnél, de arra mindenképpen kiváló, hogy ha valaki még nem olvasta, akkor felkeltse vele az érdeklődését.
http://www.rtlklub.hu/most/11339_portre_hogyan_dontenenek_ha_egyik_naprol_a_masikra_lehetoseg (A felvétel megtekintéséhez egy rövid és ingyenes regisztráció után kerülhet sor.)

Azon kívül, hogy nagyon szimpatikus volt Mónika édesapja, erős lett a meggyőződésem, hogy ha egyszer alkalmam nyílik elutazni Sanghaj-ba, egy percig sem fogok tétovázni.

Köszönöm még egyszer Christának és Sóvári Mónikának ezt a fantasztikus élményt!

Ui: amíg nagyban írtam ezt a recenziót Kőhalmi Zoltán mesélte el a Cool tv-n (immár százezredik ismétlésben) a pekingi kalandjait és a kínai emberekkel átélt élményeit. Mi ez ha nem megint egy újabb égi jel? 

Johanna Adorján:Exkluzív szerelem

1942 augusztusában Magyarországon a szerző apai nagyszülei összeházasodnak,1991 októberében Dániában pedig öngyilkosok lesznek.A könyv róluk szól Pistáról és Veráról.Végigkísérhetjük életüket,a háborút, a menekülést Magyarországról,és a haláluk utolsó napját unokájuk elbeszéléséből.A könyv váltakozva mutatja az utolsó napjukat,és a múltat a családi történéseket eseményeket.

A zsidó nagyszülők életére Johanna haláluk után lett igazán kíváncsi.Felkereste az összes élő rokont,ismerőst,barátot,hogy teljes képet kapjon nagyszülei életéről ,házasságukról,de leginkább azért,hogy hátha lesz egy olyan mozzanat ami megmagyarázza,hogy miért ezt az útat választották.

Ami nagyon tetszett a történetben,hogy olyan képet kapunk Johanna családjáról amilyenek valójában voltak-nincsenek benne tökéletes emberek.Nagyszülei,főleg nagyanyja jellemét olyan jól ábrázolja,hogy teljesen előttem volt a határozott,kissé morózus öreg hölgy aki mindent aprólékosan eltervez.

A közös halálhoz a nagyapa betegsége szolgáltatta az okot.Az egyébként orvos férfi egészsége a koncentrációs táborban eltöltött évek alatt visszafordíthatatlanul károsodott.

Én olvasás közben sem elfogadni,sem megérteni nem tudtam tettüket.Persze borzasztó lehet nézni egy szeretett ember szenvedését,de a történet nem tér ki rá,hogy a nagypapa menyire szenvedett ,mennyire keserítette meg életét a betegsége.A család tudott a szándékokról,sokszor hangoztatták,sőt segítséget is kértek hozzá- egy ismerős orvostól aki azonban próbálta őket lebeszélni.Mikor látta,hogy az elhatározásukon nem változtatnak egy könyvet ajánlott nekik, a Final exit-egy érdekes,sőt meghökkentő kötet.Tárgyilagos segédkönyv az öngyilkosság legjobb módjairól.

Én úgy éreztem olvasás közben,hogy nem csak a betegség miatt döntöttek az öngyilkosság mellett.Inkább mintha elfáradtak volna mintha nem tudták volna kipihenni ,elfelejteni azt,hogy el kellett hagyniuk a hazájukat.Menekültek csak azért mert zsidók voltak,még a férj koncentrációs táborban volt felesége egyedül maradt,semmit sem tudva férjéről.

Csupasz és sokkoló az utolsó nap leírása,még így is,hogy megvan szakítva Johanna emlékezéseivel.Azon töprengtem nekem lenne erőm ehhez,ha férjem úgy kívánná?Meg tudnám tenni?És tudnék nélküle élni?

James Herriot:Minden élő az ég alatt

Ha jól tudom,kedvenc mindenki állatorvosunknak eme könyve immáron harmadszor került kiadásra és milyen jól tették,hogy újból kiadták!!

Herriot bemutatja neki a gyönyörű Yorkshire tájat,az itt élő embereket,és persze az állatokat,akiket mind mind Herriot tapasztalt ,hozzáértő keze gyógyított meg.

Olvasás közben lehet nevetni,együtt érezni,és nem utolsó sorban tanulni is! Hasznos ahogyan Herriot egy-egy betegséget diagnosztizál,így bővítve tudásunkat ha kutyát macskát tartunk otthon,esetleg tehenet:-)

A 60'-70' években ,épp fordított állattartás volt a jellemző, a haszon illetve tenyészállatok képezték leginkább az állatorvosok pácienseit,nem úgy mint ma,amikor inkább a kedvencek gyógyítása adja a legtöbb munkát a dokiknak.Most talán könnyebb dolguk is van,hiszen egy hörcsög biztosan nem rúgja fel,tapossa meg az embert.Nem úgy mint egy ló,vagy egy tehén,ne adj isten' bika.És akkor arról még nem beszéltünk,hogy egy lovat vajmi nehezen tudunk kis ketreckébe a rendelőhöz szállítani,ebben az esetben az állatorvos megy a beteghez,esőben,hóban,szélben-és abban az időben mikor Herriot praktizált igencsak divatos volt a rideg tartás-ezt úgy kell elképzelni,hogy a pusztában a semmi közepén éltek az állatok,több hektáron karámban ugyan,de ha szeretted volna látni az állataidat,bizony meg kellett keresned őket,és menedékül csupán egy oldalt nyitott,tetővel ellátott építmény szolgált.

Állatorvosnak készültem..de végül nem lettem az,mégis sok olyan tapasztalatot szereztem mint a szerző.Tudom milyen felemelő érzés,mikor egy kiscsikó fejét simogathatod ,miközben még az anyja szülőcsatornájában készülődik,bár én személy szerint a bocikat jobban szerettem,mikor kint volt a feje,egy kötelet kötöttünk a lábára,és mikor a tehén nyomott mi húztuk,így könnyítve az ellést,a kis boci meg hálásan pislogott,és nyalogatta a kezemet :-) gyakorlaton kínlódtunk a több száz kilós növendék bikákkal,lovagolni tanultunk,és trágyát hordtunk minden mennyiségben.Mégis örömmel csináltam,és nagyon irigyeltem a szerzőt,hogy Ő gyógyíthatott is.

A három borító közül nekem ez tetszik a legjobban,remekül el lett találva.

Mark Seal:Vadvirág

Ezt a könyvet nemsokkal a Volt egy farmom Afrikában után szereztem be,és most jött el az idő,hogy újra szafarira induljak.

A könyv Joan Root életét,és munkásságát öleli fel,és egy szörnyű gyilkosságot,amelynek következtében a világ egy olyan emberrel lett szegényebb,aki mindent szerelmének a Naivasha tó megmentésének szentelt.

Az Afrikában született kislánynak az volt a természetes ha vadállatokat simogat a házi macska helyett.Fiatalon ment férjhez Alan Roothoz ,aki már akkor filmezett,Joant magával ragadta a dokumentarista filmek varázsa,Ők ketten úttörők voltak az állatok viselkedésének filmezésben.Hónapokat ,éveket öltek egy-egy filmbe,de legyen szó vízilovakról vagy hangyákról ugyanolyan profizmussal végezték a dolgukat.a 70'-80' években még nem voltak olyan technikai eszközök a természetfilmesek kezében,amikkel gyors,látványos és kevésbé fáradtságos módon forgathattak.

Ők vezették el a gorillákhoz, a fiatal és lelkes Dian Fosseyt is-akit szintén brutálisan megöltek.

A sok film , a siker,az együtt eltöltött évek nem bizonyultak elégnek ahhoz,hogy ez a két ember együtt maradjon...Joan elveszett férje nélkül,aki újra nősült...Joan sokáig önmagát okolta ,és a betegségét,melynek következtében nem szülhetett.

Férje elhagyta Afrikát,Joan viszont Nairobiban telepedett le,immáron egyedül abban a házban amely egy hatalmas tóra nézett,és a létező összes afrikai állat állandó vendég volt.Joan élete a filmezéstől a természet megóvása felé fordult,próbálta szeretett tavát az orv halászoktól,és orvvadászoktól megvédeni.Az egyedülálló,védtelen Joannak esélye sem volt velük szemben....2006 január 12-én megölték,életének 69.évében.

És hogy milyen volt Joan Root? A könyv borítóján szereplő képnél nem kell beszédesebb.

Megrázó,de végtelenül szép történet,gyönyörű tájleírásokkal,és seregnyi állatot felvonultató részekkel.

Joan életét filmre vitték,Joant Julia Roberts játszotta.

Kathtea Azzurra Rowland – PLACEBO Sebzetten és összetörve

„Úgy tűnik, ezeket a dalokat nem arra szánták, hogy meggyógyítsák a lelket – éppen ellenkezőleg: az a feladatuk, hogy agyarkként csontig hatolva szaggassák fel a húst, és fájdalmat okozzanak.”
(Brian Molko)

A placebo olyan orvosi művelet vagy készítmény, mely a páciens állapotának javítását kívánja elérni valódi beavatkozás vagy hatóanyagok nélkül, pusztán a kezelésbe vetett hit által. A placebo tehát „látszólagos gyógyszer”, amely azonban sokszor – lelki úton – tényleges javulást tud elérni. (Forrás: Wikipedia)

A Placebo 1994-ban alakult brit együttes. Lehet őket szeretni vagy nem szeretni, de egy biztos kevés olyan ember van a világon aki közömbös. K. A. Rowland könyvében belepillanthatunk az egyetüttes történetébe és Brian Molko memoirjába, amelyben kíméletlen őszinteséggel vall életéről.  Hogyan élte meg gyerekkorát, a tinédzserkor nehéz és gyötrelmes éveit és hogyan jutott el addig a pontig amikor fel merte vállalni teljes mértékben önmagát. Brian Molko pontosan tudja, hogy kicsoda és mit akar és nem fél ezt a világ elé tárni. Számára teljesen természetes a droghasználatról beszélni vagy énekelni, de nyíltan felvállalja biszexualitását is.

„A bandánk egyik fele meleg a másik hetero. Pedig hárman vagyunk.” (Brian Molko)

Ha eddig szerettem a Placebo zenéjét, most még inkább. Lebilincselő és megdöbbentő volt olvasni ezt személyes vallomást. Bizonyos szempontból sokan példát vehetnénk Brian Molko-ról, de hogy van mit tanulni még az egészen biztos.

„Bátorság kell, ahhoz, hogy érzelmi szempontból lemeztelenítsük magunkat, de szükség van rá, mert csak így juthatunk igazán mélyre. Ha olyasmit akarsz létrehozni, ami valóban jelent valamit, az első dolog, amit meg kell tenned, hogy önmagadba nézel. Az emberek csak ebben az esetben fogják valóban megérteni az üzenetet, mert csak így lehet igazán őszinte és igaz dolgokat mondani.”
(Brian Molko)

Holly Hill:Luxusnyalánkság

Holly Hill csinos,a harmincas évei végén jár,a véletlen egy nős férfi karjaiba sodorta,aki nem mellesleg dúsgazdag volt,Holly pedig megrészegült a rengeteg bankó láttán.A kapcsolat csúfos véget ért,a férfi visszatért a családjához.Holly pedig úgy gondolta többé nem képes visszatérni a munkájához-pszichológusként kereste a kenyerét.Míg gazdag szeretője eltartotta Holly számolatlanul szórta a pénzt,de a férfi távozásával a bankszámlája is kiapadt.Holly épp a neki való munkát kereste ,mikor egy barátja arra biztatta,foglalkozzon azzal amihez valóban ért,és még szereti is csinálni-legyen escort lány,nyíltabban szerető,még nyíltabban luxus prosti...
Nekem erről az a véleményem,hogy erre születni kell...akinek van gyomra hozzá-csúnyán fogalmazva.nem tudom mennyire ferdítette el a szerző az igazságot,de nekem kicsit hihetetlennek tűnt,hogy Holly hirdetésére több száz!!!e-mail jött,pedig nyíltan fel lett tüntetve a tarifa...a másik amit nehezen hiszek,hogy a férfia többsége inkább szellemi partnert keresett-még rakéta tudós is csapta a szelet Hollynak!!!
A hirdetés részletes volt,Holly nemcsak masszírozást vállalt,de főzést,magas röptű eszmecserét,ingyen parkolást!!!és szexet-amiben szintén sokoldalú.
Holly a beömlő ajánlatokból válogatni kezd,és megtörténnek az első találkozók is-ezekről és a levélváltásokról részletesen beszámol.
Amit megint csak kétkedve fogadtam,az az,hogy az összes férfi egytől-egyig gyönyörűnek találta a szerzőt.Bezzeg nem volt hiány csúnya kliensekben.
A szerző kifejezetten az anyagi megbízhatóság szerint válogatott,nem érdekelte(látszólag) a férfi viselkedése,kora,megjelenés-ha márkás ruhát viselt már szimpatikus volt...
Nekem kicsit gondom volt magával az írás stílusával,a megfogalmazásokkal.
Mindenesetre tanulságos történet,nekem a mai világ celeb jelszava ugrott be:van az a pénz,amiért korpás lesz a hajam. Ők is valamilyen szinten eladják magukat....
Nem vagyok álszent,én is szeretem a jólétet,a pénzt amit gondolkodás nélkül elkölthetek,de az nem mindegy hogy milyen áron.Hülyét és kurvát sosem csinálnék magamból.
A szerző egész idő alatt újra és újra bizonygatja,hogy milyen jó érzés!!boldoggá tenni valakit,egyengetni egy házasságot!!!!????és akkor lenne kurva,ha egyszerre több partnere lenne...a szerző korához,és képzettségéhez képest szerintem buta.
Ez a könyv szerintem a Szex és Tandíj elődje...ott egy diák lány "kényszerül" szexre a tandíjért...jajjj már ettől ideges lettem...
Én elfogadom ha valaki ezt a megélhetési formát válassza,csak akkor ne takarózzon blődségekkel,amit saját maga sem hisz el.

Maurice Lever: Isadora Duncan: Egy élet regénye

Ahogy azt az alcím is sugallja, Maurice Lever Duncan - életrajza rendkívül olvasmányos. Lever olyan lebilincselő mesélő, hogy az olvasó sokszor képtelen letenni a könyvet. A szerző nem csupán a táncosnő viszontagságos életét ábrázolja megkapóan, de az adott kort is. A legendás helyek mellett sorra bukkannak fel a legendás személyek (Duse, Singer, Rodin, Jeszenyin) elénk varázsolva egy letűnt kor különös lüktetését. Az embernek kedve lenne ógörögül tanulni és Homéroszt olvasni, hogy aztán maga köré gyűjtve a kortárs művészet nagyjait, irodalmi szalont nyisson, és Poiret valamelyik pompázatos ruhakölteményében loholjon a múlt árnyai után, kezében pezsgős üveggel és kaviárral. Lehetetlenség nem elcsábulni, és lehetetlenség nem azt kívánni, hogy bárcsak mi is így élhetnénk, és még mindig az akkori értékek lennének a meghatározóak.

Elbűvölő történet egy elképesztő életről, amely nemcsak magába szippant, hanem arra is ösztönöz, hogy elolvassuk a könyvben megjelenő más hihetetlen karakterek, ikonok életrajzát is, és még többet olvassunk az általuk fémjelzett korról.

Lenyűgöző látni, hogyan lesz a könyvben először 8 évesen megjelenő kislányból, aki 2 év múlva már táncolni tanítja barátnőit, a 20. század egyik legnagyobb táncosnője. Hogyan küzd művészi hitvallásáért a kor tánc- és színházeszményeivel szembeszállva. Hogyan próbálja újjáteremteni az ókori Görögországot, majd alapít iskolát Oroszországban. Hogyan szórja a pénzt és kerül ki mindig győztesen a nyomorúságból. Hogyan éli meg nőiségét és anyaságát. Hogyan szeret, öregszik és lesz alkoholista.

Bár a könyv nem tűnik vaskosnak, nem könnyű a végére érni; több mint 500 oldal.

Karen Blixen:Volt egy farmom Afrikában

Méltánytalanul hanyagoltam el ezt a könyvet,pedig nagyon jól megírt, remek történet. Egyik gyakori félelmem ismét előtérbe került,miszerint ha egy olyan könyvről kell írnom a nagy hatással volt rám,akkor egyszerűen nem tudok mit írni... illetve legszívesebben idemásolnám a könyvet. Pedig az elején kicsit csalódott is voltam, hiszen a fülszöveg arra enged következtetni,hogy egy nem mindennapi házasságba pillanthatunk be. 1914-ben Karen férjhez ment Bror Blixen báróhoz és egyúttal Afrikába kezdtek új életet. Nairobi közelében vettek egy hatalmas farmot,amelyen kávétermesztéssel próbáltak megélni, akkor még nem tudták, hogy ez a földterület pont a kávénak nem kedvez.

Az egész történet alatt mindössze ennyit tudunk meg Karen férjéről, ami lehet nem véletlen, hiszen a férj nagy nőcsábász volt, és szinte sosem tartózkodott a farmon, helyette hónapokra szafarikra indult ahol nem csak Hemingwayjel de Széchenyi Zsigmonddal is, megismerkedett!!

Karen egyedül maradt a farmon, annak minden gondjával, ám a fiatal nő sokkal inkább Afrika szépségét vette észre,mintsem a nehézségeket. Olyan gyönyörűen festette le Afrikát, nem győztem ámuldozni, a mindenre nyitott, érző szívű nő, a benszülötekkel is megtalálta a hangot, bár szinte hihetetlen mennyire eltérő a két kultúra.

A történet nem folyamatos,és nem is időrendben írja le az eseményeket ,ez mégsem volt zavaró. Karen tizenkét hosszú évig próbálta nyereségessé tenni a farmot,és ezzel nemcsak munkát hanem otthont is adva a munkásainak. A benszülöttek közül sokan a farmon születtek, és természetes volt nekik, hogy a fiatal nő nemcsak munkát adott nekik, de betöltötte az orvos és a békebíró szerepét is. Karen nem bánta ha naphosszat a nyomában voltak, ámulattal figyelték ha levelet írt-nekik ez felért egy varázslattal, de az sem zavarta ha az ablaka alatt állva hallgatták a gramofonból felcsendülő zenét.

A könyv vége nagyon szomorúra sikeredett, Karennek nem maradt más választása el kellett adnia a farmot,bizony meghatódtam mikor ezekhez az oldalakhoz értem.

"...láttam elefántcsordát, amint a sűrű dzsungelben bandukolt, ahol a nap fényét apró foltokban és pettyekben szűrik alá a liánszövedékek-olyan célszerűen vonulnak tova,mintha megbeszélésük lenne a világ túlsó végén. Óriás méretben olyan látvány volt ez, mint egy nagyon régi, felbecsülhetetlen értékű perzsaszőnyeg zöld, sárga és feketés barna szegélye. Sokszor kísértem szemmel zsiráfok menetét a síkon, furcsa,utánozhatatlan bájjal mozogtak, mintha nem is állatok hanem valami ritka, hosszú szárú, foltos és hatalmas virágcsalád nyomulna lassan előre...."

Kurt Muse és John Gilstrap:Hat percre a szabadságtól

A történet ha nem lenne igaz, izgalmas thriller lehetne,alig tudtam megállni,hogy ne egy szuszra olvassam el Kurt Muse történetét akit Dél-Amerikában Panamában bebörtönöznek.Attól a perctől kezdve,hogy az éppen hazatérő Muset a repülőtéren letartóztatják,őrült rohanás kezdődik a könyvben.

Kurt Muse azt hitte azért tartóztatták le mert a Panamai hadsereg rájött,hogy tiltott rádióadásokat sugárzott az elnyomott Panamaiaknak.Igencsak meglepte a vád,ami szerint kém!

Kurt Muse ügye egyáltalán nem volt egyértelmű,hiszen Amerikai állampolgár volt(szüleivel még gyermekkorában telepedtek le Panamában) felesége pedig a Védelmi minisztériumban dolgozott.Bár a politika jócskán belezavart Muse és családja életébe a könyv mégsem terhel minket száraz politikai tényekkel,mégis világosan megértjük,hogy Panamában elnyomás alatt éltek az emberek,diktatúra uralkodott-az embereket ha nemtetszésüket esetleg nyilvánosságra hozták,másnapra eltűntek,a börtönökben szinte csak politikai foglyok voltak,akiket halálra kínoztak.

Muset úgy próbálták megtörni,hogy a szeme láttára kínoztak halálra egy foglyot,miután pedig egy villáskulccsal átszúrták a mellkasát,közölték a férfival,hogy rá is ez vár....

9 hosszú hónapig tartott a rémálom Kurt Muse és családja számára...ez idő alatt a család , a barátok,és az Amerikai egyesült államok mindent megtett azért ,hogy a férfit elengedjék.Kimberly Muse lánya egyenesen Bush elnöknek írt levelet.

Családját ugyan kimenekítették Panamából de Muse kiszabadítására tett összes kísérlet hiábavalónak tűnt.Időközben Panamában megpróbálták megdönteni a hatalmat és a véres kezű diktátort eltávolítani,de hamarosan a hadsereg visszaszerezte a hatalmat és öldöklésbe kezdtek-Muse minden egyes reggel úgy ébredt,hogy az éjszakát már nem éli meg....mígnem egy éjszaka elszabadul a pokol...

Elég sok szereplő feltűnik a könyvben mégis könnyedén lehet követni a történetet.

A történet 1989-ben játszódik,de Muse és az író csak 17évvel később írják meg a történetet.

Tavaly a Spektrum TV csatornáján egy órás dokumentumfilmben mutatták be a történteket.

Scharten-Antink - Giorgione

„Zúgnak a harangok! Hirtelen kondult meg mindahány, és mint förgeteg, beléhasítanak az őszi délután álmatag csöndjébe. Fönt, a San Marco harangtornyában szinte mámorosan kavarog a zengő-bongó hangorkán. Válaszul a tér túlsó végéből fölcsendül a San Geminianó éles, átható csengettyűszava.”

Giogio da Castelfranco (1477/78-1510) a reneszánsz vezető velencei mestere. Az életrajzi adatok meglehetősen hiányosak. Életműve nagy részét alig több mint tíz év alatt alkotta.

Scharten-Antink könyvében Giorgionét gyerekként ismerjük meg, amint máshogyan szemléli az őt körülvevő világot. Elbűvöli a színek és formák játéka, a zene szeretete. Már ekkor gyönyörűen énekel, és varázslatos hangja egész életében vele tart. Bellini mester egyengeti kezdeti próbálkozásait a festészetben, és Giorgione gyorsan tanul. Mestere minden szavát issza és tiszteli. Gyakran énekel a műhelyben, hogy felpezsdítse a munkával töltött órák hangulatát. Amikor a sjaát útjára lép, olyan kérdések kezdik foglalkoztatni amelyek a festészetet a többi művészeti ág fölé sorolják. Nagy kihívásnak tekinti, hogy hogya lehetne a szobrok három dimenziós varázsát a vásznon is létrehozni. Ifjúként Giorgione találkozik a mindent elsöprő szerelemmel, Ceciliával, akit azonban apja máshoz ad feleségül, mert nem bízza lánya jövőjét egy festőre. Cecilia iránt érzett szerelme az utolsó percig elkíséri, szenvedését enyhítendő több képben megörökíti vonásait, hol Mária, hol Vénusz alakjában, de alkotását sosem találja méltónak Ceciliához. Giorgione rövid élete alatt Velencében többször pusztít a pestis, és végül a festőt is eléri a gyilkos kór.

Ez a történet a festészet a zene és egy nő iránt érzett szenvedély egyvelege. Vermes Magda csodálatos fordításának köszönhetően olykor-olykor vissza kell ugrani egy bekezdés elejére, hogy élvezzük a nyelvezet szépségét. Giorgione élete maga a színtiszta alkotóművészet, melynek ihletője egy nő. A könyv oldalait olvasva a korabeli Velencében barangolhatunk, meghallgathatjuk a Szent Márk tér harangjainak csodálatos játékát.

Claire Tomalin: Jane Austen: A Life

Jane Austenre a legtöbb olvasó úgy gondol, mint egy bájos, de semmiképpen sem szép, halk szavú vénkisasszonyra, akinek meglehetősen eseménytelen élete volt. Claire Tomalin rendkívül olvasmányos életrajzában ennek az ellenkezőjét akarja bizonyítani. Az írónő egymás után cáfolja meg az Austen körül kialakult mítoszokat. Legfőbb forrása pedig maga Jane Austen. Nem is annyira a művei, mint inkább a levelezése. Már ami megmaradt belőle.

A legelső tévhit, amit Tomalin el akar oszlatni, hogy Jane Austen úgy nézett volna ki, ahogyan nővére, Cassandra egyik vázlatán ábrázolja. De mivel a kortársak, és a családtagok visszaemlékezései annyira eltérnek egymástól, újabb, pontosabb portréval ő sem tud szolgálni. Ugyanakkor kapunk egy másik portrét, amely messze túlmutat a külsőségeken. Kiderül, hogy miközben hősnői szavai mögött elvétve felvillannak Jane Austen nézetei, ő maga nagyon is sokban különbözött világhírű teremtményeitől. Csípős nyelvű, olykor megkeseredett, depressziós nő volt, akinek a környezete nagyra értékelte a humorát. Tökéletes nagynéni volt, aki ha kellett, izgalmas játékokat eszelt ki, ha kellett, hasznos tanácsot adott unokahúgainak és unokaöccseinek.

Természetesen az élete sem volt olyan eseménytelen, mint azt gondolnánk. A legváratlanabb pillanatokban kellett elhagynia az otthonát, ami nagy érzelmi megrázkódtatásokkal járt. Egy ízben szándékosan eltávolították tőle szerelmét, mert a házasság anyagilag előnytelen lett volna a férfi számára, évekkel később pedig ő maga bontotta fel eljegyzését egy másik férfival, miután meggondolta magát egy éjszaka leforgása alatt.

Az közismert tény, hogy Cassandra, a nővére kíméletlenül elpusztította Jane Austen leveleinek nagy részét. A könyv végére azonban megértjük, hogy csupán húgát, és családja többi tagját akarta ily módon védelmezni. Oly sok örökössel ellentétben, Cassandra tökéletesen véghezvitte Jane Austen akaratát.

A megmaradt levelek és visszaemlékezések alapján Claire Tomalin regényes formában tárja elénk az írónő regénybe illő alakját, Jane Austen életének meghatározó témái köré szőve történetét. De az életét övező rejtélyek továbbra is rejtélyek maradnak.

Bertrand Meyer-Stabley - Az igazi Audrey Hepburn

Audrey Hepburn abszolút divatikon, legenda, oscar díjas színésznő. Sok szerzőt megihletett, életéről filmet is forgattak, de milyen is volt valóban Az igazi Audrey Hepburn? Ebből a könyvből megtudhatjuk. A könyv igazán olvasmányos és nem tömi tele a fejünket az évszámokkal. A történet lebilincselő, megemésztendő, szárnyaló, csodálatos és szomorú. Audrey a külvilágnak csak egy elegáns, őzikeszemű, gyermeki bájjal megáldott csillogás, de valójában ismerte az árnyékos oldalt is. A könyvben a kortársak, barátok, férjek, kollégák vallanak nyíltan és őszintén arról, hogy milyen is volt valójában ez a törékeny díva.

Korai Évek

Audrey Hepburn 1929-ben Brüsszelben látja meg a napvilágot, Joseph Ruston és Ella van Heemstra bárónő gyermekeként, Audrey Kathleen van Heemstra Ruston néven. Félénk visszahúzodó, energiával teli gyerek volt. 1935-ban apja elhagyja a családot és ez Audrey-n mély sebet ejt, amit egész életén át hurcolni fog. 1935-1938 egy leányiskolába járt, majd balett órákat vesz. Audrey sovány, a korához képest magas gyerek volt. Nem egy született táncostehetség, de szorgalmával és vele született bájával már az első előadáson lenyűgözi a közönséget, olyan mint Degas egyik kis táncosnője. 1940 május 10-én a németek átlépik a Holland határt és Így Audrey-t is eléri a háború. A Van Heemstra-k birtokait, vagyontárgyaikkal együtt 1942-ben kobozzák el, így a bárónő lányával egy szerény lakásba kényszerül menekülni. A Bárónő csatlakozik az ellenálláshoz és ebben Audrey és féltestvére is követi. 11 évesen kódolt leveleket továbbít cípőtalpába rejtve az angol légi úton érkező csapatoknak. Az ellenállás központja ekkor az Arhnemi Konzervatórium, ahol a gyerekek szolgáltatják a tökéletes álcát. Audrey szenvedélyesen folytatja a táncot. 12 évesen önálló koreográfiával adja elő Moszkovszkij Szerenádját. 1941-től kezdődően Hollandiában folyamatos a zsidók deportálása, üldözése, kivégzése. Mivel Audrey zsidó származású, ezért mélyen megérintik az események. A háború vége felé amikor a szabadság szele már elér Audrey-hoz a német rendőrség intézkedéseket tesz a nők begyűjtésére. Audrey évek óta szenved a rossz táplálkozástól, le van gyengülve, de amikor lehetősége adódik rá megszökik a német katonák karmai közül és egy nedves sötét pincében rejtőzik el. Több napot tölt itt és nagyon leromlik az állapota. A háború végéig vérszegénység, sárgaság és asztma kínozza. Egy éjszaka Audrey előjön relytekhelyéről és megkeresi anyját. A háborúnak 1944 karácsonya előtt lesz vége.
Audrey így vall háború végéről:„A szabadság valami olyan volt, amit érzékszerveivel érzékel az ember. A szabadságnak angol cigaretta illata volt.”

A színésznő

A Háború után Audrey élete is jóra fordul. 1945-ben Amszterdamba költözik, majd 48-ban Londonba és balettot tanul. Több kisebb darabban játszott, tánckari szerepeket kapott. Majd 1951-ben kiválasztják a Gigi című Broadway-darab főszerepére és elindul a világhírfelé. Ezt követően sorra kapja az ajánlatokat. Az első főszerepéért a Római Vakációban megkapja az Oscart. Teljesen belopja magát a nézők szívébe, kislányos de mégis előkelő stílusával. 1953-ban kezdődik egész életén át tartó együtmműködése és barátsága Hubert de Givenchy-vel. Olyan filmekben játszik főszerepet mint az Álom Luxuskivitelben és a Funny Face. Audrey divatikon és világsztár lesz. 1954-ben megy feleségül Mell Ferrerhez és többszöri sikertelen próbálkozás után életet ad első fiának Sean-nak. Férjétől 68-ban válik el és még ebben az évben összeköti életét Andre Dottival aki második gyermekének Luca-nak az apja. Második házassága is zátonyra fut és 80-ban megismeri Rob Wolders-t akivel haláláig él együtt.

A nagykövet

1988–tól kezdve Audrey a gyermekek megsegítésének él. Az UNICEF nagyköveteként járja a világot és hírnevét jótékony célokra használja. Eljut Szomáliába, Vietnámba, Hondurasba és Etiópia éhezés sújtotta területeire. Audrey-t megrendítik a látottak, a gyermekek éhezése, betegségek és a pusztító szegénység. 1993-ban hal meg rákban és még utolsó gondolatai a szegény gyerekek felé fordulnak.

Hubert így vallott Audrey-ról:

„Az élet keményésge ellenére Audrey meg tudta őrizni magában gyerekkora egy részét. És azzal töltötte, az életét, hogy megpróbálta nekünk átadni ezt a varázslatot. Ez tette őt tündérré, kedves varázslónővé, aki szeretetet és szépséget ihletett. Az ilyen tündérek soha nem halnak meg egészen.”

2000-ben filmet forgattak az életéről The Audrey Hepburn Story címmel.

Filmjei

1948 Nederlands in 7 lessen
1950 One Wild Oat
1951 Laughter in Paradise, Young Wives' Tale, A Levendula-dombi csőcselék
1952 The Secret People, Monte Carlo Baby , Nous irons à Monte Carlo
1953 Római vakáció
1954 Sabrina
1956 Háború és béke (film)
1957 Mókás arc, Délutáni szerelem
1959 Zöld paloták , Egy apáca története
1960 Kitaszítva

1961 Álom luxuskivitelben, A gyerekek órája
1963 Amerikai fogócska
1964 Párizsi mesék, My Fair Lady
1966 Hogyan kell egymilliót lopni?
1967 Ketten az úton, Várj, míg sötét lesz
1976 Robin és Marian
1979 Vérvonal
1981 They All Laughed
1989 Örökké

Hivatalos website: http://www.audreyhepburn.com/

Domnica Radulescu: A Trieszti Gyors

Mona 17 éves és imádja a hosszú nyarakat, alig várja, hogy kiszabaduljon Bukarestből és vidéken élvezze a nyugalmat. A Kárpátok lábánál nemcsak a gyermekkor vár rá, hanem az első szerelem is. Monát ekkor még nem zavarja a politika és nem foglalkozik a jegyrendszerrel, a nehézkes megélhetéssel. Aztán mikor újra eljön az ősz, Mona szembesül a Ceausescu uralom minden velejárójával. Mivel apját azzal vádolják, hogy ellenálló, az egész család veszélybe kerül, Monát nap mint nap követik a fekete bőrdzsekis alakok, van mikor sötét kapualjakban a falhoz szorítva ígérnek neki biztos halált... Az iskolai szünetek alatt lélegezhet fel, amíg Mihai karjában elfelejti a nehéz napokat. Ám hamarosan mindenki óva inti a fiútól, mondván nem csak az érzelmei vezérlik. Mona rettegni kezd, rémálmaiban Mihai nevetve vágja el a torkát.

A szülei egy idő után úgy gondolják, addig míg nem történik komolyabb tragédia, Monának el kell hagynia az országot. Mona úgy indul útnak, mintha csak egy ismerőshöz indulna, hiszen ha elkapják azonnal kivégezték volna. Még Mihai-tól sem búcsúzik el, tartva attól, hogy a fiú elárulná annak ellenére, hogy Monának megszakad érte a szíve.

Kezdetét veszi a nagy utazás, amely végén Mona Amerikába a lehetőségek országába jut...de mindig visszasírja a családját, a barátait, szerelmét, a Kárpátok hűs hegyeit...Nincs nap, hogy ne gondolna szerelmére, aki talán már nem is gondol rá. Mona ugyan felépít egy életet, de önmagát mindig kívülről látja, mintha csak egy filmet nézne, gépiesen dolgozik, él, tanul. Egy skót fiú feleségül veszi, ám Mona nem leli a keresett boldogságot....Vajon mikor térhet vissza hazájába, mikor kérdezheti meg végre Mihai-t, hogy tényleg szereti-e, mikor mehet úgy végig az utcán Romániában, hogy senki sem lopakodik utána?

Mona 20-év után visszatér Romániába és mindenre választ kap.

A történet eleje nekem kissé lassúnak tűnt, és furcsa volt a sok tőmondat.

Remek korképet kapunk a Ceausescu uralma alatti életről - anélkül, hogy belebonyolódnánk a politika útvesztőjébe. Mona azoknak az embereknek az életét meséli el, akik szerencsésnek mondhatták magukat, hiszen biztonságban voltak, míg az otthoniak nap mint nap rettegtek. De nekik egyedül, magányosan kellett megállniuk a lábukon egy másik országban, és csak reménykedhettek, hogy egyszer visszatérhetnek a családjaikhoz.

Kiadó: Athenaeum