El sem tudom mondani mennyire vágytam, hogy végre a
tulajdonomba tudhassam ezt a könyvet. Szeretem Martin írásait, mindig sokat
várok tőle, lehet most túl sokat.
A fülszöveg elolvasása után a
megszokott történetet vártam, amit szeretek:
„Tyler Steele, a nyugalmazott texasi
ranger egy esős napon járművével belerohan az előtte döcögő ócska tragacsba. Az
autóból egy kétségbeesett nő kászálódik ki, akiről első pillantásra látszik,
hogy komoly bajban van. Tyler az asszony és a vele utazó kislánya segítségére
siet: hazaviszi őket texasi farmjára. Amikor kiderül, hogy a nőt, Samanthát a
volt élettársa, egy köztiszteletnek örvendő rendőr üldözi, Tyler újra a mellére
tűzi az ötágú csillagot, és elhatározza, hogy kézre keríti a férfit, miközben
segít a két menekülőnek. Ahogy azonban egyre közelebb kerül Samanthához,
ráébred, mennyi fájdalom és szomorúság szunnyad az ő lelkében is.
Elkerülhetetlenül szembe kell néznie a múltjával, a hibáival, valamint felesége
emlékével, aki évekkel ezelőtt elhagyta őt és a fiukat. Vajon elég erős a
kötelék kettejük között az újrakezdéshez, vagy Samanthával lehet csak újra
teljes az élete? A döntéshez vezető út hosszú és viszontagságos, ha azzá az
emberré akar válni, akivé szeretne”.
Összegezve, megvan a romantikus
lovag, a másik nem, akin segíteni kell és a gyerek, ebben az esetben gyerekek,
aki nélkül nem lenne kerek a történet. Tyler személyében, ismét egy olyan
férfit ismerhettem meg, aki mindent megad (imádom az ilyen férfiakat), semmit sem sajnálva, hogy a másiknak
jobb legyen a sorsa. Az első kb. 100 oldal arról szól, hogyan beszéli rá rangerünk
Samet, hogy menjen vele haza Texasba, telepedjen le ott és kezdjen új életet
kislányával, ő majd elintéz mindent.
.jpg)
Ezen a „feladaton” túllépve jöhetett főhősünk múltja, amivel
már jó pár éve nem tud leszámolni. Megtudtam mi történt a fülszövegben említett
volt feleséggel, olvashattam a munkája közben szerzett testi és lelki sebekről.
(miért mindig Chuck Norris jutott róla eszembe!? (; ) Közben kiderül, hogy
Tyler anyagi helyzete nem is olyan fényes, mint ahogy azt az elején mutatja.
Magamhoz és az időhiányhoz képest egészen gyorsan kiolvastam,
de sajnos nem tetszett annyira, mint az eddigi könyvei. Ugyanúgy, mint A tücskök éneke
című könyvben, ebben is túl sok volt számomra a tragédia.
Viszont az jó ötlet Martintól, hogy nemcsak Tyler szemszögéből
követhettem a történetet, hanem Sam kislánya, Hope, Istennek írt levelein
keresztül megismerhettem egy másik nézőpontot is.
Végül egy szépséges kép Texasból. Egy folyót választottam, mert sok szó esik róla a könyvben. Ranger apja Isten kezeként emlegeti.
7/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése