2011. augusztus 31., szerda

Chaim Potok: A nevem Asher Lev

Számomra ez egy tökéletes könyv volt. Potok eddig kimaradt az életemből, de hogy miért??? Sajnálom, hogy eddig nem vettem kézbe a könyveit. Mindenképpen pótolni fogom.

Persze nagy előny volt már az is, hogy a zsidóságról volt szó, hiszen nagyon élvezek, falok minden ezzel kapcsolatos művet. Nem utolsósorban pedig eszméletlen jól megírt könyv.

Ki is az az Asher Lev? Ő maga sem tudja biztosan. Ő is keresi élete értelmét, ami akár lehet a haszid mozgalom követésében, de akár a festészetben való elmerülés is. Mindkettő egyforma, elsöprő erővel van jelen az életében szinte születésétől fogva, így tényleg elmondható, hogy a hatás nem kicsi egyik oldalról sem. A hagyomány, az Írás betartása, követése a szülők felől első számú követelmény (lenne). De mit tehet Asher, ha másik oldalról pedig tudja, hogy érzelmeit, indulatait, gondolatait csak a festészeten keresztül tudja megjeleníteni, feldolgozni.

Gyermekkora óta keményen küzd, hogy önálló, szinte már félelmetesen felnőttes gondolatait, érzelmeit kifejezésre tudja juttatni. Az bizonyos, hogy ez a környezetére rendkívül érzékeny fiú nem mindennapi tehetséggel van megáldva, ugyanakkor pedig a másik oldalról nyomja-vonzza őt a fanatikus Istenkeresés is. És a kettő valahogy nem akar összejönni. Legalábbis kritikusai, segítői szerint nem. Egyiket sem lehet teljes odaadás nélkül "csinálni". Ezt ő is érzi, így még nehezebb.

Apja a nagy tekintéllyel bíró rebbének dolgozik, elsősorban üldözés alatt álló zsidókat menekítenek ki Oroszországból. Munkája nagyon nagy horderejű, minden hitével, erejével Istennek szeretne megfelelni. Nem érti, nem fogadja el Asher tehetségét, az ördög művének tartja az egész jelenséget. Még akkor is ellenáll, amikor maga a rebbe biztatja Ashert, hogy próbálgassa szárnyait.

Édesanyja az, aki a maga módján és lehetőségeihez képest próbálja Ashert támogatni, bátorítani. Nagyon sajnáltam őt. Gyakorlatilag kettészakadt férje és gyermeke között. Csodálkoztam, hogy a szíve nem szakadt meg! De talán az is! Az enyém biztosan!

A fiú "karrierje" egyre felfelé ível, sikert sikerre halmoz, kiállítások sorozata követi egymást. De aztán elérkezik AZ a kiállítás. A szülei is hajlandóak végre ellátogatni, megnézni a képeit. De mi fér még bele az elfogadhatóság határai közé? Krimibeillő izgalmakkal tűzdelte teli a szerző a jelenetet, tényleg megindító és elgondolkodtató volt.

Mindamellett, hogy a szívem végig Asherért dobogott, a családját is nagyon megszerettem, megértettem. Segíteni biztos nem tudtam volna.

"Ha választanod kellene az esztétikai vakság és a morális vakság között, te melyiket választanád?"

3 megjegyzés:

aniko66 írta...

Nálam is most a nyáron jött el Potok ideje! Nagyon tetszett ez a könyv is és a folytatása, nem beszélve a Kiválasztott és a Davida hárfájá című könyvekről! De még legalább van három neki, ami még hátra van: ősszel is kell a jó könyv!

Erika írta...

:-) Örülök, hogy Neked is tetszett! Egyébként az én terveim között is szerepel, hogy beszerezzem az összes könyvét!!!

areadersbooks írta...

Imádom, kedvenc könyv!