Blue Jeans: Ugye tudod, hogy szeretlek?

Kicsit több mint egy évvel az első rész után, úgy gondoltam ideje, hogy folytassam a trilógiát. Már csak azért is mert nagy meglepetésre a második és harmadik rész is megjelent, így egyben a két rész, egymás után elolvasva végre teljessé teheti a sorozatot.

Az első részt Dalok Paulának  kíváncsiságból olvastam el, anélkül, hogy véleményeket, értékeléseket olvastam volna róla. 

Azzal viszont tisztában voltam, hogy már nem az én korosztályomnak szól. Ennek ellenére nekem tetszett, mi sem bizonyítja ezt jobban mint a négyes osztályzat.

Aranyos sztori, tele szerelmi háromszögekkel, nyárral, és váltakozó időrenddel.

Tömören és velősen ez a második rész.

Az elején kicsit meghökkentem, hogy olyan szereplő is felbukkan akit Paula ismer, én viszont nem.

Aztán ahogy lapoztam párat máris a múltban, egy bizonyos nyaraláson találtam magam.

A szerző az olvasó figyelmét a folyamatosan mozgó ás változó szerelmi szálakkal próbálja fenntartani, ami nem is lenne baj, ha az első részben ezt a lehetőségét nem játszotta volna ki.

Kicsit unalmasnak éreztem, hogy újra ezzel élt.

Ennek ellenére van a sorozatnak egy aranyos bája, hangulata amiért kedvelem.

Sajnos a Cukorkák ebben a részben azért némi változáson esnek át, ez a csapatszellemnek nemigazán tesz jót.

Szeretem ha egy könyvben váltakozik a múlt és a jelen, a két idősíkon történtek nagyon izgalmasak is tudnak lenni, itt azonban legtöbbször csak összezavart.

A fejezet elején írt idő meghatározások idegesítettek, ugyan úgy mint az első részben, szerintem ezekre semmi szükség.

Végül is nyárra,  hintaágyba olvasva még mindig szórakoztató.

Értékelés: 10/6

Mary Nichols: A szökőkút

Az 1920-as évek végén kezdődik a történet.
Barbara és Penny egyetemisták, mindkét lány nagy vágyakat dédelget. Penny színésznőnek készül, Barbara festőművésznek.
Az iskolai szünet alatt azonban Barbara családjában olyan változások történnek, amik a régen szeretett otthonból a lány valósággal elmenekül, az egyetemet is félbe hagyja.
Penny testvére, Simon gyengéd érzelmeket táplál Barbara iránt. Viszont egy másik férfi, George, akinek határozottsága és elszántsága imponál a lánynak.(vagy csak gyorsabb volt mint Simon) teljesen leveszi a lábáról Barbarát, olyannyira, hogy nemsokkal megismerkedésük után az oltár előtt állnak.

George feltörekvő építkezési vállalkozó, aki minden erejét, és energiáját a munkába fekteti. Barbara tulajdonképpen ugyan olyan eszköz számára mint bármi más, ami a kitűzött célhoz segíti a férfit.
Talán Barbara és George még boldog is lehetne ha egy időre nem kényszerülnének egy fedél alá anyósával Elizabetthel.
A határozott és mogorva nő, semmilyen érzelmet nem talál Barbara felé, és a háztartásban sem enged változást, ami azt jelenti, hogy Barbara üresfejű bábunak érzi magát a házasságban. Munkát vállal, de persze anyósának ez sem tetszik. Hamarosan tesz is ellene, hogy Barbara a tisztességes asszonyok mindennapjait élje. Karöltve fiával dróton rángatják szegény lányt...

A történettel két bajom volt, egyik, hogy már az elején tudtam mi lesz a vége, a másik pedig az, hogy a fülszöveg miatt a könyv első fele érdektelen volt, túl sokat árult el.
 Barbara életéről, egyen elég annyi, hogy mozgalmas, a a házassága pedig furcsa alapokra épül.
Ahogy halad a történet egyre több szál fonódik a házaspár életének szövetébe, megnehezítve azt.


Azt vettem észre, hogy bár a szerző nagyon jó témákat talál, csak nem tudja átadni ezt nekem. A szereplők nem kerülnek közel hozzám, és annyira érzelem mentesen, szárazon ír, hogy unalmasnak hat.



10/6

Thierry Cohen: Jobb lett volna élni

2001.Május 8. A húszéves Jeremy szerelmi bánatában öngyilkos lesz. A tervébe viszont valami hiba csúszik, ugyanis magához tér, mellette a szeretett lány aki elutasította, de  most  már élete párja...minden szép és jó, az viszont igencsak ijesztő, hogy Jeremy semmire sem emlékszik...

A dátum 2002. Május 8.

Jeremy élete tulajdonképpen egy -egy napból áll, amikor magához tér és csak az biztos, hogy telnek az évek és mindig, minden teljesen új neki. Mondhatnánk, hogy átlagos a fel felvillanó életútja, elveszi feleségül Victoriát, aki miatt annak idején eldobta az életét, gyereke születik, költöznek, és a karrierje is beindul.

De ki az a férfi aki átaludja az életet? És ki az aki éli Jeremy életét? 

A legborzalmasabb az, hogy az egy-egy napra magához térő Jeremy egészen más ember mint akivel Jeremy minden ébredése alkalmával szembesül.

A történet eleje nagyon izgalmas volt, teljesen lekötött a sodrás, hogy vajon Jeremy mire ébred a következő alkalommal, milyen változás történetek az életében. Jeremy élete vagyis az az ámokfutás amit megismerünk belőle, az egyre durvább és szerintem attól még a legoptimistább ember is a kardjába dőlne. Ráadásul a könyv terjedelme miatt szinte biztos voltam benne, hogy a vége nagyon le lesz egyszerűsítve. Így is lett. Az alap ötlet jó volt, de a kivitelezésen lehetett volna még finomítani.

Egész olvasás alatt éreztem, hogy mi lesz a végkifejlet, mi is kellene tennie Jeremynek, hogy megszakadjon ez az életnek nem igazán nevezhető szenvedés. 

A szerző szerintem misztikusra szerette volna venni a dolgot, de az elején túlságosan is nagy falatokat dob az olvasónak, a végére pedig már csak morzsák maradnak, így nem volt akkora hatása a befejezésnek.

J. Sterling: Hibátlan játék

Nincs problémám a kiszámítható történetekkel, a romantikus, szerelmi sztoriknál ugye borítékolva van a boldog végkifejlet, de egyáltalán nem mindegy, hogy milyen módon van megíva.

Próbálkozom ezzel a műfajjal, mert igenis vannak itt is gyöngyszemek, de ezúttal is egy hibás gyöngyre bukkantam.

Azt már megszokhattuk, hogy az ilyen történetek zömében a lány álomszép, a fiú is tökéletes, esetleg kicsit agresszív és gondjai vannak az érzelmek közlésével.

Tulajdonképpen kár részletesebben elővezetnem a sztorit, mert klisék halmaza.

A gyönyörű Cassie sosem akar a nagyképű, beképzelt, macsó, és szexi Jack barátnője lenni, dehogy áll be a nyálcsorgató lányok sorába. Ennek ellenére egymás karjaiba sodorja őket a szerelem vagy mi.

Ehhez asszisztál Cassie barátnője, és Jack öccse.

Egyébként nem sok minden történik velük, általában kilépnek vagy épp belépnek valahová ahol Jack is tartózkodik, vagy meccsen ülnek - Jack baseball játékos. Erről a remek sportágról is vannak unalmas részek a könyvben,

Aki szereti a szappanoperák világát, azt ahol sokadik rész után sem történik semmi eget rengető és a stílus egyszerű, annak jó kikapcsolódást lehet a könyv. Engem csak untatott a sok ismétlés.
Én is szoktam káromkodni, úgy egy hónap alatt csúszik ki annyi a számon, mint itt egy oldalon!

"...csak néztem rá ellenségesen, szűkre húzott szemmel." - Cassie nincs tisztában azzal, hogy ez szemizélés korai ráncokat jelent!

"Gyorsan összehúztam az ajkamat" - Ezt muszáj nekem is megtanulnom!!!!

"...elégedetten szemléltem, hogyan feszül a popsim ívére a csípőfarmerem." - Hova, mi feszül??

"Cicus!" -mijáúúúúúú.

10/3

Erika Robuck: Hemingway lánya

"Az öngyilkosokat őrültnek tartják, de nem pont Einstein mondta, hogy az őrültség annyi, mint ugyanazt tenni  újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen?
Talán éppen azok az őrültek, akik annyira élni akarnak."

Tény, hogy Hemingway élete munkássága mindig is érdekelt, de a könyv borítón szereplő szöveggel ellentétben nem lettem az író rabja...de nem is ez a lényeg. Biztos vagyok benne, hogy Hemingway karizmatikus férfi volt, sok emberre volt hatással attól függetlenül is, hogy sok szerzővel ellentétben már életében is népszerűek voltak a könyvei.
Akárcsak Paula McLain, (A Párizsi feleség)  Robuck is nagyon hiteles , érzékletes képet festett Hemingwayről. Nagyon jól felépített történet, ahol a képzelet és a valóság tökéletesen összesimul.

Ezúttal nem egy feleség, hanem egy háztartási alkalmazott szemén keresztül jutunk közelebb Hemingway éltéhez, Key West -en , ezen a csodálatos üdülő paradicsomban. Ahol a helyiek és a háborús veteránok nyomorognak, viszont a gazdagok kerti partykat adnak és méregdrága hajóikon ringatóznak.

Mariella apját gyászolja, közben próbál minden lehetséges módon pénzt keresni, hogy eltartsa anyját és két kishúgát. Mariella cigizik, ha kell bokszmeccsekre jár fogadni, és imádja mindazt amit egy csónak és a végtelen víz jelent.

Hemingway alkalmazza a lányt, aki akaratlanul is bepillantást nyer a férfi második házasságába, és persze nemcsak az idillt látja... az önbizalom hiányos Pauline mindenre és mindenkire  féltékeny akire Papa vagyis Hemingway időt szán.


A történet elején nekem Mariella nagyon ellenszenves volt, ahogy Hemingway bűvkörébe került elment a józan esze... látta a gyerekeket, a feleséget, hamar kiismerte a csélcsap , öntörvényű egoista férfit, mégis jó időbe telt mire meglátta azt a férfit aki érdemes volt a szerelmére.
Engem nagyon érdekel, hogy Hemingway miért szeretett nősülni? És a nők miért szerettek hozzá menni??

"Miközben a lány elnyomta a harmadik csikkjét is, egyre inkább azt érezte, hogy megveti Hemigwayt. A folyamatos dicsekvése a gazdag férfiak körében, a helytelen rasszista beszéde, a reklamálása a kritikák miatt, az eltúlzott afrikai vadászatai, a Jinnyvel való flörtölése, az, ahogyan arcátlanul sütkérezett az ő vonzalmában a felesége közelében -mindettől összement a szemében. Régen olyan kivételesnek tűnt, most pedig csak egy napbarnított, jóllakott, önmaga táplálta élő legendának."

Szerencsére a történet a végére jó irányt vesz, minden kitisztul a lány körül, és reálisan kezdi látni a körülötte élőket, köztük az írót is.


10/10

Horace McCoy: A lovakat lelövik, ugye?

Néha kezembe akad egy-egy ilyen régi kötet, amit nagyon nem bánok. A sok új és szép kiadás mellett jó néha olyat is olvasni ami már akkor megjelent amikor én még meg sem születtem.
A példány amit kölcsönkaptam mindössze 98 forintba került- hihetetlen, ugye? Ma mit kapunk ennyi pénzért?? Könyvet biztosan nem.

Amit sajnálok a könyvvel kapcsolatban az az, hogy rövid, a másik dolog pedig, hogy nincs új kiadása- és ezt azért sajnálom, mert így sokkal több emberhez jutna el ez a remek történet, amiben nincs se boldogság, se vidámság, de a sok szomorúság mellett, van benne valami életszagú, valami nyers, ami miatt kíváncsiak vagyunk rá.

1935-ben halálra ítélnek egy fiatal férfit, Robertnek azért kell meghalnia amiért segített meghalni valaki másnak, egy lánynak Gloriának.

Hogy, hogyan zajlott a gyors, tőmondatokban ábrázolt bírósági ügy, és, hogy mi zajlott a gyilkosság előtt, ezt foglalja össze a vékonyka kötet.

Robert és Gloria véletlenül ismerkednek meg, mindkét fiatalnak nagyra törő vágyai vannak, Gloria színésznőnek, Robert filmrendezőnek készül, semmijük sincs csak az álmaik. A napi többszöri étkezés, ingyen ruha, és fődíj miatt beneveznek egy maratoni táncversenyre.
A verseny nemcsak lötyögést jelent a színpadon, a szervezők hihetetlen dolgokat találnak ki, hogy minél népszerűbb legyen az esemény. Majd' két óra táncolás után, csupán tíz perc pihenő jut, ezen kívül esténként versenyfutást is rendeznek, ahol az utolsó pár kiesik a versenyből.. de van itt esküvő is, sőt minden páros örül ha patronáló áll mellé, így juthatnak ruhához, de akár ingyen sörhöz is.

"Az a baj, hogy pont olyan ez az egész, mint egy körhinta. Amikor kiszállunk belőle, pontosan ott vagyunk, ahonnét elindultunk."

Szinte süt a lapokról a szomorúság, ennek ellenére nem bántam meg, hogy elolvastam, szerintem sokkal nehezebb elérni ezt a hangulatot, mint a boldogságot, örömködést átadni.

Gloria és Robert karaktere remek lett, akárcsak a Santa Monicai táncverseny érzékeltetése is. (Vajon, tényleg rendeztek akkoriban ilyen maratoni táncversenyeket??)

A pici könyvben megannyi dráma , és sors rajzolódik ki, és fonódik össze. Olvastam volna még.

A könyv szerkesztése, a mondatnyi információk miatt még inkább siet az ember az olvasással!

A könyv végére pedig fény derül a fura címre is.

10/10

Anthony Capella : A Kávék költője

Amikor egy nő kávét ad egy férfinak, az iránta érzett vágyát mutatja ki vele."

Nagyszabású, lehengerlő, stílusos, gördülékeny, izgalmas és humoros-ez mind-mind ez a nagyszerű könyv, ami olyan mint egy pompás színházi előadás, remek szereplőkkel, és lélegzetelállító díszletekkel.

Robert Wallis a bohó, örökké izgalmakat kereső főszereplőnk utazásainak, szerelmeinek, kalandjainak társai lehetünk.

Megfordulunk London költői negyedibe, bordélyházakban, Afrika vadregényes tájain, és a sivatagban. Ülünk kényelmes fotelben, kávés zsákokon, teveháton, vagy éppen hajón.

"Érdekes, ugye, hogy az ember megtesz ekkora utat, lát ennyi mindent, és mégsem az újdonságokon és furcsaságokon elmélkedik, hanem azon, amit otthon maga mögött hagyott..."

A véletlen sodorta a kávét Robert útjába, vagy éppen fordítva... nem számít, mert  Robert az örökös adósságokban tengődő bohém huszonéves, kapva kapott az alkalmon, hogy egy családi vállalkozás egyik támogató karja legyen és a Pinker családnak segítsen összeállítani egy kávé kalauzt, amely egységes rendszerbe tömöríti a sok-sok kávét, hogy bárhol a világon kóstoljanak egy-egy fajta kávét, mindenki tudja milyen az a mogyorós aroma, vagy szegfűszeges utóíz.

Már elég lett volna ha csak a kávék világába repít el ez a gyönyörű regény, de ennél sokkal többet kaptam. Robert révén egy csomó érdekes emberre és számtalan érdekes helyre nyertem bepillantást.  Oscar Wilde, Thomas Lipton, Richard Burton is feltűnik a könyv lapjain.

"Ez a rengeteg szakértelem, mind a maga szolgálatában, Robert. És a hatalmas vagyon, amire szert tehet, egy gyönyörű nő, akit elnyerhet, történelem, amit maga írhat. Ó, hogy irigylem magát, fiatal barátom!"

 Londonban kávéztunk, Afrikában a helyi törzsek szokásait bámultam szájtátva. Robert szerelmes lett majd csalódott, hogy még szerelmesebb lehessen, versengett egy előkelő úrilányért, egy színes bőrű rabszolgalányért, hosszú leveleket írt, és a humora sosem hagyta cserben, akármilyen pácba is került valahogy mindig a talpára esett.

"Fent valahol,Afrika magas hegyei között mind a mai napig van talán egy falu, amely élvezi az újratölthető szódásszifon, egy fa vécéülőke, a The Yellow Book 1897.áprilisi száma, egy csorba Wedgwood kávéscsésze , egy tucat Remington írógép és a civilizáció más különféle alkalmatosságai által nyújtott előnyöket."



10/10

J. A. Redmerski: A Soha határa

A Gyönyörű sorscsapás, Dublin Street, Egyszeregy  után itt az újabb baklövésem... bár a felsoroltak közül még ez volt a legolvashatóbb, sőt mi több voltak részek amik kifejezetten tetszettek.

Vigyázat, sok-sok cselekmény leírást tartalmaz!!!!!

Ebben a történetben már kissé idősebbek a szereplők, Camryn húsz, Andrew huszonöt éves. Mindketten menekülnek...szó szerint. Egy buszon ismerkednek meg amíg a busz járatok amik átszelik Amerika államait, van idő az ismerkedésre.
Camryn barátja meghalt, testvére börtönben ül, anyja a férfiakat próbálgatja, ki lehetne az új társa, barátnője fiúja pedig rámozdul szegény főhősünkre. A lány besokallva a sok-sok problémától találomra buszra szál, hogy minél messzebb legyen az otthonától.
A buszon, minő öröm feltűnik a jóképű, tetovált, laza srác Andrew-beszélgetnek, zenét hallgatnak...aztán kiderül, hogy a srác apja haldoklik, és a fiú a kórházba "siet".

A történet jó része, az volt, hogy itt a testiségen kívül azért volt valódi ismerkedési szakasz, volt jó pár meghitt pillanat, vagy éppen humoros rész, és tetszett az is, hogy csak úgy neki indulunk a nagyvilágnak, hátunk mögött hagyva a szürke hétköznapokat.

A baj az volt, hogy ahogy haladt a történet egyre csökkent a színvonala, na meg a bébi és moccanatlanul szavaktól már sikíthatnékom volt. Sajnos megint előtérbe került, a szex, ennek is a vulgárisabb része. Amit le lehetett volna írni szépen, vagy éppen finoman, azt itt nem sikerült megvalósítani. Na meg a tökös srác imázs sem hiányozhat a történetből, aki kiveri mindenkinek a fogát, a lány meg természetesen álomszép stb.

A történet elejétől folyton lebegtetve van, hogy a fiúnak van még egy nagy-nagy titka, amit én kb. az 5. oldalon már kitaláltam... be is jött, a végén persze van nagy dráma, meg minden, hogy minél boldogabb lehessen a befejezés.

Sokszor emelgettem a szemöldököm-szerintem egy agydaganatos fiúnak, aki oké, hogy állandóan kanos, nem hiszem, hogy pont egy kézimunkára van szüksége egy kórházi ágyon, ahogy azt sem tudom elképzelni, hogy a súlyos beteg mellé, befekhet a barátnője melltartóban bugyiban, hogy aztán a kórházi pecséttel ellátott takaró alatt egymást kényeztessék...
Persze a két fiatalnak volt pénze utazgatni, ennivalóra is futotta, meg motelekre-ez nem is volt kérdés.
Ha volt kedvük megálltak itt-ott zenélgetni, mit ad isten a srác gitározik, remek hangja van, na meg kiderül, hogy a lányban is egy Celine Dion veszett el.

Szeretem ha az ilyen romantikus történetek némileg a realitás talaján maradnak, és most itt főleg az érzelmekre gondolok. Nekem túl sok volt, és túl giccses. Mindenkinek van múltja, vannak problémái, a szüleivel, magával az élettel stb. unalmas volt folyton visszakanyarodni ezekhez a dolgokhoz, és nyafogni meg rágódni rajtuk, főleg, hogy nem voltak akkora horderejű dolgok. A fiú apjának haldoklása meg kissé háttérbe lett volna szorítva, én valahogy többet vártam a vagány fiútól, nem csak annyit, hogy néha sóhajt egy nagyot...

Sajnálom ezt a könyvet, mert a szerző jól ír, jó stílusa van. Azt hiszem ez a könyv áldozatul esett a most tomboló divatnak.

C. W. Gortner: A Királynő esküje

Szerintem nincs annál nehezebb, mint, hogy egy valaha élt ember életét olyan hűen rekonstruáljuk, hogy nemcsak egy száraz történelmi adathalmaz legyen az illető életrajza, hanem egy olyan regény amit nem tudunk letenni, mert nemcsak izgalmas, és érdekes, de hűen bemutatja azt a kort is amelyben élt az illető.

A szerző nekem most harmadszorra is bebizonyította, hogy zseni!!!

Ezúttal Spanyolország királynőjét hozta közelebb hozzám. Kasztíliai Izabella gyermekkorától indul a történet. (1454) II.János , második feleségétől,Portugáliai Izabellától  született első gyermekük:  Izabella. A trónra Izabella féltestvérét Henriket szánták, vagy Izabella öccsét Alfonzot. A korona oly biztosnak hitt helye megrengett és végül a számításba sem vett Izabella volt kénytelen harcolni egy életen át, nemcsak a koronájáért de a hazájáért is.

Izabella apja halála után Henrik tíz évre száműzetésbe küldi Izabella családját, majd olyan váratlanul ahogyan elmenekültek, olyan hirtelenséggel üzent értük Henrik, hogy térjenek haza... innentől kezdve felgyorsulnak az események, anyjuk száműzetésben marad, a két testvért elválasztják egymástól, és Izabella jószerivel egyedül marad...egy tizenéves aki nem tudja ki az aki valóban a javát szolgálja, és ki az aki csak hasznot szeretne húzni a korona körüli hajcihőből.

Magánya és zavarodottsága mellett Izabella csak az ösztöneire hagyatkozhat, na meg az ima erejére, a hitére, ami egész életében fontos szerepet játszik.

Izabella elmondhatta magáról, hogy talán ő az egyetlen királynő, aki szerelmi házasságot kötött, sőt maga választotta ki a férjét!!

"Akármennyire próbáltam magamnak megmagyarázni, hogy mennyire bolond, és túlontúl érzékeny vagyok, ha a jövőmet egy magabiztos ígéretre, egy ellenállhatatlan mosolyra, és egy spontán táncra bízom, mégis ez történt."

Aragóniai Ferdinánd jött, látott és győzött, majd jó pár év huzavona és várakozás után Aragónia és Kasztília egyesülhetett.

Házasságuk viharos volt, nemcsak Ferdinánd kikacsingatása miatt, hanem a folyamatos harcok a mórok ellen, a pénztelenség, valamit egy törvénytelen gyermek állandó fenyegetőzése miatt is. Izabella anyjára, annak betegsége miatt nem támaszkodhatott, a két fiatal kénytelen volt egymásra, és az őket körülvevő nemesekre hallgatni. Ferdinánd hosszú évekig, apja rossz egészségi állapota miatt a Franciák támadták folyamatosan Aragóniát, így Ferdinánd sokszor két helyen csatázott egyszerre.

Ferdinánd a csatatéren harcolt, (1485 őszére, kilencvennégy!! váruk volt) Izabella feltett szándéka pedig az örökös világra hozatala minél hamarabb. Ami meg is adatott neki, igaz csak egyetlen fia lett, ám annál több lánya született, köztük Johanna, akiről   Gortner - Az utolsó királynő c. könyvében olvashatunk.

Izabella széles látókőrű nő volt, és szerette volna ha a népe nemcsak jólétben él, de tanulhat, olvashat is! Több tucat nyomdagépet vásárolt,amikor még igencsak gyerekcipőben járt a nyomtatás. Spanyolország volt az első, ahol rendeletben fektették le, hogy a nők is taníthattak. Sajnos voltak kevésbé népszerű tettei is, ilyen volt az inkvizíció- amely az olvasottak alapján, inkább a rá gyakorolt nyomás miatt történhetett meg, mintsem önszántából, hiszen a tíz évig tartó háborúskodás alatt, amit a mórokkal vívtak a zsidó egyház fejei támogatták anyagilag. Izabella neveltetése, vallása iránit elkötelezettsége viszont nem tűrt elnézést.

Izabella mindig is élvezte az utazást, így nem csoda, hogy  Kolumbusz Kristóf is az ő támogatásával tudott kihajózni 1492-ben, hogy valami újat fedezzen fel.

"Nem tudhatom, mit talál majd, ha egyáltalán talál valamit: hogy sikerrel megleli-e az elkerülő utat, vagy csak végtelen viharok és hatalmas fehér tarajú hullámok közé téved, ahol a hajók tengeri sárkányok áldozatául esnek. Csak a hite, és az álmai szolgálhatnak fegyveréül- ahogy annak a fiatal infánsnőnek is, annyi évvel ezelőtt, aki elhagyta arévalói otthonát, hogy ismertlen végzete elé menjen."

Mary Robinette Kowal: Tünékeny Illuziók

" Az ember sosem bízhat meg a regényírókban, Beth. Ők kedvük szerint szerinti világot teremtenek, amelyekben őrült dolgokat műveltetnek a szereplőikkel."

A szerző Jane Austen rajongó, és bevallottan a híres írónő ihlette ezt a könyvét, melyben a 19.századi Anglia, a női naivitás, szerelem, és a bűbájolás mellett  klasszikus bálokról és szerelmi zűrzavarokról is olvashatunk.

Egy icipici csalódottságot éreztem olvasás után, mert a több díjjal is kitüntetett könyv, valahogy nem volt annyira varázslatos és egyedi mint ahogyan azt beharangozták. Kétségtelen, hogy szórakoztató, és maga a műfaj, és a kor amiben játszódik kedvemre való, de mégis maradt némi hiányérzetem olvasás után, közben pedig, minden  oldalon vártam, vártam valamire amit végül nem kaptam meg.

A bűbájolás a könyvben úgy jelenik meg, mint egy képesség ami mindenkiben jelen van, csak fejleszteni, tanulni kell, sok hölgy élvezettel bíbelődik ezzel a foglalatossággal, ami hasonlatosan hasznos mint a hímzés vagy a zongorázás.
Bűbájolással sok minden javítható, illetve szebbnél szebb dolgokat lehet alkotni, képeket, alakokat, sőt a lakásunkat is felturbózhatjuk egy kis bűbájjal. Ha pedig ennél is tovább mennénk, még a saját külsőnket is kedvünkre feljavíthatjuk, és horgas orr helyett, átmenetileg pisze nózival büszkélkedhetünk.

Jane és Melody bár testvérek tűz és víz. Melody-nak a természet bőkezűen osztogatta a szépséget, a karcsú nyakat, a hófehér bőrt, és a rózsás ajkat, Jane viszont kissé túl csúcsos álla és jelentéktelen külseje miatt, inkább az olvasással és a bűbájolással próbálja kiküszöbölni a testi adottságainak hiányát.

Mindkét lány úgymond eladósorban van, Melody még épp időben, Jane viszont egyre biztosabban lemaradt arról a bizonyos szekérről. Örökké gyengélkedő anyjuk ezért inkább Melody "vadászatát" támogatja, elkönyvelve, hogy Jane a nyakukon marad.

Három férfi egyidejű felbukkanása a család körül teljes káoszt okoz! Jane ugyan titkon reménykedik, hogy neki is van némi esélye, Melody egy percig sem késlekedik, hogy mindhárom férfit elbűvölje.


A könyv számomra a felétől kezdett igazán izgalmassá válni, gyorsan peregtek az események, mindig történt valami.

Bár a történet le lett zárva a fülszöveg folytatást is ígér!

Maggie Stiefvater: Lamnet- A Látó szerelme Tündérdallam 1.

A sok zombi után kis nyugalomra vágytam, és bele is csöppentem a tündérek világába.


"S a királynő ihletet nyerve az ifjú álmodozásából, kitépte annak lelkét, és kalitkába zárta, a testétől távol"

Deirdre tizenhat éves, mondhatnánk, hogy szokványos kamaszéveit éli, de a lány sokkal zárkózottabb társainál, barátja is csak egy van, James.  Mondjuk én örültem neki,  hogy nem a szokványos barátnős felállás van, az a téma már rendkívüli módon ki van aknázva, úgyhogy üde színfolt a történetben a humoros fiú, akit az első mondattól kedveltem.

Deirde vagyis Dee (nekem kissé nyelvtörő ez a név.) azonban nem sokáig él abban a tudatban, hogy ő aztán még az átlagostól is átlagosabb,  mert már a történet elején elkezdődnek körülötte a furcsaságok, kezdve Luke Dillon megjelenésével, aki egy fellépés alkalmával siet Dee megmentésre.  Dee csodásan hárfázik de a lámpalázat nem tudja kezelni,  Luke azonban felajánlja,  hogy együtt játsszanak, ami oly annyira jól sikerül, hogy Dee és Luke meg is nyerik a zenei fesztivált...

Ettől a naptól kezdve Luke, Dee élete részévé válik, és együtt próbálgatják Dee Látó mivoltát felfedezni...
Tetszett, hogy haladt a történet, nem álltunk meg aggodalmaskodni, meg töprengeni, ahogy egyre több szereplő és momentum bukkan fel a történetben, egyre több a feladat is.
A lóherék különös felbukkanása, és a családtagok fura viselkedése mellett, egyre többet tudunk meg a tündérekről is.

Ebben a történetben a tündérek nem éppen a jó oldalukról mutatkoznak be. Önző módon minden kell nekik ami szép és csillogó, vagy fiatal, de az emberi könnyeket is örömmel gyűjtik.

A könyvben lassan fény derül arra is, hogy Dee családja is érintett tündér ügyben. Közben  Dee közvetlen környezete is belesodródik az egyre komolyabb harcba ami a könyv elején még nem tűnt ennyire véresen komolynak.
Luke -ról sokáig nem tudni kinek az oldalán is áll, az ő kilétének felfedése engem kissé meglepett, egészen másra gondoltam vele kapcsolatban.

Mondhatnánk, hogy a történet nem nagy durranás, nekem mégis olvasmányos volt, a szerzőnek remek a stílusa. Itt-ott lehetett érezni, hogy nem tejes mértékben van kidolgozva, kitalálva a két világ, ennek ellenére nagyon tetszett, és kíváncsi vagyok a folytatásra is.
A borító szerintem nagyon szép lett.

Kate Furnivall: Árnyak a Níluson

" Az ég nem bírta eldönteni, hogy aznapra rózsaszínbe, vagy szürkébe öltözzön, így mindkét színt magára öltötte."

A könyv végére jöttem rá, hogy a nagyon ismerős filmszerű cselekmény mire emlékeztet. A kalandos történet, a fáraók, kincsek, Luxor mesés gazdagsága, a perzselő homok, és sok-sok megpróbáltatás Indiana Jones történethez hasonlít. 

Jessica Kenton fura kettősséggel érez szülei iránt, ugyanis egyik napról a másikra az éjszaka közepén eltűnik házukból az öccse. Szülei nem adnak magyarázatot tettükre, viszont Jessica kap egy új testvért Timothyt.

Húsz évvel később, immár felnőttként Timothynak is nyoma veszik,  Jessica ezúttal már felnőtt nőként nem hagyja,  hogy Timothy is másik testvére sorsára jusson.

Miközben megpróbálja rekonstruálni Tim napjait, a véletlen Montague Chamford útjába sodorja,  aki úriemberhez méltóan a lány segítségére siet.

Úgy tűnik Tim nem önszántából szívódott fel,  a szemfüles Jessicának feltűnnek testvére jelei,  amit nővérének szánt.  A Sherlock Holmes könyvekből összerakott mozaikok egészen Egyiptomig vezetnek.

A könyv megemlíti, hogy Sherlock szülő atyja,   Conan Doyle a spiritizmus híve volt ( nem tudom ez mennyire igaz) és megígérte , hogy ha meghal ő bizony igyekszik kapcsolatot teremteni majd az élőkkel.

A könyv igazi kalandregény, tele rejtélyekkel, titkokkal, meneküléssel, tűzpárbajjal és persze a természet szépsége, a sivatag perzselő forrósága mellett szerelmet is tartogat az olvasónak.

A szerző ezúttal is remek helyszínre repít minket, bár valamiért nekem Jessica és Montague karakterét nem sikerült a szívembe zárnom.

Fogalmam sincs, ki szerepel a borítón, az biztos, hogy nem Jessica...

Jean Zimmerman: Elhagyatva

Becsapós kis könyv, a fülszöveg alapján nem gondoltam volna ennyire brutálisnak. Rendesen ijesztő jelenetek voltak benne, amiket rossz volt olvasni, féltem, hogy rosszat álmodom.Sajnos lehetetlen anélkül írni a könyvről, hogy eláruljak ezt-azt.

A 17. században járunk, Holland kolónia életébe pillanthatunk be, hozzá teszem cseppet sem könnyű életébe.

"Az Elhagyatva letehetetlen olvasmány lesz mindenki számára, aki legalább annyira szereti a romantikát, mint a borzongást." -Nos ez a "figyelmeztetés" valahogy nem jutott el hozzám, én gyanútlanul vágtam bele az ismeretlenbe, a vagány, határozott fiatal nő Blandine oldalán. (Nagyon tetszik ez a név, olyan különleges).

Blandine mint oly sokan Új-Amszterdamban árvaházban nőtt fel, éppen ezért különös figyelmet fordít az árva gyerekekre, sokszor találkozik az árvaház felügyelőjével, akihez valamiféle fura barátság köti.

Blandine kereskedő, ad-vesz, a prémtől az ételig mindennel üzletel amiből haszon van.

Filmszerűen pereg előttünk ennek a különös világnak a mindennapjai, ahol az árvák a rabszolgák, a prémvadászok és indiánok elegye egzotikussá varázsolják a történetet.

Miután több árva gyermeknek veszik nyoma, és egyre több helyen fedeznek fel furcsa áldozati helyeket, tűzrakást, emberi testrészeket, egyre nyilvánvalóbb, hogy nem vadállat nem is a természet szedi áldozatait, hanem egy hidegvérű gyilkos. Mivel árvákról van szó, elég kevés ember veszi a fáradságot arra, hogy nyomozni kezdjen, árvából van bőven. Blandine saját szakállára nyomozni kezd. Ezzel egy időben hajózik be a jóképű é tapasztalt Edward Drummond aki az Angol király ügynöke, de hivatalosan gabonakereskedő, Blandine és Edward között egyértelmű a vonzódás, ám Blandine félig-meddig  már hivatalosan jegyese Kees Bayardnak.

A szerző nagyon ügyesen vegyítette Blandine életének mentetét, és a "horroros" részeket, sokszor már-már elfelejtettem a rázósabb részeket, aztán bumm, jött egy újabb véres jelenet.

Jó pár emberre a gyanú árnyéka vetül, akik mind gyilkosok lehetnek, még Blanidne és Edwars is bajba kerül...

Egy idő után az emberek egyértelműen egy húsevő démonnak tulajdonítják a támadásokat,  a kannibalizmus akkoriban nem volt ismeretlen az algonkin indiánoknál.

A 17. században az őslakosok és az angol gyarmatosítók jól ismerték a witika mondáját.

A könyv valós tényeken is alapszik, a szerző alapos kutatást végzett, Új -Amszertdam és a holland kolónia  történetéről.   

Gillian Flynn: Holtodiglan

 
"Nyugtalanító mértékben magamban tartom és kategorizálom a sérelmeimet: a zsigereimben, a pincében sok száz üvegnyi dühöt, kétségbeesést, félelmet tartok, de ezt senki sem gondolná rólam."

Most az egyszer elhiszem, ami a borítón olvasható, vagyis, hogy kétmillió példány kelt el belőle.

Zseniális könyv, zsigerig hatóan lecsupaszít két embert, akiket a történet elején még kedveltem is! Drukkoltam nekik, hogy minden nehézségen jussanak túl, és éljenek boldogan. 

Sajnos a családi hátterek, az egymással szembeni elvárások, szép lassan megrepesztik a szerelemesek körüli burkot, és olyan dolgok kerülnek felszínre bennük amiktől eleinte még saját magukat is megijednek.

"És ha mindannyian szerepet játszunk, nem létezhet lelki társunk sem, hiszen többé már lelkünk sincs."

Amy és Nick látszólagos boldogsága öt évig tartott, az ötödik házassági évfordulójuk reggelén Amy eltűnik közös otthonukból...

A történet két szálon fut, az egyik szál Nick-aki Amy eltűnésének napjától követhetünk, a másik szál Amy és a múlt, a könyv vége felé pedig összefut a két szál és szinte egyszerre "beszélnek" mint két közeli ismerős, akik mindketten meg akarnak győzni minket az igazukról.

Nincsenek éles határ vonalak a könyvben. Két bomlott agy csatározása, vajon ki kényszeríti térdre előbb a másikat?
Mikor már azt hiszed, innen nincs lejjebb, a szereplők bebizonyítják, hogy van bennük még egy adag aljasság. 

Először azt hittem, hogy itt csak Nick beteg, és Amy az áldozat, de egy idő után feladtam ezt a dilemmát, mert lehetetlen lenne megmondani, hogy melyikük süllyedt mélyebbre.
Ez nem egy véres krimi, ez az idegek játéka, hatalmi játszma, hogy  melyikük  talál több fogást a másikon. 

Érdekes volt volt olvasni, hogy mennyi mindent várunk el attól az embertől akit elvileg úgy szeretünk ahogy van. Hogy mennyi mindent látunk bele a másikba, és ha később ezek a vágyak nem öltenek testet a párunkban csalódottak leszünk, megutáljuk a másikat. Nem magunkat tesszük felelőssé a boldogtalanságunkért hanem a párunkat, mert nem elég kedves, figyelmes, törődő, bezzeg mi mindent megteszünk érte. 

"Van egy naptáram, és szívecskét rajzolok azokhoz a napokhoz, amikor úgy tűnik, Nick szeret, és fekete négyzetet oda, amikor nem. A tavalyi év nagyjából végig fekete négyzetekkel volt tele."

Nincsenek hulla hegyek, sem vérfürdő, nem szaladgál baltás gyilkos, mégis a könyv vége felé muszáj volt félretennem, pihennem annyira nehéznek, sűrűnek fojtogatónak éreztem ezt az ámokfutást.

Ez a történet egy újabb bizonyíték arra, hogy a szeretetet a gyűlölettől, tényleg csak egy hajszál választja el.

Alex Miller:Lovesong

Vannak olyan könyvek,amik  ha kezünkbe kerülnek  már csak azt vesszük észre,hogy elrepült az idő,még világosban kezdtünk olvasni,de már alig látunk,időközben besötétedett,és jesszus mennyit haladtunk,hisz mindjárt kiolvassuk a könyvet...pontosan ez történt  velem is.

Aki egy szép,és megható szerelmi történetre vágyik az ki fog józanodni.Nagyon is életszerű,valóságos és fájdalmas szerelmet ismerhetünk meg.Az Ausztrál John az idős írónak,Kennek meséli el kávézásaik alkalmával az életét,Ken előtt,aki remek hallgatóságnak bizonyul megelevenedik John és Sabiha szerelme és élete a távoli Párizsban ahol vendéglőt üzemeltettek.
Sabiha gyermekkora,és vágya-egy gyermek.

"Sabiha története már nem az övé.Elröpült hozzám,és most,miután már én magam is féltő gonddal ápolgattam egy ideig,ideje befejeznem és megválni tőle."

Én igyekszem nem pálcát törni az emberek felett,most sem teszem csak nem értem,nem érthetem meg soha,hogy egy álomból,egy vágyból hogyan lesz rögeszme,hogyan lehet évtizedekig foggal-körömmel ragaszkodni valamihez ami egyre távolabb kerül tőlünk és közben pont azokat az embereket,álmokat nem veszzük észre amik az orrunk előtt van,mert nekünk csak az kell amit nem kaphatunk meg.
Sabiha szemben ment a saját sorsával,átírva élete forgatókönyvét ,nem gondolkozva azon,hogy mennyi fájdalmat hagy maga után.Nekem nem elégtétel,hogy a múlt örökké kísérteni fogja.

Sabiha egy gyermekért képes feláldozni egész addig életét és a jövőjét is.John nekem túl jó,túl megbocsátó.
Kételkedem,hogy létezik férfi,ember aki ennyire empatikus,elnéző,együtt érző,kedves.

Az egész történetet áthatja egyfajta szomorúság,várakozás,hisszük,hogy a történet végére minden megjavul,helyreáll a világ rendje.
Szerettem olvasni,hihetetlen gyorsasággal fogytak a lapok,és Ken különösen a szívemhez nőtt,a bölcs gondolatai,meglátásai,szerethető karaktere nagyon kellett ebbe a történetbe.

A könyv borítója is olvasásért kiált,nagyon szép lett,elegáns betűk,letisztult képvilággal.

Amy Kathleen Ryan:Ragyogás

Kezdek megszállott lenni.Ugyanis a Maxim kiadó által megjelentetett könyvek eddig mindegyike elnyerte a tetszésem,sőt azt hiszem most csúcsosodott ki a rajongásom ezzel a könyvvel.

Nem is tudtam,hogy rajongok az utópisztikus könyvekért,az űrhajókért, a csillagközi harcokért..és tessék itt  van ez a történet ami teljesen elragadott.

A könyv egy trilógia első része (ajj már,már olvasnám a másik két részét!!) két űrhajó tart az újvilág felé,ugyanis a régi jó földünket már kiszipolyoztuk,így nem maradt más hátra mint új otthont,és bolygót keresnie az emberiségnek. Az Új Látóhatár és az Empyreum több mint negyven évnyi utazást békességben tették meg,ám az egyik űrhajó váratlanul megtámadja a másikat,ezzel teljes káoszt teremtve,ugyanis az emberiség az összefogásra rendezkedett be az elmúlt években,és meg sem fordult a fejükben,hogy a szövetségeseik forralnak valamit...

Mindezt a zűrzavart és vérontást Waverly és Kieran szemszögéből ismerhetjük meg, a két fiatal már az űrhajón született és mindenki abban reménykedik,hogy hamarosan összeházasodnak és legalább négy gyermeket vállalva növelik a népességet,hogy ha megérkeznek Újvilágba minél hamarabb benépesítve azt.

A támadás során a két fiatal elszakad egymástól...Waverly az ellenséges hajóról próbál megszökni, Kieran pedig a vérontás után,immár felnőttek nélkül a több gyerekkel kell,hogy elnavigálják az űrhajót,és megmentsék a csapdába esett legénységet,és felnőtteket.

Az elején azt hittem,hogy egy kis űrséta lesz,repkedünk egyet,persze lesz benne szerelem is,de ilyen összetett és izgalmas történetre nem számítottam,ami pedig igazán hihetővé tette az a lélaktani oldala a könyvnek.

A másik pedig maga a felépítése,az élet ami egy mesterséges helyszín,egy űrhajó,mégis van rajta búzamező,erdő és iskola is.

Nagyon izgalmas és összetett a könyv,nagyon tetszik,hogy minden felmerülő kérdésemre választ kaptam,és ami igazán ledöbbentett,hogy nem igazán tudtam kinek higgyek!!! Mindkét űrhajó emberei állítanak valamit ,mindkettő jogosnak véli a tetteit,de vajon ki az aki igazat is mondd?
 Hatalmi harcok,vágyak,remények,szerelem,jövő,kilátástalanság fűszerezi ezt a remek történetet.

Sajnos a legizgalmasabb résznél ér véget az első rész.

Shilpi Somaya Gowda:Az eltitkolt lány

"Egy bizonyos ponton az általad teremtett család fontosabb lesz mint az,amelybe születtél."

A szerző saját élményeiből,tapasztalataiból építette fel a történetet,ami akkor fogalmazódott meg benne,mikor egy árvaházban önkéntesként dolgozott.

A történet a 80'-as években játszódik, két anya párhuzamos beszámolóival indul,Somer Amerikában élő jómódú orvos ,és mindenképpen gyermeket szeretnének az Indiai származású férjével.A másik anya Kavita aki az Indiai hagyományok,és társadalmi elvárások csapdájában vergődve kislány gyermeknek ad életet,az első kislányát nem tudja megmenteni,másodikat viszont, dacolva családjával árvaházba adja.

A két nőt,úgymond kinövi a történet,hiszen szépen lassan megszólalnak a könyv lapjain a férjek,majd Asha a kislány ,akit Somer és férje Indiából fogadnak örökbe.

Valami elképesztő érzékenységgel tárja fel a könyv, a szülő gyermek kapcsolatot,az örökbefogadás kényes részleteit,érzelmi vonulatait,mind a szülő mind a gyermek részéről,két eltérő kultúra találkozását,egymás hagyományinak ,értékeinek befogadását,vagy éppen elutasítását.

Bevallom hozzám Somer nagyon közel áll,mint érzelmileg,mind mint anyatípus.Teljesen megértettem az érzéseit ,az érveit is.
Valahogy India minden szépsége eltörpül azok között a borzalmak között,amiket a könyvben megemlítenek,így nem csodálkoztam mikor Somer képtelen boldogan ,hosszabb időt tölteni férje szülőhazájába-ebből aztán az évek alatt a házastársak között számtalan konfliktus alakul ki,míg egyikük úgy érzi teljesen átadta magát egy másik nép szokásainak,addig a másik mereven elzárkózik egy nem ismert világ elől.

Aztán eljön az idő,mikor Asha már önálló döntéseket hoz,és Somer félelme valóra válik:Asha Indiába indul,megismerni a saját gyökereit, apja családját,és titkon reméli,hogy megtalálja az igazi szüleit.

Nagyon tetszett,ahogy a történet le lett zárva,nem gondoltam volna,hogy a szerző tud valami olyan megoldást ami mindenkinek megnyugvást hoz.
Jó volt bepillantani egy közösség,egy család életébe.India számomra valami távoli,megfoghatatlan,egzotikus hely ,jó lesz rá úgy gondolni,hogy egy olyan hely, ahol a családi kötelék eltéphetetlen,ahol mindig nyitva áll az ajtó,és kedvesen fogadnak.

A bejegyzés elején található idézet,nagyon szíven ütött,a saját életem,a szüleimhez és a mostani családomhoz való viszonyomra nyertem,úgymond megbocsátást,kellett,hogy ezt az igazságot valahol leírva lássam.

A kötet végén rövid interjú található a szerzővel.

Cecelia Ahern:Nyomomban az életem

Ez után a könyv után rájöttem,hogy Ahern igazi terepe a romantikus,szerelmes könyvek,lásd U.I:Szeretlek, Ahol a szivárvány véget ér.


Az ötletei nem rosszak,de valahol a történet közben elvesznek...a könyv Lucy története az elején nagyon jó volt!! Tele humorral,jobbnál jobb beszólásokkal,aztán a vége felé elvesztettem a fonalat,és már abban sem vagyok biztos,hogy mi volt a mondanivalója a könyvnek,illetve,hogy volt-e neki egyáltalán.

Lucy egy boldog párkapcsolatot,izgalmas hétköznapokat,tágas lakást,baráti vacsorákat és egy remek munkát hagyott hátra...új élete egy pici lakás,egy rossz munkahely,egy ex szelleme,és egy macska.

Természetes dolog Lucy világában,hogy ha boldogtalanok vagyunk,megjelenik az Életünk! Kapunk egy szép kis levelet amiben találkozókra kell eljárnunk,az Életünk egy másik ember ,aki tulajdonképpen a tükörképünk-bár Lucy Élete férfi-és a az aktuális lelkiállapotunk híven tükrözi Életünk kinézete,vagyis Lucy Élete egy tagbaszakadt,sápadt,szomorú férfi.

Innentől kezdve a férfi akinek Lucy a Cosmó nevet adta ,nm tágít a lány mellől.

Lucy-t láthatólag az sodorta a totális boldogtalanságba,hogy szerelme távozása után füllentésekbe menekült,hogy könnyebb legyen az élete.Ráadásul fura családjával sincs jó viszonyba,úgy érzi nem szeretik eléggé,nem figyelnek rá.

Cosmó úrral karöltve elkezdik Lucy életét gatyába rázni,elég sok kellemetlenség vagy éppen komikus helyzet árán.

Az tény,hogy nagyon gyorsan haladtam a könyvvel,és egy percet sem unatkoztam. A vége felé bizonytalanodtam el,hogy tulajdonképpen Lucy élete egyáltalán nem volt akkora gödörben,hogy ilyen univerzális segítségre legyen szüksége.

Jack és Zena

"Mire a megsárgult falevelek elszáradtak,s az avar halomba gyűlt a járdákon,minden kétséget kizáróan tudtam,hogy Jack az a férfi,akivel le szeretném élni az életem."

Gondolhatnánk mi sem egyszerűbb,hisz mi akadály lehet két Angliában élő,szerelmes fiatal előtt?Az akadály Zena családja aki Pakisztáni,és bár felvilágosult,modern embereknek  tartják magukat a hagyományaikat,vallásukat szigorúan betartják és gyakorolják. Ennek tükrében Zena  előre elrendelt házasságban fog élni,annak a férfinak az oldalán akit már gyermekkorában kinézett neki a család. "Természetesen" Zenának semmi beleszólása sincs ebbe. Zena olyannyira szerette  szüleit ,hogy csak nővére házasságakor hasított bele a felismerés,hogy bármekkora is a szülei szeretet felé,ez nem jelenti azt,hogy rá ne vonatkoznának ezek a dolgok.
A 90'es évek elején járunk Zena huszonegy éves,Jack tíz évvel idősebb,sok bujkálás és átsírt éjszaka után döntenek úgy,hogy Zena családja miatt megszöknek,bár mindketten tisztában vannak vele,hogy az életüket kockáztatják.

"-Számomra meghaltál Zena,azon a napon,amikor megszöktél-váltott hangnemet apám.-Nem bujkálhatsz örökké előlünk.Ha elkapunk benneteket mindkettőtökre halál vár."

A könyv naplószerűen tárja elénk menekülésüket,hol Zena hol Jack gondolatait olvashatjuk,olvasás közben sokszor elképedve álltam meg töprengeni ,hogy ennél hajmeresztőbb már-már krimibe illő történet nem lehet igaz! Sajnos az,és a két szerelmes kálváriája a mai napig nem ért véget-remélem Zena és Jack ma már békében,nyugalomban élnek.
Én alaposan elfáradtam olvasás közben már elképzelni is szörnyű ,az évekig tartó szegénységet,éhezést,bujkálást stresszt,ami teljesen felőrölte a két fiatalt ,azon sem csodálkoztam volna,hogy ha feladják a küzdelmet.Ráadásul a lány családja nem csak a fiút tekinti ellenségnek,hanem Jack testvére,és édesanyja,zaklatások,fenyegetések kereszttüzében él.
Nem tudni az évek során elfáradtak-e az üldözőik, a fejvadászok,magán nyomozók,és Zena fiú testvérei.
Néha telefonálnak...szeretnék egyszer azt hallani,hogy hazamehetnek

Elképesztő, szomorú és szívbemarkoló történet a szerelem erejéről.