2008. október 12., vasárnap

David Sedaris: Karácsony jéggel

Oké tudom, még nincs itt hivatalosan a Karácsony emlegetésének ideje. De valahogy már régóta vágytam arra, hogy elolvassam ezt a könyvet és nem tehetek róla, hogy most akadt az utamba. David Sedarisról már sok szépet és jót olvastam külföldi oldalakon, melynek hatására igencsak kíváncsi lettem az íróra. Itthon csupán egyetlen könyvét jelentették meg, méghozzá ezt a szóban forgót.


A Karácsony jéggel nem regény, hanem rövid történetek gyűjteménye. Rövidek és viccesek. És habár egy könyvben kerültek kiadásra, mégsem sorolnám őket egy súlycsoportba.


A nyitó történet igen ütősre sikerült, amely a Napló Mikulás-országból címet viseli. Ebben a történetben közelebbről ismerhetjük meg egy (tulajdonképpen SOK) áruházi mikulás és rengeteg krampusz hétköznapjait. Ha eddig valaki azt gondolta, hogy a krampusz – vagyis Mikulás segéd - melója könnyed és unalmas lehet akkor hadd közöljem vele: téved. Ha van az emberben humorérzék és megfelelő mennyiségű öngúny, akkor korántsem fogja ezt a munkát unalmasnak találni, főleg nem Sedaris leírásában. Megtudhatjuk többek között milyen egy szoknyavadász Krampusz és egy diliflepnis Mikulás társaságában eltölteni a mindennapjainkat. Az enyhén szólva is érdekes látogatókról már nem is beszélve: szülők akik dirigálják gyermekeiket hogyan pózoljanak a Mikulás ölében és mit mondjanak pontosan, egy negyven év körüli nő aki copfos kislánynak öltözve ül Télapó ölébe, egy másik 3 kerekes aki a macskáját akarja Mikulással beszéltetni…. Szóval jó hosszú a lista.

Egy rövid idézet: „Másodszor is végigmentünk az ösvényen, és megtudtuk a különböző helyszínek kódneveit, ilyen például a „Hányós sarok”, ami egy tükörrel borított falat takar, ahol a rosszulléttel küszködő gyerekek általában kidobják a taccsot. Amikor valaki elhányja magát, a legközelebbi krampusz feladata, hogy elkiáltsa magát: - VAMOOSE. Ez a neve az áruházban használt tisztítószernek. Megmutatták a liftek mellett található „Úristen!” sarkot is. Amint a látogatók kilépnek a liftből, meglátják a sort, és felkiáltanak: Úristen! Az egyik Krampusz feladata megnyugtatni őket, és elmagyarázni, hogy egy órán belül eljutnak a Mikuláshoz.”
Személyes megjegyzésként hadd fűzzem hozzá a következőt: erről a Mikulás naplóról eszembejutottak azok az idők, amiket főiskolai tanulmányaim mellett hoszteszként végeztem egy ismert áruházlánc egyik hypermarketében. Feladatunk volt a vásárlók kóstoltatása, az elnyert ajándékok átadása vagy egy konkrét termék iránt való figyelem felhívása. Egy ilyen munka alkalmával nagyon sokféle emberrel találkozhatunk, de legjobban azt hiszem én is néhány szülő viselkedésén lepődtem meg. Egyszer az egyik kóstoltatás alkalmával fültanúja voltam, amint egy felelősségteljes édesanya utasította!! gyermekét, hogy hazudja azt ő még nem kapott kóstolót és kérjen megint. David Sidaris hasonlóan szociálisan érzékeny szülőkről számol be, és én teljesen átéreztem azt az elképedést, amit ilyenkor átél az ember.

A második története egy képzelt karácsonyi üdvözlőről szól, amely kissé hosszúra sikerült, miután a levél írója elmagyarázza, hogyan trappolt be életükbe férjének Vietnámban felejtett kis „csomagocskája” és zúzza szét életüket, később pedig Karácsonyukat. A leírás alapján is látszik ez a történet a sötét humort testesíti meg.

A harmadik történet megint csak személyes történet, melynek szerves része az író családja is. Élete egyik legizgalmasabb ünnepét nővérének köszönheti, amely egy prostituált megmentésének köszönhető. Izgalmasan abszurd történet ez.

A negyedik írás nem is határozott történet, inkább elmélkedés az ilyenkor kötelezően előadott iskolai Betlehemesekről és más Jézus születésével kapcsolatos történetekről. Ez inkább fanyar és keserű.

Az ötödik leírásban egy férfi egyéni szónoklatát kísérhetjük végig, aki hosszú ömlengések és leereszkedések közepette próbál meg kiszedni valamit egy kisváros templomi közösségéből. Érdekes leírása ez annak, hogy a mai „biznisz világában” a rengeteg hangzatos karácsonyi szövegelés mennyire tekinthető valósnak és mennyire hatásvadásznak. Elgondolkodhatunk azon, hogy a média kötelező jellegű ömlengései lassacskán a nézettségnövelést és még több pénzt jelentik.

A hatodik történetben két gazdag család karácsonyi rivalizálását követhetjük nyomon, akik évről évre felül akarják múlni a másik üdvözlőlapját, mert szerintük csakis az ő ünnepi köszöntőjük az igazi és mélyről jövő. Mondanom sem kell egyikük számára sem az ünnepről szól valójában a dolog. Ez is inkább az abszurd humort képviseli.

Mindent egybevetve kellemes kis gyűjtemény ez, annak ellenére, hogy nem nevettem halálra magam. Közelebb áll ez az abszurd humorhoz, mint a vakbeles csiklandozáshoz, mégis azt mondom ajánlott irodalom ez, mert komolytalansága ellenére elgondolkodunk azon miről is szól manapság a Szeretet Ünnepe. Kíváló alkalom elolvasni a karácsonyi készülődések előtt.


Borostyán, 2008. október 12.
Eredeti cím: Holidays on ice



2 megjegyzés:

pici dzé írta...

Az abszurd jó, érteeeem?

Borostyán írta...

Értettem! :D