Nagy reményeket fűztem az Orosz szerető folytatásához.Sajnos csalódnom kellett.Valahogy úgy éreztem Furnivall az első rész sikerén felbuzdulva írta meg a második részt anélkül,hogy konkrét elképzelése lett volna a történetről.
Az első rész azzal ért véget,hogy Lydia féltestvérével és nagydarab kozák testőrével elhagyja Kínát és Csang An Lo-t ,hogy megkeresse halottnak hitt apját aki Oroszországban egy munkatáborban sínylődik tizenkét éve.
Bár a könyv azt ígéri,hogy ez a rész önállóan is olvasható,szerintem mindenképpen ismernünk kell az előzményeket,és a szereplőket. Ugyanakkor nekem sok unalmas rész volt,ahol szóról szóra idéznek az első részből.
1929. hideg tél tombol Oroszországban,Lydia kevés pénzzel,kevés kapcsolattal áll Moszkva kellős közepén.A napjaik egyformán telnek,éheznek,fáznak miközben megpróbálják megtalálni apjukat.Lydia,Alekszej,és Popov hármasához csatlakozik Elena is akit a vonaton ismernek meg.Alkeszej pedig szerelembe esik Antoniával a gyönyörű szomorú nővel,aki egy orosz nagykutya felesége....
Mindennek ára van,és mindhárman bármit megadnának azért,hogy kimenekítsék Lydia apját a munkatáborból.Miközben ezen munkálkodnak nem is sejtik,hogy Csang An Lo útnak indul Moszkva felé...
Lydia szimpatikus karaktere,természete kissé megkopott .Sokkal gyámoltalanabb Lydiát kaptunk most. Szerelmüket unalmasnak , felszínesnek éreztem,egyre azon tanakodva,hogy a testiségen kívül mi más tartja össze még őket?
A szerző az utolsó húsz oldalra hagyta az izgalmat,bár nekem nagyon kiszámítható volt az összes karakter,esemény alakulása.A könyv az utolsó részig unalmas,monoton és egyhangú volt rengeteg frázissal az előző részből.
A borító kétségkívül mutatós,szép bár fogalmam sincs kit ábrázol,ugyanis Lydia hosszú,lángvörös hajú lány,kalapot pedig egy mondat erejéig sem viselt.
A fülszöveg túlzóan sokat ígér mind izgalomból mind cselekményből.A hideg Orosz tél alapos megismerésén kívül nem gazdagodtam semmivel.
Remélem a Vörös sál már jobban fog tetszeni.
10/7
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése