Nem tudom, ki hogy van vele, én életemben először pont egy évvel ezelőtt hallottam erről az Anne B. Ragde nevű írónőről, akiről annyit feltétlenül tudni kell, hogy norvég. Annyit még hallottam róla, hogy írta ezt a családregényt, és hogy nagyon jól tette, hogy megírta. Ez az impulzus már elég is volt nekem ahhoz, hogy felkerüljön a könyv a tavalyi karácsonyi listámra. Történetesen meg is kaptam a könyvet, de most jött csak a második impulzus, hogy el is kezdjem olvasni. Merthogy télen játszódik, karácsony előtt, és most éppen tél van, karácsony előtt. Tovább nem is ragoznám ezt a történetet...A könyv tényleg egy családtörténet, és tényleg karácsony előtt játszódik többnyire Norvégiában, kisebb részt Dániában. A Neshov család tagjai a nagymama (kinek nagymama, kinek anya) halálos ágyánál találkoznak egy norvég faluban. A könyv háromnegyede a három Neshov testvér bemutatásával telik el, ami egyáltalán nem unalmas, ugyanis mindhárman elég különleges hivatást űznek: Margido temetkezési vállalkozást vezet, Erlend kirakatrendező, Tor pedig a családi birtokon tenyészt malacokat. Ami közös mindhármukban az az, hogy jó érzékkel menekülnek mindannyian a családi fészekből: más országba, vagy épp csak az istállóba egy üveg itallal. A családi birtok pusztulóban, a családtagok évek óta nem kommunikálnak egymással, így léphet be a történetbe ismeretlenként Torunn is, aki Tor félig-meddig eltitkolt lánya (akiben felmerül a kérdés, hogy hogy lehet valaki félig-meddig eltitkolt lány, az máris elolvashatja a könyvet -kiderül). Minden együtt van tehát egy jó kis családi találkozóhoz...
Valahol olvastam korábban, hogy sodró lendületű a könyv: lapról- lapra derülnek ki váratlanabbnál váratlanabb dolgok. Szerintem ez nem egy sodró lendületű könyv, kifejezetten lassan csordogál a történet, de ez nem válik a könyv hátrányává... Olyannyira lassan halad, hogy nekem a könyv végén támadt az a benyomásom, hogy most akkor elkezdődött a regény. Ami nem véletlen, hiszen -ezt is tudni kell- trilógiáról van szó. A második kötet épp nemrégiben jelent meg Remeterákok címmel. Számomra nyilván a mocskos családi birtokon csoszogó, lézengő, halk apa volt a legérdekesebb karakter; hogy beváltja-e a hozzá fűzött reményeket, a további két kötet során kiderül... Nem volt egy rossz könyv ez sem.
Valahol olvastam korábban, hogy sodró lendületű a könyv: lapról- lapra derülnek ki váratlanabbnál váratlanabb dolgok. Szerintem ez nem egy sodró lendületű könyv, kifejezetten lassan csordogál a történet, de ez nem válik a könyv hátrányává... Olyannyira lassan halad, hogy nekem a könyv végén támadt az a benyomásom, hogy most akkor elkezdődött a regény. Ami nem véletlen, hiszen -ezt is tudni kell- trilógiáról van szó. A második kötet épp nemrégiben jelent meg Remeterákok címmel. Számomra nyilván a mocskos családi birtokon csoszogó, lézengő, halk apa volt a legérdekesebb karakter; hogy beváltja-e a hozzá fűzött reményeket, a további két kötet során kiderül... Nem volt egy rossz könyv ez sem.
2 megjegyzés:
Nem is tudom. Most, hogy kiderült, hogy trilógia, elment tőle a kedvem... Nem szeretem az ilyesmit. Lehet, hogy majd egyszer, öreg napjaimban...;-)
Szemezgetek egy ideje már vele, lehet, hogy egyszer rászánom magam.. Engem nem zavar, hogy trilógia..:-)
Megjegyzés küldése