Meg Waite Clayton: The Wednesday Sisters (Szerda nővérek)

A hatvanas évek végi Amerikában járunk, amikor a nők ugyan már rendelkeztek szavazati joggal és tanulhattak egyetemen, de a politikában még nem vállalhattak szerepet és a munkájukért járó fizetésük töredéke volt a férfiakénak. Általános vélemény volt, hogy a nőnek otthon a helye, meg kell tartania szüzességét a nászéjszakáig, majd illik hamar teherbeesnie, szülnie és vezetni a háztartást. Még egy dolog akadtt, ami „engedélyezett” volt a nők számára: szépen felöltözhettek, kisminkelhették magukat majd fürdő- és estélyi ruhában fel alá járkálhattak egy színpadon, hogy az este végén kihirdethessék ki lett az aktuális Miss Amerika. Persze kizárólag fehér, férjezetlen lányok számára volt engedélyezett mindez, a fehér-fekete házasságot tiltó törvényt még csak nem régen törölték el. Ugyanakkor a merényletek és tűntetések korszaka is volt ez: az évtized elején lelőtték John F. Kennedyt, pár évre rá testvérét Robert Kennedyt, és Martin Luther Kinget, Amerika háborút vívott Vietnámban az utcán mindennapos volt a tiltakozók hangadása. Tűntettek a háború ellen és a nők jogai mellett, ekkor történtek az elhíresült melltartó égetések és javában hódított a Flower Power.

Ilyen légkörben tölti gondos hétköznapjait Frankie, Ally, Brett, Linda és Kath. Mind az öten igyekeznek megfelelni a rájuk nehezedő elvárásoknak, bár érzik, hogy nincs ez rendjén. Mindegyikük életében akad olyan fájó pont, amely az akkor előítéletek miatt örökre sebet üt a lelkükben. Brett asztronauta szeretett volna lenni, esze is volt hozzá, de ugyan ki hallott már női űrhajósról? Linda kiváló futó, hivatásos sportoló is lehetett volna, de akkoriban még igen kevés nő vett részt az olimpián. Kath az úrilány, még az esküvő előtt teherbeesett, amellyel szégyent hozott a szüleire, de a gyors esküvő megoldani látszott a problémát, egészen addig, míg kiderül, férje már nem szereti, más nők után koslat és elhagyni készül őt és gyermekeiket. Az akkori felfogás szerint elvált nőnek lenni nagyobb szégyen volt, mint simán férj nélkülinek lenni, hisz olyan gyümölcs voltak, amibe már beleharaptak és az út szélére dobtak. Ally legnagyobb bűne pedig az, hogy egy indiai vagyis „nem fehér” férjet választott magának. Szülei nem állnak szóba vele, a Bibliára hivatkozva kiutasítják lányukat a tulajdon házukból és későbbi életükből. És ott van még Frankie, történetünk narrátora, aki egyetlen lányként született, így bátyjai kedvéért le kellett mondani továbbtanulási lehetőségéről, mindazok ellenére, hogy ő volt a legokosabb a családban és ösztöndíjjal bekerülhetett volna egy jó nevű egyetemre. De mint akkoriban gondolták, egy lánynak felesleges továbbtanulnia, hisz mi hasznát venné a diplomának a kakis pelusok cseréje közben?!

Előítéletek és a berögzött gondolkodásmódok, melyeket a szüleik neveltek beléjük. Az öt barátnőnek - akik Szerda Nővéreknek keresztelik el magukat a szerdánkénti találkozók fényében – még egymás társaságában is meg kell küzdeniük saját előítéleteikkel és látásmódjukkal. Hamar rá kell döbbeniük, hogy a barátság igen törékeny lehet, és a saját problémáikat sokkal könnyebben tudják elviselni ha összetartanak. Heti találkozóik és közös vállalkozásuk, miszerint írni fognak és íróvá küzdik fel magukat, kitartás és változatosságot ad egyoldalú hétköznapjaiknak.

Meg Waite Claytonnak ez a harmadik könyve (ha jól értesült vagyok), mely az Egyesült Államokban bestseller lett. Magyarul még egyetlen szó sem jelent meg tőle. Tehetséges író, szereplői annyira élőek, annyira kézzelfoghatóak, hogy olvasás közben úgy érzi az ember hangosan szólnak az emberhez. A dialógusok igen jók, mindegyik nővérnek meg van a saját hangja, a saját „szavajárása”, mely alapján akkor is könnyen felismerhetőek, ha nem írja mellé a nevüket. Az akkori hangulatot kitapinthatóvá tette azzal, hogy akkor megjeelnt könyveket, zenéket és tv műsorokat írt le számunkra. Olvasás közben akár hallgathatjuk is őket, hogy még közelebb érezzük magunkat az akkori történésekhez. (Én megtettem :P)

Ami azonban nem tetszett olvasás közben az a könyv elején történő többszöri idősík váltás, legalább három időbe ugrik és mesél egy morzsányit a barátnőkről, még meg sem ismertük őket igazán, már a jövőbeli utalást tesz arra, hogy alakul az életük, majd 180 fokos fordulattal a múltba tekint vissza, hogy egy újabb csavarral a jelenből tegyen jelentést. Ennek hatására az első 70 oldal szinte egyáltalán nem tudott lekötni. Az első drámának kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy falni kezdjem a betűket és a főhősnők sorsa végre – többé kevésbé – időfolytonosan teljesedjen be. A végén sajnos újra csalódnom kellett. Mindamellett, hogy igen meghatóra sikerült és alaposan megkönnyeztem a főszereplőket, nem éreztem befejezettnek a történetet. Több szál elvarrása is elmaradt. Miután elolvastam az utolsó sort is, kérdések tömkelege merült fel bennem, ezt nem tartom jó dolognak, hacsak nem sorozatról van szó. Ebben az esetben - legjobb tudomásom szerint - semmi ilyesmiről nem beszélhetünk.

Mindazonáltal bátran ajánlom a 20-as éveik végén járó nőknek és attól idősebbeknek. Az egyik vezető szál a történetben az anyaság, illetve azután való vágyakozás, ezért főleg azoknak ajánlom, akiknek már van gyermekük, vagy tervezik, hogy nemsokára vállalni fognak. És erősen ajánlom azoknak is, akiket érdekel az a békés és igen sokoldalú „forradalom”, amelyben Amerikának része volt abban az időben.

Az írónő honlapján a szereplők jellemzése is megtalálható, és egy rövid előzetes melyet a könyv megjeelnése kapcsán készítettek. (Igen! Ott a könyveknek is készül néha előzetes!)






Borostyán, 2008. december 30.