2013. február 16., szombat

W. Bruce Cameron: Egy kutya négy élete


Egy hónapon belül ez a második kutyás könyvem, ennek ellenére megunhatatlan. Imádom a kutyákat! Gyerekként haza akartam vinni az összeset, felnőttként tudom, hogy még nincs aki ellássa, nőni kell a gyerekeimnek vagy kell egy gazdag férj, aki eltart. J

Naná, hogy a borító fogott meg először. Zöld, imádom a zöldet, bármelyik árnyalatát és persze a kicsi kutyák. Nincs is annál helyesebb, mint egy kölyök állatka. A címe nem annyira tetszik, az eredeti jobban bejött, de gondolom ezt a marketingesek jobban tudják.

Mi is van a borítón belül: Minden kutya a mennybe kerül…. kivéve, ha elintézetlen feladatuk maradt itt, a Földön. Történet főszereplője egy aranyos kutyus, több életen keresztül próbál rájönni arra, hogy mi is az élete célja. Első történet nagyon rövidre sikeredik. Egy kóborló anyakutya négy kölyöknek ad életet, akik pár hónapig szabadon élnek, tanulnak életben maradni. Majd befogja őket egy kutyákat túlzottan is szerető hölgy, akinek már így is megszámlálhatatlan ebe gyűlt össze a kerti kenelben. Persze az állatmentők ezt nem nézik jó szemmel, így begyűjtik őket.
Főhősünk második élete, melyben golden retrivernek születik, sokkal hosszabbra sikeredik. Ez sem kezdődik vidáman, de utána annál szebb kutya élet jut neki. Mikor a végleges gazdáihoz kerül a Bailey nevet kapja. Nagy szeretettel fogadják, gondoskodnak róla, de hát senki sem él örökké. Naná, hogy sírni kellett a végén. Rákerestem az amerikai borítóra, szépséges.


Harmadik életében egy igazi munkakutyát ismerünk meg, egy gyönyörű németjuhász kutyát, mely Ellie névre hallgat. Kereső kutyaként dolgozik egy rendőr mellett. Izgalmas élet, sikerekben gazdag élet, szerető gazdi mellett leélt élet.
Negyedik életében gyönyörű, fekete labradornak született, aki kicsit megkeseredett. Furcsa nekem a könyvben, hogy minden életére visszaemlékszik és ez már a kutyát is zavarja, ő sem érti, hogy miért kell már negyedszerre megszületnie. Azután rájött és az olvasónak tele kell sírnia minimum egy zsebkendőt.
Még egy borító kép, ez nem annyira tetszik, de nem tudtam ellenállni az orrának. 


Ismét rájöttem, hogy kell nekem kutya, aki hűséges, aki barát, aki tudja mikor kell az emberhez jönnie és a szeretetét önzetlenül átadni. Annyira tetszett a könyvben, ahogy leírják, hogy a kutya mennyire megérzi az emberek érzésit. Szerettem, szeretném még többször elolvasni.
10/9

4 megjegyzés:

andalgócia írta...

Bozs, majd kölcsönkérném egyszer a köv. évtizedben. :)
És nekem is kell (még) egy kutya, ha már az életem nem a terveimnek megfelelően alakult. :) AZ vizsla lesz (lenne?), de még tart a fűzőcske itthon. :)

bozs írta...

Persze, szívesen adom, majd szólj!
Nekünk is kell, hogy legyen, de majd ha a gyerekek el tudják látni és tudunk időt szakítani a szeretgetésére. :)

Andrea Piller írta...

Kritikád után feltett szándékom volt inél előbb megszerezni és kiolvasni a könyvet. Mindkettő sikült a mai napon. egyszerűen nem tudtam letenni, annyira szép és magával ragadó volt. Volt már és van is kutyám, és azt hiszem ezután a történet még lesz is :)

Köszönöm ezt az élményt :)

bozs írta...

Örülök, hogy tetszett!! Annak pedig még jobban, hogy az ajánlásom miatt olvastad. :)