2008. október 19., vasárnap

Neil Gaiman: Amerikai Istenek

Neil Gaiman nevével először az amazonon találkoztam úgy két éve. Majd’ minden könyvét öt csillaggal jutalmazták, (az Amerikai Istenek is kapott belőlük jócskán), de magyar blogolók is nagyon dicsérik, többek közt Lobo és Picidzé is, így hát megfelelő hátszéllel álltam neki az olvasásnak.

Nem mondanám, hogy csalódtam, de való igaz, hogy teljesen márt vártam. A félreértések elkerülése végett, nem az író stílusa az ami „cserbenhagyott”, inkább a történet maga. Érdekes volt és figyelemfelkeltő, de nem mondhatnám, hogy mély nyomokat hagyott bennem, azonkívül pedig sok kérdés (számomra legalábbis) nyitva maradt.

A történet eleje egy véggel veszi kezdetét. Árnyék hamarosan szabadul a börtönből, nem sok vágya van, mindössze annyi megölelhesse a feleségét és egy forró habos fürdőt vehessen végre. Az álmokból és az eltervezett börtön utáni életből azonban nem lesz semmi.

Árnyék életébe a megfelelő időben és helyen toppan be új munkaadója, aki istennek hiszi magát és egy testőr-sofőrre van szüksége. Szerdának nevezteti magát, majd alaposan megpuhítja Árnyékot, ezzel pedig kezdetét veszi az utazás, a többi ősrégi isten felkeresése, a modernek kijátszása és a háború előkészülete. Árnyék eleinte meg-megdöbben, aztán már csak csodálkozva néz a dolgokra, végül már nem lepi meg szinte semmi. Háború régi és modern istenek között, harc a túlélésért, harc az emberek csodálatáért.

Gaiman stílusa mindenképpen magával ragadó. Írta valaki, hogy egy-egy mondatot többször is el kellett olvasnia, mert annyira jó volt. Teljesen egyetértek az illetővel, én is többször elolvastam néhány sort, mert annyira egyedi volt, annyira elgondolkodtató. Nagy segítségünkre van a fordítás, ami szerintem nagyon jól sikerült.

Gaiman azzal együtt, hogy egyedi hangot üt meg, felismerni véltem benne egy kicsit Stephen King „Amerikáját” és „noir’ stílusát ami annyira jellemzi könyveinek többségét, bár Gaiman nem annyira sötét és pesszimista. Utóbbi jobb mesélő, előbbi pedig jobban elemzi a görbe tükörben látottakat.

A Csillagport csak filmen láttam, de nagyon tetszett. Ha a mesevilága ennyire elvarázsol, akkor valamelyik ilyen témájú lesz a következő.




Eredeti cím: American gods
Borostyán, 2008. október 19.

2 megjegyzés:

pici dzé írta...

Bár odavagyok Gaimanért, nekem bőven nem ez a kedvencem tőle. A spinoff Anansi-boys sem, bár örömmel olvastam azt is.

Amadea H. írta...

A Csillagpor nekem nagyon tetszett, egy igazi mese:)