2010. március 8., hétfő

Sinéad Moriarty :A Földre szállt nagynéni


Az Emma-trilógia után már nagyon vártam,hogy újabb laza,vihogós,életszagú történetet olvashassak Moriarty tollából.

Ez a könyve ismételt bizonyíték arra,hogy az élet nehézségeit, a rossz napokat, a bosszantó családot,a volt szerelmet,és általában a férfiakat humorral,nevetéssel remekül lehet orvosolni illetve átvészelni.

Katie nyolc év után,kénytelen újra Dublinba költözni ,mert nővérénél mellrákot diagnosztizálnak.Fiona ötéves ikergyerekei,az apjuk,bátyjuk Derek,egy kutya,egy ex szerelem szakad Katie nyakába,akitől mi sem áll távolabb mint a főzés, és a gyereknevelés.Nyolc hosszú év után végre saját műsora lenne egy Londoni tévénél,de Katie lelkiismerete nem hagyja Londonban...anyjuk épp annyi idősen halt meg mellrákban mint most Fiona,és Katie nem hiszi el,hogy a sors még egyszer ilyet tehet...

Katie nehezen rázódik bele újra a lassú,monoton Dublini hétköznapokba,miközben nővére műtétre vár,sógorával való ellentétek is újra kiéleződnek.Katie próbálja profin venni az akadályokat,de persze mindig történik valami,hol a gyerekek követnek el újabb csínyeket,hol bátyja és annak barátja Gonzo fakaszt minket nevetésre,hol apját találja félreérthetetlen helyzetben a volt tesitanárával....

A komoly téma ellenére,jókat derülhetünk az egész családon,és persze drukkolhatunk mind Fionának,és Katienek,hogy mindkettőjüknek sikerüljön az amiről álmodoznak.

"A vonalba kattant a másik telefon.-Hát nem tudom,mi ütött belétek,de már jön érted a mentő,Apu és csak úgy mondom ,hogy nem kéne üvöltöznöd,ha infarktusod van.És ha netán újra kellene éleszteni,jó lenne minél előbb,mert én tíz perc múlva indulok,Gonzóval leszek-hadarta Derek"

"...Aztán közölte velünk,hogy amíg harmincévesek nem leszünk ,fiúkról szó sem lehet.Gyakran emlegette,milyen csodálatos teremtésnek tartja Teréz anyát,és hogy szerinte nagy szüksége volna munkatársakra..."





Nincsenek megjegyzések: