2009. december 28., hétfő

David Guterson: Hó hull a cédrusra

Szeee véleménye

Ezt a könyvet is a Molyról molyoltam, mint már többet mostanában. És milyen jól tettem! Ez egy hihetetlenül jó stílusban megírt, különleges helyen, különleges hangulatban játszódó regény.

Tulajdonképpen egy haláleset köré építi fel a történetet Guterson, de meg kell mondjam, ez az alaptörténet érdekelt legkevésbé a könyvben. A kiindulópont a gyilkossági üggyé minősített haláleset bírósági tárgyalása, ahol megjelenik a történet összes szereplője, gyanúsított, hozzátartozó, riporter, rendőr stb. formájában. Az író szépen beágyazza a szereplők korábbi kapcsolatainak, életének, jellemének bemutatását egy-egy tárgyalási epizód közé, ami tetszett.

Az ötvenes években járunk Amerikában. A konkrét helyszín számomra nagyon különleges volt. Egy Amerikához tartozó pici sziget az ország észak-nyugati partjai mellett, közel Seattle-höz. A sziget népessége részben amerikaiakból, részben japán bevándorlókból áll. De az előzményekhez képest a szigetlakók békében megvannak egymás mellett, és főleg halászatból és epertermesztésből élnek. Az előzmények alatt a japán-amerikai háborút kell érteni Pearl Harbor után, amikor is a sziget és az államok összes japán származású lakóját kitoloncolják az országból, akik a háború után azonban visszatérhetnek.

Azért is tetszett nagyon a regény, mert annyi minden van benne az alaptörténeten felül. Betekinthetünk a halászok hétköznapjaiba, sőt az epertermesztés és szüretelés szépségeibe is. Van benne szerelem, háborús események, identitáskeresés és rengeteg hó is :) A tárgyalás napjaiban ugyanis hatalmas hóvihar kavarja fel a szigetlakók hétköznapjait. A hó betemet mindent, a szél pedig istentelenül tombol napokon keresztül. Ez az időjárási helyzet ad egy kissé borús, de mégis valami nagyon különleges hangulatot az egész sztorinak.

Aztán itt van az író stílusa, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Nagyon nagy érzékenységgel ábrázolja a szereplők jellemét, aprólékosan, nagyon jó megfigyelőképességgel ábrázolja hősei minden apró rezdülését, érzelmek széles skáláját vonultatja fel, amelyeket kitűnően képes ábrázolni szavakkal, egyszerűen briliáns. Igazából csodálkoztam is helyenként, hogy ezek a szavak, kifejezések egy férfi tollából származnak, de utánanéztem, Guterson tényleg férfi :P A karakterek mellett az írónak nagyon jó érzéke van a táj, az időjárás leírásához is, annyira érzékletesen ír le mindent, hogy ott éreztem magam a történetben, éreztem a hideget, a szelet, magam előtt láttam a cédrusokat és éreztem a fák, az eper és a hó illatát.

Igazából nagyon sok mindent tudnék még írni róla, mint minden könyvről, ami nagyon tetszett, de határt kell szabnom. Legyen most elég annyi, hogy a szóban forgó gyilkosság tárgyalása során komoly érzelmi harcok dúlnak az egyik főszereplőben, aki egy újságíró, aki a lapjába szeretne írni az ügyről és aki csak nagyon közvetetten kapcsolódik a gyanúsítotthoz, mégis úgy alakul, hogy rajta múlik a tárgyalás kimenetele. Az ő döntésétől függ egy ember élete és a végén megláthatjuk, hogy az emberi gyarlóság és önzés vagy a bölcsesség kerekedik-e felül, izgi...:P

Szóval nagyon örülök, hogy kezembe került a könyv, bár a legvégével nem vagyok teljes mértékben megelégedve, de mindenkinek csak ajánlani tudom, nagyon jó regény!
(Itt is azon a véleményen vagyok, hogy képtelen lennék most megnézni a belőle készült filmet, mert gyanítom, hogy nem volt képes visszaadni a történet és a hangulat különlegességét. Talán majd később, ha halványul a könyv emléke...)




Bejegyzés ideje: 2009. december 28.


Csenga véleménye



Már többen ajánlották ezt a könyvet, a végső lökést az adta,hogy a könyvtárban volt belőle egyetlen példány.

San Piedro szigetén egy kis halászfaluban játszódik a sodró erejű,érzelmes,néhol lehangoló de végig érdekes,izgalmas történet,amit nehéz beskatulyázni éppúgy krimi,mint szépirodalom.
Aki kisebb községben,városban él,az tudja,hogy kimondatlanul is,hogy mindenki mindent tud,legalábbis tudni vél mindenkiről.

Így van ez itt is ,ahol egy nap egy magányosan sodrodó halászhajó okoz izgalmat a faluban, a hajó tulajdonosát a vízből emelik ki,és a fején lévő sérülés miatt egyáltalán nem biztos,hogy a véletlenek végeztek vele...

Kicsit csodálkoztam is a kezdés után,hogy hogyan lesz ebből a piti ügyből lebilincselő,izgalmas történet...de minél beljebb haladt a történet annál jobban eltátottam a szám,a a szerző remek stílusán, és a történet szerteágazó,és egy egy eseményt,korszakát felölelő részén.
Ishmael egy helyi lakos és újságíróként tudósít a kicsiny falu legjelentősebb dolgaitól kezdve a legapróbbakig.

Ishmael gyermekkora óta ismeri a vádlottat,és a feleségét is...de szép lassan mindenkit megismerünk,a régi falut ahol japánok és amerikaiak békességben éltek egymás mellett,epertermesztésből,halászatból élt szinte mindenki,az emberek tisztelték egymást,jó volt a közösségi morál,egészen Pearl Harborig...engem ez a rész sokkolt igazán...
Így elolvasva egy ilyen történetet,az ember rádöbben,hogy egy átlagos ember,milyen átlagos életet él-látszólag.Ishmael gyermekkori szerelme az a nő aki most férje ártatlanságának bebízonyításáért küzd...és megannyi ember,sors,momentum,amik összekötik ezen a kis szigeten az emberek sorsát,és meghatározzák a jövőjüket...

Elég sok a szereplő,ez mégsem zavaró,sőt remekül,és részletesen vannak kitalálva a karakterek,és életük is jól van beágyazva a történetbe.

Hol a tárgyalóteremben vagyunk,hol a seriffel a mólónál,hol Ishamel gyerekkorában,hol az eperföldön,hol pedig a kitoloncolt japánokkal egy barakkban...
Guterson remek könyvet írt,olyan lenyűgöző aprólékossággal.És ami engem nagyon magával ragadott az a hangulat! Amit valljuk be kevés szerző tud megteremteni.Guterson-nak sikerült,érezzük az eper illatát,a sós tengert,a tárgyalás alatt tomboló vihar erejét,és magát az emberek életét,érzéseit,vágyait...

Ami nagyon bosszantott Ishmael...ez az elvakult ragaszkodás,a múlthoz egy lányhoz,emlékekhez amiket már rég el kellett volna engednie...

A borító remekül sikerült,az egész történet benne van,és ez is ritka,hogy a címe is teljes egészében visszaadja a történetet.





Bejegyzés ideje: 2010. február 05.

6 megjegyzés:

f-andi írta...

Sziget, halászat, gazdálkodás, szerelem és háború! SZámomra minden fontos benne van. AZt hiszem el kellene olvasnom :-D
(És Szeee szerint nagyon jó könyv.. :-) )

szeee írta...

Andi, ha ezek a Te világod, akkor mindenképp olvasd el, nem fogsz csalódni szerintem!

csenga írta...

Hű Szeee ,most Te vagy izé,mert olyan jó bejegyzést írtál!! :-)

El kell olvasnom!

szeee írta...

Köszönöm, rajta! :)

ladyBird írta...

Hát igen. Jó kis bejegyzés és egyértelműen felkerült a listámra.

Borostyán írta...

Csenga eredeti posztjáho kommentek:

2 komment:

szeee írta...
ugyehogy? :)

2010. február 6. 7:31
csenga írta...
Bizony :-)))

2010. február 8. 8:35