2008. november 6., csütörtök

Polcz Alaine: Asszony a fronton

Régóta kerülgettem ezt a könyvet,mintha éreztem volna,hogy erő kell hozzá,hogy végig tudjam olvasni.
1944 március 27-én Kolozsvári esküvővel kezdődik a történet-ez az egy esemény ami emberi és szép.Már a nászúton belecsöppenek a borzalomba Németország megszállja Magyarországot és a szállodát ahol megszállnak lelbombázzák.Kezdetét veszi a menekülés és a tanácstalanság,hová meneküljenek?vissza kolozsvárra?
Közben a fiatal nő nem érti miért nem boldog?És miért gyűlöli őt annyira a férje mikor Ő mindennél jobban szereti??Menekülés közben folyamatosan azon rágódik ,mit csinál rosszul?
Olyan sokat vannak úton,hogy felsorolni is nehéz mennyi helyen jártak...Alaine próbált mindenhol megkapaszkodni,megállni a helyét,segiteni.Egy idő után elszakitják férjétől Jánostól ezt nehezen dolgozza fel annak ellenére,hogy már biztosan tudja a férje nem szereti mi több szeretője volt,és nemi betegséggel fertőzte meg a fiatal naiv Alainet.
Mivel orvos szeretett volna lenni,mindig minden helyzetben segiteni próbál a katonákon.Mikor súlyosan sebesült katonát lát ,eszébe jut az első amit megtanult-"Nem fog fájni keze-lába,hogyha tőből amputálja"borzalom de ezeket a katonákat ruháskosarakban tartották,hiszen csak a törzsük maradt meg.Alaine pedig hősiesen ápolta őket,anyósát rendkivüli módon szerette,és anyósa is hasonlóan érzett,Alaine képes volt a beteg asszonynak egy csupor tejet szerezni-a testével fizetett érte akárcsak bármi másért amire nagy szükség volt.
A háború után a sok nélkülözés megbosszulta magát hónapokig volt kórházban,sokszor élet-halál közt lebegett,de talpra állt és új életet kezdett,férjét elhagyta.
Története példa arra,hogy maradahat valaki ember az ilyen helyzetekben is.
Olvastam pár történetet a háborúról,nélkülözésről de ilyen borzalmakkal talán csak egy könyvben találkoztam-A Festett madárban.



7 megjegyzés:

Borostyán írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Borostyán írta...

Úh. Nagyon jó könyv lehet, de ehhez a megfelelő hangulat kell, ahogy te is írtad. Én asszem várok még.

Ui: az előzőt azért töröltem, mert ma is szeleburdi vagyok és jó sokat melléütöttem. Kínos :P

csenga írta...

Borostyán szerintem erő kell hozzá.Volt mikor úgy éreztem nem birom tovább olvasni olyan szomorú volt:(

Lobo írta...

Nem is annyira szomorú ez az egész szerintem, inkább megdöbbentő mert pont igyekszik nagyon tárgyilagos lenni. Maximum szomorú lesz tőle az ovlasó de ő végig erős marad. Csodálom ezt az erőt, hogy mindezek után ember tudott maradni

annamarie írta...

Most, hogy túlvagy ezen, szerintem olvass tőle valamit, sőt bármit, és még inkább el fogsz csodálkozni azon, hogy ezek után, hogyan lehett valakiből olyan asszony, mint, amilyen ő lett. Én is kikészültem a könyvön anno,/ugye főképp, mint nőt viselt meg/. Meg számomra az is megdöbbentő, hogyan szorulhattak a két front közé, épp arra kellett menekülniük, miért? Kolozsvárra annyi bomba esett összesen, amennyit ők menekülés közben hallottak. Hihetetlen dolgokat produkál az élet. Az ember nem menekülhet a sorsa elől.

csenga írta...

Biztos fogok még tőle olvasni,mert a stilus nagyon megtetszett akárcsak a személyisége!

csenga írta...

Annamarie igen Én is bosszankodtam rajta,hogy ilyen véletlenek nincsenek,hogy például az apja vigan éldegélt mig Ő szenvedett...csak azért mert rossz helyen volt mindig.
Tervezek még olvasni az irónőtől,kicsit később...