Jude Devareux:Madame Zoya,a lélek doktora

Deveraux szerintem nagyon mellényúlt ezzel a könyvel...lehet az előző könyve, a Madame Zoya látogatói oly népszerű volt, hogy újabb részre szánta el magát? (nem kellett volna) Azt gyorsan leszögezem(kopp-kopp), hogy a két Zoyás könyv nem kapcsolódik egymáshoz!!! Tehát ez két különálló rész! Ezen kívül már már zavaróan hasonlít a két történet...

Ebben a köteteben ismét három nő, három élet, ami megváltoztatásért kiált. Amy, Faith és Zoe a közös orvosuk javaslatára együtt töltenek egy hetet...gondolom azért, hogy egymást beszéltetve túljussanak életük egy-egy nehéz szakaszán.

Amynek hirtelen fura álmai lesznek, amikből mindig valamilyen sérüléssel kerül ki, ami furcsa módon ébredés után is látható nyomokat hagy rajta. Minden éjjel valahol a 18.században jár. Amy aztán könyvek segítségével pontosan behatárolja hol, kivel és mely korban éli kettős életét. Egy könyvből kihulló névjegykártya pedig arra ösztönzi Amyt, hogy ezúttal ébren utazzon...

Madame Zoya itt is bekavar - lásd előző könyv - a három szereplő most nem külön-külön, hanem együtt utazik a múltba. 1797-ben találják magukat, ahol a sorsuk és rokoni szálak összegabalyodása miatt mindhármukra az a feladat vár, hogy kiderítsék mit kell megváltoztatniuk a múltban, hogy jövőjük boldog legyen....

Ez a rész volt a legolvasmányosabb!! Hihetetlen gyorsan átrágtam magam ezen a részen, szívesen olvastam volna még. A történet vége pedig mi lenne más, mint a boldog végkifejlet.

Madame Zoya mint állandó szereplő még rendben lenne, de sajnos sem az előző könyvben, sem most nem tudtunk meg szinte semmit az idős hölgyről, aki különös képesség birtokában van.

A másik dolog, hogy a szerző leragadt a három nő - három sors klisénél. Aki olvasta a Madame Zoya látogatóit, azt untatni fogja ez a könyv, hiszen sok a hasonlóság.

Aki nem, annak még nyújthat némi újdonságot. Nem hiszem, hogy még egy Zoyás kötetet bevállalnék...

A borító nagyon jó lett...bár fogalmam sincs mely szereplő ihlette, talán Madame Zoyát ábrázolja ifjú lányként.

10/6

Kálnay Adél: Szivárványország

"Mindannyiunkkal történnek csodák, talán csak nem vesszük észre őket, elmegyünk mellettük, és büszkén hirdetjük: csodák pedig nincsenek! Gergő észrevette a maga csodáját, átélte, és megváltozott tőle. Így írom le, ahogy tőle hallottam, nem teszek hozzá, el sem veszek belőle - ennek nem örülne. Azóta már felnőtt, de nem felejtett el semmit. Olvasd hát figyelmesen, és hidd el, ha csodára vársz, és nagyon akarod, megtörténik! Ami vele megesett, az bárkivel, bárhol megtörténhet."

Egy mese a változásról.
Mese, hogyan változott meg egy kisfiú, hogy lett verekedősből egy bűbájos 10 éves.
Mese, mert ilyen nincs. S bár tényleg okos gondolatok vannak a történetben, és megkockáztatom, hogy egy részüket meg is értik a gyerekek, de kétlem, hogy annyira magukénak érzik, hogy megváltozzanak. Legalábbis nem ennyi idősen.
Vagy lehet, hogy csak az én 9 évesem nem ilyen.
Imádjuk őket, akármilyenek. Néha azt kívánjuk, hogy a kissé negatívabb tulajdonságukat levetkőzzék, de sokszor teljesen felesleges. Csak egyszerűen a mi életünk kényelmesebb lenne.
Jó-jó, néha muszáj változtatni, de szerintem egy gyerek nem önmagától fog 9-10 évesen megváltozni.
Szükséges az elfogadás, a pozitív megerősítések, a támogatás, a szeretet, a kapcsolat, az odafigyelés. Ha nem önmagunk álmait szeretnénk bennük kiteljesíteni, akkor sikerülhet!

A magatartásproblémás Gergő találkozott az Őrzőkkel, akik megerősítették, őt hittek benne, hogy egyszer Segítő lesz belőle, hogy szükség van rá. Ennek a hitnek és egy kislány képének segítségével megváltozott, ami tartósnak bizonyult, és megtalálta az Utat, a helyes cselekedeteket, tetteket.

"Mi az, hogy az ember nem tudhatja, sokat tett-e vagy keveset? – Ez az igazság! Az ember ezt sohasem tudhatja, ebbe bele kell törődni. Ne képzelj hatalmas dolgokat, a kicsik sokkal nehezebbek! Van, akinek egyetlen nagy tettet kell véghezvinnie egy pillanat alatt, és van akinek egész életében sok aprót szorgalmasan, soha nem csüggedve. Mondd csak, melyik a nehezebb?"

Aranyos kis mese, de nem hiszem, hogy a 7-8 évesek megértik önálló olvasással.

Carole Martinez: Összevarrt szívek

Eddig szerencsére nem csalódtam az Ulpius-ház kiadó által megjelent és olvasott könyvekben, most sem volt másképp.

Ebben a hosszú mesében a Carasco családot ismerhetjük meg. Egy nagyon babonás helyen járunk Santavélában az Ibériai – félszigeten Az anyával Frasquita-val a tizes évei elején találkozunk legelőszőr, amikor megjön az első vérzése. Frasquita anyjának ez a jel, hogy a lányát be kell avatni a boszorkányságba és meg kell neki tanítani a varázslatokat. Próbatételként kap egy ládikót, amit 90 napig nem szabad kinyitnia, de amikor kinyitja ajándékot fog találni. Frasquita a ládát eldugja és varrással üti el a várakozás hosszú napjait. Azt nagyon szereti és tehetsége is van hozzá. 90 nap múlva pedig a ládikóban rengeteg cérnát talál leírhatatlan színekben pompázva.

Pár évre rá, 16 évesen férjhez adják a bognár fiához José-hoz. Frasquita saját magának varrja menyasszonyi ruháját, amit mindenki megcsodál. Pletykák indulnak, hogy a leány családja nem is lehet szegény, ha ilyen pompás ruhát tudnak adni a menyasszonyra. Hát ennyire tehetséges mesénk főszereplője a varráshoz.

A házasság nem valami boldog. 4 gyermekük születik. Mindegyikükben van valami furcsa, mesebeli tulajdonsága. Pár év múlva férj olyan dolgot művel, amit a feleség már nem tud elviselni, így taligára ülteti a gyerekeit és nagy útra indulnak. Sok minden történik velük, eseményekben gazdag útjuk lesz.

Az első pár oldal kellett, hogy ráhangolódjak a könyv nyelvezetére, de utána nem tudtam unatkozni, nagyon élveztem. Csodákkal teli mesét olvastam, aminek a végére írtam volna: itt a vége fuss el véle.

Ez a mű a Francia Kül- és Európaügyi Minisztérium, a Magyarországi Francia Nagykövetség és a Budapesti Francia Intézet támogatásával a Kosztolányi Könyvtártámogatási Program (P.A.P.) keretében jelent meg. Az Európai Bizottság támogatást nyújtott ennek a projektnek a költségeihez.

Glenn Cooper: Holtak könyvtára

Nem vagyok egy nagy krimi olvasó, ahogy az eddig is kiderült, de ez a könyv megfogott. A borítója gyönyörű és sokat sejtető, és mert könyvtárról van szó, ami a holtaké, és titkos halálesetek, és rejtély. Vagyis jöhet. :)

A jelenben járunk, és New York polgárait különös halálesetek tartják rettegés alatt. A halálesetek között első ránézésre nincs összefüggés, ha leszámítjuk azt a levelezőlapot, amin szerepel az áldozat halálának dátuma. A híres, neves Will Pipert bízzák meg az eset felgöngyörgetésével, aki pályafutása során már több sorozatgyilkost kapott el. Will nem igazán van oda az esetért, mert hamarosan nyugdíjba megy, és csak eltengődne addig. Ráadásul egy fiatal csajt kap maga mellé társának. Elképzelhetitek ezek után milyen fickóval is állunk szemben. A rejtélyek visszanyúlnak egészen a 9. századig, amiből mi is kapunk egy kis ízelítőt, valamint fontos szerepe van még a sztoriban a nevadai 51-es körzetnek.

Többet nem írok a sztoriról, mert bármit is mondanék, az elronthatja az élvezetet. Nem más ez, mint egy szórakoztató krimi. Olvastatja magát a stílus, bár itt-ott éreztem egy kis fordítási gigszert, ami miatt megakadt az olvasás. Nincsenek benne nagy leleplezések, nagy koppanások, csak egyenesen haladunk a végkifejlet felé, és ahogy ugrálunk az időben, a jelenbe, a középkorba, a közelmúltba, egyre világosabbá válik előttünk a történet. A korábrázolás kielégítő (szerintem olvasta A katedrálist... :), ahogy a jellemábrázolás is. Azonnal megérthető milyen stílusú szereplőről van szó, a főszereplők pedig képesek a jellemfejlődésre.

A történetben van minden, ami egy sikersztorihoz szükséges, rejtély, gyilkosság, misztikum, fura figurák, szerelem, szex, vagyis olyan tipikus krimi. :) Mégis adott egy pluszt azzal, hogy ezt a misztikumot belevitte, az 51-es körzetnek adott egy magyarázatot, ami talán igaz is lehet, ki tudja? :) Egyébként itt belinkelek egy spoilert, aki látta a filmet, az rögtön asszociálhat rá a könyv alapján. Aki el akarja olvasni, az ne nézze meg, melyik filmről van szó. Még nem jártam utána, melyik volt előbb, ki találta ki ezt ki.

Én nagyon jól szórakoztam olvasás közben, és ti is jól fogtok, ha szeretitek a krimiket. Engem azzal tudnak megfogni ezek a könyvek, ha adnak hozzá valami újat, amivel eddig még nem találkoztam. Bár a film után nem volt ez a dolog már új, de mivel a könyv sokkal jobbat hozott ki a sztoriból, mint a film, így teljesen meg voltam vele elégedve.

Glenn Cooper: Holtak könyvtára. Geopen, 2010.

Abdelkader Benali: Menyegző a tengernél

Elsősorban a borító, a könyv külleme fogott meg. Nap mint nap kezembe vettem, szagolgattam, nézegettem a csodaszép kiadást. Gyönyörű, igényes kötetről van szó.

Lamarat Minar 6 hónapos volt, amikor várandós anyjával Marokkóból Hollandiába vándorol.

19 év múlva érkeznek vissza Iwojenbe, ahol is Lamarat húgát szándékoznak férjhez adni Moszához. Ám a férjjelölt megfutamodik, egyenesen egy bordélyházba menekül. Lamaratra és Khalidra, a taxisofőrre hárul a feladat, hogy visszahozza az eltűnt férjet.

Miután "elvégezték a feladatot" és visszavitték a pernahajder vőlegényt, a menyasszony, Rebeka gondoskodik róla, hogy az esküvő ne múljon el zavartalanul...

A könyv foglalkozik a kivándorlók belső gondolataival, küzdelmeivel, honvágyukkal, illetve hogy milyen módon élik meg visszatérésüket szülőhazájukba.

Bevallom, ez nem az "én könyvem" volt. Már Závada Pál előszavával sem bírtam, azt fel is adtam... Csalódtam! Magamban! Egyértelmű, hogy nagyon szép, értékes könyv. De számomra túl művészi volt, kifogott rajtam. Szégyellem bevallani, de sokszor azt sem tudtam, mit olvasok. Sajnálom, mert úgy vártam ennek a könyvnek az elolvasására!

7/10

James Hall: Coffee with Michelangelo

A könyvtárban akadt meg a szemem ezen a kis könyvecskén. Tényleg könyvecske: kicsi alakú, kb. 10x15 cm-es, olyan igazi táskába bedobós, kávézóban olvasgatós.

Egy interjú Michelangeloval. Először bizarrnak tűnhet az ötlet, a művész halála után 4 és fél évszázaddal, ám a 16. századi olaszoknak ez korántsem volt annyira furcsa. A valóságos tényeken alapuló, félig-kitalált párbeszédek terjesztése a nagy tömegek tájékoztatásának egy bevett formája volt akkoriban.

Michelangelo egy sokoldalú művész volt, az olasz reneszánsz kiemelkedő alakja, a világ egyik legnagyobb mestere, akit már saját korában is zseninek tartottak és megbecsültek. A Medici család, a pápák, más befolyásos arisztokrata főurak, mind-mind megbízásokkal látták el, amelyekért sokat fizettek neki (és sokszor saját szeszélyeik szerint ugráltatták).
Nem volt egy könnyű személyiség, sokszor ellentétben állt a világgal és önmagával, nem igazán ismerte el kortársai művészetét, nem voltak barátai, magányosan élt és alkotott.  Az viszont vitathatatlan, hogy örökre maradandót alkotott szobrászat, festészet, építészet és költészet területén. Sok esetben teljesen újszerűt: olyan megoldásokat eszelt ki, amelyek korábban még senkinek nem sikerültek (pl. egy márványtömbböl faragta a hatalmas Dávid szobrot vagy ő volt az első aki hatalmas mennyezet-freskót festett – a Sixtusi kápolnában).

A Maestroval történő beszélgetés sok témát érint:
- tényleg mindent önerőből tanult-e vagy voltak-e mesterei,
- a férfi test szépsége és tökéletessége iránti csodálatát,
- a halott boncolásokat,
- a rajzok és a vázlatok fontosságát,
- azt, hogy tehetségét Istentől eredőnek élte-e meg,
- polikai nézeteit,
- a nők ábrázolását,
- azt, hogy elsősorban szobrásznak tartotta magát,
- márvány-mániáját,
- azt, hogy műveinek kétharmada miért maradt befejezetlen,
- és még sok minden mást.


Ajánlom azoknak, akiket érdekel a reneszánsz, a művészetek, Michelangelo (és tudnak angolul).

8/10

Kiadó: Duncan Baird Publishers, London
Kiadás éve: 2007
Oladalk száma: 138

A “Coffee with” sorozat további köteteiben az alábbi hírességekkel kávézhatunk:

Arisztotelész

Buddha

Dickens

Einstein
Hemingway

Isaac Newton

Mark Twain
Marilyn Monroe
Mozart

Oscar Wilde
Platon
Shakespeare

Lin Yutang : Peónia

"A virág, félig nyitva, félig rügyként, reszkető várakozásban tartja vissza lélegzetét. Álomittas ajka körül mosoly játszik, melyről senki sem ismerheti fel a titkolt szerelmet."

Lin Yutang számomra igazi meglepetés volt, és nemcsak azért mert azt gondoltam, hogy a név mögött egy női szerző rejlik, hanem azért is mert mondanivalója a mai napig aktuális. Sajnos Lin 1976-ban elhunyt megfosztva minket további könyvektől.

Peónia az 1800-as évek végi Sanghaj melletti településen él. Még csak húszas évei elején jár de már férjét temeti, a tehetős és ismert só adóhivatali főtitkárt. Az emberek legnagyobb megdöbbenésére Peónia egyetlen könnycseppet sem ejt férje koporsója mellett nem elég, hogy fiatal és gyönyörű. még dacos is, ezzel kivívva az emberek ellenszenvét.

Peónia úgy dönt, hogy férje holttestét elviszi a férfi családjának és ezzel le is zárja életének ezt a szakaszát. Új ember lesz, önálló, független nő, aki olyan életet él, amilyet csak akar...

Peónia a konvenciók, hagyományok, társadalmi elvárásokkal szemben megy, ami abban az időben óriási merészségnek számított. Az akkori Kínában egy özvegynek kétféle választása lehetett: vagy szűzasszony lesz - ez élete végéig özvegységet jelent-, vagy hős asszony lesz - azaz öngyilkos lesz -, elkerülve az újabb férjhez menést. Az özvegyek általában a férj családjánál élik le életüket, Peónia ezt is elutasította. Unokabátyával találkozva könyörög neki: vigye magával Pekingbe.

Peónia számára kinyílik a világ, férfiak tucatjai hevernek a lába előtt. Peónia azt tervezi, hogy újra felveszi a kapcsolatot szeretőjével, akihez hajlandó hozzámenni amennyiben a férfi végre elválna a feleségétől, de az unokabátyjával való utazás alkalmával szerelemre lobbannak egymás iránt...

Peónia számomra megdöbbentően felelőtlen és önző, ugyanakkor irigyeltem a bátorságáért és azért amiért nem akart megfelelni senkinek, csak sajnos közben mindenkiről megfeledkezik. Több tucat férfin átlépve kergeti a boldogságot, mely csak ideig-óráig adatik meg neki.

A könyv vége felé aztán Peónia saját számára is megdöbbentően ráeszmél, hogy mindvégig arra vágyott, ami ellen a leginkább harcolt: férjhez menni.

De vajon sikerül-e neki? Egy olyan nőnek, akinek semmi sem számít, ha szerelmes? Sem az, hogy a választott férfi a saját rokona, sem az ha nős, sem a társadalmi státusza?

Peónia híres lett Pekingben, balladákat, verseket költöttek róla: a nő akit csak a szerelem éltet. Aki vallja: lehet, hogy prostituált, de mindig csak a szívére hallgatott.

Yutang könyve remek példa arra, hogy mindenről lehet jól, igényesen írni. Remekül ötvözi a szerelemet, Kína hagyományait, történelmét, és egy izgalmas regény kombinációját.

Nekem egyedül a rengeteg kínai elnevezéssel, névvel gyűlt meg a bajom, nehezen állt rá a nyelvem.

Lin Yutang 1895-ben született Kínában, Amerikába emigrált, angol nyelven írta könyveit. A fülszöveg szerint Yutang sokat tett azért, hogy a nyugati világ megismerje Kínát.

Könyvei: Az élet sója, Mi,kínaiak, Egy múló pillanat

10/9

Dr. Nyiszli Miklós: Dr.Mengele boncolóorvosa voltam az auschwitzi krematóriumban

A. 8450. Nyiszli Miklós neve, száma, jele, megkülönböztetése Auschwitzban. Egy szám; mindössze ennyi volt ott egy ember.

Dr. Nyiszli Miklós megjárta az auschwitzi koncentrációs tábort. Sonderkommandósként dr. Mengele emberkísérleteiben kellett részt vennie és szerepet vállalnia. Élete, megmenekülése csak erősségének, hitének, bizodalmának és hatalmas nagy szerencséjének volt köszönhető. Annak a szerencsének, hogy a táborban ő volt az egyetlen aki német egyetem végezte a tanulmányait, aki a kórboncoláshoz tökéletesen értett és járatos volt a törvényszéki orvostanban; és annak a szerencsének, hogy az értelmével tudta, mikor kellett megszólalni, mit kellett mondania.

Halál.
Halál mindenütt.
Halál a krematóriumokban, a máglyán, a boncasztalon.
Halál a lelkekben.
Halál és üresség.
Egyre hatalmasabb üresség a barakkokban, majd a táborokban.
Üresség mindenhol.
Ki járt jobban: a bal- vagy a jobb oldal?

"A gázhalál, a máglyahalál, a kloroformos injekciók okozta szívhalál, a tarkólövés, a máglyák tűzhalála, a foszforgránátos halál után ez a hetedik halálnem, amit megismerek.
Szegény bajtársainkat az éj folyamán a közeli erdőbe hurcolták, és lángszórókkal végeztek velük."

Dr. Nyiszli Miklósnak szerencséje volt? Fel tudta dolgozni? …mindenesetre leírta nekünk és az utókornak az auschwitzi koncentrációs tábor „működését”, mindennapjait. Számomra még mindig hihetetlen, hogy ilyen emberek is éltek, ilyen tettekre is képesek voltak. Hihetetlen, elképzelhetetlen az a fajta brutalitás, ami itt olvasható. Olvassuk, "átéljük", elképzeljük, felfordul a gyomrunk, megsiratjuk őket, emlékezünk rájuk, gyertyát gyújtunk értük.
Dolgozzuk fel mi is, ismerjük meg mi is.

Robert Goolrick: Házasság céljából

Vigyázat, mert a fülszöveg olvasata után másra számíthat a kedves olvasó, aztán meg jól meglepődik. Ennek elkerülése végett ajánlom a "Különös hálával" című oldalacskát a könyv végén, amiből kiderül, milyen indíttatásból írta meg Goolrick ezt a könyvet. Ennek tudatában máshogy fogjátok olvasni a könyvet.

A múlt század elején járunk, a jeges Wisconsinban. Ralph Truitt kétségbeesett ember, aki egymaga tartja el a várost kiépült vállalkozásával, az iparosodás lehetőségeinek kihasználásával. 20 év telt el azóta, hogy felesége elment, azóta él egyes egyedül a vággyal, a magánnyal. Egy hirdetés megváltoztatja az életét, ugyanis feleséget keres házasság céljából, és indítéka gyakorlati. A sok jelentkező közül kiválasztott Catherine Land érkezik meg a kisvárosba. Indítéka neki is gyakorlati, ami nem más, mint a pénz.

Romantikus regényre számítottam, de itt szó sincs erről. Beteg emberek találkoznak, akik lelkül legmélyén már meghaltak, de egy utolsó remény szikráját látják az új lehetőségekben. Közben az unalmasnak vélt amerikai kisváros újságai tele vannak hirtelen felindulásból elkövetett gyilkosságokkal, legyen az brutális, vagy alattomos, mérgezés. Azt gondolnák, hogy ez a két személy az, aki észnél van, akit az élet még nem gyötört meg, és lehet, hogy csalódunk.

A történet maga nem rejteget nagy meglepetéseket. Legalábbis én sokszor láttam, olvastam már hasonlót, és szinte minden nagy fordulatot, amit a fülszöveg is sugall, kitaláltam. De nem is ezen van a hangsúly, hanem a lelkek küzdelmein, fáradozásain. Egy megcsalt és meggyötört apa próbálkozásai, hogy visszaszerezze fiát, és bocsánatát. Egy szüleit hirtelen elveszítő lány viszontagságos élete után kitörni vágyik, de mit szól ehhez a szív?

Érdekes könyv ez. De ha nem úgy olvassátok, ami valóban, csalódhattok kicsit, mint én. Megmondom őszintén, néha unatkoztam az olvasás közben, de ez ugye az én hibám, mert kevésbé szeretem a lelket boncolgató kérdéseket, és néha elég mélyen elmerült ebben az író. Pár bloggerről viszont el tudom képzelni, hogy tetszeni fog nekik. :)

Robert Goolrick: Házasság céljából. Athenaeum Kiadó, 2010.

Cecelia Ahern:Ajándék

Ahern könyveivel folyamatosan próbálkozom, nem is tudom miért. Olyan felemás történeteket ír, ebben a könyvében is voltak nekem tetsző mozzanatok, de olyan részek is, amik banálisak, nyálasak és gagyik voltak.

Ez a tipikus karácsonyi történet, de Ahern eltúlozta, már-már mesébe illő, le nem zárt, meg nem magyarázott dolgokkal.

Lou egy sikeres üzletember. Hiába van két kisgyermeke, szerető felesége, éjjel-nappal csak a munkán jár az esze, otthon nem érzi jól magát. Nem tud mit kezdeni pici gyerekeivel és egyre türelmetlenebb feleségével sem, alkalomadtán pedig női kollégáival vigasztalódik.

Eljön a karácsony és Lou reggel munkába menet az általa tervezett épület előtt észreveszi Gabe-et, a hajléktalant. Különös indíttatásból nemcsak kávét, de munkát is szerez neki.....

Rendőrségre visznek egy fiatal fiút, aki apja új családjának egy mirelit pulykát szán ajándékba és furcsa módját választja az átadásnak...aztán a rendőr azt gondolja, hogy jó útra tereli a fiút: elmeséli Lou és Gabe találkozását....

A könyv mondanivalója nagyon nemes: a család a legfontosabb, kevés az időnk, semmi más nem számít rajtuk kívül. Gabe felbukkanása is elég jó húzás lett volna, ha nem ilyen misztikus...Gabe talán egy angyal volt? Fogalmam sincs, nem sikerült megfejtenem, szerepe szerint Ő téríti észhez Lou-t.Ugyanakkor nekem a könyv közepéig olyan furán volt ábrázolva, hogy kinéztem volna belőle azt is, hogy nem segíteni akar....

A történet vége végképp elvette a kedvem a könyvtől...gyorsan, összecsapva lett vége és főképp értelmetlenül.

Rájöttem ,hogy Ahernnek az a könyve tetszett eddig legjobban, amiben a szereplők a földön maradnak és semmilyen láthatatlan barát, misztikum, angyal és egyebek nem keverednek bele a történetbe, mert sajnos ezek nincsenek rendesen kidolgozva, kitalálva.

A borító élőben sokkal aranyosabb, igaz, a fényképet kihagyhatták volna! Bár az még jobb lett volna ha az eredeti borítót hagyják meg.

10/6,5