Dün blogjában olvastam erről a könyvről, akinek annyira tetszett, hogy úgy gondoltam érdemes lehet elolvasni. Bár beleolvasva nekem túl mesés volt, ami annyira nem az én világom, de adtam neki egy esélyt.Kicsit mérges vagyok erre a könyvre, azaz az írójára, mert az első harmada annyira, de annyira tetszett, hogy csak....a többi viszont nem volt az igazi. A történet első harmadában egy félőrült gróf kastélyával ismerkedhetünk meg, benne az örökké mozgó falakkal, tárgyakkal, valamint a gróf lányával, Irenával, Nicholas Flood-dal, a nyomdásszal és persze a könyvekkel. Ezen kívül a gróf rejtvényeivel, ill. a feladattal, mellyel Nicholasnak kell megbirkóznia: végtelen könyvet kell készítenie a gróf számára.
Nagyon szerettem még a gróf kastélyában élő abbé filozofálgatását az időről, és Irena gondolatait is....
Viszont a könyv további része, melyben Flood és Irena lánya, Pica kiszabadítja apját börtönéből (akit a gróf tett hűvösre, mert elcsábította Irenát), majd együtt Irena keresésére indulnak az akkor már halott gróf hajóján a világba - szóval innen már nem igazán tetszett. Bevallom, nem tudtam követni, hogy hova miért mennek - valószínűleg azért, mert nem tudott lekötni, így nem tudtam a történetre eléggé figyelni. Jártak Velencében, Alexandriában, Kínában, majd Londonba hajóztak - sok-sok emberrel találkoztak útközben, akik életéből érdekes történeteket ismerhettünk meg. De túl sok minden történt túl gyorsan, számomra meglehetősen zavaros volt az egész.
Summa summárum - remek kezdés után gyengébb folytatás: rohamtempóban hömpölygő kalandos utazás a könyv utolsó két harmada.
Rossz éppen nem volt, de nekem közel sem jött be annyira, mint Dünnek, amit azért sajnálok....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése