Vannak írók akiknek könyvébe elég pár sornyit beleolvasni és tudja az ember, neki ezt el kell olvasnia. Szeretem az ilyen alkotókat, mert általában felemelő érzés a könyveiket megismerni.
Nicole Krauss nevére is (hol máshol?) az amazonon figyeltem fel, próbáltam itthoni kritikákat is találni, de nem jártam túl sok sikerrel. Úgy látszik, kevesen vagyunk még olvasóblogosok.
Ez az írónő első könyve, mellyel teljesen érthető módon rögtön fejest is ugrott az elismert írók sorába.
A történet egyszerre ismert és ismeretlen. Ismert, mert az alaptörténet annyi könyvben és filmen ránk talált már, tán megszámolni sem bírnánk. És ismeretlen, mert ilyen stílusban, ennyire kevert kártyákkal csak kevesen képesek továbbadni.
Leo Gursky nem hős, nem szép, nem világhírű, és egyáltalán: látszatra nem tűnik ki semmiben a tömegből. De gyönyörűek, olykor nevettetőek és sokszor ríkatóak a gondolatai. Idős már, sosem nősült meg, családtagjai mind meghaltak a lengyelországi zsidódeportáláskor, ő maga kalandos úton-módon szökött meg és jutott végül el Amerikába. De nem ez a kaland az ő legfőbb története, hanem „A” szerelem, amit csakis egyvalaki iránt érzett egész életében és nem teljesedhetett be, így megírta azt egy regényben, és remélte, hogy pár embernek azért tetszeni fog. (Egyik pillanatban nagyon jókat derültem Leo Gursky határtalan szellemességén és önironiáján, a másikban pedig elsírtam magam. Ezek a részek a legerősebbek a könyvben)
Alma Singer tizenöt éves, aki egyszerre gyászolja elhunyt édesapját és kívánja vissza „régi” édesanyját és figyeli borzadva öccse egyre különcebb viselkedését. Egy nap titokzatos levelet hoz a postás, egy idegen megkéri édesanyjukat fordítson le neki egy spanyol könyvet, amely nagyon sokat jelent számára: ez A szerelem története. (Alma Singer történetei a legizgalmasabbak és leglényegretörőbbek a könyvben)
Ez a könyv sok olyan ember életét köti össze, akik nem is tudnak róla. Van, akit végigkísért egész életében, van aki csak most olvasta és van aki odaajándékozta annak akit legjobban szeretet a világon, hisz az ő életét is megváltoztatta.
Mi mindenre lehet képes egy hétköznapi tárgy?
Nagyon sok mindenre!
Sokan olvasták itthon is Sara Gruen – Vizet az elefántnak című könyvét. Akaratlanul is összehasonlítottam magamban a két írói stílust, valószínűleg azért, mert mindkét könyv egy idős ember visszaemlékezésével és belső gondolatvilágával kezdődik, és mindkét könyv rejtélyes. De hadd áruljak el valamit: Sara Gruenben nincs meg az a képesség, hogy a mi lelkünkből is írjon, Ő „csak” mesélni tud.
Teljes szívből ajánlom mindenkinek, aki elgondolkodott már a fiatalságról, szerelemről, öregségről, betegségről, a halálról…. Egyszóval az élet dolgairól.
Eredeti cím: The history of love
Borostyán, 2008. október 21.
Ui: Érdekes, hogy olvasás közben valahogy előbújt agyam egyik fiókjából egy régen hallott dal, és végig azt dúdoltam magamban.
4 megjegyzés:
Felveszem a listámra :-) A Magvető kiadványaiban egyébként sem szoktam csalódni.
Bavallom most volt időm elolvasni a bejegyzést,és nagyon érdekel a könyv,főleg azok után,hogy az "elefántos" történethez hasonlitod:)
Főleg,hogy jobbanka érezted annál..
Köszi:)
jaj, örülök, hogy végre olvashatok róla egy ilyen bejegyzést.Engem is nagyon magával ragadott a történet. Meglepő fordulat az egész könyv. ÉS az író stílusa...
Én elkezdtem a Betéved az ember egy szobába című könyvét is. Na hát ez már szerintem kevésbé jó. Nem tudtam befejezni sajnos, lejárt a könyvtári határidőm, de már csak 50 oldal volt hátra. Mégse vettem ki eddig újra. Igazából nem tetszett. bár a végére kíváncsi vagyok. Na majd egyszer...
Külön szó mindenre
Retikül – irodalmi turkáló szerelemről, boldogságról, hitről és halálról
Időpont: 2013. március 11. hétfő, 19:00 óra
Helyszín: Budapest XIII. ker., Hollán Ernő u. 7.
„Élt egyszer egy fiú, aki szeretett egy lányt, akinek a nevetése olyan kérdés volt, hogy a fiú egész életében kereste volna rá a választ. Később – amikor olyan dolgok történtek, amit el sem tudtak volna képzelni – a lány azt írta levélben: Mikor tanulod már meg, hogy nincs külön szó mindenre?” (Nicole Krauss: A szerelem története)
Három évvel a nagysikerű bemutató után, most egyetlen alkalommal – március 11-én hétfőn, 19:00 órától a Budapest Jazz Klubban (Budapest XIII. ker., Hollán Ernő u. 7.) – ismét műsoron Nicole Krauss amerikai írónő varázslatos hangulatú regénye A szerelem története!
Az estet összeállította és előadja Takáts Andrea színésznő; zenei munkatárs és kísér: Kardos Dániel gitáron és Vázsonyi János szaxofon
Megjegyzés küldése