Anita Amirrezvani: A virágok vére

A XVII. században járunk, Iránban, ahol egy szegény, falusi családból származó fiatal lány történetével ismerkedhetünk meg. A lány édesapja halála után édesanyjával együtt a gazdag, fővárosi rokonok oltalma alá kerül. A keleti országokban ugyanis a mai napig az a szokás, hogy ha a családfő-családfenntartó meghal, akkor a családról a többi férfirokon gondoskodik. De ez esetben ez valójában azt jelenti, hogy cselédként kezelik őket szállásért és kosztért cserébe. Úgy alakul, hogy főszereplőnk - a rokonaitól való anyagi függetlenedés érdekében - ún. szigát köt egy viszonylag jómódú férfival, ami ideiglenes házasságot takar, és ez esetben 3 hónapot felölelő időszakra kötik. (A sziga tulajdonképpen törvényes keretek közé helyezi, hogy egy férfi szeretőt tarthasson felesége, feleségei mellett. Ugyanakkor amíg a szigát megkötő férfi számára ez teljesen legális és elfogadott, addig a nő, aki ilyen házassági szerződést köt, pénzt kap érte, így megvetés tárgya...khm....) A történet eseményei és bonyodalmai ebből a kapcsolatból alakulnak. Önbecsülés, becsület, barátság forog kockán a sziga miatt...

Nagyon szerettem olvasni, mert amellett, hogy az írónő klasszul ír, szinte észrevétlenül szövi a történetbe a kor és a hely sajátosságait: Irán akkori fővárosa, Iszfahán épületeinek, bazárjainak leírását, a különböző helyi ételeket, a fürdőzés, testápolás rituáléját. Különböző hagyományokat, szokásokat ismerhetünk meg, mint pl. a gyermekáldásért való imádkozás szertartását, vagy azt, hogy hogyan illik üzleti ügyekről tárgyalni stb. Ezek által hiteles képet kaphatunk az akkori perzsa világról.

És az egész történetet átszövik a csodás perzsa szőnyegek...:-) Főhősnőnk ugyanis rendkívüli tehetséggel és ízléssel megáldott szőnyegszövő, mely szakma abban az időben az uralkodó, Abbász sah támogatásának köszönhetően művészi szintre emelkedett. Betekintést nyerhetünk a szakma apró fortélyaiba, pl. a gyapjúszínezésbe, a csomózásba, stb. Mindezt laikusok és érdektelenek számára is abszolút élvezhetően....Egyébként az írónő 9 évig írta a regényt és tiszteletet érdemel, hogy rendkívül alapos kutatómunkát végzett a korabeli élet és a szőnyegszövő mesterség momentumainak minél élethűbb ábrázolása érdekében.

Bár a könyv felépítése nekem kicsit érdekes, szerintem valahogy nincs eltalálva a megfelelő egyensúly benne... Az elején átlagos (ha van egyáltalán ilyen) történetnek indul, a sztori közepe erősen erotikus töltetű, hiszen szinte csak a főszereplő és ideiglenes férje közti ágyjeleneteket olvashatjuk... A történet vége viszont olyan mint egy igazi mese. Gyönyörűen megírva ugyan, de valahogy túl hirtelen, szinte varázsütésre fordulnak jóra a dolgok...

Az viszont tetszett, hogy a főszereplőnő nevét nem tudjuk meg - ezzel tiszteleg az írónő Irán ismeretlen művészei előtt.




Egyébként gratula a Geopen Kiadónak! Egyrészt a gyönyörű borító miatt, másrészt pedig azért, mert rövid időn belül ez a második könyv ami kezembe került tőlük mint egy nagyon tehetséges író első regénye. Az első Olga Grushintól a Szuhanov álomélete volt.

2 érdekesség Iránról:
- egyrészt az iszlám vallás siíta ága képviselőinek nagy része ebben az országban él. Ők csak Mohamed vejét, Alit és az ő leszármazottjait ismerik el vallási vezetőknek, azaz kalifának és imámoknak.
- másrészt nemrég olvastam a National Geographic Magazinban, hogy az Irániak mélyen elutasítják, ha őket araboknak titulálják, ők ugyanis perzsák...