
Köszöntünk az nlc "Könyvmolyok" fóruma törzstagjainak blogján! Itt gyűjtjük és véleményezzük az általunk elolvasott könyveket. Jó szórakozást!
2012. április 7., szombat
Mary E. Pearson: Az imádott Jenna Fox

2012. április 4., szerda
Jo Nesbo: Leopárd

A lényeg pedig, hogy végre újból itt van Harry, sokak kedvence. Jó, én is bírom! :-) Kicsit megkopva, szétesve, nem túl kívánatosan, de itt van.
És itt jön a képbe Harry Hole, aki jó messzire menekült a saját démonaitól a Hóember-ügy után. Kaja Solnesst, az ifjú rendőrnőt küldik utána a világ másik végére, hogy hozza haza. A lány nem is sejti, milyen állapotban találja meg a sztárnyomozót. A feladat nem egyszerű, hiszen Harry szeretne mindent, de tényleg mindent elfelejteni. Nyomozásban pedig végképp nem szeretne részt venni.
Na mindegy, végül sikerül valahogy hazacsábítani, és belevetik magukat a munka mélyébe, hiszen a lányt választja maga mellé segítségként. A dolgot nehezíti a gyilkossági osztály és a Nemzeti Nyomozó Iroda közötti hatalmi harc is.
Ismét egy sokszereplős, sok szálon futó cselekményt követhettünk nyomon, és egy megszokott izgalmas befejezést kaphattunk. Az tényleg nem újdonság már, hogy szeretem a skandináv krimiket, különösen Nesbo munkáit. Cseppet sem csalódtam ebben az új könyvben sem.

Vág Bernadett: Zacc : gangregény

Sírnék is, meg nevetnék is egyszerre, mert azt a nyomorúságot, ami bele van sűrítve ebbe a kis rövidke könyvecskébe, keserű humorral fűszerezi meg a szerző, ami segít egy picit a helyzeten, de azért a téma realitása nem vész el. Tényleg reálisak ezek a történettöredékek? Sokszor kiáltottam volna fel, hogy ne, hiszen ezek tényleg mi vagyunk, de aztán próbáltam az egyébként befelé forduló, sokszor negatív énemet felvidítani, hogy azért vannak ennél másfélébb életek is.
Ha valami véletlen folytán a VIII. ker-ben sétálok (bár a könyv a VII. ker-ben játszódik), minden erőlködés nélkül a házak mögé tudom képzelni az itt leírt élethelyzeteket, ráadásul gyermekkorom rövid, itt töltött szakaszából is vannak még emlékfoszlányaim, úgyhogy el kell ismernem, nagyon is valóságos. Sajnos? Nem tudom, ezek is csak életek, bárhogy is élik. Vagy korszak függő? Ezt sem tudom, mert rég jártam ilyen környéken. Hallok ezt-azt, de azokat mindig szélsőséges eseteknek vélem. De akkor itt egy egész lépcsőház volt szélsőséges eset? Mégsem hinném. Meg kell küzdenie az ott lakóknak a reménytelenség, kilátástalanság érzetével, és ez nagyon nehéz volt olvasóként is átélni, mert igencsak hajlamos vagyok beleélni magam mindenbe.
A történet elég sok szálon fut, de a szereplők élete több ponton is kapcsolódik, találkozik, hol így, hol úgy. Leginkább rontanak egymás, illetve saját helyzetükön, de akad kivétel is. Mindenkinél van valami gixer, a szegénységen, nyomorúságon túl is. Mi miből következik? Ezt sem tudnám megmondani. Ugye látszik, mennyi kérdés maradt bennem?
Jól ír Vág Bernadett, nagyon tetszett, hogy ugyan könnyednek tűnik, mégis megmaradtak bennem a sorai, mondatai, és még utána is hatottak jócskán. Gondolkodtam rajta, emésztgettem, de magára a történetre nem szeretnék sokat emlékezni, mert elég nyomasztó, viszont azt mindenképpen elérte, hogy keresni fogom még a könyveit.

2012. március 21., szerda
Thomas Chagnaud:Másvalaki

Az alapötlet - van egy középkorú magányos nő, aki internetes társkeresés csapdájába esik, függő lesz, túllő a célon...
Ez eddig okés is, csak a megvalósítás nekem nem jött át.... Cecile nekem unszimpatikus volt, semmi pozitív érzelmet nem váltott ki belőlem, sőt... igazán meg sem értettem a csajt... millió magányos, becsapott, átvert, kihasznált ember van mégsem vesztik el az eszüket, erkölcsüket, tartásukat...
Túlzónak és nagyon mesterkéltnek találtam a könyvet, minden szempontból. Egy-egy percre sikerült megcsillantania valamit a második könyves szerzőnek...kicsit kiforrva jó stílusa lesz, csak még gyúrnia kellett volna ezt a történetet.
196 oldalba belesűríteni egy életet, na meg még, hogy izgalmas, pörgős is legyen, nagy kihívás, sajnos ezen most a szerző picit el is csúszott.
Furcsa volt, és nekem néhol ellentmondásos.
2012. március 18., vasárnap
Abraham Verghese: Könnyek kapuja

Helyette kaptam egy tiszta, érhető, higgadt és mesélős elbeszélésmódot. A regény terjedelméhez képest kevés szereplőt. Egy tiszta szívű és érzékeny narrátort, aki a főszereplő ikerfiúk egyike.
Nagyon szerettem olvasni. Megnyugtatott. Menekültem ebbe a világba, az etióp főváros adományokból fenntartott, három orvossal működő, szegény kórházába. Holott volt itt gyilkosság, politika, árulás, súlyos betegségek, minden. És mégis. Az író olyan nyugalommal, higgadtan, mégis színesen meséli a történteket, hogy nem lehet nem szeretni. Talán ezt nevezik bölcsességnek? Indulatok helyett megpróbálni megkeresni a dolgok mögötti összefüggéseket és elfogadni a megváltoztathatatlant? A jót keresni mindenben? Megbocsátani?
Azt hiszem igen.Multikulturális, kissé szentimentális, szelíd, elfogadó regény ez, de talán éppen ezért tetszett nagyon. És persze, mert nagyszerűen van megírva, élvezet olvasni. A benne szereplő borzalmak ellenére az élet emberi oldalát mutatta nekem.
(Hadd tegyem még hozzá, hogy számomra elképesztő, hogy egy orvos ilyen összeszedett, jól felépített, színes regényt képes írni. Hivatásos írókat meghazudtolva… Tökéletesen érhetően, az olvasóit nem túlterhelve beleszőve a történetbe bizonyos betegségek, műtétek leírását.)
2012. március 14., szerda
Isabel Allende: Távoli sziget

Nagyon szeretem, amikor egy író olyan témához nyúl, amelyben személyesen érintett, és az adott témakörben íródott mű hátterében érezhető az alapos felkészültség, kutatómunka. Na itt pont ez a helyzet, és olvastam is az írónővel egy riportot, hogy rengeteg dolog ragadja meg Őt nap, mint nap, és ezekre a történetekre helyezi rá adott szakaszokban szinte az egész életét. Na valahogy így volt, persze nem szó szerint idéztem. De a lényeg, hogy nagyon alapos a munka, a történelmi háttér is nagyon korrekt, pontos módon van lefestve.
Zarité a főszereplője a történetnek, aki az 1700-as években rabszolgaként látta meg a napvilágot a karibi Saint-Domingue szigetén. Az egész történet körülötte forog, életét körbeveszi rengeteg ember, akik mind nagy hatással vannak sorsa alakulásában. Abban mindenképp szerencséje van, hogy gyermekként nem a cukornádültetvényre kerül, így a komolyabb, sokszor emberéleteket követelő munkától mentesül, ugyanakkor szerencsétlenségére Valmorain gazda házához kerül, ahol annak családjára kell éveken keresztül gondot viselnie, továbbá a gazda "igényeit" kielégítenie. Eleinte őszinte gyermeki mivoltában, később nőiességében is súlyosan bántalmazzák a fiatal leány, később asszonyt, de mindvégig úgy tűnik, hogy nagyon kemény fából faragták, az őt sújtó szörnyűségek mind erősebbé teszik. Erre az erőre nagyon nagy szüksége van, hiszen küzd szerelméért, méltóságáért, és ami a legfontosabb, maga és családja szabadságáért. Kitartása emberfeletti, és élete summázásaként megállapítja, hogy mindennek ellenére bizony jó csillagzat alatt született.

2012. március 13., kedd
Chaim Potok: Asher Lev öröksége

Mi változott Asher életében? Felnőtt. Franciaországban él. Felesége, két gyönyörű gyermeke és nagy sikere van a művészvilág berkein belül. A világ minden táján felismerik, összesúgnak a háta mögött. Ki ezért, ki azért. Merthogy még mindig megosztja, főként a vallásos embereket. Művészete nem egyértelmű, mármint a befogadóközönségnek. De saját magával is tovább birkózik. Valahogy az egész életét, mindennapjait egy szüléshez hasonlítanám. Folyamatosan rágódik a való és az elvont világ között. De közben ott van a családja is, akiknek szükségük lenne rá hús-vér férfiként. Szerencsére csodálatos feleséggel áldotta meg az ég, ő talán az egyedüli a történetben, aki megérti őt.
Jichák bácsikája hirtelen halála miatt Brooklynba utazik az egész család. A szomorú apropó más oldalról nézve nagy boldogságot hoz a nagyszülőknek, hiszen ritkán látott unokáikkal tölthetnek egy hetet. Aztán az egy hétből egy picit több lesz. A gyerekek nagyon jól érzik magukat a teljesen új környezetben, feleségének, Devorahnak is nagy dolog ez, hiszen végre Franciaország-beli zárkózott életükhöz képest itt közösségre lel, anyósában, apósában rég elvesztett szüleit találja meg. Asher viszont nagyon szenved. Neki már Franciaország jelenti az otthont.
Maga sem érti miért, de egyik napról a másikra Izsák feláldozásának a képe kerül gondolatai középpontjába, kereszttüzébe. Próbálja megfejteni ennek jelentőségét, de ezt csak még jobban nehezíti a rebbével való többszöri beszélgetés. Aztán szép lassacskán tisztul a kép. Élete szinte legnagyobb döntése előtt áll. De vajon melyik karját vágja le???
Legszívesebben ódákat zengnék Potokról, fantasztikusan ír!
Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival

Miről is szól a történet? Nyilván szinte mindenki hallott már a könyv címéről, de pl. én azok táborát erősítettem, akinek ez a klasszikus IS kimaradt az életéből. Sajnos. De teljesen másra számítottam, hogyha persze egy címből jelentős következtetést lehet egyáltalán levonni. Nem is feltétlenül Noszty Feri van a középpontban, hanem az őt körülvevő, támogató szélhámos társaság, akiknek néha már úgy tűnik, egyetlen életcéljuk, hogy a fiúval valamit kezdeni tudjanak, mert ő magától aztán képtelen két épkézláb cselekedetet megtenni. A másik fontos dolog, hogy a célok között a busás anyagi haszon is jelen legyen, nehogymá' dolgozni kelljen ennek a drága , selymes kezű ifjúnak. :-) Próbálkoznak ők mindennel, aztán szerencsétlen Tóth Mari akad a horogra. Pofátlanságuk, ötlettáruk gazdagsága hihetetlen, ettől függetlenül jókat derültem közben, bármennyire is drukkoltam, hogy ne a szélhámosság győzedelmeskedjen.
Mikszáth ebben a művében is fergetegesen tekergeti a szálakat, mindent megmozgat annak érdekében, hogy az olvasó azt se tudja, most akkor hányadán is áll!? De ez így jó, ettől olyanok a könyvei, amilyenek.

Szuper volt, ha lehet ilyen szót használni egy ilyen nemes, számomra nagyon értékes írás jellemzésére. A szerelmi vonal miatt rögtön, vagyis azon nyomban, de tüstént visszaszállnék az időben!! (na jó, csak egy része miatt...) :-) Merthogy amolyan irulós-pirulós, szoknyalebbentős, ráncigazítós az egész románc. Nem a mai „csapjunk bele a lecsóba” szintet hozza… Hihetetlen élettapasztalat, a már sokszor említett ízes humor és az igazságosság feltétlenül jellemző könyveire (az eddig olvasott 2 alapján).
Muszáj megemlítenem negatívumként, hogy ebben a kiadásban söprögetni lehetett volna a helyesírási hibákat, rengeteg volt és nagyon zavart.

2012. március 5., hétfő
Morris Gleitzman: Egyszer
2012. március 1., csütörtök
Julianna Baggott: Tiszták
