2008. március 31., hétfő

Javier Moro : Indiai szenvedély

Nagyon szeretem az igaz történeteket, nos ez a könyv olyannyira igaz, hogy a kötet közepén jó pár oldal eredeti fotó is van.
Anita Madridban egy zenés kávézóban táncol - így próbálja anyagilag támogatni a családját, és mint a mesékben jön a királyfi illetve egy indiai maharadzsa Jagatijt Singh, aki nemcsak elhalmozza a 17 éves lányt ajándékokkal, hanem házassági ajánlatot is tesz a szülőknek, akiket persze elvakít a mesés gazdagság......

Egy igaz történet egy fiatal lányról, aki megismeri India hagyományait, és a szerelmet(?), sokszor magányos, és hiányzik a családja de igyekszik férje kedvében járni, és még akkor sem keseredik el mikor rádöbben, hogy valójában Ő már az ötödik feleség nem az első!! Közben igaz barátokat lel, és India szörnyű, barbár oldalával is megismerkedik.
Megtapasztalja az igazi szerelmet - ami egyben azt is jelenti, hogy mindent elveszít amit eddig elért....

Szintén letehetetlen könyv, mert bár azt hisszük egy unatkozó hercegnő életrajzát tartjuk kezünkben, a történet alaposan rácáfol erre.

Üdv.Csenga

Török Miklós: Kutyadolgok

Megfogadtam, hogy én leszek az, aki a (főleg) kortárs magyar irodalmat fogja itt népszerűsíteni. Nem ígérem, hogy nem fogok elcsábulni egyéb művek irányába, de legyen az én névjegyem a magyar irodalom.
Török Miklós magyar. Igaz, a mai Románia területén született. (S ha jól tudom, Németországban él). A könyv címe kettős tartalmat hordoz magában, és nem is kell csalódnunk. Valóban a romániai magyarság "kutya"sorát bámulatos egyszerűséggel és természetességgel, iróniával és humorral bemutató könyv párhuzamos története egy boxeré, aki mindvégig hű társa "véletlenlettgazdájának". Az első kutyánk nekünk is boxer volt, így talán érthető, miért is áll különösen közel a szívemhez egy boxer története, de ettől függetlenül is ajánlom mindenkinek ezt a letehetelen olvasmányt. Arra azért készüljetek fel, hogy a végén én konkrétan igazi könnyekkel sírtam...

Jonathan Stroud: Ptolemaiosz kapuja

"A harmadik könyv nőtt a legjobban szívemhez, ebben nincs semmi kétségem. Az érzelmi fonal sokkal erősebb mint az előző két könyvben, de a megszokott „Bartmaeus stílus” azért jelen esetben is sziporkázóan humoros. A történet szerint Angliában teljes a depresszió, hiszen Anglia háborúban áll Amerikával. Egyre többen lázadnak fel a mágusok ellen, mindezt sztrájkokkal és gyűlésekkel kinyilvánítva. Újra feltűnik Kitty, aki mit sem változott elszántságban, és akaraterőben. Bartimaeus egyre jobban gyengül, már alig van ereje pedig most minden eddiginél jobban szükség van a segítségére. Nathaniel érzelmileg nagy változásokon ment keresztül és már inkább felnőttként viselkedik mint 17 éves kamaszként. Nyitottságának köszönhetően sok olyan dolgot is észrevesz amit, eddig elvakultságának köszönhetően nem ismert fel, és ennek hála London megmenekülhet a… Jobb ha többet nem mondok, olvassátok el! :D "


A trilógia honlapja: http://www.bartimaeustrilogy.com/

Itthon az Animus kiadó gondozásában jelent meg.





Eredeti cím: Ptolemy's gate



Borostyán, 2007. február

Sara Gruen: Vizet az elefántnak

Csenga véleménye

Nos ez egy tipikusan olyan könyv ami mellett első ránézésre elmegyünk, de ne tegyük! Amikor először megláttam egy katalógusban, jót mosolyogtam a cimén- "még hogy vizet az elefántnak nahát milyen kis lökött történet lehet ez?"

A történet egy idősek otthonából indul, ahol Jacob már a halált várja,de egy nap mikor cirkusz érkezik a városba és pont az idősek otthonával szemben, Jacob újra élni kezd, és emlékezni..... Azért is kedvencem ez a könyv mert nemcsak egy különleges emberi sorsot mutat be, hanem kapunk egy nagy adag pluszt is. Egy olyan világba pillanthatunk be ahol nem hétköznapi dolgok történnek, és ugyan ki az aki nem szereti a cirkuszt? A cirkuszt ahol mindenkinek megvan a helye a dolgok rendszerében, ahol elég egyetlen homokszem, hogy a gépezet elromoljon.

És ha ez még nem elég akkor, egy tiltott szerelem, és persze rengeteg okos, szerethető, állat és főként egy elefánt:) Aki csak lengyelül tud:)

A történet közben fény derül a könyv furcsa cimének mivoltára is.

Számomra letehetetlen volt a könyv,minden oldal tartogatott meglepetést,és nem várt fordulatot. És ha manapság megkérdezik mi a kedvenc állatom, már gondolkodás nélkül vágom rá,hogy az : Elefánt:)

Üdv:Csenga


Bejegyzés ideje: 2008 március 31.


Borostyán véleménye

Jacob Jankowski jó ember, bár néha dühbe gurul ha nem kapja meg a járókeretét, vagy rágásra alkalmatlan "bébipapi" van ebédre, aminek ugyanolyan íze volt mint tegnap. Jacob ekkor 90 vagy 93 éves. Maga sem tudja biztosan. Az idő már nem lényeges számára, már csak emlékezik és vágyakozik. Egy napon egy cirkusz veri fel sátrát az idősek otthonával szemben. Ez beindít egy folyamatot, és Jacob nem tud tenni ellene, elkezd emlékezni azokra az időkre, amikor sorsa mindörökre megpecsételődött.

Jacob Jankowski jó tanuló. 23 éves és nincs más dolga, mint túljutnia a záróvizsgákon, hogy édesapjához hasonlóan állatorvos válhasson belőle. Egy tragédia azonban mindent megváltoztat, egyedül marad a világon, egy fillér és diploma nélkül. A ’30-as években járunk ekkor, Amerikában a Gazdasági Világválság még javában érezteti negatív hatásait, amikor a szesztilalom következtében a csempészés jó üzletág volt és ami legfőbb: ekkor volt a cirkuszi élet csúcspontja.

Bóhocok, artisták, állatidomárok, egzotikus vadállatok, fura külsejű emberek és rengeteg háttérmunkás vagonokra felpakolva, állandó mozgásban, pihenő nélkül. Jacobnak szerencséje van, felveszik a cirkuszba mint állatorvos, de neki is ugyanúgy meg kell fognia a munka végét mint bárki másnak.

Megismerhetjük Al bácsit a lelketlen cirkuszigazgatót, Augustot a kétarcú állatigazgatót, bájos feleségét Marlenet akit mindenki szeret és a porondmunkásokat, akik arctalanul a háttérben gondoskodnak a népek szórakoztatásának zökkenőmentességéről. Nekik jár a legtöbb szidalom, a legnagyobb spórolás és az életük is folyamatosan veszélyben van.

Jacob észrevétlenül szerelmes lesz valakibe akibe nem lenne szabad, és ez veszélybe sodorja, nem csak őt, barátait is. Egy nap végül a tragédia bekövetkezik és sokan meghalnak. Jakob mindent látott és mindent hallott, de nem beszél róla évtizedeken át. Egészen mostanáig. Nekünk elmeséli.

Mindent egybevetve olvasmányos és izgalmas könyvre sikeredett. Rengeteget megtudhatunk az akkori cirkuszi életről, az írónő alapos kutatást végzett az ügyben. De valahogy a csúcspont nem az igazi és a végével sem vagyok teljesen kibékülve.

Ezért csupán 8 csillaggal jutalmazom meg






Bejegyzés ideje: 2008. április 29.

Frissítés: Megfilmesítik a könyvet! Reese Witherspoon (Marlena) és Robert Pattinson (Jacob) főszereplésével már zajlik a forgatás. A cirkuszigazgatót Christoph Waltz játssza, aki a Becstelen brigantikban alakította a roppant "megnyerő és szimpatikus" Hans Landa-t. 2011-re jósolják az amerikai bemutatót. A rendező Francis Lawrence, akinek a Constantine a démonvadász és a Legenda vagyok című filmeket is köszönhetjük. A forgatókönyvet Richard LaGravenese írta, aki az U.i.: Szeretlek című könyvet is filmvászonra "firkantotta".

2010. július 09.

2008. március 29., szombat

Arundhati Roy: Az Apró Dolgok Istene

Karácsonyra kaptam ezt a könyvet. És ez lett az a könyv, ami emlékeztetett az olvasás csodájára, visszaadta nekem újból az élményt, melyre évek óta nem volt időm, alkalmam....
Pár nap alatt végeztem vele, egyik olyan könyv az eddigi olvasmányaim között, amit alig tudtam letenni, olvastam vonaton, reggeli indulás előtti lopott percekben, hajnalig...

A történet azért is áll közel a szívemhez, mert Indiában játszódik. Főszereplője Ammu, aki elhagyta férjét és egyedül neveli 7 éves ikreit, Ráhelt és Esztát. A cselekmény 2 idősíkon fut, a jelenben mutatja be 2 hét történéseit, a tragédia előzményeit és megtörténtét.... ezzel párhuzamosan a múltban is végigéljük a jelentős, fontos, meghatározó mozzanatokat. Tulajdonképpen egy lebilincselő krimi ez a regény, túlfűtött érzékiséggel, és nagyon találó, szemlélő jellemrajzokkal. Tökéletesen bemutatja az akkori India helyzetét. Az egyedülálló, önfeláldozó anya történetét. Aki élni szeretne, szeretni szeretne, és ezért 'fellázad' sorsa ellen. Fellázad a törvények ellen "melyek előírják, hogy kit kell szeretni. És hogyan. És mennyire."
A végifejlet, és a teljes kép csak a könyv legutolsó lapjain áll egybe, akkor kerekedik ki a történet úgy egészében; addig az olvasó képzeletére, beleélőképességére van bízva mit is gondol a helyzetről, a szereplőkről.

Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki egy izgalmas, tartalmas, érzelmekkel teli történetre vágyik.

Hallottam a könyvről, hogy nem elég egyszer elolvasni. Második olvasásra előkerülnek a szövegben elrejtett apró dolgok, apró kincsek, így teszik teljessé az élményt. Én eddig még nem jutottam el, de rajta van a listámon. Várom mindenkinek a véleményét, akit egy kicsit is megérintett ez a könyv.

Cham


2008. március 28., péntek

Jonathan Stroud: A Gólem szeme

Erről is írtam már egy leírást, ezt is bemásolom ide:"SPOILER veszély lehetséges! :

Újra együtt a nagy csapat. Míg Bartimaeus egy cseppet sem változott az évek során, addig Nathaniel aggasztóan sokat és hát ezt nem is hagyhatja szó nélkül a nagy dzsinn sem. Vicces beszólások és kötözködések terén a második rész az elsőt is jóval túlszárnyalja. Jelen esetben egy, a várost rombadönteni igyekvő gólem útját kell állniuk, ezzel egy időben egy elszabadult, igencsak furán viselkedő afritát is meg kell fékezniük. És ha ez nem volt elég, akkor még egy belső áruló megtalálása is sürgető feladatot jelent számukra.

Ráadául még az ellenállás is ahol tud csak keresztbetesz nekik, azok az állnok kis pernahajderek... vagy mégsem? Lehet, hogy a látszat eddig csalt? A válasz a könyvben megtalálható. Élvezetes és izgalmas minden sora! :)) "

Az író honlapja: http://www.jonathanstroud.com/

A trilógia honlapja: http://www.bartimaeustrilogy.com/

Itthon az Animus kiadó gondozásában jelent meg.





Eredeti cím: The Golem's eye
Borostyán, 2007 január

2008. március 26., szerda

Jonathan Stroud: A Szamarkandi Amulett

Igaz ezt a trilógiát még tavaly olvastam el, de annyira szeretem hogy ezúton szeretném nektek is a figyelmetekbe ajánlani. Egy könyves oldalon már értékeltem ezt a könyvet, így bemásolom ide, nem írnám le újra. :P

"Idei első könyvem. Pár hete már ott várt rám a könyves polcon (sokan vannak még így), de egy másik könyv lefoglalt engem hosszabb időre.

A könyv: Jonathan Stroudról - megvallom őszintén - még soha nem hallottam azelőtt. Ajánlani sem ajánlotta senki a könyvét, csak egyszerűen szemet szúrt a könyvtár legfelső polcán. Harry Potter könyv rajongó vagyok, és kicsit húztam a számat, amikor a hátlapon elolvasott rövid leírásban varázslókról és Londonról tettek említést.
[Figyelem! Esetleges SPOILER veszély lehetséges az alábbi sorokban ;-)]

Miután a könyv első 30 oldalán túl voltam már tudtam kár volt aggódnom. Ez az írás nem próbálja meg utánozni Rowlingot, egy teljesen más varázslóvilágba enged betekinteni. Ebben a verzióban a szellemek és démonok jóval nagyobb teret kapnak, a hatalmukról nem is beszélve. A történet két főhőse: Nathaniel a 12 éves kivételes tehetségű varázslótanonc, - aki büszkesége megsértését követően bosszút esküszik - és a címben feltűntetett Bartimaeus, egy dzsinn aki nem csupán a varázserejének, és találékonyságának köszönheti hírnevét, hanem a soha be nem álló szájának is. És ahogy azt előre sejteni lehetett e két személy fantasztikus párost alkotva, túljárnak felsőbbrendű mágusok, emberek de még démonok eszén is. De ne feledkezzünk meg a harmadik - igen fontos - főszereplőről, a Szamarkandi amulettről sem! Merthogy annak megszerzésért folyik a harc. Röviden összefoglalva: akinél az amulett, annak kezében az ország sorsa. Az írás igazán kellemes, és a történet igen frappáns. 4 nap alatt kivégeztem, pedig majdnem 500 oldal. Még a végére sem értem, már kivettem a könyvtárból a második részt is. Arról majd akkor bővebben ha már befejeztem, mert jelenleg is olvasom. És hogy ki a kedvenc karakterem? Ki más, mint Bartiameus!! :-))

A könyv hátuljára rányomtatták, hogy 12 éven felülieknek. Ez azért ajánlott életkor, mert folyamatos lábjegyzetekkel tette különlegesség Bartimaeus beszámolóit az író. A párhuzamos dimenziók megértéséhez is érettebb kor ajánlott."



Állítólag Sydney Pollack munkássága alatt film is készül belőle, melynek bemutatóját jelenleg 2009-re jósolják.

Az író honlapja: http://www.jonathanstroud.com/

A trilógia honlapja: http://www.bartimaeustrilogy.com/Itthon az Animus kiadó gondozásában jelent meg.



Eredeti cím: The Amulet of Samarkand
Borostyán, 2007. január

Lisa See: Hóvirág és a titkos legyező

Legyen ez a könyv az első a blogunkban, mivel ezt többen is olvastuk.

Én személy szerint sokáig haboztam, mire rászántam magam, hogy megvegyem ezt a könyvet. Bár többen ajánlották, és szinte csak pozitív véleményeket olvastam róla, mégis a magyar nyelvű kiadás borítója és a címe is elrettentett…Bár a tartalmát olvasva felkeltette az érdeklődésemet, mégis kicsit „ponyva” szagot éreztem, de kiderült, hogy tévedtem….

A történet két, a XIX. század elején született kínai lány barátságáról szól, az egyik lány, Liliom szemszögéből elbeszélve. Az elején nem tetszett különösebben, mert bár nagyon szép a nyelvezete, mégis olyan üresnek (személytelennek) tűnt a kislány beszámolója.

Az akkori kínaiak életét egyértelműen a hagyományok irányítottak. Az első mélyebb benyomás akkor ért, amikor Liliom a lábai elkötését mesélte el, ami nagyon sokkoló volt…

Na, innen már sokkal nagyobb érdeklődéssel olvastam tovább.

A két lány barátsága is a hagyományoknak volt köszönhető. Ez a kapcsolat is úgy jött létre, mint a házasságok akkoriban: két család egyezséget kötött, hogy a lányok laotungjai lesznek egymásnak, mert a születési számjegyeik és egyéb tulajdonságaik is megegyeznek…. A laotung nem szimpla barátnőt, hanem lelki társat, egy magasabb rendű kapcsolatot jelentett két nő között, akik egy titkos, csak a nők által használt nyelven leveleztek egymással - a történet hősei éppenséggel egy legyezőn (!) - így osztották meg egymással gondjaikat, örömeiket.

Ahogy haladunk előre a történetben, úgy lesz benne egyre több érzelem, már nem tűnik üresnek… Nyomon követhetjük, ahogyan a két lány megházasodik („természetesen” sosem látott, vadidegen férfiakhoz mennek hozzá), ahogyan gyermekeik születnek. Fény derül Hóvirág titkára is, ami kissé elbizonytalanítja az eddigi mély kapcsolatot közöttük.

Végül pedig egy végzetes félreértésnek köszönhetően megszakad a kapcsolat kettejük között, mely mindkettőjük lelkében súlyos válságot okoz. Sajnos a félreértés nem derül ki idejében és megkeseríti további életüket … Az igazságra csak akkor derül fény, amikor más késő…

Így az én szavaimmal, röviden leírva ez nem hangzik olyan egetrengetőnek, viszont az írónő tollából gyönyörű, szívbemarkoló történet bontakozik ki.

Napokig a történet hatása alatt voltam. Szerintem nagyon jól, az érzelmekre hatóan van megírva a sztori, én a 10-es skálán egyértelműen 10-esre értékelem… (Azt hiszem, bemászott a könyv a top 10-15-ömbe...;-)) Nem csak a hatásosan ábrázolt érzelmi vonal miatt, hanem mert egy olyan kultúrát, hagyományokkal teli világot mutat be hitelesen az írónő, amit eddig nem ismertem. Állítólag hónapokat, éveket töltött Kínában, hogy ott lakó őseinek életét, hagyományait felkutassa. Az írónő hivatalos weboldala: http://www.lisasee.com/
Várom a véleményeket :-)




Szeee