2012. május 31., csütörtök

Lakatos István: Dobozváros


Nehezen íródott meg ez az értékelés, mert nagyon kétes gondolatok kavarognak a buksimban.
A mese
tetszett is és nem is
túl erőszakos volt és nem is
untatott és nem is
részletes lett és nem is

Zalánék családjához egy nem túl szép napon egy Székláb nevű öregember csenget be. Furcsán viselkedik és azt állítja: akiket Zalán a szüleinek hisz, nem az igaziak, hanem másolatok. Meggyőzi a fiút, hogy mivel édesanyját és édesapját elrabolták a dobozvárosiak, Zalán nem tehet mást, mint útra kel vele.
Székláb egy rettentő érdekes helyen él, ahol teljes a káosz, ugyanakkor minden a helyén van. Itt már el lett eresztve az író fantáziája, csodálom hogy tudta követni saját magát. :)) Számomra akkor kezdett beindulni, amikor Zalán egy rosszaság következtében (letagadhatatlanul gyerek, aki sokszor a felnőttek kérése ellenére cselekszik) bejut Dobozvárosba.
A történet folyamán mesebeli lények tengerével találkozhatunk: sárkányok, törpék, öreg és házsártos kecske, vízimanók, beszélő patkányok, mosómedve.
Megjelenik sok népmesei fogás is és persze óhatatlan, hogy egy író belevigye a saját élettapasztalatait is a könyvébe. Gondolom gyerekként sokat meséltek neki a szülei, mert ez a téma többször is előtérbe került. 


Rengeteg ötletes dologgal is találkozhatunk:
miért hajnalban adják a rajzfilmeket? (ez a kedvencem és ezen már én is sokat  gondolkodtam),
-milyen lehet a kóbor macska íze?
-óriásölő sugárágyú
-csillaggyurma
-felhőkre fel lehet mászni létrán
- elveszett dolgok szobája

Összességében a sok erőszak miatt adok 8 csillagot és mert az eleje vontatott lett.
Gratulálok az írónak, a képeket imádtam és a képregényes rész egyszerűen fantasztikus. 

8/10

Nincsenek megjegyzések: