2013. július 9., kedd

Samantha Young: Dublin Street

Nehezen kezdtem hozzá az értékelés írásához, mert nem annyira nyűgözött le a könyv. Borítón, a szép, irigylésre méltóan sima bőrű leány feje felett, nekem szembetűnő felírat: „cseppet sem szürke!”. Ezt a megemlített szürkét, még nem olvastam, de azt hiszem, mostanában nem is fogom, főleg ha hozzá hasonlítják.

Izgalmasan indult a történet, amikor is Jocelyn megtudja, hogy szülei és kistestvére egy autóbaleset következtében meghaltak. Gyorsan ugrunk négy évet, amikor is Jocelyn már, hátat fordítva tragikus múltjának, Edinburh-ban kezdett új életet. Joss nem adja át magát a gyásznak, nem néz szembe a démonaival, és senkihez sem akar igazán közel kerülni, de miután beköltözik Dublin Street-i fantasztikus albérletébe, lakótársnőjének jóképű bátyja, Braden, fenekestül felforgatja féltve őrzött magánéletét.
Braden Carmichael az a fajta ember, aki mindig megszerzi, amit akar. És ő most Jocelynt akarja az ágyába csábítani. Braden, miután megtudja, hogy Joss irtózik a komoly kapcsolatoktól, alkut kínál, amelynek keretében átadhatják magukat a vágyaiknak anélkül, hogy „túlbonyolítanák” a dolgokat. Jocelyn merő kíváncsiságból belemegy az egyezségbe, miközben nem is sejti, hogy a skótot egyetlen cél vezérli: a lelkéig lemezteleníteni a konok lányt…

Eleinte, a múltja miatt, a múltja okozta pánikrohamai miatt, nagyon sajnáltam Josst. Értettem miért nem szeretne közel engedni magához senkit, örültem, hogy szakemberhez fordult, aki szimpatikus és segít rajta. De azután elkezdtem nagyon haragudni rá. Szememben önzővé vált, aki a régi barátait is hanyagolja, kitér előlük. Milyen barát az ilyen!?
Braden karaktere túl erőszakosra sikeredett. Ha csak ránéztek Jossra már emelte a kezét és szépen sorban röpültek a fogak. Tényleg az kell, hogy egy férfi így „védelmezze” az általa kiszemelt hölgyet? Le nem tudom írni mennyire idegesített, egy idő után, hogy Josst, Jocelynnak hívta, hiába mondta neki a lány, hogy ne tegye. De persze ő a macsó, neki azt kell tenni, amit a lány nem akar. Joss lakótársának szerelmi konfliktusa sokkal jobban a szívemhez szólt. Csak megemlíteném az amerikai szirupos véget, ami giccsessé tette az egész sztori befejezését.


Nem olyan rossz ez a könyv, sikerült belőle az összes negatívumot kiemelni, ha ez egyáltalán negatívum. Romantikus történet felnőtt tartalommal. Lehet, az irigység szól belőlem egy ilyen igazán férfias férfi után!? Nem, nem hiszem. 

7/10

2 megjegyzés:

Csenga írta...

Érdekes, hogy bennem is csak a negatív, idegesítő dolgok ragadtak meg.Szerintem mi túl józanok, vagy mik vagyunk, hogy bekajáljuk ezt a sztorit :P

bozs írta...

Vagy nagyon földhöz vagyunk ragadva és nem hiszünk a macsó királyfiban :)