2013. május 28., kedd

Mary Nichols: Lány a tengerparton


Nagy lelkesedéssel vágtam bele a történetbe a jól megírt fülszöveg, a szépséges tengerpartos borító és a kemény könyvfedél kellemes fogása miatt. A General Press érdekes könyveket ad ki, gondoltam most sem kell csalódnom. Sajnos egy picit kellett.
A nyolcéves árva Julie Monday egész életét meghatározza egy csodálatos kirándulás a tengernél. A parton megismerkedik a nála valamivel idősebb Harry Walkerrel, és az együtt töltött néhány boldog órának köszönhetően a két gyerek között elszakíthatatlan kötelék szövődik. A nap végén azonban mindkettejüknek vissza kell térniük megszokott életükhöz.
Julie és Harry egy évtized múltán találkozik újra. Biztosan tudják: őket egymásnak szánta a sors. Házasságkötésük után a jövőbe vetett megingathatatlan hittel vágnak bele közös életükbe, gyermekük nevelésébe, ám boldogságukat összezúzza a második világháború. Harry a felesége iránt érzett szerelem és a hazájával szembeni kötelességtudat között vívódva végül úgy dönt, csatalakozik a légierőhöz, így Julie-nak, a babájukkal egyedül maradva, kell szembenéznie az egyre nagyobb élelmiszerhiánnyal és a Londont sújtó bombázásokkal. Egyik nap közvetlen találat éri az óvóhelyet, ahová az utcáról menekült. Julie ugyan életben marad, de súlyosan megsérül, és amikor magához tér, nem emlékszik semmire a korábbi életéből. A lány új személyazonosságot kap mint Eve Seaton, de múltjának megmagyarázhatatlan és megfoghatatlan emlékképei egyre kísértik. Döntést kell hoznia: új életet kezd, vagy talán hiábavaló kísérletet tesz múltja apró darabkáinak összeillesztésére. Ilyen lehet egy háború, párkapcsolatokat tesz tönkre és épít újakat, családokat bombáz szét és barátságokat hoz létre.
Julie a szememben egy fantasztikus nő, aki szülő nélkül nő fel, amikor kikerül az árvaházból háztartási alkalmazottként talál munkát, „egyedül” vészeli át a londoni bombázásokat, elképzelhetetlen küzdelmet folytat amiatt, mert elvesztette emlékeit, múltját, az előző 20 évét. Harry-t nem sikerült megkedvelnem, egy romantikus könyvhöz képest kevés érzelmes jelenetet kapott az írótól.
Sok mellékszereplővel találkozhatunk a könyvben, valakire nagyon haragszom, mert rondán kihasználta főhősnőnket, de egyvalaki, Julie barátnőjének anyukája, személyében megismertem azt, akinek úgy kellett volna viselkednie, mint Harrynek. Energiát, pénzt, időt nem sajnálva kutatni kellett volna szerelme után. Na, ekkor lett volna igazán romantikus a történet.
Kicsit túlzás volt a sok háborús részletes leírás is. Mert ha már romantika, akkor valahogy nem vagyok kíváncsi arra, hogyan álcázzák a repülőket, hogyan menetelnek több napon keresztül és hogyan kell hordani a katonaruhát.
Végig drukkoltam Julie és Harry szerelméért, emiatt nem is ilyen véget vártam, de belegondolva az írónőnek adok igazat, hogy ezt a befejezést választotta.


8/10

5 megjegyzés:

andalgócia írta...

Bevallom: nem olvastam végig, mert a könyv olvasása még vár rám, de azt kell mondanom, hogy büszke vagyok rád! :)

bozs írta...

Köszönöm! Örülök szavaidnak!

Csenga írta...

Jó lett :-)))

bozs írta...

Köszönöm!

andalgócia írta...

szerintem egyértelműen ilyen vég kellett! Én haragudtam volna az ellenkezője miatt!