Carol Shields: Norah, gyere haza!

Ne tévesszen meg senkit ennek a könyvnek a borítója és a címe! Ez nem egy ilyen könyv... A külföldi kiadásai ezerszer jobb borítóval kerültek piacra. A mellékelt kettő különösen tetszik...Arról nem beszélve, hogy az eredeti címe Unless, ami az angolban egy kötőszó és magyarra fordítva (hacsak nem) valóban nem való könyvcímnek, viszont szerintem azonnal mutatja, hogy ez egy kifejezetten intelligens könyv...

Igazából én sem vettem volna a kezembe, ha nem olvastam volna Lulinnál jókat róla. Sőt, messze kerültem volna, az biztos. Szerintem jól elcseszte a kiadó ennek a nagyszerű regénynek a külsejét.

Szóval a borzalmasan érdekes külső egy igazán mély, gondolkodó regényt takar. Érdekes történéseket, fordulatokat, lineáris cselekményt ne is keressen senki benne, mert nincs. Azon kívül, hogy a történet egy nem hétköznapi sztori körül bontakozik ki, ez inkább a gondolkodásról, a világ működésén való elmélázásról szóló könyv.
A nem hétköznapi sztori pedig az, hogy egy kanadai kisvárosban kiegyensúlyozott, boldog életet élő 3 gyerekes család legidősebb, 19 éves lánya egyszer csak otthagyja az egyetemet, stabil hátterét és minden átmenet nélkül az utcasarkon köt ki, ahol kéreget. Nyakában egy táblával, melyre azt írta: jóság. Éjszakáit hajléktalanszállón tölti, családjával nem hajlandó kommunikálni és erőszakkal sem lehet rávenni, hogy abbahagyja ezt...

A regény pedig az ő 44 éves édesanyjának, Reta-nak az események által kiváltott gondolatait, visszaemlékezéseit, okkeresését mutatja be. És habár lánya tettének valódi okára nem jön rá, de nagy "igazságokra" bukkan a világról, a nők világban elfoglalt helyéről, nehézségeikről. Nagyon tetszett Reta egész lénye, akinek foglalkozása nem mellesleg írónő. Hogy olyan finom, bölcs, higgadt, és ahogy ezt az egész helyzetet és az egész világot szemléli. Természetesen ez az írónő hangja, aki 67 évesen írta ezt a regényt és valójában a papírra vetett gondolatok tartalma is és formája is jobban megfelel egy ilyen korú személynek, mint az alig középkorú Reta-nak, de ez valahogy nem zavart. Megkapó, igazi érzékeny, finom nőies stílusban megfogalmazott, bölcsességet és nyugalmat árasztó mondatai teljesen levettek a lábamról.
Tetszett, hogy a kétségbeejtő helyzet ellenére Reta nem hisztizik, hanem gondolkodva és mellőzve bármilyen radikális lépést, próbálja megérteni lányát.
A történetben betekintést nyerhetünk még jónéhány nő életébe, akik Reta rokonai, barátai, kollégái.
Szerintem ez a könyv a női lélek bonyolultságáról, érzékenységéről, sebezhetőségéről szól. Arról, hogy apró, jelentéktelennek tűnő vagy akár nagyobb események hogyan képesek hatással lenni életünkre, olyannyira, hogy akár alapjaiban változtatják meg egész lelkünket, a világról alkotott elképzelésünket.

Tényleg ajánlom mindenkinek, főleg férfiaknak a megértéshez... Khmm.... De úgyis csak nők fogják olvasni, tudom...:-)

Az hiszem Carol Shields mindenképpen megérdemelte a Pulitzer-díjat, keresni fogom a többi könyvét is, mert csak szuperlatívuszokban tudok beszélni a stílusáról az alapján, amit ebben a könyvben nyújtott. Sajnos úgy tudom ezen kívül csak a Kőbe vésett történet és a Jane Austen c. könyvei jelentek meg magyarul. És még jobban sajnálom, hogy az írónő 2003-ban, 68 évesen mellrákban meghalt....